Börtönregény

Mel Gibsont színészként nagyon kedvelem. Nem ő minden színészek legtehetségesebbike, viszont jó filmekben játszik. Párat persze nem láttam, de amelyeket igen, azok alapján merem állítani, hogy vagy nagyon jó a menedzsere, vagy nagyon megfontoltan választ. Már 2000 előtt is kedveltem, simán mentem moziba, mert ő is szerepelt a filmben, és elvemhez hűen nála sem esik latba a személy megítélése a teljesítménye értékelésekor. Mert hogy is volt?

• Mad Maxek -> menő
• Halálos fegyverek -> király
• Maverick -> tökély
• Braveheart -> szuper
• Conspiracy theory -> remek
• Millió dolláros hotel -> kiváló
• Hazafi -> okés
• What Women Want -> aranyos
• Signs -> mesteri
• Edge of Darkness -> profi

És akkor amiért ezt írom: megnéztem a Get the Gringót. És bakker ez is jó film! Hangulat eltalált, képek kissé sokkolóak, ámde hitelesnek tűnnek, karakterek rendben vannak, sztori nem rakétatudomány, de van íve, eleje, vége, feszültsége, szerethetősége, és van benne egy jelenet, amelyért az egész filmet megéri megnézni.
SPOILER
Az esernyőkinyitáson akkorát nevettem, hogy rég.
SPOILER OFF
Már a trailer is teljesen korrekt, nem a szokásos "mindent lelövünk csalogatólag", hanem a "dobjuk meg egy kis belső poénnal, hogy érdekesebb legyen és ne csak képorgia".
Idei felhozatalból teljesen kiemelkedik, de egy megnézést mindenképp megér. Vacillálok, úgyhogy egyelőre 7,5/10.
A magyar cím viszont teljes katasztrófa: sem a poént, sem a feelinget nem adja át, ráadásul unalmas.

Happy 300th post

Az előző postom volt a háromszázadik ezen a blogon, úgyhogy egyrészt juhúú és ünneplés:

Másrészt némi statisztika (csak a blogger statisztikái, nem csináltam semmi trükköt, hogy megnézzem, amúgy readerben vagy máshol mennyien hívták le):
- Oldalmegjelenítés összesen: 37.993
- Napi oldalmegjelenítés átlagosan: 126,64
- Leglátogatottabb postok: Eredmény (2072 megjelenítés!), A The Witcher 2 lokalizáció története (238 megjelenítés)
- A forgalom forrásai: indiramyles.hu (még mindig?), facebook
- Közönség csökkenő oldalmegjelenítésenként: Magyarország, USA, Németország (?), Oroszországi Föderáció (??), Brazília, UK, Lengyelország, Svédország, Franciaország, Hollandia

És a legérdekesebb, a keresési kulcsszavak:

Hoppá, Danynek köszönhetem a "népszerűségem", viszont senki nem keresett rá a regényemre, hmm...

Csúszómászó péntek

Pénteken még az is történt, hogy az Aquaworldben jártam. Kiváló hely, csúszdák jók, medencék rendben vannak, szauna rengeteg, de az egészet a díszlet koronázza meg. Nagyon tetszik ez az indiános koncepció, egyrészt telitalálat nekem, másrészt simán jól is van kivitelezve.
A csúszdáknál persze a legnehezebbnek megjelölt éri el körülbelül a legkönnyebb Siam Park-i csúszda szintjét, de gondolom ez szándékos is, hiszen itt jó eséllyel sokkal több a gyerek. Másrészt meg nyilván egy fedett helyen nem lehet olyan csúszda, mint szabad téren.

Viszont előjöttek a régi jó emlékek és rutinok még abból az időből, amikor a nyár minden napján legalább ötvenszer lecsúsztam a révfülöpi csúszdán, meg versenyeztünk sebességre, és még nem kellett fürdőruhafelsőt hordanom, hogy akadályozzon. Lábak keresztbe, csak az egyik sarok ér le, fenék felemel, lapockán csúszva megelőzni a saját magad által tolt vizet... hjaj, a régi szép idők...

Kirukkoltam

Azt akartam írni tegnap, hogy lassan érnek utol az újdonságok, de legalább igen. Szóval regisztráltam a rukkolára. Alapvetően tetszik a dolog, bár a könyvek, amelyekre nekem szükségem lenne, elég népszerűek, és én nem ülök otthon egész nap, hogy azt figyeljem, jön-e a mail. Eddig kétszer happoltak el könyvet az orrom előtt.
Node nem keseredem el, hanem lelkesen adom fel a könyveket postán, hátha egyszer megtérül.
Addig pedig legalább kicsi a világ alapon volt egy kedves élményem egy személyes átvétellel: kiderült, hogy van közös ismerősünk, sőt, lehet, hogy már találkoztunk korábban...

Táp és anyag

Amúgy tök furcsa élményem volt tegnap. Szerintem az ember általában úgy gondol az ételre, hogy az egy megbonthatatlan egység: csirkehús, krumplipüré, satöbbi. Ha főz otthon, akkor esetleg még azt is tudja, hogy a krumplipüré tipikusan krumpliból, vajból és tejből áll. De tegnap rábukkantam egy olyan oldalra, ahol az adott étel-összetevőknek minden tápanyagtartalmát meg lehet nézni, ráadásul tök hivatalos. Sebtében, poénból összeírtam azt a skót szórt süti receptet, amit két hete tanultam a nosztalgiabulin, és egyszerű kalkulációval kijött, hogy az egész tepsinek mennyi pl. a cukortartalma, beleértve a szilvában lévő gyümölcscukrot is, mennyi a zsírtartalma, stb., illetve ugyanezt lebontva 100 grammra, hogy össze lehessen hasonlítani mással.
Cukortartalmat már korábban is figyeltem az ízesített üdítőitalokban, és meglepő, mennyire félünk a colától, de milyen nagy elánnal isszuk pl. a Nestea-t, amelyben nem sokkal van kevesebb... de ez még kismiska ahhoz képest, hogy mire lehetne odafigyelni - ha az embernek lenne kedve és ideje.

I feel exposed

Tegnap hazaéréskor arra lettem figyelmes, hogy két idegen ment be a kapunkon a kertbe, a kukához léptek, majd elkezdtek turkálni benne. Láttam már ilyet, akkor se tetszett, de most az én szemeteszsákom volt legfelül, amit reggel vittem le. Borzasztó volt.

Rózsaszín elefántok

Az őszi megújulás keretei közt, mint írtam, mindenfélét terveztem. Ezek úgy állnak, hogy:

• nagytakarítás: eddig 1:1, de nyerésre állok
• rendrakás az iratok között: pipa
• rendrakás a fájljaimban: el se kezdtem
• új sport kipróbálása (biciklizés): pipa

És az utolsó pont, az új tanulás projekt, az ma kezdődik. Eredetileg arra gondoltam, hogy felelevenítem a spanyoltudásomat, de arra most kevesebb a motiváció (bár a lehetőség adott lenne), így marad az írástanulás. Napi fél óra, ha rózsaszín elefántok potyognak az égből, akkor is.
Meddig bírom? We'll see.

Konzisztens koherencia

Egy nehéz pénteki nap, az utolsó mondás jogán kollégám:

"Ahhoz, hogy konzisztensek legyünk, nem kéne koherensnek lenni..."

Kucorodni

Közben ősz lett.

Hazaköltöztünk, olvastam egy jó kritikát a regényemről a moly.hu-n, kezdem utolérni magam a munkáimmal, megnéztünk egy pár filmet, valamennyire rendet raktam, kimostam a nyári porból a plüssállatokat, szervezek találkozókat, leszoktam az indexről, hallgatok zenét újra Jangón, jó könyvet olvasok, és érzem a téli álomra készülés állati ösztönét. Szerencsére még elég gyengén.

Tök jó, hogy valakinek az a kedvenc idézete tőlem, ami nekem is:
"Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem akar máshol lenni. Amikor szeretné az élményt megragadni, kabátként magára húzni, belekucorogni és elaludni, hogy így maradjon, ameddig csak lehet."

50-es évek Amerikája, brit szemüveggel

Egészen különleges könyvet olvastam ki nemrég. Öt brit nővérről (mint foglalkozás) szól, akik 1958-59-ben keresztülutazták Amerikát. Clevelandben kezdtek, át a hegyeken, fel Kanadába, el Alaszkáig, vissza a nyugati parton végig, Los Angelesből elrepültek Hawaii-ra, majd vissza, le Mexikóba, és úgy vissza Clevelandbe.
A könyv nagyon aranyos. Érződik rajta, hogy nem egy profi szerző fikciója, hanem valódi történet, valódi szereplőkkel és komoly háttérkutatással. Egyébként az egyik nővér, Gwenda lánya (Barbara Fox) írta a könyvet, sőt, blogot is vezetett a kutatómunkáról (azóta is ír oda). Gwendával idén júniusban találkoztam Newcastle-ben, nyolcvan körül is zseniálisan agilis, tevékeny és kedves nő.
Nem elég, hogy az 50-es évek Amerikájából kapunk egy kis ízelítőt, de brit szemüvegen keresztül, ami még egy kis ízt ad a dolognak: mi volt másképp, mit tartottak érdekesnek/fontosnak/furcsának stb.

Egy tízéves autóval indultak el, végig sátoroztak vagy az autóban aludtak, és nem volt gond az sem, ha dolgozni kellett, mielőtt továbbindulhattak volna egy újabb állomásra. Hihetetlen, mennyire nem volt még benne a levegőben, hogy félnie kellett volna öt nőnek. Hihetetlen, mennyire érződik a könyvből, hogy mindenki megtette a magáét az utazás sikeréért.

Igazából számomra az is kérdéses, hogy öt mostani ember képes lenne-e másfél évet ennyire közel tölteni egymáshoz, ennyire odaadóan megtenni mindent egy célért, egy utazásért. Annyira individualisták vagyunk, hogy egy ilyen kaland (tény, hogy nem is tartana másfél évig, de) talán nem is működne most.
Ilyen csak az 50-es években lehetett.

Amber Court Party

Pincepörkölt, zöldteás sütemény, cukkinis sütemény, szilvás szórt sütemény, koktélok, muskotályos bor, bólé, kertvárosi nyugalom, halastó aranyhalakkal, szőlőfürtök, gyertyafény... Ez adta a környezetet szombaton a nosztalgiabulihoz rég nem látott író- és írásközeli ismerősökkel. Hogy repül az idő! Ilyenkor jön rá az ember.
Most végre több mit két szót sikerült váltanom Brainoiz kollégával, kiveséztük Wyquinnel Sapkowskit, Hannával a saját regényemet (de csak finoman) és a hazai fantasykiadás nyavalyáit, többekkel Martint és az ötödik kötetet, átevezve egy kissé a Dűne-sorozatra is, felidéztünk ezeréves történeteket a társasággal, hagyománytisztelő módon megemlítettük a cepheket is, közben használtam a szuperképességemet (aka. nem sírok a hagymától), és felkockáztam egy pár kiló hagymát is.
Hiányzik a Script... /sóhaj

Olyan, mint a biciklizés...

A biciklizés olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni.
A teamem kitalálta, hogy elbiciklizünk Szentendrére. Ez azért ejtett kétségbe, mert kb. tizennégy évesen bicikliztem utoljára. Akkor Kővágóörsre kellett átmennem, és vissza már nem ment, úgyhogy akkor elkönyveltem, hogy ez nem az én sportom...
Viszont most rendesen rákészültem, és teljesen jól ment... Olyannyira, hogy végül tovább is mentem, egészen Leányfalura.
A Dunapart gyönyörű.

Rozoga lépcső

Tegnap, úgy tűnik, annyira a erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy mit írjak a blogomba, hogy amikor azt álmodtam, egy rozoga lépcsőn megyek fölfelé (olyan lépcső volt, ahol az egyes lépcsőfokok csak simán a falhoz vannak erősítve, nem pedig egybelépcső), álmomban azon gondolkodtam, hogyan írjam meg és milyen képet válasszak ahhoz, hogy félek a rozoga lépcsőktől...

Baktériumok, krumplik, szalonna

Megvolt életem első multis team event szervezése. Kicsit bátor voltam így utólag... Mennyivel könnyebb volt megszervezni egy egész Rúna Tábort!
Egy szuper oldalról választottunk két játékot, a Bacteriust és a Potato Game-et, utána pedig szalonnát sütöttünk. Kár, hogy lemerült a telefonom, csinálhattam volna képet - viszont azt is megtudtam, hogy van gitár app. Ez mekkora! Régen gitároztunk és gyilkosos barchobákat játszottunk a tábortűz mellett, most meg okostelefont pengetünk.

A ravasz, az agy, a színésznő és az író

Most, hogy egy maratoni hétvége után up-to-date lettem Castle-ből, már bátran mondhatom, hogy ezt a sorozatot nekem készítették. Nagyon meg vagyok elégedve a negyedik szezon zárásával is, de már annak felépítése is kiváló munka. De nemcsak a zárás, hanem maguk a részek is rendben vannak: az a fajta humor, amit szeretek, nyomozásba burkolva. A karakterek élnek, szerethetőek (Nathan Fillion amúgy is jöhet minden mennyiségben), kedvencem a kiöregedett színésznő anyuka; a case-ek sikerélményt adnak, mert rá lehet jönni, nem úgy, mint a Colombóban, és azért van némi fejlődés is. Nem zavar, hogy Beckett állandóan magassarkúban fut, meg azt se, hogy néha leejtődnek szálak, mert szórakoztat, és pont ezt várom tőle.
És mellesleg egy gazdag és sikeres íróról szól, ami plusz két pont legalább. És a végén még Helo is feltűnt a Battlestar Galacticából...
Hogy fogom megállni, hogy ne nézzem az ötödik szezont on the fly?!

Könyvtár, sör, zene

Sörfesztiválra menni úgy, hogy az ember nem szereti a sört, de ráadásul vezet, elég nagy hülyeségnek hangzik, mégis egész jól sült el, és azt kell mondanom, teljesen megérte a belépő. Inni ugyan csak egy alkoholmentes citromos Gössert ittam, viszont két kiváló koncertet is hallottam, valamint láttam ismét Mogács Dánielt élőben. A műsort már ugyan láttam korábban, de élőben mindig kicsit más egy stand-up, úgyhogy megint könnyeztem a nevetéstől.

Az este meglepetése a Mystery Gang volt - töredelmesen bevallom, nem ismertem őket eddig, holott kellett és lehetett volna. Amit a színpadon tegnap műveltek, az zseniális volt, a csúcspont pedig egyértelműen a mikrofonállványon dobolás.
Jamie Winchestert pedig már nagyon rég meg akartam nézni élőben, viszont rájöttem, hogy hiba volt: az ő zenéje kifejezetten egy fotelből, egy pohár bor vagy egy laptop és írás mellett élvezhető, fesztiválhangulatban nem annyira.
Az éjszaka meleg volt, Budapest gyönyörű, mint mindig, az évszázados épületek pedig jól megnézhették az új nemzedéket.