2021. április 24., szombat

Trapézon lóg


Egyre jobban tartok attól, mi a fenét fog csinálni Pindúrtündér még egy évig az óvodában. Már a félévi beszélgetéskor is megmondták, hogy iskolaérett, és azóta csak "rosszabb" lett a helyzet: most már nemcsak a nyomtatott nagybetűket olvassa és írja, hanem simán elolvas nyomtatott kisbetűs szavakat is, például egy recept összetevőit a Varázsfazék c. retro társasjátékból, amivel néha játszunk. De most az utóbbi egy hónapban nagyon ráállt a számokra is, száz alatt tízeseket is összead, húsz alatt összeadás-kivonás hibátlan, párosával is elszámol százig, és a legújabb az, hogy a tesójával kártyákat csinálnak ordenáré nagy számokból álló egyenletekből (pl. 811*31), és a számológéppel számolgatják ki őket, majd az eredményt a hátoldalára írják, és végül megjegyzik. Ja, és osztályzatot is kap rá, hogy jól számolta-e ki. Én először nem értettem, hogy kerülnek olyan kártyák a még nem egészen öt és fél éves gyerekem elé, ahol tízezres nagyságrendű számok vannak. 

Szóval megy a kiképzés itthon.


Azért mást is játszunk, csináltunk saját dobble-t a kedvenc mesehősökből, az nagy sláger, meg múltkor megtanítottam labdát pattogtatni, azt gyakorolgatja, meg focizunk a kertben. A társasjátékokat mostanában nem annyira kedveli, biztosan azért, mert ő a legkisebb a családban, és mivel mindig 7+ éves játékokkal játszunk, neki kevesebb babér terem. De azért a kanasztapartikba be szokott szállni, és egész jól játszik, csak kimenni nem tud egyelőre. Páros kanasztában viszont már jók vagyunk, mert bedobni nem szokott, arra odafigyel ügyesen.

Ebben a hónapban a legmegdöbbentőbb dolog az volt, amikor elémtett egy rajzot, ahol Kamek (a Super Mario-ból az egyik ellenség) osztálykirándulásra megy, és ott vannak a Kamek osztálytársai (piros meg másféle színű köpenyben), és aki hátrébb áll, az kisebb, aki meg elöl, az nagyobb. Eddig is tudtuk, hogy jó megfigyelő, mert tényleg minden apróságot képes megfigyelni és akár szavakba, akár rajzba átültetni, de nem gondoltam volna, hogy a perspektíva ilyen kezdeti lépései felé ennyi idősen el lehet jutni.


Persze továbbra is nagyon bátor, múltkor lementünk a Duna-partra biciklizni, és már a nagyokkal biciklizett az aszfaltúton, minden szabályt, amit mondtam neki, betartott, nagyon menő volt. Apa meg csinált neki a mászókára trapézt, úgyhogy azóta azon lóg és tornázik fejjel lefelé, és tökre emlékszem, hogy én is ugyanezeket csináltam gyerekként a révfülöpi strand játszóterén, de így szülőként elég ijesztő, úgyhogy türtőztetni kell magam, hogy ne rohanjak oda. Meg minden oszlopra felmászik, simán hozza a kötélmászós lábtartást, a vállizma meg olyan, mint egy atlétának. 

Felesleges energiákat meg a trambulinon vezetnek le a tesójával, bár elég sokszor mondtuk nekik, hogy nem lehet egyszerre ketten bent lenni, én már lemondtam ennek betartatásáról, mert így legalább ugrálnak, és eddig csak egy baleset történt, amikor Pindúrtündér haja beleakadt a tesójának a gombjába, és ahelyett, hogy megálltak volna, rángatták, és kitéptek egy elég komoly csomó hajat. 

Amikor van egy kis időnk, és ketten vagyunk, mert mondjuk a fiúk Logiscooloznak, akkor pedig szerepjátszunk a plüssállatokkal, mostanában akadálypályát építünk nekik, vagy kempingezni mennek, és sütögetnek a sátor mellett.

2021. április 22., csütörtök

Artemis


Kiolvastam az Artemist. Nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb, ugyanolyan zseniális, mint anno a Martian, amit imádtam. Az a legjobb benne, hogy semmi erőltetettség nincs benne, úgy tud működni a scifi világ, mintha magától értetődő lenne. SPOILER.

2021. április 20., kedd

Mit kívánsz erre az évre?

Kistücsök két hónap múlva nyolc éves. A múlt héten volt egy olyan feladat írásból a munkafüzetben (kicsit megkésve), hogy mit kívánsz magadnak az újévre. Mondtam, hogy nem baj, április van, kívánjon valamit magának az év további részére. Először elmosolyodott, mintha eszébe jutott volna valami, aztán viszont tíz percig csak nézett rám, és nem volt hajlandó sem elmondani, mi jutott eszébe, sem leírni. Nyilván nem akartam a szájába adni, hogy "akkor írd azt, hogy szeretnél elmenni a Balatonra" vagy ilyesmi, meg akartam várni, hogy magától írjon valamit. De nem írt. Bezárkózott, és nem tudtam semmilyen módszerrel vagy trükkel rávenni, hogy kívánjon bármit. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit merhet kívánni a tavalyi év után. Az édesapja kellett hozzá, hogy végül leírjon valamit. Ezt írta: "Szeretnék elmenni a tavalyi névnapomról a trambulinos helyre." Mert tavaly márciusban a névnapjára megígértük, hogy amikor vége lesz a vírusnak, akkor elmegyünk a Skyland-be. Ezt folyamatosan nyilvántartottuk, nem felejtettük el. Engem a tekintete rázott meg. Hogy nem mer nagyot kívánni.


A mindennapokban egyébként jól vagyunk. Az online oktatás is jól ment, bár néha kicsit idegőrlően lassú volt a haladás, nem csodálkoztam, hogy szegény kétrét hajlott unalmában. Tegnap óta nincs online oktatás, és mi nem mentünk iskolába/óvodába. Még nem döntöttük el, meddig. Ami anyagot kapunk, azt megcsináljuk továbbra is. 

Megvettem a Ticket to Ride: Europe társasjátékot, ami nagyon tetszik Kistücsöknek. Ha van egy órácskánk, mindig azt szeretne játszani (az első négyet ő nyerte, és azóta is nagyon kemény ellenfél). Vagy kanasztát. Már kellett vennünk műanyag kártyát, mert a papírkártyát szétjátszottuk. Meg néha elővesszük a sima, régi Catan telepeseit (már nem a juniort). De ott a kockák nem statisztikailag dobnak, úgyhogy teljesen random a nyerés.


Csinált saját játékot is a tesójával egyik nap, a "bolygós játékot". Levették a LEGO űrsiklót a polcról, és rajzoltak hozzá bolygókat úgy, hogy ki lehetett vágni mindegyikből egy kis vizet. Az űrsikló leszállt az összes bolygón, és összegyűjtötte a vizet róluk, majd visszahordta a földre.

Húsvétkor csináltunk megint bábjátékot, hihetetlen, mennyire megjegyzik a szövegeket ennyi évesen, az én szövegemben is mindig kijavítottak. Jól szórakoztunk, sokat nevettünk közben. Erre már csak hab volt a tortán, hogy idén is új locsolóverset tanultunk, hogy meglegyen a változatosság.


2021. április 14., szerda

Színes sátrakkal álmodom


Azt valaki mondja már meg, miért szervezek megint szerepjáték-tábort álmomban... Tökre nem pihentető. Egész éjszaka a helyszínen, a modulon meg a többin gondolkodtam, ajándékokat találtam ki, könyvcsomagokat állítottam össze, satöbbi, és ismét felismertem (még mindig álmomban), hogy nem tudok mindent egyedül megcsinálni, és mindig jó, ha van segítség. Viszont az is baj, hogy úgy rémlik, mindennek ellenére élveztem a szervezést... Mikor is volt a legutolsó Rúna Tábor, amiben szervezőként részt vettem? 2006 körül lehetett. Vajon honnan jött ez az egész most a fejembe? Rejtély.

Amúgy akartam már írni sok mindenről, csak (meglepő módon) sok a dolog. De igyekszem szép sorjában.

2021. április 6., kedd

A nyuszi tojása


Írtam egy bábjátékot húsvétra. Ezzel utólag is kellemes húsvéti ünnepet mindenkinek (mi elő is adtuk).

A NYUSZI TOJÁSA

Szereplők:

Nyúl
Manó
Béka

 

NARRÁTOR

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Színországban egy kis színmanó.

MANÓ

(énekel) Kedvenc ünnepem a húsvét, sok szép színes tojás…

De tényleg! Milyen szépek mindig a színes, hímes tojások. Csak azt tudnám, ki festi őket. Megkérdezem a nyuszit.

(kopog)

Szia Nyuszi! Te tudod, ki festi a húsvéti tojásokat?

NYUSZI

Neeeeeeem… (kifelé súg) Dehogynem tudom! (hangosan) Én nem tudom. Azt hittem, te fested a húsvéti tojásokat.

MANÓ

Én? Én ugyan nem. Miből gondolod?

NYUSZI

Pedig te egy színmanó vagy. És a színmanók festik ki az összes dolgot. A virágok szirmait, a levelek zöldjét, az ég alját…

MANÓ

Ez igaz. De húsvéti tojást még nem festettem. Azokat mindig csak kapom.

NYUSZI

Ööö… meg mindenki más is.

MANÓ

Nahát! Ez különös. Nincs kedved kinyomozni?

NYUSZI

De, persze.

MANÓ

Szerinted kit kellene megkérdezni?

NYUSZI

Kérdezzük meg a… békát.

MANÓ

Ne a bölcs baglyot?

NYUSZI

Á, őt inkább ne. (kifelé súg) Mert még a végén megmondja.

MANÓ

Rendben. Induljunk.

NYUSZI

Menj előre.

(Mennek, mendegélnek. Nyuszi óvatosan elrejt egy hímes tojást.)

MANÓ

(hátrafordul) Nahát! Itt egy gyönyörű szép tojás!

NYUSZI

Nahát!

MANÓ

De jó, hogy valaki ilyen kedves, és elrejti ezeket a hímes tojásokat!

NYUSZI

Vigyük magunkkal.

MANÓ

Jó!

(továbbmennek)

BÉKA

Szervusz, Színmanó. Szervusz, Nyuszi.

MANÓ

Szia Béka. Te tudod, ki rejti el a sok szép hímes tojást nekünk?

BÉKA

Hát… Én úgy hallottam, hogy a madarak raknak tojást.

NYUSZI

Igen, talán a varjú! (felfelé mutat) Ott lakik a nagy tölgyfán.

(mindenki felfelé néz, a nyuszi gyorsan elrejt egy tojást)

BÉKA

Jééé! Tojt is nekem egy tojást! De szép!

MANÓ

Nekem is van már, nézd! (megmutatja)

NYUSZI

Na, akkor most már tudjuk, hogy a varjú hozza a húsvéti tojást.

BÉKA

Neked is tojt már, Nyuszi?

NYUSZI

Öööö… nem.

MANÓ

Ne aggódj, biztos te is kapsz majd.

NYUSZI

(kifelé súg) Azt nem hiszem. (hangosan) Meg is nézem otthon. Sziasztok! (elmegy)

MANÓ

Szia Nyuszi!

BÉKA

Szia Nyuszi! (megvárja, amíg a nyuszi elmegy) Te Manó, lehet, hogy Nyuszi nem kap húsvéti tojást?

MANÓ

És mit szólnál, ha mi csinálnánk neki egyet?

BÉKA

Jó ötlet! Én hozok egy tojást, te pedig szépen kifested. (elmegy, és hoz egy tojást)

MANÓ

(énekel) Kifestem a hímes tojást, nyuszinak is legyen.

BÉKA

De szép lett!

MANÓ

Szerintem is. Gyere, vigyük el a nyuszinak.

(elindulnak)

BÉKA

Rejtsük el, nem?

MANÓ

De. Itt jó lesz. (elrejti a tojást)

BÉKA

Gyere, bújjunk be egy bokorba.

(bebújnak)

NYUSZI

(kijön a házából) Nahát! Egy hímes tojás! Az meg hogy lehet? Hiszen én csinálok minden hímes tojást. (körülnéz) Azt hiszem, tudom, kiktől kaptam: a barátaimtól.

 

VÉGE