Legjobb főcím

No, megvan az új legjobb sorozatfőcím: a True Detective intrója. Eddig ugye a Firefly, a True Blood, másodvonalban Dexter és Big Bang vitte a prímet (nem, a GOT főcíme azóta se tetszik jobban), de ez jóez.

Magáról a sorozatról még nem nyilatkoznék az első rész után, egyelőre annyi gondom van vele, hogy kicsit nyomasztó, és egyáltalán nem a case miatt. De hát Louisianát már ismerjük a True Bloodból is, hogy nyomasztó... Woody Harrelsont meg kedvelem elég rég óta, mint azt már kifejtettem.

Stipistop

Halleluja, a Rukkola végre annyi idő után rájött, mennyire frusztráló, ha az embernek ott áll a sok pontja, mert becsületesen rukkolt, és be van jelölve vagy húsz könyv, amit szeretne happolni, de nem ül egész nap a gép mellett, így az értesítőt késve kapja meg, vagy ha még épp a gép előtt ül is, és pont látja a levelet, mire rákattint, már rég elvitte valaki, aki szkriptelte a happolást, és ezért sose tud semmit happolni az ember.
Mert most már lehet stoppolni, háháá!

Piros autó, kék bálna

Már megint kb. 10 témában tudtam volna írni szerda óta, de a hétvége legnagyobb vívmánya és újdonsága, hogy elkészült a mesefal:

Nem fér bele rendesen a képbe, annyira nagy, plusz übermenő.

Meg tudnám enni

A magyar kultúra napját egy verssel ünneplem.

Meg tudnám enni.
De ha megenném, nem lenne.
Ha nem lenne, nem tudnám,
Mit kéne tenni.

Mesés hét hónap

A hét a mesék egyik kedvenc száma, úgyhogy most ezt a havi beszámolót a meséknek szentelem.
Tehát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal király, akinek született egy kisfia. Örült ám az egész ország, táncra is perdültek, volt, aki három álló napig járta. A királyfi pedig szépen cseperedett, mígnem hét hónapos lett. Ekkor látogatóba érkezett a királyi várba egy naptollú, öreg tekintetű sárgarigó, rászállt a járóka szélére, és azt kérdezte:
- Mondd csak, királyfi, hány fogad van?

A királyfi nem tudott még beszélni, de ránevetett a sárgarigóra, és így kilátszott, hogy kettő van neki.
- Hát mászni tudsz-e már?
A királyfi erre megmutatta tudományát: fekvőtámaszt nyomott, és csúszott egy keveset hátrafelé.
- És ülni? - faggatta tovább a sárgarigó.
A királyfi erre elszontyolodott, és csapkodni kezdett a kezével. Arrafelé csapkodott, amerre az új etetőszéke állott, hiszen ő még csak egy ilyen dönthető támlájú székben tudott ülni.
Erre aztán elmosolyodott a sárgarigó.
- Sose szomorkodj, királyfi, és sose azt nézd, amit még nem tudsz. Hanem azt, amit már igen! Hiszen megfigyeltelek én az ablakból többször is, amikor játszottál, és tudom, hogy már tudsz két ujjal csípni-nyúlni valami után, és azt is tudom, hogy már ettél almát, krumplit, barackot, répát, céklát és tököt is. Az aztán nem semmi!
A királyfinak ismét felderült az arca, és oda akart mászni a sárgarigóhoz. Nem sikerült neki persze, mire panaszosan annyit mondott:
- Dádánáná!
A sárgarigó pedig leugrott a járóka széléről, és odaröppent a királyfihoz. A királyfi kinyúlt érte, és megsimogatta a madár tollát, csak egészen picit markolva meg a tollait, azt is önkéntelenül.
- Jól van, királyfi. Én most elmegyek, mert másokat is meg kell néznem, de mire elalszol, visszajövök, és ígérem, őrzöm az álmodat egészen este tíztől hajnali ötig.
Ezzel útra kelt, hogy más kisfiúkhoz is ellátogasson. A királyfi pedig boldogan játszott tovább a plüssmackója címkéjével.

Boldogot

Közben meg azon gondolkodtam - már korábban, csak most jutottam oda, hogy le is írjam -, hogy mennyire rosszat tesznek a nyelvnek és a kultúrának a rövidítések. Sokszor már fogalmunk sincs arról, mi volt a rövidítés előtti szó, de ha van is fogalmunk róla, nem gondolunk bele - éppen azért, mert ha rövidebb, akkor kevesebb energiába kerül, kevesebbet kell vele foglalkozni.
Na de mi van akkor, ha éppen az lenne a cél, hogy rászánjuk azt az energiát, azt a gondolatsort, amíg kiejtjük a hosszabb verziót?

Természetesen a "BÚÉK" kapcsán jutott eszembe. Ha csak tehetem, nem használom ezt a rövidítést. Azért, mert szeretnék az alatt a pár másodperc alatt, amíg sikerül kimondanom, hogy "boldog új évet kívánok", arra a személyre gondolni, akinek kívánom. Szeretnék tényleg boldog új évet kívánni neki, szeretném, hogy egészséges, sikeres, élményekkel gazdagabb és lelki békéjében harmonikus legyen.Vajon hány ember gondol bele tényleg abba, hogy mit jelent a másik számára a "boldog új év", és hány ember kívánja ezután szívből, hogy valóra váljon? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy a rövidítés nem segít ezen. Mármint azon, hogy figyeljünk a másikra, és hogy tényleg jókívánságot mondjunk, ne üres formaságot.
Ennél már csak az a jobb, ha még a hosszú verziótól is eltekintünk, és azt mondjuk, amit ténylegesen kívánunk (nyugalmat/izgalmat, sikert/pénzt/elismerést, harmóniát/békét, vagy éppen szerencsét, szerelmet, forró kemencét...).

Kodály is megmondta

A nappaliban való zenehallgatásnak eddig az volt az akadálya, hogy nem bírtam felmásolni a 90 gigányi zenegyűjteményemet olyan meghajtóra, amely kapcsolatban áll a szerverrel, és ki tudja olvasni a Raspberry Pi. Ami egy picit vicces így utólag belegondolva, a megoldás fényében.
A minap ugyanis kitaláltam, hogy úgyse fogom az összes zenét azonnal hallgatni, úgyhogy csináltam egy szerényebb, 20 gigás válogatást egy meghajtóra, ahol pont volt még ennyi hely, és így tegnap megkezdhettem Bömbölyeg zenei és popkulturális nevelését. Kodály is megmondta, hogy nem lehet elég korán kezdeni...
Két baj van a tévé mint háttérzaj helyett a zene mint háttérzaj dologgal:

• Ha csak zene lenne, akkor nem hallana más emberi hangot az enyémen kívül, pláne nem párbeszédet
• Amikor megy a zene, akkor nem tudok neki énekelni

Úgyhogy váltogatom.

Az első ismerkedés amúgy a Dés-Geszti féle Dzsungel könyve volt.

Személyes névmás

Az ünnepek alatt "Picúr amerikai nagybácsija" rokonommal többször beszélgettem (amúgy katasztrófa, hogy ha az ember nem használja a nyelvet minden nap, akkor mennyire nyögvenyelősen indul be), és ekkor realizáltam, mennyire más, ha egy nyelvben a személyes névmás megkülönbözteti a nemeket.
Nyilván tudom, hogy a babám kisfiú, de ebben a korban a pelenkázáson kívül gyakorlatilag mindegy - viszont amikor angolul beszélek róla, akkor muszáj azt mondanom, hogy "he" vagy "him". Így az angol anyanyelvű babák nemcsak a ruhájuk színéből tudják a nemüket, hanem már a kezdetektől van egy megkülönböztetés. Érdekes lenne egy efféle nyelvészeti kutatás, hogy az 1-2 éves gyerekek mennyire vannak tisztában a nemekkel, és pontosan mit kötnek hozzájuk.
Először nagyon furcsa volt angolul referálni Gombócra, főleg azért, mert nem olyan nagyon rég mondtam először neki, hogy "kisfiam", és annyira meghatódtam tőle, hogy rögtön meg is könnyeztem.
Varázslatos ez a nyelv dolog.

Sokat mosolyog

És végre van újra Sherlock! Az első rész után nem akartam elkiabálni, de már megint remek részeket alkottak - történetvezetésből ötös, a dedukcióhoz szükséges kiírások érthetőbbek, a színészek a várt szintet nyújtják, ezt a sorozatot is tudnám nézni minden nap (bár a másfél óra egyhuzamban az nem mindig menne...). Spoiler.

A pisai ferde torony

Azt meg elfelejtettem írni, hogy rengeteg jóságot kaptam karácsonyra: fánkkészítőtől sapkáig és sálig, illatos gyertyától tányéralátét-készleten keresztül 40 Hearthstone-csomagig, de azt hiszem, a leglátványosabb ajándékom a LEGO Architecture sorozatból a pisai ferde torony. Jól megférnek egymás mellett a Big Bennel:

Nagyon élvezem ezeknek az összerakását, itt külön firnyák kellett ahhoz, hogy a ferdeség meglegyen. A LEGO az jóó. Nekik kéne technical writingolni, hogy kapjak ingyen, csak sajnos náluk vezérelv, hogy nem kell olvasni tudni a kézikönyvhöz...

Előző év és fogadalmak

2013-ban NEM:

• írtam regényt, de még egy novellát sem
• mentem nyáron nyaralni külföldre
• hallgattam zenét (csak esetlegesen)
• lettem legend Hearthstone-ban

Az első kettő önmagában elég lenne ahhoz, hogy azt mondjam: ez egy meglehetősen kaki év volt.

De nem.

Sőt.

Ez volt életem eddigi legszebb éve.

Szerintem ez volt életem legcsendesebb és nyugodtabb szilvesztere is, bár az első párra nem emlékszem, úgyhogy nem tudhatom biztosan. De nem bántam, az utóbbi időben amúgy is leeresztett a bulizós Duracell-nyuszim.

Újévi fogadalom kettő volt most:

• többet törődni magammal (odafigyelni evésre, bőrre, mozgásra, térdre, stb.)
• többet foglalkozni a lakással (ne csak a mindennapi dolgokat megcsinálni, hanem építeni-szépíteni)

Majd meglátjuk, idő mennyi lesz rá.

Mindenesetre boldog új évet mindenkinek!