2022. december 24., szombat

Aranyérem, mézeskalács

Ebben a hónapban Pindúrtündér sok élményt gyűjtött. Volt az akrobatikus rock and roll csoporttal fellépése, ahol arany minősítést kaptak, amúgy tényleg ők voltak a legjobbak a kezdő csoportból. Koriztunk többször is, és amióta nem recés a korcsolyája, mert kinőtte a sajátját, és megkapta a tesója fiúkorcsolyáját, azóta kiválóan tud korcsolyázni. A gyerek lánykorcsolyákra nem kéne feltenni a recét, úgyse fognak még piruettezni. Na mindegy.

Voltunk cirkuszban, az is nagyon tetszett neki, utána még napokig emlegette az akrobatákat. 

A szülinapjára kapott ajándékokat még alig sikerült feldolgozni, aztán most újra várják a fa alatt az ajándékok... Igyekszünk mindig lerajzolni, kitől mit kapott, de egyre nagyobb a dömping.

Csináltunk mézeskalácsot, és elég jól is sikerült idén. Szerencsére ezekhez az együtt díszítésekhez mindig van kedve. Mondjuk nyilván, mert ételről van szó... De azért én örülök neki. Vicces volt, hogy az utolsó sulis nap délelőttjén csináltam meg a mézeskalácsokat, hogy délután már tudjunk rá rajzolni, és amikor mentem érte a suliba, "kiszagolta" a mézeskalácsot rajtam, felderült az arca, és mondta, hogy sütöttem, ugye?

Aztán meg készítettünk mindenkinek kézzel ajándékot, egész jókat sikerült idén, puzzle-t, mini baglyot, rajzot - alig segítettem benne. Nagyon fontosnak tartom, hogy ők is adjanak saját kézzel készített ajándékot, érezzék az ajándékadás örömét. 

Ja, és még egy érdekesség: most karcolt életében először rézlemezbe. Nem nagyon szeppent meg az "idegen" anyagtól, szép határozott vonalakkal rajzolt bele egy katicát és egy napot. 

Pindúrtündér nagyon várta a karácsonyt, igyekeztünk varázslatossá tenni, remélem, sikerült.

2022. december 23., péntek

2022. december 20., kedd

Ugrálás és videók

Kistücsök kilenc és fél éves lett. Ebben a hónapban a tanulásé volt a főszerep - egyrészt a közelgő felvételi miatt, másrészt azért, mert ami eddig ment, hogy a napköziben elkészüljön a házija, az mostanában nem megy. Rendre marad egy kis magyar házi, amit aztán vagy késő este vagy korán reggel kell megcsinálni, és ez mindkettőnket eléggé kifáraszt. Volt egy hét, amikor azzal próbálkoztunk, hogy jöjjön haza egyedül ebéd után (úgyhogy megvolt az első hat hazajövetel teljesen egyedül), és akkor itthon, nyugiban csinálhatja a házit meg, de valahogy az se jött be. Most már nem nagyon van ötletem, mit lehetne.

Az adventvárás idén egy 300 darabos puzzle, amelyet előre összetettünk, majd minden napra 12 db összefüggő darabkát tettünk a zokniba. Így szépen minden nap épül-szépül egy téli kép, és szerintem nagyon jó hangulatot áraszt. Néha persze hiányolják a csokit, de a Mikulástól annyit kaptak, hogy már nem kell több.

Voltunk zsúron a Superfly-ban, ami nagyon tetszett Kistücsöknek, mindegyik ilyen trambulinparkot szereti, és a zsúr is tök jól sikerült. Én legalábbis nagyon jót beszélgettem a szülőkkel, hehe.

Voltunk cirkuszban is, erről írtam is, sőt, életünkben először porondülés első sorban, úgyhogy Kistücsök kapott egy pacsit az egyik artistától. 

A legújabb elfoglaltság, hogy kiderült, egy LevelUp nevű csapat vicces Super Mario animációkat csinál, pl ezt, és most előfordul, hogy a házikészítés motivációja egy-egy ilyen videó megnézése. Amúgy tényleg viccesek.

Kábé ennyi, amúgy business as ususal. Várjuk a Karácsonyt.

2022. december 14., szerda

Let it go

Dolgok, amiket az utóbbi egy hétben elengedtem, mert nem volt időm/energiám rájuk:
  • Secret Santa cipősdoboz a helyi karitásznak
  • az idei karácsonyi bábműsorunk
  • rajzpályázaton indítani a csemetémet
  • ide gyakrabban írni (pl. a Wednesday sorozatról, amely az utóbbi idők legjobbja)
  • szuper ajándéktárgyak készítése a pénteki adventi vásárra (rengeteg ötletem volt)
  • elvinni kosáredzésre a hullafáradt gyerekemet, akinek még házit kell csinálnia otthon
  • A hagyományos karácsonyváró 1000+-os puzzle kirakása

2022. december 7., szerda

Melyiket a 9 közül

(harmadik napja írom, talán most sikerül) Vasárnap megnéztük a Melyiket a 9 közül? előadást a Fővárosi Nagycirkuszban. Én az artistaszámokat nagyon kedvelem (az állatos számokat kicsit kevésbé), a cirkuszfesztiválnak covid előtt mindig lelkes nézői voltunk, és remélem, lesz majd megint. 

Nyilván teljesen laikus vagyok a cirkuszelőadások és az akrobatika témájában, de láttam már pár jó műsorszámot, ezért ki tudom jelenteni, ez a Melyiket a 9 közül kifejezetten színvonalas, minőségi előadás, remek koreográfia, szívmelengető kerettörténet, és maguk a számok meglehetősen erősek, egy-kettő egészen lélegzetelállító (a létrás és a rudas volt a két kedvencem).

Emellett életemben először ültem porondülés első sorban, ami még külön extra élmény volt, és viszonylag biztonságos ezen az előadáson, mert a keretsztori miatt nem volt bohóc, aki ki akart volna hívni. Összesen egy pacsit kaptunk az egyik artistától. 

Mindenkinek ajánlom, ha még van jegy.

2022. december 5., hétfő

100 bolha

 Jó. De nem elég, nem elég jó.

Finom. De nem elég, nem elég durva.

Jajj, de le vagyok törve,
Jajj, de le vagyok sújtva.
Jajj, de föl vagyok dobva,
Jajj, de föl vagyok dúlva.

Ez ment egy óráig a fejemben, amikor ma reggel szétpattant a kanna, és beterített 80 fokos teával engem, a pultot, és a padlót.

Amúgy a klip egy kortanulmány - és van benne ilyen sor is, hog

yaszongya: "
És most majd nem veszek semmit, bár szépen mennek föl az árak."

2022. november 30., szerda

Dolgok


Tegnap voltam ugrálni a CyberJump-ban. Ma fáj a nyakam. Tetszik a Wednesday sorozat. Írtam veryofficial blogpostot a kiszállított termékünkről. Vettem menő SW pólót. Szerveztem szülinapi zsúrt, szerintem tök jól sikerült, voltak zsúrjátékok meg minden, csak a torta volt csoffadt (de mentségemre legyen mondva, csináltam finom tortát is, az osztálynak, pénteken). Idén is jelentkeztem az adventi ablakdíszítésre, úgyhogy lesz kifogás szépen feldíszíteni a házat addigra. Már kitettük az adventi zoknikat, úgyhogy holnap megkezdődik a visszaszámolás. Jelentkeztem Secret Santa-nak is, úgyhogy készítek cipősdobozt egy kislánynak. A VB tippelés pont úgy megy, mint négy éve, de most több meccset láttam (és talán fogok is még). Átálltam Spotify-ról YouTube Musicra. Meg ezek.

2022. november 24., csütörtök

Hercegnő és bajnok

Hét éves ez a kicsi nagylány, aki egyszerre hercegnő (szeret csinos lenni, rajzolni, kézműveskedni, verset mondani és énekelni, szereti a finom ételeket - főleg az édességet -, és néha engem is meglep, milyen választékosan beszél) és egy kis bajnok (biciklizik, úszik, végigmegy a majomlétrán, felmászik mindenhova, erős és ügyes, kíméletlenül kitartó, és néha megdöbbentően bátor).

Nyilván ehhez az is hozzátartozik, hogy szeret nyerni, és néha eléggé lelombozódik, amikor nem nyer, vagy nem ő a legjobb valamiben - de elég belsőségesen ismerem az ilyesmit, és talán tudok is neki segíteni benne.

Bármikor kapható egy kis kreatívkodásra, mostanában varrogatunk, rajzolni szokott sokat, esetleg gyöngyözni. Várom, mikor tudunk karácsonyra készülni majd. A festegetés most picit háttérbe szorult. 


Eddig is rengetegszer kérdezett jókat és/vagy koránál érettebbet, de mostanában sokat beszélgetünk komoly témákról: születés, halál, mi lesz, ha nagy lesz, miért válnak el az emberek, hogy fogja hívni a kislányát, ilyenek.

Arra, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mindig mást mond (szerencsére), de legutóbb azon vacillált, hogy szakács vagy állatorvos, esetleg boltvezető legyen. Aztán látszott, hogy elgondolkozik, keményen dolgoznak a fogaskerekek, majd fél perccel később rámnézett, és azt mondta: 

- De lehet, hogy tanár leszek, hogy legyen még akkor tanár.

Well.

Múltkor Sopronban szénsavas limonádét kapott az étteremben, és ez annyira megtetszett neki, hogy jó két héttel később egyszer csak mondja, hogy nagyon szeretne újra Sopronba menni. Mondom, miért? "Mert ott lehet étterembe menni, és ott adnak bubis innivalót." Így hát elárultam neki, hogy otthon is tudunk bubisat csinálni, és néha kaphat is... 

A suliban szerintem megtalálta a helyét, még nem túl nagy kihívás az anyag, de maga a folyamatos figyelés azért lefárasztja, pénteken délutánra nem szabad programot szervezni. A heti két tánc ehhez persze hozzájárul, de ahogy kívülről látom, tetszik neki, élvezi. Látványosan fejlődik a mozgása, pedig eddig se volt rossz. 

Az egy dolog, hogy én mostanában nosztalgiázom, hogy milyen volt kicsinek, de most már van annyi éves, hogy ő is kezd így mondatokat: "Amikor én még kicsi voltam..."

2022. november 22., kedd

Bíró voltam

Szóval voltam a hétvégén Toastmasters division contesten, ami kb. azt jelenti, hogy az ország összes klubjának legjobb beszélői (már azok közül, akik vállalkoztak ilyen megmérettetésre) szerepeltek rajta. 

Ez volt az első eset, hogy kiléptem a klubom langymeleg keretei közül, és kitekintettem arra, hogyan működik ez máshol, mások mennyire veszik ezt komolyan, illetve miért szeretik csinálni. Az egész apropója az volt, hogy léptem tavaly három szintet, és mint kiderült, ezért jár egy csinos kitűző (Toastmasters is all about pins). A kitűző személyes átvételéhez kellett eredetileg elmenjek az eseményre, de ha már ott voltam, elfogadtam a felkérést, hogy bíró legyek. Egy a hét bíró közül, akik a beszédeket értékelik.

Négy kategóriában 5-5 beszédet hallhattam (magyar rögtönzött beszéd, magyar humoros beszéd, angol rögtönzött beszéd, angol humoros beszéd), és meg kell mondjam, nagyon színvonalas volt a rendezvény. Nem voltak egyforma minőségűek a beszédek, de összességében kiválóan szórakoztam, és azt gondolom, a bírói feladatomat is felelősséggel és odafigyeléssel láttam el, a végső eredményt egyetlen esetben nem "találtam el" a pontszámaimmal. 

Számomra egyébként sarkalatos és kincset érő példamutatás volt az a dokumentum, amelyet bíróként alá kellett írnom arról, hogy amennyire csak tudok, objektíven fogok értékelni. Mert azt már gyakorlatilag alapnak tekintették benne, hogy nemre, bőrszínre, kinézetre, látható vallási hovatartozásra, stb. nem vagyok tekintettel az értékelésnél, de ilyen apróságokra is felhívták a figyelmem, hogy az első és az utolsó beszédre jobban szoktak emlékezni az emberek, és próbáljak meg ezen felülemelkedni, illetve hogy ha már korábban hallottam beszédet az illetőtől, az se befolyásoljon, nekem a konkrét produkciót kell értékelnem.

Szóval remek volt. A szervezés, a beszédek, a bírónak levés élménye, az, hogy más Toastmasterekkel találkoztam, és rájöttem, milyen messze vagyok én még ettől, és hol is kéne fejlődni. 

Aztán végül megkaptam a kitűzőmet is persze. 

2022. november 20., vasárnap

Tíz a századikon

Kistücsök múltkor elújságolta, mikor hazaért, hogy kapott pirospontot nyelvtanból. Amúgy jó nyelvtanból, de a pirospont mégis ritka, úgyhogy megkérdeztem, mire kapta. Kiderült, hogy emlékezett a személyragra, és megmondta. Dagadt a mellemben a büszkeség rettentően. Az egy dolog, hogy jó matekból, de az se baj, ha most minél több jegye ötös lesz félévkor, mert beleszámít majd a pontszámba. Gyúrjuk az agyát rendesen.

Most van több dolog is. Lesz Zrínyi matekverseny holnap, aztán iskolai versmondó verseny pénteken, aztán lesz bolhapiac, amire készülünk. Közben szülinapi ajándékot is kell csinálni, úgyhogy eltelnek hamar a délutánok.

Sopronban a dédunokatesójával nagyon egymásra találtak és egy húron pendültek. Kirándulás közben elkezdtek számolni, hogy 1-2-3-4...10, aztán 20-30-40...100, 200-300-400...1000, satöbbi, és eljutottak googolig. De tényleg. És ezt nekem végig kellett hallgatni.

Amúgy semmi extra, telnek a napok. Játékokat talál ki, folded art surprise-okat rajzol, vasalós gyöngyözünk, tegnap még fociztunk is a kertben. Kanasztázunk sokat, meg elővettük újra az Aranyásókat. Kreatívkodunk, az új kedvenc a wcpapírguriga-állatok.

2022. november 17., csütörtök

Thursday

Orrfújás, torokfájás, betegeskedés. Munkahelyre nem bemenés, ezért folyamatosan otthon levés, bezártnak érzés. Hangoskönyv nem olvasás, mert otthon nem időnek levés. Szenvedés, hogy minden nap ugyanolyannak levés. Legalább az Andor és a Primal sorozat jónak levés, legalább most van mit nézés. Wowra újra előfizetés, mert drakhtyr fajt kipróbálni akarás, de a kezdőnapon örökre letöltésbe ragadás és játszani nem tudás, csalódás.

Szülinapra készülés, videóvágás, zsúrjátékok olvasása, ajándékvevés. Versmondó versenyre mindkét gyereket felkészítés. Matekversenyre csak egy gyereket felkészítés. Bolhapiacra apró tárgyak készítés. 

Hétvégére izgalmas programra meghívás, kíváncsinak levés, izgulás. Majd mesélés.

Hízás.

2022. november 10., csütörtök

Ömlesztve

Hétvégén Sopronban jártunk. Erről nyilván már hétfőn akartam írni, de ez a hét munka szempontból még rosszabb volt, mint a szabim előtt (ja, mert a múlt héten meg szabin voltam, nagyon kellett már, nem csináltam semmit, az egyetlen dolog, amit fel tudok mutatni, az az, hogy végre rend van az asztalomon). Csutkáig voltam meetingekkel, alig haladok a dolgaimmal. Eddig mindig, ha letettem aznapra a lantot, akkor elégedett voltam, hogy mennyi mindent elvégeztem, de mostanában csak a rossz érzés kerülget, listázom, mi minden nincs még kész, mit kell nem elfelejtenem.

Persze elfelejtek mindig valamit. Hétfőn a gyerekek teáját, kedden már nemtom, szerdán hogy fogkefét és fogkrémet kellett bevinni, ma meg elmosni a shakeremet reggel, és még este is ott bűzölgött, tök gáz. 

Sopron amúgy szép volt, mint mindig, és most a gyerekeknek is meg tudtuk mutatni - valamennyire. Sajnos némileg lelombozva értesültünk róla, hogy az összes múzeumot bezárták a fűtésszezonra, egyedül a Tűztornyot tudtuk megnézni, de kirándultunk egy jó nagyot a Károly-kilátóhoz, és az némileg kompenzált. Előre megnéztem, hogy milyen jó: pont oda vezet az ún. Boszorkány-meseösvény, amelyről mindenki ódákat zeng, és valószínűleg mikor építették, tényleg szuper lehetett, de most nem volt kitöltendő papír az elején, és a pecsétek majdnem mind le voltak törve, a feladatok már csak részben megcsinálhatóak. Mindegy, Pindúrtündér még így is élvezte, az is valami. 

De amúgy én ezt nem értem. Ki az, aki letör egy gyerek-meseösvényen pecsétet? Ki? És miért? Van erre magyarázat, vagy ez csak az élet egyik nagy talánya? Lesújtó, kábé annyira, mint az erdőben eldobott szemét. Csak azt még el tudom képzelni, hogy valaki kiejti a zsebéből. De nem lehet véletlenül letörni egy pecsétet.

Megnéztük a fertődi Esterházy-kastélyt is, az gyönyörű volt. Hihetetlen szépen újítják fel, igényes még a park is. Persze mindig döbbenetes az ilyen mértékű fényűzést látni, de jól meg is szenvedte az épület a huszadik századot. 

Ez a hét meg úgy eltelt, mintha még el se kezdődött volna. Legalább a Cyperpunk-sorozatot sikerült befejezni, nagyon feelinges volt, de azért jövőre nem fogok emlékezni rá. Kicsit nyomaszt ez a novemberi időjárás, úgyhogy állandóan karácsonyi ajándékokat akarok vásárolni, hogy siettessem az időt. Pedig addig még rengeteg dolog lesz (pl. szülinapozás), plusz teendők. De legalább jön a Dragonflight, nagyon szeretném, hogy jó legyen, és ne olyan, mint az előző kieg, mert az xar volt.

2022. október 24., hétfő

Kicsit maximalista


Egy hónap van Pindúrtündér szülinapjáig. Szokás szerint nagyon várja, sőt, nyilván is tartja. Kiszámolta, hogy októberből még hét nap van, novemberből meg 24, és az összesen 31. Ő is jó lesz matekból, ha végre elkezdik tanulni a számokat.

Jócskán benne vagyunk már az őszben, de még nem kezdtek el betűket és számokat tanulni, az ő nagy szomorúságára. Múlt héten már annyira le volt lombozva, hogy kénytelen voltam megtanítani neki a saját nevét írott betűkkel - de azért remélem, most már a suliban is beindul a biznisz.

Van egy ilyen rendszer az osztályában, hogy minden nap végén mindenki kap egy nyomdát attól függően, milyen volt aznap a magatartása: lufi a kiváló, minion-fej a kicsit rossz, szomorú maci a még rosszabb, és vicsorgó majom a legrosszabb. A maximalista lányomat persze teljesen földhöz verte, mikor egyetlenegyszer szomorú macit kapott, úgyhogy kellett beszélgessünk arról, hogy mindenkinek van rossz napja, és senki nem tud minden nap egyformán jól teljesíteni. Nagyon fontos beszélgetés volt, remélem, megértette.

Mint ahogy azt is meg kellett vele beszélni (és valószínűleg kell is még majd párszor), hogy nem nyerhet meg mindent. Törekedhet arra, hogy ő legyen a legjobb mindenben, én is ilyen voltam, de ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy elképzelte, nem szabad letörni, és főleg nem szabad feladni, hanem meg kell érteni, mit kell másképp csinálni. Ez neki még sokszor lesz gond az életében, és remélem, az elején mindig ott leszek, hogy elhiggye: legközelebb menni fog.

Ennek végső kicsúcsosodása meg az volt, amikor az aktuális videojátékban jött egy tök ijesztő boss, valami ős-krokodil, és az elején annyira félt tőle, hogy konkrétan felsikkantott, ahogy a lénynek összecsattant a szája (ja, én is éreztem, hogy nem kéne terrorizálni a gyereket, de akkor már késő volt). Viszont nem szóltam semmit, kíváncsi voltam, hogy leteszi-e a kontrollert, vagy mi lesz. Nem tette le. Elkezdett szembeszállni vele, én pedig biztatni kezdtem, hogy látszik a haladás, csökken a hp, csinálja csak. És végül két próbálkozásból megcsinálta az encountert. Hat évesen. Szembeszállt a saját félelmével, és legyőzte. Hihetetlen élmény volt végignézni.

Jó, nemcsak terrorizálom meg képzem a lányzót, hanem azért játszani is szoktunk. Mostanában elővettük újra a LEGO Friends készletét, azzal szoktunk játszani. Meg persze kézműveskedünk, arra gyakorlatilag akármikor rá lehet venni: papírmerítés, gyöngyfűzés, vasalós gyöngy, rajzolás, festés, varrás, bármi jöhet. Legutóbb egy kis barátnőjének varrtunk levendulás párnát a szülinapjára, tök jól sikerült szerintem. Ilyenkor az ölemben ül, én nyomom a pedált, de ő irányítja az anyagot.

Ő is megszerezte élete első dedikálását a könyvfesztiválon, Mészöly Ágnestől. Alig lehetett ráismerni: az egyébként cserfes, vidám, nagyhangú lányzó megszeppent, és elvitte a cica a nyelvét. De cuki volt, a járókelők meg is dicsértek minket, hogy visszük a gyereket dedikálni, hehe.

Péntekre azért általában nagyon elfárad az egész heti odafigyelés, teljesítés miatt, úgyhogy péntekre programot szervezni kicsit kockázatos, de azért szokott működni. Legutóbb pénteken eltört a fénykardja, amit a saját zsebpénzéből vásárolt, na, abból volt egy kis botrány.

A tengerimalacok meg egy évesek lettek, meg is ünnepeltük: vettünk nekik új szőnyeget meg szénaalagutat, és elénekeltük nekik a boldog szülinapot. 

2022. október 23., vasárnap

First world problems

Most már a hétvégén kicsit kialudtam magam, úgyhogy talán jobb a helyzet, de a múlt hét kiakasztó volt. Nem volt egy nagy dolog, ami miatt kiakadtam volna, hanem sok pici, amelyek egyesével elviselhetőek, de így összesítve nagyon sok volt. Meg nem sikerült semmi. Persze többnyire first world problems, de still.
De legalább van habos kávé
Kezdveazzalhogymárkéthetefájalábam, nemtommiálltbele, abütyöknélaballábamrosszmennibenne, errehétfőreelkezdettfájniafogammellettazíny, voltmárilyen, deremélemnemjönvissza, errejöttkeddenhogyelvittékazautómatszervizbe, éskaptampoolautótdeazbenzines, nemvezettembenzinesautóthároméve, perszenembaj, megakartamszeretnitényleg, denemmentbenneazandroidauto, megbüdivoltéshangos, megúgykezdtemhogybeleültemésnemfordultelakulcsésnemtudtamkínombanmástminttelefonálnihogykellbeindítani, perszecsakakormányzárvoltbekattintvafullbéna, aztánmentemvelePestreésdirektnagyonfigyeltem, hogyaSimple-benajórendszámravegyekparkolást, viszontmivelazénautómzöldnemtudtamhogymostmártízigkellvenniésnyolckorleálltafizetés, nyilvánnyolcharminchétkormegvágtak, tehátfizettemháromóraparkolástésutánamégmegisbüntettek, teljesenkiakadtamtőle. Aztánamikorvittemvisszaapoolautót, akkortelekelletttankolniésmentemabenzinkútraéspontazabezinkútpontakkornemfogadott, átkellettmennimásikraésbénáztamabenzinnelmertnemvettemhároméve, deegészjólsikerültdeaztánfizetéskorefelejtettemmegnézniakilóméterórátésvisszakellettmennemazautóhoz, aztánvégreleadtamésvisszakaptamasajátomat, errehazaérverealizáltamhogyakenyérbőlamitcsináltamreggelkihagytamazélesztőt...
Megazisbajhogyháromhetenemedzettem, megnemmentemelatüntetésre, ésmárnemvagyoktényezőaközösségformálásbancsakegynegyvenpárévesanyukaakinekmárnincssemmiérdekesmondanivalója, megnemnyertemaUAGreenDotawardonamirebeküldtemamunkámat, defőlegnemvagyokelégedettazzalahogykinézek, ésahülyehajcseppekseműködnekamibennagyonreménykedtem...
As I said, first world problems.

2022. október 20., csütörtök

Business as usual

Mostanában nincs idő csak simán üldögélni és játszani. Ha hazaérünk a délutáni elfoglaltságok után, akkor házit kell csinálni, verset kell tanulni, vagy már túl késő van, vagy csak simán nem kezdünk bele semmibe arra a fél órára. Kistücsök érzi ezt, kezd fáradni, nagyon kéne az eltörölt őszi szünet. Ahogy sötétednek a napok, legalább nem ébred fel már hatkor meg hat előtt, az is valami.

Mivel mostanában egész sokat utazunk együtt, amíg kosárlabdára viszem, és kettesben ülünk az autóban, legalább ott tudunk beszélgetni. Még olyasmikről is, mint hogy nem tetszik neki az aktuális videojáték, mert a szűk és sötét barlangban fél, hogy kiugrik valami a sarokból, ezen speciel teljesen meglepődtem, mert egyrészt korábban nem volt ilyen félelme, másrészt a Scrat's Nutty Adventure azt hittem, cuki és félelemmentes játék. 

A kosár amúgy még mindig tetszik neki, sikerélményei is vannak, meg mozog is, remélem, jó kis hobbi lesz. Szegény szerintem még nem tart ott, hogy megkérdőjelezné. Ha visszük, megy. De azért úgy látom, nem bánja. Ezenkívül járunk egy felvételi-előkészítőre is, először nyilván én akartam, hogy menjen, de legutóbb már egy beszélgetésben így emlegette, hogy egy év múlva ő már gimnazista lesz, szóval elkezdett hozzászokni a gondolathoz. Remélem, nem szivatjuk feleslegesen.

Az egyik hír a hónapra, hogy a tesójával összedobták a zsebpénzüket egy Lotti Karotti játékra, amivel vendégségben ismerkedtek meg. Azóta megy a recsegés-ropogás a nappaliban, de money well spent, úgy tűnik, mert sokszor játszanak vele.

Még mindig kitalál játékokat, legutóbb egy poliposat, ami amúgy még cukin is van lerajzolva. Sajnos mivel kevesebb az ideje, egy huzamban kevesebbet is tud alkotni, és néha elmegy a kedve vagy csak már el van fáradva, de azért igyekszem mindig megnézni, megdicsérni, mikor csinálja ezeket, hogy értse: ez kincs.

A két kis dinós, Unicefes küldemények kapcsán sokat beszélgetünk a Földről és az országokról, ami szerintem nagyon sokat segít egy általános világmegértésben, és tök menő, hogy ennyire vágja, mi hol van a földgömbön. Édesapám vesszőparipája volt mindig a földrajz, és felnőtt fejjel kezdem megérteni.

A Plukkido manókat már gondoltam, lassan le kéne szerelni, túl nagyok ehhez a gyerekek, úgyhogy 2-3 hétig nem adtam semmilyen feladatot. Erre mikor már éppen megszüntettem volna az egészet, egyszer csak felragasztott egy cuki kis üzenetet a táblára, hogy "Pepi manó, légyszíves írjál új levelet". Lehet ennek ellenállni? Most a csámcsogást próbáljuk redukálni, más már nem nagyon maradt...

Amúgy semmi extra, telnek a napok, a hideg folyamatosan fenyeget, de még próbáljuk kihasználni az utolsó napsugarakat.

2022. október 14., péntek

Kirakósozás

Amúgy a mit csinálok a szabadidőmben témakörben mutatom, mire vagyok aktuálisan büszke: 

Ezt szeptember közepén kezdtem el, tegnap fejeztem be, 2000 darabos. Eddig ez a legtöbb darabos valaha, amit kiraktam. A szabadidőm mértékét jelzi, hogy egy leüléssel kb. 10-15 darabkát tudtam betenni (átlagosan).

Viszont ez hatványozottan élvezetesebb volt, mint anno gyerekkoromban, mikor megvettük az első kétezer darabos családi puzzle-t, mert minden évben adventkor elővettünk egy nagyobb kirakóst, és családilag kiraktuk, és az első, amibe beletört a fogunk, egy kétezer darabos volt, amelyen alul fű, középen barna vadlovak, felül kék ég volt. Na, ez picit könnyebben ment. 

(kár, hogy az a lovas nincs meg, most már beleállnék a kihívásba)

Itt van pár kép a készülésről: 





2022. október 11., kedd

Ismersz? Ismerlek?

A csomagtartóm a csapatépítéshez
Volt csapatépítés még a múlt héten, ami szerintem tök jó volt, és aztán másnap rögtön meg akartam írni, hogy végig azon gondolkodtam hazafelé, vajon ki mennyire mondhatja, hogy ismeri a másikat (aztán persze kicsit sok volt a dolog szokás szerint, úgyhogy leszorult a teendőlistáról). Mármint, hogy egy kolléga ismerheti-e a másik kollégát tényleg. Ha amúgy is barátok, akkor talán, de munkaviszonyban? És egy olyan ismerős, akivel nem találkozunk mondjuk minden héten, az ismer-e valójában minket?

A párunk és a gyerekünk mondjuk tegyük fel, hogy igen. De az unokánk ismerni fog? Nyilván tudni fogja, hogy én vagyok az a néni, aki az apukájának vagy az anyukájának az anyukája, és valószínűleg azt is le fogja vágni, hogy szeretem a struktúrát, és mondjuk jó vagyok magyar nyelvből, vállalható angolból... De tudni fogja, milyen zenéket hallgattam szívesen? Tudni fogja, milyen terveim voltak, amik nem valósultak meg? Hogy melyik sorozatot szerettem a legjobban? Hogy mit csináltam napi szinten a munkámban, miken bosszankodtam, mire voltam büszke? Hogy mit szerettem csinálni a szabadidőmben? Hogy mi volt a véleményem kényes vagy megosztó témákban?

És persze egyáltalán érdekes-e ez. Jó lett volna jobban ismerni a nagymamámat (mindkettőt), de ha lett volna már akkor Facebook, akkor vajon végignéztem volna-e a bejegyzéseket, illetve az valós képet mutatott volna-e. Tök jó lenne olvasni a naplójukat. Én magam egyre ritkábban és egyre megszűrtebb témákról írok ide, tanártüntetésről, ukrán háborúról, fabeszerzésről, a munkám bizalmas részleteiről meg nem. Van ennek a blognak értéke? Létjogosultsága? Nem lenne jobb papíralapon mindent kiírni? 

Nem traktálás folyton azt hinni, hogy érdekes mindez, hogy én érdekes vagyok (még), és próbálni beszélgetni minél több témáról kollégákkal, hogy megismerjenek? 

Állítólag minden embernek kell legyen egy "trusted ten" csoportja azokból az emberekből, akikhez a leginkább kötődik, és akik a leginkább ismerik őt mélységében. Az jó, ha ez minél szélesebb? Vagy éppenséggel pont nem?

Még pár hete amikor soft skill tréninget tartottam, és az volt a téma, hogy kinek milyen példaképe van, illetve ki az, akitől sokat tanult / valamilyen okból felnéz rá vagy követendő példának tekinti, és (szerintem most először életemben) egy távolabbi kolléga, akivel nem is dolgozom együtt napi szinten, engem mondott. Nyilván iszonyúan jól esett, és irultam-pirultam, de az is eszembe jutott, hogy ő például mennyire ismer engem. 

És akkor ebbe a gondolatmenetbe puffant egy hatalmasat a hír, hogy a faluban, ahol lakom, egy anyuka meghalt negyven évesen. Nem ismertem, viszont fiatalabb volt nálam. Feltették egy messengeres csoportba a hírt egy csomó olyan embernek, akik szintén nem ismerték. Annyira furcsa volt, annyira out of place, szinte éteri, megfoghatatlan, hogy azóta sem engedtem el a gondolatot. 

2022. október 4., kedd

Megcsináljuk


Az élet egy sima hétköznap délután is rengeteg meglepetést tud tartogatni. Reggel 5:50-kor, mikor először csilingelt az ébresztő, félálmomban se gondoltam volna, hogy miután végigdolgozom a napot, majdnem egy órán keresztül segítek feltornyozni a pont ma érkezett tűzifát, elszállítom az egyik csemetémet kosáredzésre, felveszem a másikat az akrobatikus rock and roll edzéséről, otthon ez utóbbi fáradtságában kiborul, hogy nem tudja megmutatni a ma tanult lépéseket, és bömbölni kezd, ezért én felajánlom neki, hogy tanítsa meg nekem a lépéseket, és gyakoroljuk együtt, hogy csütörtökre már menjen. És ott ugrálunk a nappaliban zene nélkül, kábé ritmusra, egymással szemben, és ő nem érti, hogy én min vigyorgok, de végül megtanulom a koreográfiát, elemekre bontjuk a nehéz lépést, és megcsináljuk együtt az egészet.
Nem mintha más napokon nagyon szenvednék az elalvással, de ma valószínűleg még könnyebben fog menni.

2022. szeptember 27., kedd

Esőnap

Ezt a postot hétfő reggel kezdtem el, csak kicsit sűrű a helyzet... A hétvége kicsit kevésbé volt turbulens, mint gondoltuk, hogy lesz, az eső elfújta a vasárnapi tervet. Mivel felszabadult egy kis idő, végül nagyüzemi lekvárgyártásba kezdtünk, kiváló (és finom) eredménnyel:


A fincsi lekvárok némileg kompenzálnak a nyomi idő miatt, de azért jó lenne, ha nem lenne már szeptember végén ilyen depressziós köd, mert közeleg a tél...

Kéne valami, ami kicsit felráz most. Állandóan úgy érzem, hogy mindjárt elalszom. Nem feltétlenül azért, mert nagyon álmos vagyok (de de), hanem, you know. Ősz.

2022. szeptember 24., szombat

Suli, festés, barchoba

Szóval Pindúrtündér iskolás lett. A legközelebbi iskolában, ahová a bátyja jár. Aminek nyilván számos előnye van számunkra. A suli nagyon tetszik neki, és persze a tanulás is jól megy, de a legjobban azoknak a dolgoknak örül, amiket mindig irigyelt, hogy nincsenek oviban: az osztálykirándulás, a bolhapiac, stb. Az osztály nagyrésze együtt járt egy másik ovis csoportba, úgyhogy leginkább a beilleszkedéssel kell foglalkozzon, de úgy tűnik, mintha már lennének kis barátok, úgyhogy remélem, megoldódik a dolog. 

Közben elkezdett járni akrobatikus rock and rollra is, heti kétszer, hogy legyen egy kis mozgás is, szerintem tetszik neki, egy kis ritmus, egy kis koreográfia, egy kis játék, minden jóság. Több különórát egyikünk sem szeretett volna elsősnek, és már most látszik, hogy jól döntöttünk, hét végére azért így is nagyon kifárad a lányzó.

Ami nagyon tetszik, hogy vigyáz a cuccaira, nem vesztett el semmit, és mindig megjegyzi, amiket beszélünk, pénteken hazahozza a tornacuccát, tudja, mikor hol kell lennie, szóval teljesen jelen van a suliban, jó, második gyerek, de mégis.

A sláger elfoglaltság otthon nála is a rajzolás (főleg a folded art, de kb. bármi más is), sőt, elkészítette élete első vászonfestményét is, akrilfestékkel. Bekereteztettem, hogy ezzel is megértessem vele, mennyire szupertehetségesnek és ügyesnek tartom ez ügyben. 

Azt elfelejtettem elmesélni, hogy ugye ő egy nagyon bátor, már-már vakmerő kiscsaj, nem kifejezetten zavarják az akadályok, megy és legyőzi őket. Ezért volt különösen érdekes látni azt, amikor egyszer tényleg megrettent Kaliforniában: amikor a szigeteken mentünk be a vízbe, és láttam az arcán, hogy fél, és aztán megbeszéltük, és kiderült, hogy attól tartott, hogy szembe jön egy nagy hal. 

A múlt héten kiderültek a sulis programok, és lesz versmondó verseny, úgyhogy elkezdtem puhítani, hogy menjen, de egyelőre ellenáll. Azt mondja, hogy ő szégyenlős ehhez. Hehe. Persze nem erőltetem, meglátjuk. Minden a megfelelő versen múlik.

Azt se írtam, de az is nagyon menő volt, hogy a hosszú autóutakon sokat barchobáztunk, és régen mindig csak zöldséggel és gyümölccsel, mert akkor van egy behatárolt, egyszerű készlet megfejtés, de Kaliforniában már nagyon untuk úgy, ezért kinyitottuk minden tárgyra. És én annyira elképedtem, hogy neki ez mennyire ment! Kigondolni is nagyon jókat tudott, pl. Belle sárga ruhája, meg a Nagyi szemüvege, de a kitalálás is elég jól ment neki. Nem tudom, milyen absztrakciós szinten vannak más hatévesek, de nekem ez meglepő fordulat volt.

2022. szeptember 20., kedd

Futás, kosár, gondevés


Elkezdődött a suli, Kistücsök negyedikes lett. Még mindig kicsit dilemmázok azon, hogy megszivassam azzal, hogy kevesebb mint tízévesen kell felvételiznie, de nagyon szeretném, ha ötödiktől nagyon erős matekja lenne. A környéken nem nagy a választék nyolcosztályosból, még tanakodunk. 

Amúgy jól indult az év, az elején mindig otthon vagy a suliban hagytunk valamit, de sikerült belerázódni mindenkinek. A házi feladat írása még hagy kívánnivalót, volt, hogy csütörtök reggel hattól csináltunk házit, hogy kész legyen, de azért egyre jobb a helyzet. 

Már nyáron megbeszéltük, hogy idén muszáj már valami mozgós különóra, mert nem bírja levezetni az energiáit. A kosárlabdát választottuk közösen a környéken elérhető sportegyesületek listájáról, eddig kétszer voltunk, és úgy tűnik, tetszik neki. Eddig is jól bánt a labdával, és a kidobózás a kedvenc elfoglaltsága, tehát nemcsak a focit, de kézben tartott labdát is kedveli, valamint valószínűleg magas is lesz, örökölt magasság lehetőséget a felmenőktől mindkét oldalon. Persze még korai bármit kijelenteni, de szerintem tarthatóbb lesz, mint az úszás, amit minden évben elkezdünk, aztán a sátor késői felépítése, hideg, eső és betegség miatt mindig abbamarad valahogy. Utazni kell ugyan kicsit, de nem vészes.


Idén nincs iskolatej, úgyhogy Kistücsök folyadékbeviteli forrásának 60%-a megszűnt (eddig ivott egy bögre tejet reggel és egyet este, és a kettő között kb. csak iskolatejet odabent), úgyhogy most már minden reggel viszi a kis palackját, legtöbbször fél liter mentateával, aminek a felét egyelőre hazahozza, de  küzdünk, hogy jobb legyen az ivása.

Arra meg ultrabüszke voltam, hogy mikor a gyerekeknek beküldtem Actimelt reggel, hogy pótolják az iskolatej miatt kiesett tejterméket, plusz szegény Kistücsök ne haljon éhen ebédig, mert idén 13:20-ra jutnak az ebédlőbe, és mind a két gyerek _előzetes egyeztetés nélkül_ kimosva hazahozta az actimeles palackot, hogy a szelektívbe tegyük. <3

Nyilván a hónap legnagyobb eseménye, hogy ő is részt vett a Crazy5K versenyen, az elején teljesen idétlenül és energiapazarlóan futott, persze ki is fulladt párszáz méternél, aztán elkezdtünk együtt levegőt venni, sétálás közben nagyokat lélegezni, aztán együtt futni, és folyamatosan tanítgattuk, hogy mivel tud hatékonyabb lenni, és az utolsó 500 méter hossznál már egész értékelhetően futott. Szerintem a futást magát nem élvezte (nyilván), a mászást annál inkább, és a végén megértette, hogy ez egy teljesítmény, és hogy büszke lehet rá. Örülök, hogy még egy lépést tettünk a mozgás szeretetének ösvényén, mert szüksége lesz rá később.

Végre elindult a Logiscool is, azt nagyon várta, és most idén jónak tűnő online oktató van, aki értelmesen tud beszélni, megosztja az arcát, és kérdezgeti a gyerekeket. Nagyon kíváncsi vagyok, hová tud eljutni majd velük, többen is vannak, mint a szokásos 3-4.

Az elfoglaltságok között továbbra is kiemelkedő sláger a folded art surprise, amiből most nyitottuk a negyedik vázlatfüzetet. Emellett továbbra is készülnek a képregények, csak lassabban, mert most robotokról van szó, és azokat kicsit nehezebb megrajzolni, mint egy citromot. Emellett még a repülős akármennyitjátszhatszatelefonon-ból megmaradt a Sliding Seas szeretete, napi négy pálya engedélyezett, mostanában ebből inkább hat is lesz, de ennyi talán belefér, plusz szerintem ez egy nagyon cuki játék, és jól is van megcsinálva, hogy kihívás is legyen, sikerélmény is, gyűjtögetés is, meg csak simán a sziget nézegetése is.

Ja, még egy dolog: köröm- és kézbőrrágás. Ezt egészen magas szinten űzte eddig Kistücsök, már mindennel próbálkoztunk, keserű körömlakktól rágóékszeren keresztül leukoplastig, és végül úgy tűnik, az akaratára apellálva tudunk előrehaladni. Azt mondtam neki, ha két napig nem rágja a kezét, akkor megveszem neki a Jégkorszakos Switches videojátékot (pont le volt akciózva, nyugi). És akaratból megállta három napig. Most persze nincs igazán motiváció, mert azért nem veszünk minden héten videojátékot, de most már értem, hogy csak akkor fogja abbahagyni, ha megvan rá az akarata, úgyhogy ezzel megyünk tovább.

Még egy dolog volt ebben a hónapban: egy rémálom. Napokig csak felébredt éjszaka, és jött, hogy rosszat álmodott, és nem tudtuk kiszedni belőle, mi lehetett a baj. Aztán szerencsére leírta a gondevőnek, és végül sikerült beszélgessünk egy kicsit. Attól félt, hogy erdőtűz lesz az erdőben, és az bejön a házba, mivel az erdő tőlünk egy percre van. Meg persze attól is, hogy amíg alszik, addig tűz üt ki a ház belsejében is. Elég sokat dumáltunk a tűzbiztonságról, és megnyugodott szerencsére. Legyen a gondevőnek halleluja!

2022. szeptember 17., szombat

Megcsináltuk

Amíg nem állítunk magunk elé olyan kihívást, amit nem biztos, hogy meg tudunk csinálni, addig nem tudjuk, mire vagyunk képesek rovat.

Megcsináltam a Crazy5K versenyt, nem volt könnyű, de amikor kijöttem, mentem volna még (nyilván dolgozott az adrenalin). Jópofa volt, azt hittem, a futás lesz a legnehezebb rész, de végül a magas csúszda volt, azon megtorpantam pár másodpercre. Futni egész sokat futottam, és meg voltam elégedve magammal.


Hárman futottunk egyébként a kis családdal, Pindúrtündér még pici hozzá, de mi többiek megcsináltuk.

Külön köszönet a kollégáknak, akik vonzóvá teszik az efféle achievementeket.

UPDATE: azt elfelejtettem hozzátenni azoknak, akik számára nem világos... Én nem tudok futni. Sem a térdem, sem a technikám nem jó hozzá, meg miegyéb. Soha életemben nem futottam 2,5 km-nél többet, azt is utoljára a középsuliban. És akkor is utáltam.

2022. szeptember 12., hétfő

Thor végletesen elbaltázva


Nem tudok napirendre térni afölött, hogy mennyire xar volt a Thor: Love and Thunder. Tiszta szerencse, hogy nem moziban néztem meg, hanem megvártam, míg kijön Disney+-on. SPOILER.

2022. szeptember 1., csütörtök

Címszavakban

Elkezdődött a suli. Én amúgy szeretem a könyv- és füzetbekötést, kövezzetek meg. Amikor az évnyitón bevonultak a kis elsősök, azt megkönnyeztem, ezért is elnézést kérek. Mindenesetre elkezdődött a buli, én meg sokat leszek otthon egyedül. Az még vitatott, hogy ez jó-e.

Nem volt időm elmenni fodrászhoz, úgyhogy végül otthon vágtuk le a hajam. Amúgy jó lett, de a legjobb, hogy most már nincs ott a loncs a végén. 

A House of the Dragon szerintem nem jó. Ezt lehet kifejtem majd bővebben is, de nem most. A Top Gun: Maverick viszont nagyon jó. Lehet, hogy ezt is. 

Sok a dolog, keveset alszom, nem bírok az autóban olvasni rendesen, mert xarakodik az Android Auto, kéne egy nekem való számítógépes játék, amibe bele lehet feledkezni, de kéne tolni tovább az álmokat, mindig előveszem a teendőket, és körbevesznek a munkaasztalon, aztán ott maradnak, mint Démoklész kardja, hogy amúgy ezt is kéne csinálnod, háháá. 

Meg be kellett húzni a huzatba a takarót, mert hajnalban hideg van.

Ja, és elrontottam a vasalómat, ráégettem egy rávarrót, full béna. Még próbálom kapargatni, de gyanús.

Ezek.

2022. augusztus 25., csütörtök

Homályrév

Már vasárnap akartam írni, hogy szombaton, öt év késéssel, de végül mi is megkezdtük kalandjainkat Gloomhaven világán. 

A csapat jelenleg Brute és Cragheart.


Az első kalandon túlvagyunk, az elején picit megijedtünk, hogy ez a Jaws of the Lion után a hardcore játékverzió lesz, de aztán elég simán átgyalogoltunk a pályán. Pénzt nem sokat fogunk szerezni, de sebaj.

2022. augusztus 24., szerda

Nemsokára elsős


Már vágjuk a centit a sulihoz. Pindúrtündér minden nap jön, hogy kössünk füzetet, de már elfogytak a füzetek, minden be van kötve, tolltartóban minden ceruza monogramozva, matekdoboz, technikadoboz kész, úgyhogy kínunkban kidíszítettünk egy kis vászon tolltartót, ő az egyik oldalát, én a másikat, amelyben majd a zsírkréták lesznek a technika dobozban... 

A nyáron elolvasott öt könyvet, a Betűzgető könyvek sorozatból, amely csupa nagybetűs, és pont neki lett kitalálva. Az utolsót már egy ültő helyében, addig nem állt fel, míg a végére nem ért. Persze a sorozat hatodik részét is megvettem, de nem vittük a Nagy Útra, azóta meg még nem vette kézbe.

Nagyon okosan és rendesen viselkedett végig, amíg külföldön voltunk. Folyamatosan megfigyelte a környezetet, és amit tudott, igyekezett megtanulni - az utolsó pár nap már elpityeredett néha, hogy honvágya van, de én így is elképesztőnek tartom, hogy 15-16 napig kibírta. És akkor is csak abból volt elege, hogy nem ért semmit, mert mindenki angolul beszél. Ja, meg kábé két nappal az indulás előtt a tengerparton érte egy sokkos élmény, hogy belemarkolt a homokba, és felemelt egy kis rákot is a homokkal, és ezen annyira meglepődött, hogy utána nem akart többet homokozni. Valószínűleg nem ez az élmény számított ennyit önmagában, hanem akkor telt be a pohár újdonságokkal.

Amióta visszajöttünk, és elő vagyunk fizetve Simply Piano-ra, ő is elkezdett játszogatni vele, az alapokon túlvan, nyilván gyakorolni többet kéne, de egyre ügyesebben irányítja egyszerre a két kezét. Ennek nemcsak zene és ritmus szempontjából veszi hasznát, hanem a kétoldalas finommotorikában is, úgyhogy majd igyekszem, hogy ne hagyja abba.

Hihetetlen sokat nőtt a nyáron, de úgy tűnik, most befejezte ezt a szakaszt, mert egy pár hete annyit eszik csak, mint egy madár. Nem féltem egyáltalán, mindig ilyen hullámokkal működünk, de azért remélem, megjön majd újra az étvágya. Mondjuk a desszertes pocakjával semmi gond nincsen... egyszer megevett kábé négy gombócnyi fagyit Kaliforniában (ami ott persze két gombócnak számított), nem értettük, hova fért.

A napokban elég sokat vannak úgy együtt a tesójával, hogy mi dolgozunk, és nekik el kell lenniük egész délelőtt vagy egész nap, és remekül el is szórakoztatják magukat. Újra elővettük a vasalós gyöngyöket, illetve az aktuális sláger a képregényrajzolás, de erről már írtam. Asszem a hatodik képregényt rajzolgatja éppen, döbbenetes részletgazdagsággal.

Mostanában a társasok valahogy nem annyira vonzzák, mindig próbálunk valami közös családi játékot, és mindig ő a kerékkötője - nem tudom, miért. Az mondjuk tény, hogy mindig az ő korosztályánál egy kicsit nagyobbaknak való játékokkal játszunk, de most olyanok ellen is tiltakozik, amelyekkel korábban szeretett játszani (Carcassonne, Dragomino). Remélem, csak a nyári sokat együtt levés miatt, és majd amikor kevesebbet leszünk együtt, ő is többre értékeli ezeket a játékokat újra.

2022. augusztus 20., szombat

Nemsokára negyedikes

Kistücsök nagyon fegyelmezetten viselkedett végig az utazás alatt. Értette, hogy valahol máshol vagyunk, és igyekezett odafigyelni a környezetre, nem nehezítette a dolgunkat, és rengeteg minden ragadt rá, angol nyelvből és a kultúrából is. A repülőúton se szenvedett, hanem elfogadta a körülményeket, és abból építkezett. Egyébként nem is féltem attól, hogy nehéz lenne a repülőút, ilyen tekintetben szerencsére jók vagyunk (mármint hogyan kell elfoglalnia magát az embernek 11 órán keresztül).

Autóban is rengeteget ültünk, ezért többször játszottunk barchobát. Régebben csak zöldségre és gyümölcsre játszottunk, de az már kicsit unalmas lett, és bepróbálkoztunk azzal, hogy tárgyakra is lehet gondolni. Először picit nehezen ment, de aztán meglepően jól belejöttünk. Kistücsök első két barchoba gondolása a villanyvezeték és a fura amerikai közlekedési lámpa volt, amelyiken egy piros van, és aztán egymás mellett két sárga és két zöld. Hát igen, az ottani lámpák nagyon tetszettek neki.

Fura, de mostanában valahogy nem találjuk meg a közös játékot a családdal, mert ha az egyik ezzel szeretne játszani, akkor a másik azzal biztos nem, és fordítva... De Kistücsök mindig kapható kanasztázásra, esetleg más, hosszabb társasjátékokra, így néha szoktunk kettesben is játszani.


A kötelező olvasmány feldolgozása (elolvasás, olvasónapló) kicsit nyögvenyelősen megy, reményeim szerint legalább felerészben azért, mert nem érdekli a Négyszögletű Kerek Erdő, és talán jobban menne valami olyannal, amit ő maga választhat - de azt is látom, hogy a szövegalkotás sem az erőssége, bármikor elmondja szóban, miről szólt a fejezet, de ha le kell írni, az más, az nagyon vontatottan megy. Sokan azt mondták nekem, hogy hagyjam, hadd csinálja egyedül, megtanulja legalább, hogy nem számíthat másra, hanem magának kell, de én inkább ott ülök mellette és támogatom benne, mert nem szeretném, hogy örökre megutálja az irodalmat még azelőtt, hogy rájöhetne, mennyire jó olvasni.

A Star Wars-os falu és a ride-ok nagyon tetszettek neki is Disneyland-ben, és hogy mindezeket értse is, gyorsan még az út előtt megnézettük vele a 4-5-6-ot. Levideóztuk, miközben az "én vagyok az apád" mondat elhangzik, priceless.

Amióta visszajöttünk, kicsit lusti, mindig nyíg, ha sétálni kell, úgyhogy kell majd a sportolás szeptembertől. A sulit már nagyon várjuk, minden nap bekötünk egy-két füzetet, a tolltartóban már rendet raktunk, szóval izgi.

2022. augusztus 19., péntek

Rendes kerékvágás

Közben sikerült visszaszereznünk a tengerimalacokat is az ideiglenes gondozóktól, sikerült lejelenteni a mérőállásokat, sikerült feldolgoznom a céges leveleimet, és visszarázódni, sikerült legyőznünk a keletfeléutazós jetlaget, nekem tartott a legtovább, első három nap hajnali 1-f5-ig fenn voltam, aztán még felriadtam, csütörtökre normalizálódott, meg sikerült tíz kiló lisztet molytalanítani, meg sikerült végigérni az iskolai tanszerlistán, és megvenni mindent, meg sikerült kimosni a négy mosásnyi lemaradást, meg részben sikerült elővenni és átszortírozni az őszi ruhákat (az egyik csemete még visszavan), meg sikerült beszkennelni egy csomó gyerekalkotást, meg sikerült megcsinálnom az utazásról a videót, szóval úgy nagy általánosságban visszarázódtunk a rendes kerékvágásba. 
Most a következő lépés a nyár utolsó napjainak élvezése, a hajnalban fennlevés miatti korszakalkotó ötleteim megvalósítása, a hátsó házban a konyha projekt megkezdése, a biciklitároló kigondolása, a sulikezdés lehető legjobbá tétele, edzés és diéta megkezdése, tányéralátét készítése az utazás képeiből, meg ilyenek. 
Valahogy emellett bele kéne férnie az elkövetkező pár hétbe a restanciák kialvásának, egy mozinak (Minionos új film, mert a régi 2015-öset a gyerekek megnézték kb. 5-ször fejenként a repülőkön), egy névnapra beígért bobozásnak, a lehető legtöbb baráttal és ismerőssel való találkozásnak, ruhaválogatás befejezésének, és aztán meg kemény világ lesz, mert novemberig biztosan durva hajrá lesz melóban, és pisilni se lesz időm, pedig most nyílt egy rövidáru-méteráru bolt a környékünkön, és van egy nagyon cuki rókás vászonjuk, és tök jó lenne varrogatni, meg hegyekben állnak a válogatnivaló rajzok is, meg el kell kezdeni körülnézni gimnáziumok terén is, meg beíratni a csemetékes is valami sportra, meg rendesen kihasználni a Simply Piano előfizetésünket, meg aludni... ja, azt írtam.

2022. augusztus 15., hétfő

Középszerűség

És akkor üröm az örömben: a szokásos évi nyavalygás. Megint nem kerültem be, és megint ott vagyok a vállveregetés listán (Sziloszán és Vitriya). Jó volt, de mégse.

Szokás szerint le vagyok sújtva.

Talán most kicsit jobban, mint tavaly, mert tavaly tudtam, hogy vaj van a fülem mögött, és nekem ugyan tetszett, amit beküldtem, de azt is értettem, hogy másoknak miért nem, most viszont a lelkemet is beletettem ebbe, mindent beleadtam, semmit nem tartottam vissza, ez lett az eddigi legjobb. Sőt. Nem tudok ennél jobbat írni. Ez a max. 

Lehet, hogy ha több időm lenne tanulni, akkor tudnék még rajta fejleszteni, de nincs. Úgyhogy most úgy érzem, el kell búcsúzzak a novella műfajtól, mert ha nem tudom immár tendenciózusan elég jól csinálni ahhoz, hogy kiadható legyen, akkor inkább nem csinálom. Középszerűségre kár az időt fecsérelnem.

2022. augusztus 14., vasárnap

California Dreamin'

Naszóval megérkeztünk a nagy útból. Mindenki jól van, csak egy órát késett a gépünk hazafelé, és négyből ketten már a jetlagen is túl vagyunk, szóval teljes siker. Kaliforniába utaztunk sógornőméket meglátogatni és persze felfedezni a környéket, sosem voltam még Európán kívül és sosem utaztam transatlantic repülőn, és a gyerekek se, úgyhogy az elvárás összesen annyi volt, hogy mindenki megérkezzen oda épségben, illetve mindenki megérkezzen haza épségben, minden más csak bónusz. Ezt végül csak határesetesen teljesítettük, mert J sajnos összeszedett valamit a repülőn, és egy hétig fájt a torka, de aztán szerencsére meggyógyult. 

Az utazás számokban:

  • repüléssel töltött nettó órák száma: kb. 24 h
  • átlépett időzónák összesen: 18 (9 oda, 9 vissza)
  • felszedett kilók száma: 3,1 kg
  • autóval megtett kilométerek száma: kb. 2500 km
  • óceánban fürdések száma: 4 (+1 lábáztatás)
  • vásárolt plüssállatok száma: 1 db (nagyon nehéz volt, hogy csak ennyi legyen)
  • esti sétálás közben meglátott vadnyulak száma: 68 (+1 db, amelyik napközben is előmerészkedett)
Amiket mindenképp meg akartunk nézni:
  1. Sequoia National Park: csodálatos és lehengerlő volt, időtlen és méltóságteljes fákkal, mellettünk reggeliző állatokkal, mindenképp az út egyik fénypontja.
  2. Channel Islands: ezek a szigetek sosem voltak a szárazföld részei, ezért egészen egyedi flórája és faunája alakult ki, ráadásul a norvég hegyeket is megszégyenítő falként kiemelkedő sziklák tetejéről döbbenetes kilátás nyílik az óceánra... ja, és van saját rókájuk, ami sehol máshol nem él. 
  3. Disneyland Park: ráfogtuk a gyerekekre, hogy ugye ők most pont megfelelő korban vannak ehhez, de valójában mi akartuk megnézni az összes Star Wars-os ride-ot. Ez volt az utazásunk legdrágább állomása, de utólag se bánom, szuper volt. Kb. 1992 óta vártam, hogy elmehessek egy ilyenbe, jobb később, mint soha.
  4. Universal Studios Hollywood: ezt csak mi felnőttek néztük meg, már csak a Harry Potter falu miatt megérte volna, de volt Jurassic World is, ami nekem régről kedvencem, és persze maga a studio tour, amikor végigvezettek a díszleteken, helyszíneken, zseniális élmény volt.
Ezenkívül sikerült sort keríteni ezekre is:
  1. California Science Center: azért ezt írom előre, mert ide én akartam elmenni. Itt találtak végső helyet a Space Shuttle Endeavour-nek, és amikor belépsz a hangárba, azért egy kicsit elakad a szavad. Volt más apróbb érdekesség is, de ezért mentünk oda.
  2. Aquarium of the Pacific: alapos és oktató szándékkal épült nonprofit látványosság, ahol az óceánnal kapcsolatos kutatásokat a látogatók elé tárják, nyilván van sok állat is, de igyekeznek felhívni a figyelmet az ember okozta károkra. Nagyon tanulságos volt amellett, hogy sok szép különleges tengeri állatot láttunk. Pro tipp: csak regisztrálva lehet bejutni, nekünk várni kellett.
  3. La Brea Tar Pits: Hát ez egészen egyedi, ahogy a szurokba beleragadt jégkorszaki állatok teljes csontozatát meg lehet nézni. Ez tetszett az egyik legjobban a gyerekeknek szerintem.
  4. USS Iowa: Az egyik utolsó hadihajó. Szinte teljes egészében be lehet járni, megismerkedni a legénység mindennapi életével, egyedi élmény. A méret mindenképp számít.
  5. Griffith Observatory: Innen nagyon szép kilátás nyílt LA-re, és persze bent is érdekes és interaktív bemutatók voltak csillagászati jelenségekről, amelyeknek sajnos csak a felét tudtuk élvezni, mivel a gyerekek még nem tudnak angolul, és besokalltak. Nekem tetszett, de talán ezt ki lehetett volna hagyni.
És még belefért egy igazi amcsi "fair" (talán szintén kihagyható lett volna, csak mérhetetlen zabálás és ordenáré drága vidámparki ride-ok, de azért feelinges volt), illetve egy naplementenézés (az utazás másik fénypontja) is. 
Láttunk állatokat természetes élőhelyükön: vadnyulat, baglyot, fókát, csak a Channel Island-eken élő kisrókát és hollót, aztán a hegyek közt szarvast, legalább négy mókusfélét (chipmunkokat, squirreleket), és láttunk élőben egy fekete medvét is, tisztes távolból, de azért ennek csak utólag örülök. Tapiztunk tengeri sünt és tengeri csillagot, és a hajóút alatt láttunk delfineket egészen közelről.
Ettem a legeslegfinomabb burgert (guacamole jack burger), tri-tip szendvicset, ami csodálatosan finom volt, és sose hallottam róla, tacót, autentikus quesadillast, banana splitet, házi készítésű s'mores-t, zellerszárra kent mazsolás házi peanut buttert, avokádós banánpudingot, kringle-t, funnel cake-et, és persze igazzy amerikai fánkot, no meg rengeteg hot dogot, amelyek közül egy, csak egy emelkedett ki, éppen az Iowán található büfében. Plusz ettem thimbleberry-t, ami a legfinomabb gyümölcs a világon. 

Az az érdekes, hogy amellett, hogy nagyon jól éreztem magam, és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, szinte végig olyan érzésem volt, mintha nem is külföldi nyaraláson lennék - hiszen ismerem a nyelvet, amin beszélnek, ismerem a helyet rengeteg filmből, képből, beszámolóból, a közeg egyáltalán nem volt idegen (persze volt pár furcsaság, amin túl kellett jutni, még úgy is, hogy előre tudtam a felét). A gyerekek is jól vették az akadályt, a végére kicsit megfáradtak abba, hogy senkinek a beszédét nem értik, de maga az ott levés és az újdonságok befogadása nagyon jól ment. Remélem, emlékezni is fognak rá, csakigen.

A Csendes-óceán kegyetlen, és mégis lenyűgöző, minden pillanatban emlékeztet rá, hogy ő nagyon jól ellenne nélkülünk emberek nélkül, és ha nem vigyázunk, simán odacsap egy sziklához. Persze lenyűgöző, és így augusztusban szerencsére 20 fok körül volt, úgyhogy egészen kevés kínszenvedéssel be tudtam menni. Azt mondjuk nem tudtam, hogy Kaliforniában annyira sok az olaj, és a tenger alatt is jön, hogy a tengerpartokon olajpacnikba lehet ülni, és utána lábról, fürdőgatyából az olajfoltot dörzsölni.

Nem égtünk le, nem veszett el senki, nem sérült meg senki súlyosan (pár lila foltot szereztek a gyerekek, meg egy-két mini sebet, a legviccesebb egy carpet burn volt Kistücsök homlokán), nem veszett el semmink, nem kaptunk napszúrást, meg ilyenek, de négy felnőtt volt két gyerekre, úgy könnyű. 

Összefoglalásként ennyit tudok mondani; a sok kis apróságtól, amelyek most kimaradtak, elnézést kérek. Felejthetetlen volt.

2022. augusztus 12., péntek

Csütörtök

Még egy dolgot akartam mindenképp megnézni, és ezt én erőltettem picit: az Endeavourt. Úgyhogy elmentünk még egyszer a városba, megint több mint másfél óra volt balesetek, dugó miatt, úgyhogy a parton mentünk végig, legalább szép volt.

A kiállitás nagyon érdekes volt, de nyilván a legnagyobb élmény az volt, amikor megpillantottuk magát az űrsiklót. Óriási, gyönyörű épitmény, szivet melengető videóban mutatták meg, ahogy végső helyére került, és az utcákon keresztül két napig szállitották erre a méltó helyre. A boltot itt is felvásároltam volna szivesen, de megelégedtünk egy pénzlenyomattal. Nagyon örülök, hogy még ez is belefért.


Az épületben még több kicsi interaktiv kiállitás is volt, azokat is megnéztük: egy a tűzbiztonságról gyerekeknek, egy az élet kialakulásáról (itt volt egy kicsit disturbing szoborsorozat, amely teljes nagyságban mutatja az emberi embriót), és egy elég komoly rész Ecosystems néven, ahol tematikusan bemutattak élő állatokat, műszereket, játékokat, satöbbi. Ez utóbbiban akadt pár érdekes dolog, bár sajnos az interaktiv részek fele nem működött, szétbarmolták. Legjobb egy infrakamera volt, amelyben lehetett látni magunkat (a sivatagi ökoszisztéma témában), de a folyó is érdekes volt.

Este elmentünk még egy nyuszisétára, és közben szedtünk igazi érett citromot egy citromfáról. Ja, és ettünk banános avokádót, ami nagyon fini volt.