Végre eljutottam moziba...

Közben megnéztem a Hobbit 3-at is. Borzasztó volt. Spoiler.

Idén fehérrel írtunk

Überjó cuccokat kaptam idén karácsonyra! Remélem, hogy nekem is sikerült eltalálnom a megajándékozottakat... sokszor jobban izgulok, mikor az én ajándékaimat bontják, mint mikor az én lootom van a kezemben.
Pöttömkének az egész karácsonyból a lámpák tetszenek a legjobban. A Mennyből az angyal egyelőre nem jött be neki, és a csomagolás koncepciója is távol áll tőle, plusz szívesebben játszott a régi játékaival, mint az újakkal, de azért majd csak megismerkedik azokkal is.
Az idei mézeskalácsunk kiváló lett, és Mitával ketten rajzoltuk. Az idei karácsony-lekvár kiemelkedő lett, abban én nem tudtam részt venni. Most pedig jön a jól megérdemelt pihenés, háhááá!

Másfél

Másfél év. Az már az én életemben is százalékban mérhető idő.
Kistücsök az elmúlt másfél hétben exponenciálisan fejlődött a beszédben: minden magánhangzót ki tud ejteni, két szótagos szavak már meg se kottyannak neki, csak pár hang hiányzik a készletéből, és már nem csak én értem, mit beszél. Az első tíz szava (mármint azon kívül, hogy Apa és Anya), amit teljesen tisztán ejtett ki és értette is a jelentését, sorrendben: fa, bamba, hinta, tiszta, kuka, dió, husi, ajtó, ubi, pompom.
Már tud viccelni, szavakat alkotni, aktuális kedvence a kumpipi (krumpli).
Érti az egy és a sok-sok fogalmát, de már a kettőt is pedzegeti. Érti a másik fogalmát. Ismeri és felismeri a zöld, kék, sárga, piros, barna és fehér színeket. Elsajátította a "nem" szót, egyelőre szerencsére csak kedvesen használja - játékokban, valódi eldöntendő kérdés esetén. Az összes verset és éneket kívülről tudja (ez gondolom eddig is így volt, de most ennek hangot is ad, mondja előre, még mielőtt kimondanám az adott versszakot):
- há, é, dun, láb, zzz... -> József Attila: Altató
- hi-hopp, vu -> Vukk dala
- (láb majd nadrág megfogása) -> Még azt mondják
- nya, ka, kkk -> Csip-csup csodák
stb.

Nem megy csizmával a nappaliba, nem önti ki már a vizet (csak néha), és már nem harap (csak néha). Felmászik az ágyunkra bukfencezni, megtalálja a mondókáskönyvben az összes kutyust, cicát, csigát, katicát, virágot, labdát, madarat. Elköszön, ha mi megyünk el (pápá), és integet, ha valaki más.
Nem tud még kanállal enni és pohárból inni, de bőségesen eszik mind a négy alkalommal (reggeli, ebéd, uzsi, vacsi). Már vannak közös játékok, amiket elfelejtett. Nagy nehezen kijött a tizenhatodik foga, és most újra jól alszik (napközben két óra, éjjel tíz és fél, tizenegy).

A Karácsonyra való készülődést nagyon élvezi, minden reggel kinyitja az adventi fiókot - amikor először talált benne kekszet, amit neki egyébként csak uzsonnára szabad ennie, akkor percekig hálálkodott bújva.
És valószínűleg villamosmérnök lesz: minden este kimegyünk sétálni, és megnézzük az ávm (elalvó-felgyulladó) és a vi (villogó) lámpákat, kedvence egy pirosan, majd zölden világító fenyőfa alakú ablakdísz, az előtt húsz percig is álldogál. Csak a villogó lámpák ígéretével lehet elvontatni.

Kreatívkod

Na, ilyen se volt még, hogy egy hete nem írtam... Mentségemre szóljon, hogy a szabadidőm nagy része kreatívkodással telik, és még nem vagyok kész. Majd mesélek, ha nem lövöm le a dolgot.
Emlékszem, tavaly nem volt ennyire karácsonyi hangulatom, Tavaly gyakorlatilag nem tudtam elmenni otthonról ajándékokért, és nem volt energiám kreatívkodni. Idén elég jó a helyzet, aludni meg majd karácsony után fogok.
Az a jó a kreatívkodásban, hogy amíg készíti az ember, addig folyamatosan arra gondol szeretettel, akinek csinálja, és így már az előtt hat a szeretet ünnepe, hogy ténylegesen eljönne.

Mozgólépcső

Bocsánat, de további gyerekpost következik. Elmentem a Csillagvárba, mert ott volt a legközelebb nagyobb könyvesbolt, jól meg is néztük, de gondoltam, ne már csak egy babakocsiban üldögélés legyen Pöttömnek a "kirándulás", ha már eljöttünk autóval, és megláttam a feliratot, hogy játszóház. Felmentünk az emeletre, és volt ott nagy hodály tele autókkal, motorokkal, mászófallal, csúszdával, mini csocsóval meg mindenfélével. Természetesen szombati munkanap lévén nem volt ott egy lélek se, a bejáratnál egy néni látványosan unatkozott, és még véletlenül sem nézett ránk.
Közelebb mentünk még jobban bekukucskálni, hezitáltam, hogy bemenjünk-e, mire végül mégis úgy döntött, észrevesz. Segíthetek?, kérdezte egyáltalán nem olyan hangsúllyal, mint aki segíteni akar.

Mondom, másfél éves a kisfiam, de úgy látom, itt nagyobb gyerekek tudnak jól játszani.
- Neeem, pont másfél éveseknek a legjobb ez - válaszolt a néni.
- Hát nem tudom, innen nem látok olyan játékot, amivel ő tudna játszani.
- Pedig ide fél éves gyerekeket is hoznak.
Na, itt döntöttem el, hogy nem megyünk be. Megfordultunk, vissza a földszintre, és utána fél óráig játszottunk a mozgólépcsővel (azzal, amelyik nem lépcső-alakú, hanem lapos). Kistücsök hihetetlenül élvezte, folyamatosan menni akart újra.
Egy másfél éves gyereknek nem kell játszóház, hogy jól érezze magát, minden érdekli. És nem a pénzt sajnáltam, jövőre majd biztos be is megyünk.

Buszmetróvillamos

Kicsit sznobnak fog hangzani, pedig egyáltalán nem annak szánom: így, hogy nem kell minden nap BKV-vel utaznom, kifejezetten élvezetes egyszer-egyszer igénybe venni a busz-metró-villamos kombót. Tök jól el lehet olvasni a híreket az új kiállításokról és könyvekről, meg lehet szemlélni a várost úgy, hogy közben nem rohan az ember és nem kell odafigyelnie a forgalomra, és szerintem még gyorsabb is volt, mintha autóval próbáltam volna küszködni a dugóban és a parkolással.
Egyetlen dolog zavart, viszont az borzasztóan: a dohányzás. Hihetetlen, mennyire elszoktam tőle, és csak simán megyek valaki mögött, aki dohányzik, akkor már köhécselnem kell.
De amúgy még a járművek utáni futást is élveztem, többet kéne edzeni. A Kossuth tér viszont még mindig gyönyörű.

Goblinok és gnómok

Kijött a Goblins vs. Gnomes. Egyre növekvő borzadállyal figyeltem az első kikerült lapokat, mert már így is soknak tartottam a véletlenszerűséget a játékban, erre most egy egész kiegészítő erről szól - de szerencsére bemutatták az összes lapot, és a végeredmény nem borzasztó.
Bontottam összesen eddig 7 csomagot, elég közepes eredménnyel.
Eddigi kedvenc lapom: Burly Rockjaw Trogg.
Eddigi leggyűlöletesebb lap: Kezan Mystic.

Nem mondhatnám, hogy eddig kijátszottam magam a kiegészítővel, úgyhogy majd a további tapasztalatok később.

Játékevolúció

Amúgy az is érdekes szerintem, hogy mivel játszik Kistücsök pelenkázás közben. Kezdetben vala a végtelenül egyszerű korszak, amikor semmivel, mert csak bambult aranyosan. Aztán matatott Akelával, a pici plüss farkassal. Többnyire rágcsálta persze. Aztán rájött, hogy a keze ügyébe felakasztottam egy színes fagolyókból készült "emberkét", azt himbálta az akasztón. Aztán eljött az idő, mikor már képes volt leemelni az akasztóról, és megszerezni. Aztán az már unalmas lett, akkor játszott egy ideig a zoknigurgulákkal, majd rájöttem a tökéletes játékra: a DM-es kuponfüzetre. Ezt azóta is lapozgatja.

Aztán egyszer megtalálta a bébiőrt a feje mellett, ami hangra felkapcsol, és zöld fényt bocsát ki magából csillag alakban. Rájött, hogy ha odateszi elé a kezét, akkor a kezére vetülnek a csillagok. Na, ez nem volt szuper időszak, mert ekkor mindig oldalra hemperedett. Úgyhogy bevetettem a végső fegyvert: DOBÓKOCKA. Most ezt nézegeti, megkeresi rajta az egy pöttyös oldalt, ha megtalálta, akkor a hat pöttyöset, és kezdi elölről.
Ha véletlenül megunja, akkor még mindig ott a füzet.

Because I can-can-can

Ja, amúgy meg picit hazudtam, mert nem csak azért írtam keveset ide, mert játszottam, sőt. Az elmúlt két hónapban írtam egy novellát.
A dolog picit hirtelen jött, a határidő november vége volt, és gondoltam, peeeersze, hogy annyi idő alatt meg tudom írni... Aztán kiderült, hogy erős határeset. Mind fizikailag (idő), mind lelkileg (fáradtság, ráhangolódás hiánya, kevés lelkierő) elég nagy kihívás volt. Úgy éreztem, ez most valamiféle vízválasztó, hogy egyáltalán képes vagyok-e írni gyerek mellett, és képes vagyok-e még írni úgy, hogy az legalább nekem elégedettséget jelent.
Végül befejeztem, aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy képes vagyok írni gyerek mellett. Hogy minőségre milyen lett, azt meg majd eldönti az utókor.

Geek adventi naptár

Ezt kreatívkodtuk sógor születésnapjára:

Star Warsos adventi naptár. Mindegyikben egy apróság plusz egy napi Star Warsos bölcsesség.

Persze csináltunk egy hagyományosabb verziót anyukámnak is... Abban karácsonyi szalvéta a díszítés, csak elfelejtettem lefotózni.