49. nap

Ma pontosan hét hete (49 napja), hogy otthon vagyok. Még pár nappal a korlátozás előtt lettem hazaküldve a tüdőnyavalyám miatt. Azóta három kivételtől eltekintve nem találkoztam más emberrel élőben, csak a kis családommal és a férjem szüleivel, akik a szomszédban laknak (a három kivétel: egyszer vettünk speckó lisztet egy barátunknak, aki nem kapott sehol Budapesten, és azt átadtuk neki maszkban, kesztyűben, egyszer anyukám eljött Húsvét előtt, cseréltünk csokitojásokat, és beszélgettünk a kerítésen keresztül pár percet, illetve egyszer beszélgettem a szomszédasszonyommal a kerítésen keresztül fél órát). Ja, meg az erdőben ha valaki szembejött, akkor nagy ívben kikerültem, és köszöntem neki. Ez az összes személyes interakcióm.
Virtuális persze volt sok, még akár azt is mondanám, több is, mint amennyi személyes szokott lenni. Rengeteg mindent meg kellett oldanom, amik a korlátozás miatt változásként jelentek meg az életemben. Az iskola- és óvodapótlásról most nem írok, meg arról se, hogy felvállaltam egy kis szociális munkát azzal, hogy a kisfiam osztályában a szülőknek és tanároknak segítséget nyújtsak az MS Teams használatában. A napok összefolynak, a hét hét nagyon gyorsan elrepült, munka-tanítás-háztartás blablabla, nem hiszem, hogy újat mondok vele, hagyjuk.
Megváltozott életem részei _nem_ fontossági sorrendben:

• Meg kellett találnom az időt hangoskönyv-hallgatásra, ami idő a vezetés hiánya miatt esett ki. Még nem tökéletes a rendszer, de most épp mosogatás, teregetés és a ruhák hajtogatása közben "olvasok". A papíralapú könyvek olvasására továbbra sincs time window.
• Kertészkedem. Ha nem lenne ez a korlátozás, valószínűleg sosem vágtam volna bele ilyen nagy projektbe, de a kertünkben van egy kb. 3x16 m-es terület, amely tavasz elejéig full tele volt az erdőből beszabadult random bokrokkal (=dzsindzsa). A baj az volt, hogy ennek számottevő része szúrós bokrokból vagy legalább szúrós levelű növényekből tevődött össze, ezért nálunk sajnos semmilyen gumilabda nem élt túl sokáig. Na, ennek véget vetni akarván nekiestem a dzsindzsának. Sajnos nincs before képem, viszont miközben irtottam, igazi kincsekre találtam (még nincs kész az egész, de haladgatok):

Négy kis meggyfa, kívülről nem nagyon látszottak, viszont virágzanak is - most kibontottam őket

Szamócák a dzsindzsa közepén, van olyan is, amelyik virágzik

• Ahhoz, hogy elég legyen csak háromhetente vásárolnunk, fel kellett fedezni, hogy ki szállít hozzánk zöldséget és gyümölcsöt. Szerencsére megtaláltuk a Zöldség-Gyümölcs Plázát, így megtörtént életem első olyan rendelése is, amelyben 28 ezer forintért vettem zöldséget és gyümölcsöt. Sosem gondoltam volna, hogy ez egyáltalán lehetséges.
• Hajat viszont ritkábban mosok, mint eddig, próbálok kísérletezni a samponszappannal, nem mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok, de tudja, amit kell.
• Mindennap játszom 20-30 meccs Dobble-t, úgyhogy már álmomban is mintákat látok. Hamarosan át fogok látni a Mátrixon is.
• Előfizettem a WoW-ra megint. Ez mondjuk részben annak köszönhető, hogy csináltam a virtuális team outingot, és kellett support karakter, részben pedig annak, hogy ismét összeverbuválódott egy régi arcokból álló szuper kis csapat. Továbbra is tank vagyok Madleine-nel.
• Többet írok, mint valaha. Ez nagyrészt az írókörnek köszönhető, akikkel virtuálisan is tartjuk a kapcsolatot, kisrészt annak, hogy a kijárási korlátozásban szorítottam egy kis időt ennek is. Sőt, olyan nagyra török, hogy lehet, hogy még a végén regénybe is kezdek.

Felhőtakarító

Pindúrtündérrel is jó sok minden történt az elmúlt egy hónapban. Azt már mondtam korábban is, hogy neki a legnehezebb ez az új helyzet, szociális is, kicsi is, kevesebbet is ért belőle, és egyébként sem kifejezetten szereti, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy ő szeretné. Például ha dolgozom, és nem tudok vele foglalkozni. De azért egyre jobban megszokja, és egyre ügyesebben foglalja el magát.
Most, hogy ilyen nagy sláger lett a zongorázás a tesójának, ő is elkezdett klimpírozni a saját kis babazongorájával, már el tudja játszani üzembiztosan a Boci, boci, tarkát, az Elvesztettem zsebkendőmet és a Hull a pelyhest. Nem bánom, ha ő is érdeklődik, ez is lehet közös program.
Varrogattunk mindenfélét mostanában, ő karkötőt, én neki teknőst, és a varrós dobozban megtalált egy közepesen csúnya, ezeréves babahajpántot, amelyen volt egy plüss virág. Na, azóta összevarrta a hajpántot szárnak, és az lett az egyik alvókája, Ibolya a neve. Ennyit arról, hogy miből lesznek a legnagyobb kedvencek.
A LEGO-zás is jó elfoglaltság, bár most már ott tartunk, hogy szinte az összes LEGO Classic kockánk be van építve valami építménynek, venni kéne újat. Mindenesetre eszméletlen kreatív dolgokat épít belőle, valószínűleg megihlette Kertész Erzsinek A feltaláló c. könyve, mert mostanában mindenféle találmányokat épít. Ezek közül a személyes kedvencem a felhőtisztító robot, amelyik a fekete felhőket tiszta fehérre mossa tisztítószer segítségével.
Ha a tesójával játszik, akkor többnyire a plüssállatokkal szerepjátszanak, múltkor kicsit kihallgattam őket, és pont ezt mondta az egyik maci a másiknak:
- Hagyjál már dolgozni, kisfiam!

Ami nekem nagyon tetszik, hogy ő is hihetetlen ügyesen fejlődik a számolás terén. Százig most már elég üzembiztosan elszámol, és tíz alatti összeadások is nagyjából mennek. Megcsinált múltkor egy olyan rejtvényt, ahol be kellett helyettesíteni a színes tojásokat számokkal, és össze is kellett adni az értéküket. Csak néztem.

Továbbra se alszik délután, ezért eléggé elfárad estére. Továbbra is nagyon bátor, sokszor kell odafigyelni, hogy most éppen hova mászott fel, de azért talán ismeri is a határait. A biciklit továbbra is pótkerékkel hajtja, de amióta kialakítottunk egy elég hosszú pályát a ház körül azzal, hogy Apa csinált egy rámpát egy lépcsőhöz, azóta még többet gyakorolnak.
Továbbra is nagyon szeret főzni segíteni, most már söpröget is, és ha rájön, letakarítja a mosdókagylót. Továbbra is nagyon szereti a növényeket gondozni, már rá is tudok bízni bizonyos öntözéseket. Amúgy is elég önálló, például újabban ragaszkodik ahhoz is, hogy ő készít magának szörpöt (önt a pohárba kis szörpöt, és felönti vízzel úgy, hogy közben egyik se ömlik ki).
Remélem, nem fog túl sok mindenre emlékezni majd ebből a helyzetből.

Emeletes ház csillagokkal

Kistücsöknek az elmúlt hónap legnagyobb vívmánya, hogy véletlenül meglátott a telefonomon egy hirdetést egy zongorázni tanító app-ról, és gondoltam, abból baj nem lehet, ha megnézzük. Az első pár kurzus ingyen volt, utána meg fizetős, de annyira megtetszett neki, hogy előfizettem. Még anno Karácsonyra kapott egy régi, de tökéletes állapotban lévő szintetizátort, és azon pötyög minden nap most már. Az egyetlen baj, hogy az csak két és fél oktávos, az oktatóanyag meg hamar kér balkezet is, így most nem elég, hogy előfizettünk, még veszünk egy kezdő ötoktávos szintetizátort is. Megéri? Meg.
Régen amúgy többször kereste a társaságomat, most ebben a home office-olásban úgy tűnik, felfogta ésszel, hogy délelőtt és kora délután dolgozom, és elfoglalja magát (mármint az iskolai feladatok után): sokkal többször választ önálló játékot, mint hogy együtt játsszunk valamit. Mondjuk a tesójával szívesen játszik, akár órákat is.

A másik "vívmány", hogy ebben a hónapban három foga is kiesett szegénykémnek, úgyhogy most elég nagy a hiátus a szájában. Az egyik csontfog már jön, de a két felső egyes még nem, azokra várni kell.
Most, hogy többet vagyunk otthon, óhatatlan, hogy többet van gép előtt, már csak az iskola miatt is kell, úgyhogy most már szerintem jobban érti az MS Teams-et, mint néhány szülő, meg amúgy Logiscoolba is jár, mert megtartják az órákat online, és tök jól kiművelődik alapvető számítástechnikai témákban, a Logiscoolnak van a kis programozható játéka, a Kodu, azzal is tud néha játszani, éééés emellett ha már nagyon hiányzom neki, akkor ülhet az ölemben egy-egy olyan meetingen, ahol csak figyelnem kell, és játszhat az otthoni PC-men közben (legutóbb a Potyogó kockák volt a sláger, igyekszem nem buta játékokat találni, hanem akkor már legyen valami fejlesztés benne, pl ez is).
A Logiscoolnak még volt egy hozadéka, mi mindig tíz perccel előbb értünk oda, és amíg vártunk, mindig elindítottam az MS Paint-et, hogy legyen mivel elfoglalnia magát, és a hetek során végül idáig jutottunk a pixelrajzolásban:

A Húsvétot nagyon menőn vette, megtanult egy külön verset, és még videochatben is elmondta a Nagyinak, nem volt szégyellős. Ja, meg már mondtunk verset a magyartanárnéninek is Teams-en keresztül.
Szerintem ő sínyli meg legkevésbé az otthonlevést, jól megvan velünk, kialakult a napirendje, megcsinálja, ami feladatot kell, utána meg játszik velünk. Van biztonság, kényelem, étel, rajzolópapír, dobókockák, szintetizátor, kert, mi kéne még?

A titkos kijárat

Amúgy meg a Super Mario World készítőivel szeretnék egyszer találkozni, hogy válogatott módszerekkel bántsam őket. Már a Forest of Illusion-ben is átkot szórtam a fejükre, mikor bolyongtunk vagy két hétig, mire megtaláltuk, hogy melyik secret exit vezet tovább, és melyik valami offtopic kis bónuszpályára (egyiket se tudtuk megcsinálni amúgy), mert ugye ha csak simán megcsinálod a pályát, akkor csak tévelyegsz az erdőben.
Nade most már a Chocolate Island-en vagyunk, és a harmadik pályán akrobatikáztunk most már második hete, nem jutván előrébb. Azt kell tudni erről a pályáról, hogy folyamatosan körbemenő platformokon kell ugrálni, nagyjából így:

ez csak a pálya negyede

De ma!!!!
Ma végre megcsináltam a nyomorult pályát, és nagy elégedettséggel beértem a célba, leszakítottam a célszalagot, megveregettem gondolatban a vállamat, és éreztem, hogy én vagyok az élet császára...
Majd kiderült, hogy ennek a pályának a "normál" megcsinálása az csak körbe-körbe visz a világtérképen, és valójában egy titkos MÁSODIK KIJÁRAThoz kell elmennem, amit ugye csak repülve lehet, tehát nem elég végigcsinálni a pályát, meg kell őriznem a köpenyemet is.

00:53-tól látszik a "normál" kijárat, és ott kell elrepülni jobbra.

/%!==/%(=/%/%+%+%"!+"=/)(=/(=!%
***CENSORED***

Az elveszett teknőspáncél

A múltkori kirándulásunkon (nyugi, ismeretlen utakon megyünk, nem találkozunk senkivel) a kislányom talált egy fakérget, amelyikről rögtön közölte, hogy úgy néz ki, mint egy teknőspáncél.

 Aztán egész úton hazafelé azt tervezgettük, hogyan csinálunk belőle tényleg tekit (valamivel el kellett terelni a figyelmét arról, hogy nagyon fáradt).
Úgyhogy vettünk egy neonzöld puha anyagot, és nekiálltunk megvarrni az állatot a páncéljába.
Ez lett:

Teljes sikert aratott az állat, bár játszáshoz leveszi a páncélját.
És itt a folyamat.

Ő varrta rá a szemeket

Ez a háta

A lábak egyszerű négyzetek

A fejét belülről varrtuk meg, és aztán kifordítottuk

Ő tömködte minden testrészbe a tölteléket

A lábak összevarrva

Minden testrészt fellvartam a hátára

Farka is kell legyen

Félig rávarrtam a pocakját, hogy meg lehessen tölteni

A kész teki páncél nélkül

Team In-ing

A héten valósult meg a kis céges csapatunk első virtuális team outingja, amit elneveztem Team In-ingnek, mert hogy nem mehettünk OUT, így szervezőtársaimmal kitaláltuk, hogy menjünk IN...
Három kritérium volt:

1. Legyen ingyenes a móka
2. Mindenki részt tudjon venni benne (27 fő)
3. A szervezők értsenek a dologhoz, hogy legalább valamennyire előre lehessen készülni

Úgyhogy hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, letöltetünk mindenkivel 64 gigát. Merthogy az egyetlen ilyen online dolog, ami megfelelt a három kritériumnak, az a World of Warcraft demo verziója volt. 

Két csapat küzdött hősiesen az általam kitalált gonoszabbnál gonoszabb feladatokkal, az orkok és a trollok, mert ezek viszonylag közel kezdenek egymáshoz. Aztán a trollok nyertek. 

Aztán meg csináltunk ilyet is.

Szerintem fun volt, lopni ér a forrás hiteles megjelölésével.

Újabb Vlad sztori

És hétvégén befejeztük a Magicka 2-t is, juhú! Ez amolyan tipikus második rész volt szerintem, javítottak az első hibáin, de még ezzel együtt se tudott akkorát ütni, mint amilyen egyedi volt az első. A cuki halandzsanyelvtől a viccesnek szánt nem-vámpír karakteren keresztül a friendly fire-ig azt kaptuk, amit az első rész után vártunk, de ez mégis csak arra elég, hogy kipipáljunk egy újabb achievementet. Wow-effect nem volt benne.

Mondjuk az utolsó fight elég érdekes volt, az elején nem is értettük pontosan, aztán meg bénáztam a labdával, de ez is olyan, mint minden: gyakorlás kérdése.
Nyarlathotepet kihagytuk, az még ebben a játékban is durva fight.

MS Teams Feladatok használati útmutató

Időmilliomos lévén (ugye) állandóan azt keresem, mit is csinálhatnék még. Most a covid-ügyben úgy éreztem, hozzáadott szociális értékem az lehet, ha segítek az iskolai osztályban a szülőknek, hogy megbirkózzanak a digitális oktatás, a mi esetünkben az MS Teams program nehézségeivel.
Az mondjuk nem segítette a munkámat, hogy a mobilos verzió funkcionalitása jelentősen kevesebb, mint az asztali, így ezzel sokan szenvedtek, akiknek nincs vagy lassú az asztali számítógépe. Úgyhogy nettó órák mentek már el erre a projektre, és több csodaszép dokumentumot is kreáltam ez ügyben.
A legutolsót most itt is közlöm, csak hogy értsétek, mivel szórakoztatom magam (ez egy mammut-email volt egyébként).

***

Az új csoportok lehetőségeit kihasználva Feladatok-ban kapjuk az anyagot. Ezt az alábbi módon találhatjátok meg.

BÖNGÉSZŐS VERZIÓ (a levél végén található a mobilos verzió)

1. Amelyik csoportban várhatóan lesz feladat (az órarend szerint), abba a csoportba bementek.

A csoportban fent ugye az alábbi lehetőségek vannak: Beszélgetések, Fájlok, Órai jegyzetfüzet, Feladatok, és Osztályzatok. 

A feladat látszik már a Beszélgetések-ben is, ha nem "beszélgetünk" túl sokat. :)

Itt rá kell kattintani a View Assignment-re (Feladat megnézése).

De könnyedén megtalálható a Feladatok fülön is. Mindkettő ugyanoda visz. 

Itt az Assigned (hozzárendelt, még nem elvégzett) feladatok az érdekesek, a Completed (teljesített) ugye az, amit már visszaküldtünk.

Mindkét esetben rá kell kattintani az Assignment-re.

A Feladat áll egy leírásból, általában valamiféle csatolt fájlból (pl. a matek tanárnéni sokszor küld külön lapot dolgozni), és esetleg valamiféle tesztből (ezt később megmutatom.

Ha sikerült megcsinálni a feladatot, akkor úgy tudjuk visszaküldeni, hogy ugyanitt a Feladatnál az + Add Work (munka hozzáadása) gombra kattintunk.

Figyelem: érdemes már előtte elkészíteni a fényképet.

Megjelenik egy felugró ablak, ahol kéri a fájlt, amit fel szeretnénk tölteni.

Azt a lehetőséget válasszuk, hogy Upload from this device (feltöltés erről a készülékről). Megkeressük a fájlt, amit feltölteni szeretnék, és Attach.

Egy csík megy végig, ha végigér, az jelzi, hogy sikerült a feltöltés. 

Természetesen ha több képet szeretnénk feltölteni, akkor többször elvégezzük ugyanezt a műveletet.

Ezzel azonban még nem végeztünk!

Visszamegyünk a Feladatra, és ott meg kell nyomni a Turn In (beküldés) gombot. 

Ha sikeres volt a beküldés, megjelenik egy aranyos animáció (ezért érdemes lehet a gyerekkel együtt beküldeni a feladatot, nekik tetszeni szokott az ilyesmi), és azt fogjuk látni a Turn In gomb helyén, hogy mikor küldtük be:

Mellette az Undo Turn In azt jelenti, hogy beküldés visszavonása.

Amikor a tanár megkapja a feladatot, értékelheti is azt, ilyenkor azt látjuk, hogy "Assignment returned", a feladatot visszaküldték, és ha ismét megnyitjuk a feladatot, akkor a Feedback (értékelés) résznél a tanárunk értékelését fogjuk látni.

Így néz ki, ha a Feladatban teszt is van:

Erre egyszerűen rá kell kattintani, és elvégezni a tesztet, majd a Küldés gombra kattintva elküldeni. Rögtön meg is lehet tekinteni az értékelést.

A Feladatokat nemcsak csoportonként, hanem egyben is láthatjuk, ha közvetlenül a Táska ikonra nyomunk bal oldalt:

Ekkor először kiválaszthatjuk, melyik csoport feladatait akarjuk látni, majd a Next gombbal egy hasonló felületre jutunk:

Annyi itt a különbség, hogy a bal felső sarokban látjuk a csoportot, amelynek a feladatait nézzük, és ezt bármikor átválthatjuk másik csoportra, így nagyon gyorsan végig lehet nézni, hol van még nem beadott feladat.

MOBILOS VERZIÓ

Szerencsére ez a funkció teljesen működik mobilon is, úgyhogy az, aki eddig csak mobilról használta a Teams-et, és nem tudott rendesen fájlokat feltölteni, az is most már fel tudja tölteni a megfelelő helyre a feladatokat.

A csoportokban elmegyünk az Általános csatornára. Ha nem beszélgettünk túl sokat, akkor rögtön a beszélgetéseknél látszik a Feladat.

Ha ott nem találjátok, akkor a Továbbiak alatt található a Feladatok fül, abban tuti meglesz.

Ugyanúgy meg kell nyitni az Assigned feladatot, mint a böngészős verzió esetében:

És ugyanaz fog látszani. A feladatnak lehet csatolmánya, illetve lehet hozzá teszt is rendelve.

Mikor megcsináltátok a feladatot, és le is fotóztátok, az +Add work gombbal kell feltölteni:

Ez egy felugró ablakban megkérdezi, honnan szeretnéd feltölteni a képet. Válaszd az Upload from this Device opciót:

Meg kell keresni a képet, és megvárni, amíg feltölti. Ha sikerült, így néz ki a képernyő:

A My Work alatt látszik, hogy fel van töltve a kép. Rá kell nyomni a Turn In gombra.

Ha valami olyat töltöttetek fel véletlenül, amit nem akartatok, akkor el is lehet távolítani (a böngészős verzióban is) a három pont alatt a Delete gombbal:

Ha sikerült a beadás, a mobilos verzión is a beadás dátumát látjátok (Turned in...)

Éééés a mobilos verzióban is meg lehet tekinteni külön csak a Feladatokat alul a Táska ikonra nyomva:

Innen ugyanaz, mint a böngészős verziónál.

Remélem, tudtam segíteni, ha valakinek még mindig nem világos, írjon rám (***ez csak az e-mail fogadóira vonatkozik, a post olvasóira nem - a szerk.).