Az advent és a karácsonyvárás hangulata sokkal jobban elkapja az embert, amikor egy hároméves gyerek egész nap karácsonyi dalokat dúdol (a Kis karácsonytól a Gryllus-dalokon keresztül a Száncsengőig). Nyomtattam egy kis "kottásfüzetet", amelyben kb. tíz karácsonyi dal van, naponta énekelgetjük, és így ő is ezeket énekli magától.
Kistücsök elkezdett saját dalokat szerezni. Az alábbi dal volt az első szerzeménye (kb. november végén): dó-ré-mi-fá-szó-fá-mi-ré-mi-dó. De egy hónap alatt odáig jutott, hogy egész kis szerzeményeket klimpíroz, és utána megmondja, hogy "ez a dal egy nyusziról szólt, aki elment Amerikába". Úgyhogy aktuális kedvenc játéka a játék-szintetizátora, amit másfél évesen kapott karácsonyra, és azóta sosem ment ki a divatból, csak egyre ügyesebb vele. Most már hat vagy hét dalt le tud játszani rajta.
Ebben a hónapban találkozott a Mikulással is. Kicsit meg volt szeppenve, de azt hiszem, tetszett neki a dolog. A céges partin ráadásul csillámtetkót is kapott, ő választotta a mintát (sárkány) és a színt (arany-kék-zöld). Viszont a parti kapcsán sokat gondolkodtunk rajta, hogyan is kéne ezt a társaság dolgot megszerettetni vele, mert ő nem az az első sorban csápolós, beöltözött animátorok hülye kérdéseire választ kiabálós gyerek, viszont ha "megkímélem" ezektől, akkor sose fog látni ilyet, és biztos, hogy kis mizantróp lesz. Ha meg erőltetem, akkor meg lehet, hogy nem érzi jól magát. Most az arany középutat választottuk: elvittük, de hagytuk, hogy hátul sertepertéljen, és nem nézte a műsort, csak távolról szemlélődött. Az ismerősök/rokonok társaságában amúgy jól érzi magát, sőt, csak az idegenekkel van baja.
Humora még mindig a régi. Angol anyanyelvű rokonunk látogatásakor sok új angol szót tanult és kérdezett, és már annyira benne volt a dologban, hogy mikor az egyik játék ringlispíljét kellett megnevezni, azt mondta: "englishpíl". De a hónap két legkedvesebb gyereknyelvi cukisága közül az első az volt, amikor az egyik Mikulástól kapott kindertojásban talált szuperpörgettyűvel és a régebbi, bénább pörgettyűkkel játszott, és mikor a szuperpörgettyű még mindig pörgött, a többi meg már kezdett lassulni, azt mondta:
- Légy szíves ne álljatok meg!
A másik meg, hogy egyik reggel kanyarodtam az ovi utcájába álmatagon, mire hátulról azt kérdezte:
- Miért nem villogsz?
Hiába, alapvetően szabálykövető gyerek, tudja, hogy indexelni kellett volna...
Na igen, szabálykövetés. Ebben a hónapban némileg meggyűlt a bajunk azzal, hogy elkezdett rosszalkodni (=direkt csinálni dolgokat, amiről pontosan tudja, hogy nem szabad, pl. játékok dobálása). Egyelőre még a jutalmazásos módszert alkalmazom, a büntetés még mindig a kakaó megvonás este, de azt hiszem, szükség lesz egyéb trükkök bevetésére - hacsak a karácsonyi szünet nem oldja meg a dolgot. Mert még az óvónéni is egyetért abban, hogy az ovi miatt lehet a dolog, egyfajta visszacsapás amiatt, hogy könnyen szokott be, illetve hogy most már "biztonságban" érzi magát az oviban, ezért elkezdte figyelni, mit csinálnak a nagyobb fiúk, és követ néhány rossz mintát.
Na, meglátjuk.
Ebben a hónapban az új mozgáskoordinációs fejlemény az, hogy képes egy lábon ugrálni (csak a jobbon egyelőre), finommotoros mozgásban pedig hihetetlen sokat fejlődött, rengeteget rajzol, tipikusan számokat, de egyre ügyesebben, és végre rajzolt mást is, egy szívecskét, ami kifejezetten szívecske-szerű volt.
Amióta a hajam le lett vágva picit fazonosabbra, és egy-egy tincset nem tudok a hajgumiba fogni, ezért a fülem mögött hordom, azóta mindig kiveszi és előre teszi ezeket a tincseket, kedvesen, finoman. Egyszer megkérdeztem, miért csinálja, és azt mondta:
- Hogy láthassam, hogy lány vagy.
