Ma két szempontból is első napom volt.
Első munkanap, amikor nem mentem dolgozni. Ez egyszer jutott eszembe, egyébként egyelőre olyan érzés, mintha hosszúhétvége lenne. Majd a hét vége felé nyilván már belémnyilallik majd a dolog.
Első nap, hogy igazán pomázi polgárnak érzem magam. Már két hete itt lakunk, de most először kellett egyedül, önerőből megoldanom, hogy a központba jussak, ott vásároltam a patikában, majd felültem a HÉV-re, és utaztam egy jó nagyot (amúgy az emberek cukik, átadták a helyüket, sőt, egy nő még a HÉV-ről is le akart segíteni). Még mindig tanulom persze, hogy mi hol van a városban, de jó érzés volt az árnyas utcákon sétálni, és meglepően zsúfoltnak éreztem a 4-6-os villamost.
Amúgy az ügyintézési képességem már nem a régi. Összeírtam, hogy miket szeretnék elintézni ma, és csak a fele sikerült - és meg kell mondanom, még annak is örülök, úgy elfáradtam. Kezd hülyeségnek tűnni, hogy mostantól szombatig minden napra beterveztem valamit, ami miatt be kell mennem Budapestre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése