Rendes kerékvágás

Közben sikerült visszaszereznünk a tengerimalacokat is az ideiglenes gondozóktól, sikerült lejelenteni a mérőállásokat, sikerült feldolgoznom a céges leveleimet, és visszarázódni, sikerült legyőznünk a keletfeléutazós jetlaget, nekem tartott a legtovább, első három nap hajnali 1-f5-ig fenn voltam, aztán még felriadtam, csütörtökre normalizálódott, meg sikerült tíz kiló lisztet molytalanítani, meg sikerült végigérni az iskolai tanszerlistán, és megvenni mindent, meg sikerült kimosni a négy mosásnyi lemaradást, meg részben sikerült elővenni és átszortírozni az őszi ruhákat (az egyik csemete még visszavan), meg sikerült beszkennelni egy csomó gyerekalkotást, meg sikerült megcsinálnom az utazásról a videót, szóval úgy nagy általánosságban visszarázódtunk a rendes kerékvágásba. 

Most a következő lépés a nyár utolsó napjainak élvezése, a hajnalban fennlevés miatti korszakalkotó ötleteim megvalósítása, a hátsó házban a konyha projekt megkezdése, a biciklitároló kigondolása, a sulikezdés lehető legjobbá tétele, edzés és diéta megkezdése, tányéralátét készítése az utazás képeiből, meg ilyenek. 

Valahogy emellett bele kéne férnie az elkövetkező pár hétbe a restanciák kialvásának, egy mozinak (Minionos új film, mert a régi 2015-öset a gyerekek megnézték kb. 5-ször fejenként a repülőkön), egy névnapra beígért bobozásnak, a lehető legtöbb baráttal és ismerőssel való találkozásnak, ruhaválogatás befejezésének, és aztán meg kemény világ lesz, mert novemberig biztosan durva hajrá lesz melóban, és pisilni se lesz időm, pedig most nyílt egy rövidáru-méteráru bolt a környékünkön, és van egy nagyon cuki rókás vászonjuk, és tök jó lenne varrogatni, meg hegyekben állnak a válogatnivaló rajzok is, meg el kell kezdeni körülnézni gimnáziumok terén is, meg beíratni a csemetékes is valami sportra, meg rendesen kihasználni a Simply Piano előfizetésünket, meg aludni... ja, azt írtam.