Nemsokára öt éves

Pindúrtündér annyira várja az ötödik szülinapját, hogy ki kellett számolnom neki, hogy még 62 nap van vissza (ez volt tegnap). Erre közölte, hogy a szokásos tíz napos várócetli helyett csináljunk 62 naposat. Persze nem csináltam. Amúgy rengetegszer fordul elő, hogy eszünkbe sem jut, hogy ő még mindig négy éves, annyira okosan és nagyosan viselkedik - aztán meg máskor olyan kis gyámoltalan szegénykém. Egy hétig nem a megszokott óvónénik voltak bent az óvodában (nátha miatt), és teljesen összezuhant (az ovikezdés/visszaszokás amúgy meglepően jól sikerült, amíg a rendes óvónénik voltak ott).

Egyetlen rendezvényen voltunk az utóbbi fél évben, azon a díjkiosztón, ahol Pindúrtündér egy rajzpályázaton elért harmadik helyezésért kapott egy tábla csokit és egy 2000 Ft-os játékbolti ajándékutalványt. Azóta be is váltottuk, egy rózsaszín, nagyszemű plüss cicát vett belőle. A csoki szinte azonnal elfogyott.

Mostanában nagyon jól megvannak a tesójával, órák hosszat játszanak ketten, és amikor bemegyek, akkor megmondják, hogy menjek ki, mert "szonyálnak". De azért végül mégis tudunk mindig játszani együtt, társasból mostanában újra elővettük a Bújócskát meg a Bolondos Labirintus Juniort, és néha játszunk olyat is, ami neki még egyáltalán nem való, de mégis játszik a kedvünkért, pl. Uno Flip vagy Az Ezüst-tó kincse. Nagyon várom, hogy ő is elég nagy legyen, és elkezdhessük tényleg beavatni a gyerekeket a társasok világába.

Mostanában igyekszem hangsúlyt fektetni arra, hogy játsszak vele lányos dolgokat, mert biztos játszik olyanokat az oviban, de itthon nem annyira volt jellemző. Például elővettük a teljes Lego Friends készletet, összeállítottam egy nagy jelenetté, és abban játszottunk legutóbb jó hosszan. 

Ez egy vasalós gyöngyből
kirakott vakond,
ő találta ki 

Amikor nem játszunk együtt, akkor tök cuki, mert rengetegszer jön oda, hogy segít. Ételkészítésben, almaszedésben, de akár a mosdókagyló letakarításában is. Az elpakolás mondjuk nem az erőssége, a tesójának se, de most azt a questet tűztem ki magamnak, hogy példamutatással és a belső késztetés kialakításával elérem, hogy tíz éves korukra ez menjen majd (mármint a rendrakás). Az még nála öt év, csak sikerül. :D

Az egyik nap nagyon elfáradtunk a férjemmel, és már nem nagyon volt energiánk este, csak egy kicsit megölelgetni egymást, Pindúrtündér megvárta, amíg befejezzük, majd közölte, hogy "Nekem is kell egy pár". 

Néha előfordul, hogy a szavak nem jönnek azonnal a szájára, olyankor hümmög, és próbálja az időt húzni, hogy megtalálja a megfelelő szót, amit mondani szeretne. Egyik nap szedtünk egy csomó gesztenyét, és neki eszébe jutott, hogy még két hónappal ezelőtt csináltunk egy Kis Fülesben egy olyan különbségkeresőt, ahol a képen a család gesztenyefigurákat készített. Felrohant a Kis Fülest megkeresni, diadalmasan hozta le, majd megmutatta, milyen figurákat csinálnak a képen. Már ez önmagában is megjegyzésre méltóan cuki és menő cselekedet volt. Elővettünk fogpiszkálókat, és építettünk gesztenyekukacot meg gesztenyekutyát, és közben mintegy mellékesen megjegyezte: "Most azt képzeljük, hogy a fogpiszkálók... mmm... mmm... tüzigyújtók." 
A képen ugyanis gyufákkal készítették a figurákat.

Még egyet mutatok: egyik nap elmagyaráztam neki rajzzal, hogy miért nem szabad a napi öt étkezésen kívül még mást is nassolni (pl. ebéd és uzsonna vagy uzsonna és vacsora között). Ezt rajzoltam:

Mire ő megfordította a papírt, és némileg átmásolva az én rajzomat, ezt készítette a tesójának intelmül: