Munkáim

Unalmas óráimban (haha) megcsináltam rendesen a jegyzéket azokról a dolgokról, amikhez közöm volt az évek során.
https://maanji.blogspot.com/p/ezeket-irtam-eddig.html
Eddig csak egy béna borítós felsorolás volt, most legalább listába van szedve, illetve a fordítások, korrektúrák is a szívemhez nőttek.
Amúgy így ránézve elég vérszegény a lista, azt hittem, büszkébb lehetek magamra. Na mindegy, még előttem a lehetőség...

Vagány és okos

Közben Pindúrtündérnek is ez az utolsó hét az új óvoda előtt. Igyekeztük felkészíteni, amennyire tudtuk, remélem, elég lesz. Azt már elültettük benne, hogy az új ovit Tündérkertnek hívják, és az milyen jó, plusz ő a Halacska csoportba fog járni, ami meg ugye szintén szuper, hiszen ő is egy kis halacska, olyan ügyes a vízben - de arra a sokkra nem lehet felkészíteni, hogy eddig csak nyolc társa volt, most meg 23 lesz... Majd meglátjuk.
A vízben amúgy tényleg eszméletlen ügyes és bátor. Kutyaúszásban karúszó nélkül simán megtesz métereket a mélyvízben, és a tanmedencében, ahol leér a lába, három levegővétellel átússza az egészet - persze akkor leteszi a lábát. Szemüvegben simán kukucskál a víz alatt, és le is tud most már süllyedni a tanmedence aljáig, hogy felvegyen onnan valamit. Apával hatalmasakat repül és csobban, és mikor legutóbb felfújtuk a gumicsónakot, annak a széléről úgy ugrált befelé, hogy lába alig érte a csónak szélét.
Van egy felvett manírja, amit tőlem tanult, és visszalátni, amit én csinálok, egyszerre eszméletlen cuki és bosszantó.

Mégpedig az, hogy amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretném, akkor szoktam egy ilyen nyelvcsettintős, süvítős "Hjaj"-t mondani. Na, ezt ő elszokta, úgyhogy például mikor nagyban játszik, én meg mondom neki, hogy vegye fel a zokniját, akkor "Hjaj", és nagy duzzogva megcsinálja (vagy nem).
Szóhasználata, szókincse továbbra is bámulatos (legalábbis nekem). Amikor egyszer utaztunk valahova, és hozta az egyik plüssállatát, út közben kitalálta, hogy az a király fia, úgyhogy "elhoztuk a trónörököst is". Amikor meg a tűzijátékot megnéztük, és sétáltunk vissza az autóhoz a Csalogány utcán, egyszer csak megszólalt így háromnegyed tíz környékén (másfél órája aludni szokott már ilyenkor):
- Ez a buli jó volt.
Nem tőlem tanulta, eskü.

A tesójától sok mindent eltanul (majdnem mindent), többek között a szóvicceket is, és most már ő maga is büszkélkedhet aranyköpésekkel. Névnapjára bobozni mentünk Visegrádra, és amikor visszafelé autókáztunk, ezt találta mondani:
- A babnak is névnapja van, és ő is elment bobozni.
Mire persze a tesója rákontrázott:
- A bobnak is névnapja van, ő meg elment babozni.
Aztán ezen nevettek egész úton hazafelé.
Teszem hozzá, hogy Pindúrtündérnek nagyon tetszett a bobozás, félelemérzet nulla, lassítás nélkül suhantak Apával, nagyon vagány.

Amikor nyaraltunk, vittünk sztorikockákat is (már mondtam), ő nagyon kicsi hozzá, egyáltalán nem való még neki, de persze muszáj volt neki is mesélnie valamit, megpróbálnia, úgyhogy három kockával meséltettük. Nagyon cukin mesélt, a történet egyes szálainak semmi köze nem volt egymáshoz, de külön-külön teljesen értelmesek voltak. A legjobb meséje ebből a kockaösszeállításból lett: bárány, virág, varázspálca. Ez volt: A bárány sétált a virágos réten, kezében egy kosár cseresznyével, és amikor tele lett a kosár, akkor fogta a varázspálcáját, és átváltoztatta a kosarat vödörré, hogy nagyobb legyen.

Ja, meg okos is. És nagyon aprólékos a megfigyelőképessége. Olyan dolgokat észrevesz, amiket sokszor még én se (pedig szeretném azt hinni, hogy az nagy szó). Legutóbb kefirt kért vacsorára, kétféle volt a hűtőben, egy régebbi Danone és egy újabb Nádudvari, gondoltam, odaadom neki a régebbit. Erre közölte:
- Ez nem tetszik. A templomosat kérem.
Egyrészt honnan tudta, hogy van másik féle kefir, másrészt melyik gyereket érdekli, hogy melyik pohárból van a cucc, harmadrészt fogalmam nem volt, miről beszél, amíg be nem néztem a hűtőbe, és meg nem láttam, hogy a Nádudvari kefiren tényleg egy templomtorony látszik.

És segít. Mindig. Ha kérem, hogy jöjjön segíteni a zoknikat összetenni, ha kérem, hogy segítsen kenyeret csinálni, vagy ha gazolok, és csak megkérem, hogy legyen ott társaságnak, akkor is pakolja a fűszálakat, és "segít". Remélem, ezt visszakapja majd az élettől, mert nagyon jó a lelke.

Ha valahogy le tudnám szoktatni a műduzzogásról, elérkezne a kánaán.

Mi az, amit én dolgozom

Tegnap utaztunk hazafelé autóval kettesben Kistücsökkel, és (sokadszor) beszélgettünk a munkáról és a pénzről, nyilván az ő szintjén, de hogy például az iskolatáskát is úgy tudjuk megvenni, hogy én bejárok dolgozni, és kapok pénzt a munkahelyemtől. És hogy sokféle munka van, és mindenki csinál valamit.
Mire megkérdezte, hogy mi az, amit én dolgozom.
Volt már a munkahelyemen persze, és azt is tudja, hogy géppel dolgozom, de hirtelen kihívásnak tűnt megmagyarázni egy hat évesnek a technical writing lényegét.
Végül valami olyasmit mondtam, hogy a gépben vannak programok (ezt tudja), amelyeket a fejlesztők készítenek, és én leírom, hogyan működik, hogy aki elkezdi használni a programot, az tudja, mit lehet és hogyan. És persze hoztam példaként, hogy ha veszünk egy társasjátékot, annak is van leírása, hogyan kell játszani vele.
Magyarul elég hülyén hívják a szakmámat ("dokumentációíró"), de azért remélem, megértette annyira, hogy az iskolában ebből ne legyen gond. Majd legfeljebb azt mondja, hogy társasjátékokat írok... Több is veszett Mohácsnál. :)

Inducsákolunk

Itt vagyunk az iskola előtti utolsó hónapban, és úgy érzem, Kistücsök a nyáron maga is "felnőtt" a feladathoz, megérett rá. Azt nem mondanám, hogy megkomolyodott - szerencsére -, idétlenkedésből sose elég, viszont egy csomó más olyan változást sikerült elérni nála, sőt, mi több, csomót ő maga ért el önerőből, ami kifejezetten hasznára fog válni az iskolában.
Az első ezek közül az empátia. Eddig is mutatta jelét együttérzésnek, de elég esetleges volt, amikor épp volt kedve hozzá. Mostanra viszont odáig jutott, hogy tényleg képes (a maga hatéves módján) beleérezni, mi történt. Mármint, ha észreveszi, mert néha azért elég bamba tud lenni. Mondok példát. A tesója mostanában rászokott arra, hogy úgy alszik el, hogy lelógatja a kezét az ágy szélén. Így viszont állandóan leesik a macija. Múltkor épp magyarázom a lányzónak, hogy ez butaság, mikor csendesen megszólal Kistücsök a saját ágyából:
- Ne aggódj, Anya, úgyis én kelek fel előbb, és mindig visszateszem neki a macit az ágyába.
<3

Máskor meg rajzolgatunk, és hirtelen ötlettől vezérelve felosztja a füzetét két részre, "anya mit ehet" és "anya mit nem ehet" feliratokkal, és elkezdi pontosan lerajzolni a diétámat. Lassan jobban tudja, mint én. És szól is, hogy "Anya, ebben paradicsom van, ezt nem eheted meg."
<3
Amikor két éves volt, akkor rengeteget játszottunk a tiszta zoknikkal, begurguláztuk és kibontogattuk őket, de a házimunka valahol ott, négy éve eléggé megrekedt, nem nagyon sikerült bármit elérni. Most nyáron viszont, kb. egy hónapja teljesen magától evés után kiviszi a tányérját, evőeszközöket a konyhapultra, ahonnan könnyű berakni a mosogatógépbe. És az utóbbi két alkalommal próbaképpen megkérdeztem, nincs-e kedvük velem zoknit hajtogatni, és meglepő módon volt. Sőt, Kistücsök rögtön szabályt is alkotott rá: mindenki a saját cuccait teszi rendbe. És egyedül összegurgulázta az összes zokniját, összehajtogatta a pólókat, majd egyedül visszatette a tiszta ruhát a komódjába.
<3

A történetmesélés terén is van némi fejlődés. Még mindig nem az igazi, ha kérdezgetem, mi volt itt, ott, akkor már egy vagy két dolgot kiemelve tényleg mesélni kezd, de azért még mindig harapófogóval kell kihúzni belőle. Ami viszont jó, hogy szerintem ráérzett, hogy ez miért jó, úgyhogy innentől upward spiral (remélem). Nyaraláskor vittünk magunkkal sztorikockákat, és az elején egész jól is ment. Kistücsök első sztorija ez volt (3 kockával: alma, dobókocka, virág): Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Lacikának hívtak, és egy Hanna nevű kislánnyal játszott, aki a barátnője volt. Azt játszották, hogy dobnak egy kockával, és aki hatost dob, az nyer. És Lacika nyert, a nyereménye pedig egy alma volt. Aztán kiderült, hogy Hannának aznap van a születésnapja, ezért Lacika kiment a kertbe, és szedett neki egy szép virágot.
Csak aztán sokat játszottunk, és talán nem eléggé bátorítottam, megszeppent, és nem mesélt többet.
Volt még egy aranyos története, amikor nagyban főzőcskéztünk a gyerekkonyhában valami levest, meg is terítettünk az állatoknak, négy tányérunk van, letettük a három állat elé és elém, és kérdeztem, hogy most akkor mi lesz, mert neki nem jutott. Mire ő:
- Én később eszem majd. Én vagyok a szakács.
<3

Ja, szakácsról jut eszembe, kétszer ettünk étteremben is, mikor nyaraltunk, és ebben az étteremben színezőpapírt és tolltartót hoztak a gyerekeknek a várakozáshoz. A második színező nyilván ugyanaz volt, mint az első, úgyhogy annak nem színezett a nyomtatott felére, hanem megfordította, és ráírta a következőket: "Köszönöm a finom ételeket, kedves szakácsok, kukták és pincérek." Rajzolt rá egy csillagot, ami nála a kedvesség és szeretet szimbóluma, egy kisfiút, és aláírta. Odaadtuk a szakácsoknak a végén persze.
Alkotásról meg még két dolog jut az eszembe, az egyik, amikor zoknit gurguláztunk, és nem találtuk az egyik fél pár zoknit, egyszer csak elrohant, majd öt perc múlva visszatért egy kis rajzzal. Egy zoknimanó volt rajta, akinek zoknimintás gatyája volt, és nála volt a (rajzolt) másik fél pár zokni.
<3
A másik meg, hogy az eddigi legkomolyabb saját alkotása az volt, amikor is saját Fekete Péter kártyákat csinált: a hátoldalán mindegyiknek ugyanaz a ház van ajtóval, ablakkal, kilinccsel (az ő lehetőségeihez mérten tényleg nagyon hasonlítanak!), az elején pedig párokban egyszerű, teljesen hasonlóan megrajzolt képek, sajnos csak hat pár készült, így igaziból játszani vele picit unalmas, de maga az alkotás gyönyörű. Ja, a fekete péter kártya az egy karóra.

A legutolsó, ami még fontos, a nyelvi humor, ami továbbra is töretlen. Újabban azt találta ki, hogy a "-csák", "-csék" illetve "-csákol" "-csékel" közbevetéssel beszél - ez a kisiskolában divatos madárnyelv egy nehezített változata lehet -, így keletkeznek az olyan szóvirágok, mint "Inducsákolunk?" vagy "Tejecsékelő" (=összetejező), stb.
Nyaraláskor gyakran mentünk a Tavasz utcában, mert az vezetett az apartmanhoz, és egész végig azon nevetgélt, hogy a Tavasz utca az nyáron Nyár utca, az otthonunk közelében lévő Nap utca pedig biztos minden este Hold utcává változik.

Még egy-két hét, pár írószer és egy ünneplő beszerzése, aztán lassan inducsákolunk iskolába.

00's Rock Anthems

Most, hogy újra elkezdhetek gondolkodni azon, hogy mit vegyek a fizetésemből, elhatároztam, hogy augusztusban végre én is előfizetek a Spotify-ra (tudom, nagyon lame, hogy eddig nem). Amikor bejött ez a jelenség, érdeklődtem, mert a LastFM-et kipróbáltam, tanítgattam, csak szegénynek beletört a bicskája az ízlésembe. Csak amikor kezdett, akkor a Spoti is még kicsit buta volt, ráadásul elég alacsony választékkal, és az én use case-eimnek nem volt elég jó (pl. magyar gyerekdalok, nem a legnagyobb slágerek minden előadótól), úgyhogy hagytam.
Azóta persze már több forrásból megerősítettem, hogy ez nem így van, a zene meg ugye lételem (már többször kifejtettem, hogy igen, és egy ideig követtem is a fejleményeket, de az utóbbi 5-6 évben jócskán lemaradtam, pedig még rádiót is hallgattam egy darabig), úgyhogy itt volt az ideje az előfizetésnek.
Egyelőre tetszetős.

Nem is az appal vagy a jelenséggel kapcsolatos élményeimet akartam elmondani, az már jócskán elkésett és kutyát se érdekli, hanem hogy milyen vicces, mik jöttek szembe eddig.
Új fülest, zeneeszközt, JBL-t ilyesmit mindig az Apocalyptica: Path II c. számával próbálom ki, itt viszont valamiért (talán a koncert miatt, amelyről lemaradtam) a Foo Fightersre kattintottam először, úgyhogy ehhez igazítja az ajánlásokat, és elég jók a találati arányok. Már találtam is olyat, akiknek utána fogok nézni.
Aztán meghallgattam a 00's Rock Anthems válogatást, és megnyugodtam, hogy a kétezres években azért még eléggé követtem a zenét, nagy arányban voltak az ismerősök (főként Foo Fighters, 3 Doors Down, Muse, Rise Against, Thirty Seconds to Mars, etc.). Amikor a Kryptonite megszólal, még mindig, ennyi meghallgatás után is megborzongok, az a szám tökéletes.
Csináltam egy playlistet is, még elég gyatra szegény, de majd felturbózom.
Na, jó lesz ez.

Reinkarnáció

||

\/

Abból a pénzből, amit a Karakból kaptam, vettem egy Xiaomi Roborock S50 robotporszívót. Azért, mert a nappali-konyha-étkezőnkben nincs küszöb, nincs szőnyeg, és elég sok kis apró morzsa-kosz összegyűlik szinte mindennaposan, és ezekre tökéletes.

Órákig olvastam utána, mit kell venni, vannak olcsó modellek is, aztán meg határ a csillagos ég, ez viszont mindent tud, ami nekünk kell, szisztematikus bejárás, HEPA szűrő, felmosás, lidaros érzékelés, androidos alkalmazás, amiben nyomon követhetem, mit csinál, és távolról is elindíthatom:

Az új legjobb gép-barátom.

Fagyi, csúszda, orgonák

Kilátás az apartmanból

Naszóval, nyaraltunk. Gyakorlatilag nem sikerülhetett volna jobban, szuper időnk volt. Ja, de, az mondjuk jó lett volna, ha nem fázom meg az elején, és nem rekedek be két napig. De azon kívül teljes szuperség.
Révfülöpön béreltünk egy apartmant, amely a strandbejáratra nézett gyakorlatilag, úgyhogy megerőltető száz métert kellett megtenni, csak átmenni a 71-esen és a síneken. Az apartman amúgy megrekedt valahol a 80-as évek végén (a néni például meglepődött, hogy nem előre akartunk fizetni, és amikor javasolta, hogy fizessünk, akkor meglepődött, hogy miért nincs nálunk kp, mire el kellett magyaráznom, hogy van pénzem, csak bankkártyán van, és ki kell vennem), de azért cuki volt, a hangulathoz legalábbis

Kilátás a Fülöp-hegyi kilátóból

illett. Mert Révfülöpön SEMMI szignifikáns dolog nem változott azóta, hogy ott laktam. Ugyanolyan a strand, a lángos, a hajóállomás, a Balaton-illat, a csúszda, minden. Ja, az egyetlen változás, hogy a strandon most már van egy kis kialakított rész a kisgyerekeknek, ahol homokos a part, és szép egyenletesen mélyül, hogy ne azonnal kelljen a mélyvízbe menni. Ami nekünk pont kapóra jött a két törpikével.
A falu látnivalóit felfedeztük hamar: a hajóállomás, a Gomba étterem (a környék legjobb étterme) - ahol is jegyzem meg, hogy kisgyerekeknek kérdés nélkül azonnal hoznak egy tolltartót színes ceruzákkal és egy foglalkoztató lapocskát, amíg várunk a kajára, milyen egyszerű szolgáltatás, és mennyivel

Kilátás a csónakból a tavasbarlangban

megkönnyíti az életünket - ahol ettem egy spenótos-tojásos-sonkás pizzát és egy kacsamell karamellizált gyöngyhagymával és pirított édesburgonyával-t, mindkettő zseniálisan finom volt. Aztán ellátogattunk a Fülöp-hegyi kilátóhoz is, kicsit benőtte a növényzet, de azért még így is eszméletlen impresszív volt a kilátás.
A környék látnivalói közül (majdnem minden délelőtt mentünk valahova) jártunk a nagyvázsonyi Kinizsi-várban, a tapolcai tavasbarlangban és a Szent György-hegyi bazaltorgonáknál, ez utóbbi kicsit kemény volt egy 6 és egy 3,5 évesnek, de nagyon ügyes hegymászók voltak, és majdnem zokszó nélkül mentek végig a négy km-es túrán. Szerintem megérte: a kilátópontról szintén pazar kilátás, az orgonák képződménye pedig lenyűgöző.

Kacsamell nyam-nyam

Lehetett volna további programot csinálni: éppen ott volt Monster Truck stunt-show, illetve ott volt a Tarkabarka Kompánia is, de ezeket kihagytuk.
A délutánokat pedig a strandon töltöttük, csúsztunk gyerekkorom csúszdáján, ettünk fagyit (a fagyiárus lány nem sajnálta a fagyit, egy gombóc általában másfél volt, és amikor egyszer az enyémről lepottyant a fele a kanálról, és így "csak" egy rendes gombóc lett volna, közölte, hogy "Hát ez elég vérszegény lett", és rápakolt még egy fél gombócot, úgyhogy utólag is köszi, <3), egyszer vízibicikliztünk is, a maradék időt pedig felváltva töltöttük a kisgyerek-részen és a "Nagy-Balatonban".

A bazaltorgonák

A strandon egy dolog zavart (illetve tulajdonképpen mindenhol): a szelektív gyűjtés teljes hiánya. A nénit még értem, hogy nem nyolcvan évesen kezd el majd szelektíven gyűjteni (bár akár igen is), de egy önkormányzat által működtetett intézmény miért nem sikerült eljusson idáig 2019-ben, az rejtély. Nekem fizikai fájdalmat okozott a sok műanyag villa, palack, stb.
A gyerekek imádták a kb óránként eldübörgő Szergejeket, megszámoltuk mindig a vagonokat, és még utolsó nap is lelkesen szaladtak az erkélyre, ha meghallották, hogy közeledik, csak hogy végignézhessék, ahogy elhúz az apartman előtt.
Jó volt, maradtam még volna, nodemajd jövőre, vagy nem.

Kapa és gereblye

A hétvégén sikerült a ház környékéről végleg eltüntetni a sittet, elegyengetni a sok csatornaásás után maradt hepehupákat, és gyönyörű új termőfölddel, majd fűmaggal bevetni az egészet. 

Sajnos nem készült előtte-kép, de ez lett utána:

Itt eredetileg sittes földkupacok voltak ránőtt, térdig érő  dzsindzsával. Az én fő eszközöm az irtókapa és a gereblye volt.

Jól megérdemeljük a pihenést, ami pedig holnaptól jön: az idei nyaralásunk Balatonnál lesz, úgyhogy stay tuned, valószínűleg nem fogok közben írni.

Újabb póki

Tegnap megnéztük a Spiderman: Far From Home-ot. Kicsit nehezen lendültem bele a dologba, mert az Endgame után úgy éreztem, kiválóan le van zárva ez az egész, és nincs is szükség többre, de persze a pénzcsapot nem szabad elállítani, láttuk a San Diego Comic Conon is, hogy bőségesen lesz új tartalom - bár hozzáteszem, nekem ennek a fele inkább rókabőr-szagú, nem hozott lázba egyáltalán (nade a Blade! huhúú, az jó lenne, ha jó lenne).
Na mindegy, szóval kicsit neki kellett durálnom magam, hogy most akkor megint nézünk szuperhősöset, de azért még ezzel az indulással is simán nézhető volt. Spoiler.