Scarbantia

A négynapos hétvégét Sopronban töltöttük, pihenéssel. Szombaton meglátogattuk az András Pincét, ahonnan a cuvée-t és a rosét tudom meleg szívvel ajánlani. Vasárnap egy kis soproni városnéző túrára indultunk, idegenvezetőnk egy nagyon kedves, idősebb fickó volt, akiről első pillantásra nem gondoltam volna, hogy az év idegenvezetője díjat is megnyerte három éve. Mint utóbb kiderült, megérdemelten. Nemcsak sok érdekességet tudott elmondani a város történelméről, beleértve a közelmúltat is, de azt szórakoztatóan, humorosan, jókedvvel adta elő, sok kis érdekességre kitérve, a lényeget pedig szinte megtanítva.
Megnéztük az egész belvárost Kecske-templomostul, Főterestül, átjáróházastul, Liszt-szalonostul (ez utóbbit sajnos decemberben bezárják, pedig nagyon hangulatos volt), csak azt sajnáltam, hogy a Tűztornyot éppen most újítják fel, és a közelébe se mehettünk, nem hogy bele. A Kecske-templommal kapcsolatban az az érdekesség, hogy lefotóztuk okostelefonnal, a gugli meg közölte, hogy felismerte az oltárt, és ez kérem a Kecske-templom. Ejha... Még a geotag segítségével se semmi.
Ja, mert a fotógépet otthonhagytuk. A fürdőruhánkat is. Mi kellhet az embernek egy wellness-hétvégére fürdőruhán és fotógépen kívül? Látszik, mennyire lefáradtam a múlt héten...
De azért megoldottuk a wellnesselést így is (ezt fedje balladai homály).

Hotelunk még az előző rendszerből való volt, de ahhoz képest szépen felújították. A nyolcadikon laktunk, ami két dolgot eredményezett:
1) Megfigyelhettük a lift-para szindrómát. Komolyan, a végén már röhögtünk. Nem telt el úgy liftes utazás a nyolcadikra, hogy valaki ne szállt volna ki tévedésből másik szinten, mint szeretett volna, vagy ne nyomta volna meg hülyén a gombokat, vagy kiszállt az első lehetőségnél, és mikor rájött, hogy még nem vagyunk ott, inkább legyintett, hogy menjünk. A gyerekek meg természetesen játszottak a gombokkal, úgyhogy az esetek többségében értelmetlenül kellett megállnunk szinteken.
2) Szép kilátást.
A hotelben nagyon finoman főztek, ezt mindenképp le kell szögezni, és csináltak egyszer reggelire bundáskenyeret, ami plusz egy pirospont.

Vasárnap a városnéző túra után ellátogattunk Nagycenkre, a Széchenyi Emlékmúzeumba, ami nekem nagyon tetszett. A Széchenyi életét végigkövető kiállítás mellett egy technikatörténeti tárlatot is végignézhettünk, láttam például olyan távírót, amelyen még zongorabillentyűk a betűk. Plusz láttunk rengeteg érdekességet, de amit le is fotóztunk mutatni: korabeli német társasjáték: utazz el Párizsba!

A kert is, a kastély is nagyon rendben van, én csak ámultam, hogy így is lehet. A hátsó kertrészben találtunk egy elég magas, gyanúsan sequoyára emlékeztető fát is...
A kastélytól nem messze pedig egy mozdonykiállítás és múzeumvasút kapott helyet, ami TrainStation rajongóknak szinte kötelező. :)

Hétfőn kirándulás-napot tartottunk: felsétáltunk a Sördombi kilátóhoz, amelyről kiváló rálátás nyílik Sopronra, majd (nem teljesen szándékosan) egy hosszabb utat választva feljutottunk a Károly-magaslatra is, ahonnan szintén remek kilátás nyílt (immár pénzért) a városra és a környező hegyekre-dombokra. Ezt a kép persze nem tudja visszaadni, de azért valami.
Amúgy szeretjük a kilátókat, de ilyen kőből készültet rég láttam.

A kilátók után úgy döntöttünk, megnézzük a fertőrákosi kőfejtőt is, ahonnan a lajta-mészkő származik. Be most nem tudtunk menni, mert le volt zárva, de azért elég jól körbejártuk, és a legmagasabb pontról átláttunk Ausztriába, és elnéztünk a Fertő-tó felé is. Nekem nagyon tetszik a barlangszínház ötlete amúgy, egyszer el kéne menni egy előadásra.

Végezetül egy phun: látszik, mennyit értek a modern művészethez, illetve az is, mennyire "meg vagyok rontva". Az ágyunkkal szemben az alábbi festmény lógott:

Én ezt egyik reggel ébredéskor egy derékig vízben álló varázslónak néztem, aki egy fénylő tündérkét fojt éppen a vízbe, és mellette úszik már két megfulladt tündérke.
A valódi címét a kép nagyított változatán meg lehet nézni.