Felhőtakarító

Pindúrtündérrel is jó sok minden történt az elmúlt egy hónapban. Azt már mondtam korábban is, hogy neki a legnehezebb ez az új helyzet, szociális is, kicsi is, kevesebbet is ért belőle, és egyébként sem kifejezetten szereti, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy ő szeretné. Például ha dolgozom, és nem tudok vele foglalkozni. De azért egyre jobban megszokja, és egyre ügyesebben foglalja el magát.
Most, hogy ilyen nagy sláger lett a zongorázás a tesójának, ő is elkezdett klimpírozni a saját kis babazongorájával, már el tudja játszani üzembiztosan a Boci, boci, tarkát, az Elvesztettem zsebkendőmet és a Hull a pelyhest. Nem bánom, ha ő is érdeklődik, ez is lehet közös program.
Varrogattunk mindenfélét mostanában, ő karkötőt, én neki teknőst, és a varrós dobozban megtalált egy közepesen csúnya, ezeréves babahajpántot, amelyen volt egy plüss virág. Na, azóta összevarrta a hajpántot szárnak, és az lett az egyik alvókája, Ibolya a neve. Ennyit arról, hogy miből lesznek a legnagyobb kedvencek.
A LEGO-zás is jó elfoglaltság, bár most már ott tartunk, hogy szinte az összes LEGO Classic kockánk be van építve valami építménynek, venni kéne újat. Mindenesetre eszméletlen kreatív dolgokat épít belőle, valószínűleg megihlette Kertész Erzsinek A feltaláló c. könyve, mert mostanában mindenféle találmányokat épít. Ezek közül a személyes kedvencem a felhőtisztító robot, amelyik a fekete felhőket tiszta fehérre mossa tisztítószer segítségével.
Ha a tesójával játszik, akkor többnyire a plüssállatokkal szerepjátszanak, múltkor kicsit kihallgattam őket, és pont ezt mondta az egyik maci a másiknak:
- Hagyjál már dolgozni, kisfiam!

Ami nekem nagyon tetszik, hogy ő is hihetetlen ügyesen fejlődik a számolás terén. Százig most már elég üzembiztosan elszámol, és tíz alatti összeadások is nagyjából mennek. Megcsinált múltkor egy olyan rejtvényt, ahol be kellett helyettesíteni a színes tojásokat számokkal, és össze is kellett adni az értéküket. Csak néztem.

Továbbra se alszik délután, ezért eléggé elfárad estére. Továbbra is nagyon bátor, sokszor kell odafigyelni, hogy most éppen hova mászott fel, de azért talán ismeri is a határait. A biciklit továbbra is pótkerékkel hajtja, de amióta kialakítottunk egy elég hosszú pályát a ház körül azzal, hogy Apa csinált egy rámpát egy lépcsőhöz, azóta még többet gyakorolnak.
Továbbra is nagyon szeret főzni segíteni, most már söpröget is, és ha rájön, letakarítja a mosdókagylót. Továbbra is nagyon szereti a növényeket gondozni, már rá is tudok bízni bizonyos öntözéseket. Amúgy is elég önálló, például újabban ragaszkodik ahhoz is, hogy ő készít magának szörpöt (önt a pohárba kis szörpöt, és felönti vízzel úgy, hogy közben egyik se ömlik ki).
Remélem, nem fog túl sok mindenre emlékezni majd ebből a helyzetből.