Focikapu, retekcsíra

 A hétvégén csináltunk focikaput egy kiszuperált trambulinhálóból (már teljesen szétfoszlott az a része, amit a rúdra kell húzni) és némi lécből:

Nagyon menő lett, és remek activity a kertben. Mert mostanában gyakorlatilag folyamatosan ott vagyunk, amíg lehet. 

Meg vettem csíráztató edényt, mert már egy csomó ideje szeretnék ilyet, de mindig csak béna eszközökkel fogtam neki, most meg vettem egy rendeset. Nagyon poén látni, ahogy napról napra növekednek a kis csírák:

Holnap nagyon finom saláta lesz. :)

Meg tele van réti virágokkal a kert, és nagyon élvezem. De arról már tettem fel képet Instagramra, úgyhogy ide nem.

Kifogások

Azért nem írok blogpostot, mert...
...dolgozni kellett, sokat, meg még most is, sőt, most igazán. Elmegy egy kolléganőm, én veszem át tőle a dolgokat, van csinálnivaló bőven, meg közben rábólintottam arra is, hogy scrum master leszek, ami még nagyobb felelősség, lehet, hogy magam alatt vágom az ágat, de az is lehet, hogy valami egészen új oldalamról ismerem meg magamat, majd meglátjuk, de azt csak szeptembertől.
...nyári ruhákat elővenni kellett, és persze közvetlenül azután, hogy eltettem a téli ruhákat, ilyen kaki idő lett, azóta esik és fúj, de meg kellett csinálni, mégiscsak a nyár a kedvenc hónapom, nekem kell lenni a cheerleadernek, és a ruhatár-csere sok meló.
...szamócát szedni kellett az erdőben, mert megeszik előlünk a kirándulók.
...cseresznyét szedni kell, szerintem több mint tíz kilónál tartunk, de még mindig van a fán, csak most esett az eső, de már nagyon feketék, le kéne szedni, nyamm. A férjem megkérdezte, mit csinálunk ennyi cseresznyével, mire mondtam, hogy megesszük. Ő azt mondta, ennyit nem lehet. Mire én: "Watch me."
...olvasni kell, mert nagyon izgalmas a Stormlight Archive 2, végre rendesen összebarátkozott Shallan és Kaladin, yay!
...írni kell, mert jaj-jaj, közeledik a határidő, már megvan, mit szeretnék, de ez tényleg lesz negyvenezer leütés, úgyhogy bele kell húzni.
...mééég írni kell, mert meghívásos buliba is kerültem, ötletem is van, csak még kell egy kis kutatómunka, szerencsére ennek egy kicsit odébb van a határideje.
...videót csinálni kell, mert minden évben csinálok a gyerekeim születésnapjára videót, és most Kistücsöknek kell majd a jövő hétre, és még el se kezdtem, jaj-jaj.
...varrni is kell, mert szeretnék egy kis kézzel készített ajándékot neki.
...nyaralni is kell, mert törlődött a nagyszabású tervünk idénre, és újra kell tervezni, szervezni, kitalálni, hova nem fognak menni más emberek, és közben minden le van már foglalva.

Asszem más most nincs.

Homoktövis-szörp

Amúgy van ez a szuper kézműves hely a határ mellett:
http://kutyorikonyha.hu/
Aminek semmi köze a kutyákhoz, hanem azon a településen az egyik kis településrészt hívják úgy, hogy Kutyor. És eszméletlen finomak a lekvárok is, fahéjas-almásat kóstoltam, de a vaníliás őszibarack is nyamm, és vannak fitt lekvárok is, ami jóság, de ami gyakorlatilag ellenállhatatlan, és vegyetek ti is, az a szörpök. Rostos, gyümölcsös, nagyon finom. A homoktövis-szörp a személyes kedvencem.
Itt lehet rendelni.
https://www.kutyorishop.hu/
Nem, nem kapok érte jutalékot.

Baconös-hagymás lángos

Ha már nosztalgia... Egy időben a Kenyeres utcában dolgoztam, a 3. kerületben, a Flórián térhez közel, és rengetegszer sétáltunk ki az aluljáróhoz, Budapest legjobb lángosozójába. Most így kb. kilenc év után megint arra jártam, és gondoltam, benézek. Szerencse, hogy még dél előtt értem oda, mert mire én megkaptam a sajtos-tejfölös-baconös-hagymás lángosomat, már hosszan kígyózott a sor. Ez önmagában is azt jelentette, hogy még mindig régi minőségében tündököl a hely, de mivel mintát is vettem, bizton állíthatom, hogy így van.
Régen a töltött lángos volt a legfinomabb, most a baconöset vettem, de a sima sajtos-tejfölös, vagy a sonkás-sajtos-tejfölös is kiváló. Ezt ettem én:

A tészta puha és pont a tökéletes sültségű, nem spórolnak se tejföllel, se sajttal, a sajt nem a leggagyibb, amit lehet kapni (mint általában a lángososnál), és elég bőséges, nem hiszem, hogy bárki éhes marad utána.
Persze a diétámba nem igazán illik bele, de leúsztam délután. Well, sort of.

Zen szele

A mai nappal az aktuális stresszfaktoraim 98%-a lecsurgott rólam.
Kistücsök szülinapja jól sikerült, örült azoknak a dolgoknak, amiket adtunk / kitaláltunk neki, a zsúrja is jól sikerült, egészen részt vett a programban.
Én csináltam diaporámát az egyik tortájára:

És csináltam neki egy tökéletes palacsintartortát is a zsúrra, amiről nyilván elfelejtettem képet készíteni.
Kitaláltam két elég jó játékot is, szerintem működtek (legalábbis voltak lelkes résztvevők).

Közben beadtam egy novellát arra a pályázatra, amelyre már kb két hónapja akartam megírni a novellámat (egyébként egy tök másikat), nekem tetszik, de ez ugye nem jelent semmit, főleg, mert már most is módosítanék rajta. De írtam valamit, úgyhogy ha más haszna nem volt, legalább ebben az évben is megvolt a minimum egy írás. Lassan feljebb kellene emelnem a KPI-okat.

Meg közben tréningen is vagyok ma meg holnap, meg Toastmasters beszédet is kell mondanom hamarosan, meg a hétvégén lehet, hogy úszom, meg a kertet is kell csinálni, szóval azért van még dolog, de a zen szele már megcsapott.

Kajaküldés

Június közepe óta felújítják az éttermünket, úgyhogy a több mint ezer alkalmazottat a környező éttermeknek / büféknek / street foodosoknak / stb. kell felszippantania. Ami nemcsak sorokat okoz, hanem sétálnivalót is (mondjuk ez inkább pozitív, mint negatív). Így a kollégák nagy része elkezdte kipróbálni a mindenféle kajafutárokat (én is). Ez jelentős terhet rótt a recepciónkra, de hősiesen viselik. Segítségükre egy hűtő érkezett a recepcióra, és most már mindenki szépen kiveszi onnan. A fizetés még egy kicsit macera a borítékokkal és visszajárókkal, ezért én nem szivatván őket olyan ételfutárt igyekeztem választani, ahol van online fizetési lehetőség.
Többet is kipróbáltam, és össze is vetettem a korábbi (2012 előtti) ilyen irányú élményeimmel, és ennek alapján végül a CityFood jött ki nálam legjobbnak. Kifejezetten ízletesen főznek, majdnem mindenből van kis adag, ami nekem bőven elég, viszonylag költséghatékony a környékbeli lehetőségekhez képest, lehet online fizetni, és eddig még mindig itt volt 11-re.
Az egyetlen vonatkozás, amelyben nagyon zavar ez a kajaküldés, az a rengeteg műanyag doboz. Ezeket ugyanis ugye újra lehetne hasznosítani, csak ahhoz el kellene mosni, és a megfelelő hulladékgyűjtőbe dobni. Nem tudom, hányan mossák el rajtam kívül, de a lelkemnek fáj, mikor kinyitom az ömlesztett hulladékos kukát, és benne ott a sok ételmaradékos-koszos bedobott műanyag.

Fellini

A múlt héten management visit volt (majd erről is kicsit), meg miegyéb, úgyhogy kifáradtam, és ez hatással volt a beszámolási kedvemre.
Tegnap viszont egy olyan helyen voltam, amit nem értek, hogy eddig miért nem ismertem. Ez a Fellini a Római-parton. Már amikor megláttam a part közvetlen közelében a raklapból készült színes ülőalkalmatosságokat, tudtam, hogy ez a hely tetszeni fog. Ezt az érzést erősítették lampionok, nyugágyak és a kellemes zene. Ezt tovább erősítette az, amikor kikértem az első limonádémat (végül levendulásat, majd erdei gyümölcsöset ittam), és kiderült, hogy nem eldobhatós műanyag pohárban kapom, hanem letéti díj van, és a poharamat újrahasználhatom. Aztán még tovább fokozódott az elégedettségem, mikor kiderült, hogy az étel nemcsak jó (padlizsánkrémes lepénykéket ettem zöldségrudakkal, de aztán valaki más elvitt előttem egy Balkán Balhét, és onnantól inkább azt akartam enni, olyan guszta volt), de a tányérok papírból, az evőeszközök fából vannak. És még süti is van (nem próbáltam).
Az ételek elkészültéig egy zászlósort kell nézni meredten, mert ha kibomlik a te számod, akkor kész a kaja. Ez annyira a Dunapartra illő, kedves módszer, hogy nem tudom rendesen szavakba önteni.
Szóval a helyszín kiváló volt, csak a társaság múlta felül.
A honlapjukról derült ki számomra, hogy moziféleség is van, ami meg poén.

Májusi diéta aranyat ér

Kicsit megkésve, de ezennel megkezdem a májusi diétát. Már egy ideje éreztem, hogy engem is elért a céges ebédelés átka, azaz hogy van bőven mit enni, ezért minden nap kis leveske, második, néha egyéb, a kollégák hoznak csokit, sütit, én is, és akkor mire elérkezik a nyár, már kibuggyanok a fürdőruhámból. Úgyhogy a májust annak szentelem, hogy ez ne történjen meg. A helyes étkezés (édességek még inkább visszafogása, sovány vacsora, salátás ebéd, szénhidrátra figyelés) mellett persze kell a mozgás is (amit most is igyekszem legalább heti kétszer 45 percet, de mondjuk az nem elégséges), csak ezt a rectus diastasisom némileg nehezíti. De azért akaratom acélos.
Ja, és pozitív fejlemény, hogy amióta nem kell felügyelet Kistücsök úszásához, azóta én is elmegyek úszni a nagymedencébe, amíg ő ügyesedik a tanmedencében. Úgyhogy most már heti egyszer én is leúszom az ezer métert, néha többet, mert elkalandozik a figyelmem, és elfelejtem, hányadik hossznál tartok. De az első alkalommal még nem bírtam úszni egy teljes hosszt gyorsúszásban, másodjára meg már kettőt is. Van itt fejlődés, kérem, nem kell csüggedni.

Ízlés kérdése

Furcsa dolog ez az ízlés. Azt gondolná az ember, hogy tanult dolog, de mostanában sokszor szembesülök vele, hogy nem az. Nyilván vannak részei, amelyeket tanuljuk (szülőktől, barátoktól, társadalomtól), de az biztos, hogy egy másfél éves gyerek nem azért nem szereti mondjuk a gombát, mert én azt mondtam vagy mutattam neki (mert amúgy szeretem is), hanem mert az ízlés személyes, ugyanúgy, mint a zene. Vannak egyetemesen pozitív (és negatív) együtthangzások, de utána hogy kinek mi "jön be", az egy sor együtthatón múlik. Még így is az egyik legnehezebb dolog számomra az, hogy igyekezzek nem befolyásolni a törpéket a saját ízlésemmel, és attól, hogy én nem szeretem mondjuk a birsalmát, ők megkóstolhassák, és fordítva, attól, hogy én nagyon szeretem a marhahúspogácsát, nekik ne legyen kötelező megenni (csak megkóstolni - az kötelező). Tehát igyekszem olyan ételekkel is megismertetni őket, amit magamtól kevésbé eszem, és úgy szélesíteni a palettát, hogy közben odafigyelek az ízlésükre (pl. új húsfélét ismerős rizzsel, új zöldséget ismerős levesbe, stb.).
Amikor mi voltunk gyerekek, meg főleg mikor a szüleink, akkor egyszerű volt a képlet: megeszed és kész, addig nem állsz fel (szerencsére nálunk nem így volt). Én ebben is inkább a jutalmazás, mint a büntetés híve vagyok: sosem büntetem, ha nem eszik meg valamit (nem állhatsz fel, nem nézhetsz mesét, stb.), hanem ha mindent megeszik a tányérról, akkor nagyon megdicsérem, ebéd után esetleg egy kis desszert is jöhet, stb. És tény, hogy én itt a jólétben mit sem tudok a háborúról és nélkülözésről, de sokkal kevésbé zavar, ha marad a tányérban egy kis leves, mint ha a gyerekem kényszerből eszik, és már nem is tudja eldönteni, hogy éhes-e.*

*Nem, nem kap másikféle ételt, ha nem eszi meg, ami az ebéd/vacsora.

Lemozogják

Amúgy néha eszünk sült krumplit Zizu kedvencével és/vagy halrudacskával. Mint például ma.

Általában igyekszem egészséges ételeket készíteni, mindennap van leves (tipikusan valamilyen zöldségleves, de előfordul húsleves, parileves is), és legtöbbször valami szószos husi (pörkölt, paprikás, vagy csak kisült husi szósszal) és rizs, bulgur vagy főtt krumpli. A zöldségköret nem annyira megy, de azért előfordul kukoricás rizs, rizibizi, párolt ez-az is. De van, amikor semmihez nincs kedvem, és akkor sült krumpli van előre gyártott panírozott hússal. Nem vagyok rá büszke. Arra büszke vagyok, amikor egy hétig minden nap valami kiadós, rendes étel készül (mint pl. a múlt héten). 

Régebben jobban odafigyeltem az édességekre is, most már nagy a lazaság - ezt sem tudom, miért alakult így. Most már majdnem mindig almalé vagy szörp az innivaló, a víz egyre kevesebb, a joghurt se natúr már, hanem gyümölcsös (ami cukros is), a reggeli is sokszor lekváros kenyér vagy Cheerios, és sokkal több a keksz, túró rudi meg nápolyi, mint korábban. Még mindig úgy van, hogy hetente egy fix nap a "finomság-nap", a csütörtök, és akkor lehet dedikáltan finomságot (pl. fagyit) kapni, és még nem eszünk főételnek édeset (túrógombóc, palacsinta, stb.) csak Nagyinál, ahol lehet... De azért remélem, hogy itt megáll a cukorbevitel, és fogom azon kapni magam, hogy már minden étkezésre van valami édes. Mert nyáron még csak-csak lemozogják, de közeleg a tél...

Kincsesbánya: receptek

Kincsesbányát kaptam: századfordulós vagy még régebbi, családi ereklyeként őrzött, kéziratos receptgyűjteményt, megbarnult papírlapokon, gyönyörű régi kézírással.

Minden napra egy recept jelleggel most begépelem az egészet, aztán csinálok belőle egy gyönyörű kiadványt. Talán karácsonyra kész lesz...

Gasztromennyország

Úgy adódott, hogy volt lehetőségem meglátogatni a Borkonyhát, a Michelin-csillagos éttermet a Bazilika mellett. Nem, nem nyertem meg a lottót.
Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az élményről. Négyfogásos ebédet ettem, az alábbiakat:
Előétel: Galambmell bélszínesen sütve, céklapudinggal
Leves: Lestyános nyúlraguleves citrussal
Főétel: Lassan párolt marha stefánia parajos zellerkrémmel (képen)
Desszert: Csokoládé variáció mézzel és narancsos sorbet-val

Ebből a főételt mertem lefotózni. Erről azt mondta a pincér, hogy két napig csinálja a szakács.
Bort nem ittam, mert én vezettem haza.

Minden tökéletes volt. A hely maga nem csicsás, ízléses, visszafogott. A kiszolgálás hozzáértő és kedves, nem tolakodó, az étel pedig tényleg mennyei. Köszönöm az élményt, tényleg le a kalappal.

A jó borra, pecsenyére

Fél év intermezzótól eltekintve 2012 óta nem ittam alkoholt. Nade most! Az első választás egy Vesztergombi Turul lett, éppen 2012-ből. Csak mert a Sors, a Világmindenség, meg minden.

Nem én ittam meg az egészet!

Pöttyös bableves

Most, hogy szülőként már kezdem látni, milyen fontos a gyerekek (és talán a felnőttek?) étel-elfogadásában a "marketing", egy csomó apróság beugrott a saját gyerekkoromból... Amikor például olimpiának hívtuk a tömlős sajtot (akkoriban azt hiszem, a Camping volt a menő), mert az volt a mondás, hogy aki azt eszi, az olyan menő lesz, hogy akár az olimpiára is kijuthat. Vagy a reszelt alma reszelt répa mézzel papi neve szárnynövesztő volt, és minden ilyen vitaminbomba után nézegettük egymás hátát a húgommal, hogy már látszik-e a szárnyunk egy kicsit.

Kistücsök mindig is gyanakvással fogadta az új ételeket. Korábban simán egyáltalán nem ette meg őket, csak véletlenül lehetett neki valami újat mutatni, ez szerencsére sokat finomodott a bölcsiben. De még mindig vannak fenntartásai, és ezeknek jobb elejét venni, mert ha elhangzik a bűvös "kóstold meg" szó, akkor vége van, egészen biztos, hogy nem lehet egy falatot sem a szájába tenni. Ehelyett az a követendő taktika, hogy teljesen természetesen a tányérjára teszem, és olyan fejet vágok, mintha egyértelmű lenne, hogy ezt ő meg fogja enni, és amikor megkérdezi, hogy mi az, mondok valami vonzót. Legutóbb például azt mondtam a rántott padlizsánra, hogy fasírt, és simán megette. Nem mindig jön be, de kreatívnak kell lenni, és akkor van esély. Vicces, hogy ez bizonyos szinten nyelvi probléma, hiszen a helyes elnevezés éri el a célt.
Holnap a lencselevest kell megkóstoltatnom vele, és délután azon gondolkodtam, hogyan adjam el neki. De mivel imádja a bablevest, valószínűleg pöttyös bableves lesz.

Heti terv

A héten egyedül leszek a pöttömökkel (egy kis segítséggel a nagyiktól), úgyhogy összeírtam, mi mindent szeretnék csinálni a rengeteg szabadidőmben (haha). Többek között:

• Megvarrni a játékházikó burkát, amelyről asszem egyszer meséltem
• Növénykéimet rendbe szedni
• Megvarrni pár ruhát
• Előszedni a nyári cuccokat magamnak és Picúrnak

Ezek azok, amelyekre reális(abb) esélyt látok, mert persze ott van a listán a novellaírás és a Shadowrun: Hong Kong is, de ahhoz kéne egy időmegállító óra...

Viszont most hirtelen idejét sem tudom megmondani, mikor volt utoljára az, hogy 25 fok fölé ment a hőmérséklet, és én napozva ettem egy fagyit, úgyhogy most happiness van.

Hajrá magyarok

Egyébként is szeretem a túró rudit, de ez a promóció, amelyet most kitaláltak, tökéletes. Kicsit amerikai mintára lehet gyűjteni a sportolókat, de van róluk egy kis infó a kártyák hátulján, lehet csereberélni, megtanulni a nevüket, várni az olimpián a számukat, drukkolni nekik, és mutogatni, hogy lám, ő az. Gyerekeknek, fiataloknak remek eszköz egy kis hazafiságra.
Egyetlen baj van vele: rengeteg túró rudit kell vennem...

Priceless

Na, elmondom, mik voltak a priceless pillanatok mostanában az életkémben:

• Első forró fürdő tavaly április óta
• Véletlen egybeesések folytán két egész óra alvás délután
• Selmeczi csülök mint vasárnapi ebéd
• Első hosszabb sétálás a jó levegőn

Igen, mostanában nem jutok tovább a Maslow-piramis első szintjénél...

Energialevezetés

Én meg amúgy fészekrakó ösztönömnek engedelmeskedve, de igyekezve nem túl sokat költeni felesleges holmikra, energiáimat az alábbi módokon vezettem le az utóbbi időben (nem, nem írással, az túl sok energia...):
Csináltam játéktároló dobozokat nagy mennyiségben (a kép a harmada).

Varrtam egy karácsonyi terítőt, de azért nem fotóztam le, mert még hímezni is akarok rá.
Elkezdtem karácsonyi ajándékokon gondolkodni, mondván, hogy decemberben úgyse lesz időm, és nekikezdtem az elsőnek.
Kiterveltem az előszoba felújítását, amelynek a közepén járunk. Szerintem sokkal szebb lesz így.
Vásároltam további képkereteket, és további képeket tettem a falra, hogy még otthonosabb legyen.
Illetve csináltunk almalekvárt, ezzel idénre végeztünk a befőzéssel.

Lassú "tűzön"

Van az, amikor az ember főz magának ebédet otthon. És van az, amikor az ember férje készít zöldséges marharagut slow cookerben. Ezek kb. olyan távol állnak egymástól a gasztronómiai skálán, mint mondjuk a játékbonyolultsági listán a csörgő az 1000 darabos puzzle-től.

A slow cookerrel nemrég ismerkedtünk meg egyébként, nem egy nagyon szofisztikált eszköz, azt tudja, hogy nem melegíti fel 100 fokra az ételt, cserébe főzni kell 8-10 (kajafüggően kevesebb) órát, hogy jó legyen, viszont benne marad minden vitamin meg jóság.

A hús olyan puha lesz, hogy elolvad az ember szájában, a zöldségeknek pedig megmarad az íze, nem fő ki belőlük minden. Zseniális.
Külön szuperség, hogy ebben az eszközben tipikusan olyan ételek készülnek, amit én is megehetek.

Irgum-bulgur

Ettem bulgurt.
Ahhoz képest, hogy nem sokkal ezelőttig azt sem tudtam, mi az, és alapjában véve a hideg ráz az ilyen felkapott bio-neo-paleo egészségkonyháktól, nem is sikerült rosszul: kolbászos lecsóval kevertem. Az ízét így nem nagyon éreztem, csak azt, hogy ez bizony búza, de hát az ilyesmit nem az íze kedvéért eszi az ember - hanem, legalábbis részemről, a glikémiás indexéért.
Amely kifejezésről egészen 2013 elejéig szintén nem tudtam, mi az.