Feels like team spirit

Naszóval, ma mentem utoljára dolgozni egy darabig. Azt hiszem, egyelőre nem is fogtam fel igazán, mert reggel azzal voltam elfoglalva, hogy a férjem minden cucca meglegyen a vitorlázáshoz, amelyre ma indult el. Bár az is igaz, hogy sütöttem egy tepsi sütit, hogy méltóképpen búcsúzhassak el a product teamemtől (asszem tűrhető lett, de mivel ezt sem kóstoltam meg, csak a reakciókból tudtam lemérni). Kaptam tök szellemes és/vagy személyre szabottan átgondolt ajándékokat (pl. "Anya" feliratú Coke Zero-t és Gabi fürdetőt) illetve egy diabetikus tortát, amelyről azt állították, hogy 1/16-od szeletben csak 5g szénhidrát van (nem hittem el, de azért ettem belőle 1/32-edet).

Meg kaptam rengeteg búcsúpuszit, jókívánságot, és teljesen meg voltam hatva. Eddig is tudtam, de ma valahogy egészen mélyen, szívből éreztem, hogy szeretek ennél a cégnél és ebben a teamben dolgozni, és csak remélni tudom, hogy a projekt lesz még két év múlva is...
A leggyakoribb kérdések, amelyek ma elhangzottak:

• De mit fogsz csinálni otthon egész nap? (esetleg hozzátéve: én biztos szétunnám magam) (vannak ötleteim bőven így a költözés után illetve a Nagy Esemény előtt)
• Mikorra is vagy kiírva? (júli 5)
• Mikor tervezel visszajönni? (másfél-két év, fogalmam sincs, nem értek hozzá)
• Ki fog helyetted sütit sütni? (majd kiderül) / Sütsz nekünk sütit, és majd valahogy bejuttatod? (nem)
• +1, amely a fentiekkel ellentétben meglepett: Fogsz továbbra is blogot írni? (igen, és igyekszem nem babás bloggá válni)

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor örülök a döntésemnek, hogy nem az eredeti elképzelés szerinti május végén, hanem május közepén megyek el: már azért elég nehéz volt ülni egész nap, a koncentrálásról nem is beszélve. Jobb így... én magam sem szeretnék úgy dolgozni, hogy nem nyújtom a megszokott "színvonalat". Ahogy egy kolléga viccesen megkérdezte:

- Na, hülyülsz már?

- Hát, tulajdonképpen igen, egy kicsit - mondom.

- Ne aggódj, ez így is marad. És ami még jobb, hogy emiatt pedig agresszív leszel.

Mire én:

- Akkor majd biztos örülni fogtok nekem, mikor visszajövök hülyén és agresszíven...