2021. március 31., szerda

Focikapu, retekcsíra

 A hétvégén csináltunk focikaput egy kiszuperált trambulinhálóból (már teljesen szétfoszlott az a része, amit a rúdra kell húzni) és némi lécből:

Nagyon menő lett, és remek activity a kertben. Mert mostanában gyakorlatilag folyamatosan ott vagyunk, amíg lehet. 

Meg vettem csíráztató edényt, mert már egy csomó ideje szeretnék ilyet, de mindig csak béna eszközökkel fogtam neki, most meg vettem egy rendeset. Nagyon poén látni, ahogy napról napra növekednek a kis csírák:





Holnap nagyon finom saláta lesz. :)

Meg tele van réti virágokkal a kert, és nagyon élvezem. De arról már tettem fel képet Instagramra, úgyhogy ide nem.


2021. március 24., szerda

Virágmackó


Pindúrtündér is megtanult kanasztázni, és egy-két napig lelkesen csatlakozott a partikhoz, de aztán játszottunk négyen páros kanasztát, velem volt, és vesztettünk, és ez olyan mélyre ható megrendülést okozott benne, hogy azóta nem akar játszani. Pont ugyanilyen voltam kicsinek...

De azért van rengeteg játék, amit szeretünk, még olyan is, amiben nyerni kell, és mégis leül játszani. Az Uno Flip az egyik ilyen, amit hónapokkal ezelőtt még nem tudott jól játszani, most meg folyton nyer benne. 

Kedvence mondjuk az, amikor a plüssállatokkal játszunk beszélgetőset. Az én állandó szereplőm Zsirucinoló, a zsiráf, az övé pedig folyton változik, épp mihez van kedve. Legutóbb csináltunk neki fonálpolipot, úgyhogy most épp az a sláger, de a zsiráf találkozott már macskától pizsihősökig mindennel.


Én úgy tapasztalom, hogy sokkal kevesebb a hiszti, mint korábban. Szép lassan beérnek a pozitív nevelés hatásai, a Plukkidózás és a szófogadás-matricagyűjtés. Még mindig előfordul, hogy megmakacsolja magát, vagy (főleg nap végén, mikor nagyon fáradt) valamitől eltörik a mécses, és akkor minden felháborító lesz, ami nem úgy történik, ahogy kitalálta... de kifejezetten ritkult.

Ezért ki is kérte magának egyszer. Apa "Virágmackó"-nak hívja, amikor aranyos, és "Mackódög"-nek, amikor durcás. És egyszer, épp kártyázás közben azt találta mondani, hogy:
- Te jössz, Mackódög.
Mire ő:
- Most nem is vagyok Mackódög!
Tehát pontosan érti a különbséget.

A tesója meg elnevezte Nyalánkának, mert az a Nyulánka (The Incredibles) és a Kalánka (Csip-csup-csodák) összeboronálása, ami jó szóvicc, és még illik is rá, mert szeret nyalakodni. 

Megnéztük másodszorra is a Nyolcvan nap alatt a Föld körül Willy Fogg-gal mesesorozatot, még mindig nagy kedvenc volt Romy hercegnő, és az, ahogy az utolsó részben egy pár lesznek Willy Fogg-gal. Azóta már ennek analógiáján eldöntötte, hogy Super Mario is összeházasodik Daisyvel, és Luigi pedig Princess Peach-csel. Csak hogy mindenkinek legyen egy párja.

A számolás most már nagyon megy neki. Százig oda-vissza, összeadások húsz alatt simán, és a tízesek összeadása is, ami ahhoz kell, hogy zsebpénzt kaphasson. A Monopoly Juniorban mindent ki tud számolni az 1-2-5 forintosokból, és kanasztában is elszámolt kettesével tizenötig. A legviccesebb az volt, amikor a tesója kapott a suliból szorzótábla-versikéket, hogy könnyebben menjen a tanulás. Csináltunk belőle dominót, és most már ő, az ötéves is mondogatja, hogy Ötször nyolc az negyven, Tolvaj járt a kertben. :)

Ja, meg a biciklizés. Na, azt megtanulta kb. három nap alatt. Mondtuk, hogy vegyük le a pótkereket, mert már menni fog, ráült, fogtam hátulról a seprűnyelet három körig, aztán vissza kellett menjek dolgozni, ő meg mondta, hogy tovább gyakorol. Mire visszamentem, már két-három tekerés ment neki, és onnantól már csak még két nap gyakorlás volt, hogy minden simán menjen. 

2021. március 23., kedd

Arkham Horror 3rd Edition: Inevitable Game


Maybe I entered the wrong keywords, but I couldn't find any relevant mentions of the Inevitable Game that was added to Arkham Horror: 3rd Edition's Expansion, Under Dark Waves

Inevitable Game is basically a life story of investigators who have to play each scenario once, with harder and harder setup with each game. The goal is to win as many games as possible before killing all investigators.

We started an inevitable game with the investigator combo that we feel is the strongest: Michael McGlen and Agnes Baker.

(here is a good tier list for all investigators, they don't agree with us, but we feel that Will is more important than anything else)

So we finished the 2nd game last Saturday. We chose the Veil of Twilight early on because this was the only scenario that we almost lost a while ago, and we wanted to take it early on so it won't be more difficult later. In spite of the fact that we already had a little modifier at setup, we won the game after a little more than 1,5 hours. Yay!

The next level of the inevitable game will be much harder and almost exponentially so, but I'm looking forward to a challenge with Agnes. :)

We also created a tracking sheet for our progress, feel free to reuse it.

2021. március 20., szombat

Polip, kecske, tulipán

Fonálpolip

Megtanítottam a gyerekeket kanasztázni. Azóta Kistücsök csak kanasztázni akar. Előszedtem a régi, még a koleszban használt franciakártya-paklimat, de annyira retkes volt már, hogy kellett újat bontani, most azzal játszunk (legalább minden nap négy meccset, de ha sikerül családilag leülni, az az igazi, négyen).

Előtte ugye az Uno Flip volt az egyik nagy kártyás sláger, annyira, hogy már nem lehetett vele játszani, mert mindegyik kártyának tudja, mi van a hátulján. De legalábbis a +5-öket pontosan tudja mindegyiket. Mondjuk nem bánom, hogy a kanasztára áteveztünk, azért az Uno-t is lehet unni egy idő után.

A másik, ami ebben a hónapban jellemzi a mindennapokat, az az alábbi szavak mértéktelen használata: "láb", "kecske", és legfőképp "büdös".A fekete hármas is "büdös hármas" a kanasztában. De gyakorlatilag bármire mondja, ami nem tetszik neki. A környezet házi is büdös. A kecske pedig szóösszefüggésekben is szerepel, random előfordulással, például bármilyen kérdésre válaszként.
- Milyen tészta legyen ebédre?
- Kecskés tészta.

Origamiztunk is

Ez persze nagyon vicces, úgyhogy sokat nevetünk. Főleg a gyerekek.

Az online oktatás egyre jobban megy, előfordult már egyszer-kétszer, mikor nekem is meetingem volt, hogy egyedül kellett hagynom a nagyfiút, és megoldotta a mikrofon ki-bekapcsolást, jelentkezést ügyesen. Egyetlen dologra kell csak odafigyelni nála: hogy ha a gép előtt ül, akkor azonnal az egérrel a képernyőt nézi végig, hogy hol milyen gombocskák, funkciók vannak, és így elfelejt figyelni arra, hogy a tanár tulajdonképpen mit is mondott.

A tananyag jól megy, matek nyilván, de nyelvtan, olvasás is. Olvasásból a tankönyvi olvasmányok annyira nem izgatják, de múltkor volt egy kedves történet, A nehéz kétgarasos, az megtetszett neki, és mikor fennhangon olvasta, más hangot kölcsönzött az édesapának, mint a kisfiúnak. Annyira meglepődtem, milyen ügyesen csinálta! Én is mindig így olvasom az esti meséket, de akkor is menő volt a kis másodikostól ilyen különbségtétel.

Kint pelotázni szoktunk

A Mario-sapka gyakorlatilag állandó része lett a hétköznapoknak, mindig felveszi és hordja, otthon is. Ezért az utóbbi időben elég nehéz volt olyan fényképet készíteni róla, mikor nincs rajta.

Az erdőben sokat sétálunk, kirándulunk. Azt meg eddig is tudtuk, hogy neki nagyon jó a kognitív térképe. De nemrég felfedeztünk egy új utat, az egyik irányból kétszer végigjártuk, múlt vasárnap pedig a másik irányból közelítettük meg, és poénból megkérdeztük tőle, hogy na, merre lehet az új út? Döntenie kellett a jobbra és balra között, és kb. száz métert megtenni. És simán tudta visszafelé is, pedig abba az irányba sosem járt rajta.

A zongorázást mostanában zárójelbe tettük, mert most épp nem fizetek elő a SimplyPiano-ra, nem érte meg. Tök jó lenne egy ugyanilyen alkalmazás, de legalább részben magyar dalokkal, népdalokkal. 

2021. március 16., kedd

Hírlevelek


Nemrég feliratkoztam a Future Crunch nevű hírlevélre, amely azt ígéri, hogy "Join more than 40,000 people from around the world who receive a regular dose of intelligent optimism in their inbox every fortnight." Na, nekem pont erre volt szükségem, és az első számban, amit megkaptam, már volt is magyarországi hír (pedig ez egy nemzetközi lap, elég sok érdekes, jövőbe mutató, pozitív hírből válogathatnak).

Kicsit korábban feliratkoztam Kánai András hírlevelére is, aki kábé ugyanezt csinálja magyarul, négy fő témában: saját cikkek, pozitív hírek COVID témában, jövőre mutató érdekességek, illetve olyan környezetvédelemmel kapcsolatos hírek, amelyek az általam is követett bright green irányba mutatnak. Ezt a hírlevelet is nagyon kedvelem, sőt ajánlom. A régebbi hírleveleket is el lehet olvasni talán, próbaképpen.

Érdekesség amúg, hogy Andrást még régről ismerem személyesen, az ELTE-ről, a scifi szemináriumról, ahogy rengeteg érdekes és értékes embert gyűjtött össze S. Sárdi Margit tanárnő.

Nagy szükség van ezekre, mert a mindennapi médiától az ember már depressziós lesz.

2021. március 12., péntek

A mackógatya éve


Pontosan egy évvel ezelőtt vezettem éppen hazafelé a cégtől, mikor felhívott a főnököm, és azt kérdezte: "Jól emlékszem, hogy neked valamiféle tüdőbetegséged van, ugye?". Mondtam, igen. Arra kért, hogy az a biztos, maradjak otthon, nem lehet tudni, mi lesz ezzel a vírussal, de szerinte veszélyeztetett vagyok. Úgyhogy még szerencse, hogy nálam volt a laptop, mindenem az irodában maradt, és egy nappal előbb már home office-ban toltam, mint hogy megérkezett a hivatalos lezárás.

Ez az egy év sok mindenről lesz emlékezetes (gondolom, nemcsak nekem). A helyzetnek még nincs vége, de gondoltam, reflektálok egy kicsit.

Többet kirándultunk a környéken. Kevesebbet utaztunk. Több időt tölthettünk a gyerekekkel, végignézhettem, ahogy egyre jobban fejlődik az iskolás gyerekem. Több volt a háztartási feladat, hiszen rengetegszer volt, hogy mindannyian otthon maradtunk. Sokkal többet rendeltem házhoz cuccokat, még élelmiszert is, amit korábban inkább mindig személyesen megvettük (a felesleges csomagolóanyagok és tömőanyagok környezetszennyezéséről külön postot tudnék írni). Össze kellett csiszolni, ki mit csinál, hogy segít a másiknak. A mindennapi főzést a férjem vállalta magára, ami a csodálatosság csúcsa, mert nemcsak nem kell foglalkoznom a dologgal, de még éttermi színvonalú étel is kerül minden nap az asztalra.

A Decathlonos mackónadrágom felbecsülhetetlen értékűre emelkedett. Szegény szoknyáimhoz hozzá se nyúltam egy éve. Mondjuk nem is biztos, hogy beleférnék némelyikbe. Igen, kevesebbet mozogtunk, bár a kirándulás és a kertben molyolás sok volt, de azért számít az a sok gyaloglás, amíg az ember bemegy és hazajön az irodából, meg persze a benti konditerem is hiányzik. Azóta vettünk otthonra is pár cuccot, ehhez is ki kellett alakítani a rutint.

Amióta home office-ban dolgozom, a stressz-szintem sokkal alacsonyabb. A refluxom gyakorlatilag teljesen elmúlt, elhagytam az összes gyógyszert, a diétámba visszakerült a tej és a paradicsom, és csak akkor van baj, ha túl sokat vagy túl édeset eszem, illetve ha közvetlenül evés után kerülök vízszintesbe. De az esti köhögés-szenvedés, a reggeli kötelező köhécselés elmúlt, és még edzés közben sem jön rám a köhögés, ami külön nyereség. Nyilván nem könnyű napi nyolc órát dolgozni úgy, hogy a gyerekeink is otthon vannak, de nekem még mindig ez a kisebb stressz ahhoz képest, hogy egy felelőtlen szülőtárs jóvoltából esetleg mit hoz haza a gyerekem az intézményből (in control vs. not in control).

A kert egy áldás. Ezt eddig is tudtuk, de így, hogy a gyerekeink ebéd utántól fél négyig gyakorlatilag input nélkül elvannak minden nap, felbecsülhetetlen. És persze magunknak is. Egy hosszú nap után a fákat metszeni, gazokat huzgálni vagy csak simán focizni/pelotázni egyet, kisimítja az idegeket.

Híreket egy ideje nem olvasok, csak nagyon megszűrt formában. Ez azért van, mert fizikailag fáj, ahogy emberek egymással kommunikálnak. Tisztelet a kivételnek, de fröcsög a szar egymásra, pedig nem tudjuk, nem látunk bele, hogy a túloldalon mi van. Isolde is megmondta, hogy az ún. hasítás lesz uralkodó a pandémia idején, de nem gondoltam, hogy ez ennyira durva lesz (itthon legalábbis, más országokra nem látok rá). Szerintem megbuktunk a főpróbán, mert ha ez a vírus csak egy kicsit halálosabb lenne, akkor ugyanezzel az egyéni felelősségvállalással b..szhatjuk.

Anno márciusban azt írtam, ez most egy co-op, kicsit olyan, mint a harmadik világháború, csak nem egymás ellen toljuk, hanem a "tábla ellen". Ezt azóta is tartom. Szar-szar, persze, hogy szar, nekem is az, de aztán mindig arra gondolok, hogy nekünk valójában nem szar, a nagyszüleinknek volt szar a második világháborúban, és mégis tették a dolgukat, túléltek. Tűrtek. 

És nekünk most rengeteg lehetőségünk van, hogy ne csak túléljünk, hanem hozzuk ki a maximumot a helyzetünkből. Nem arra várok, hogy mikor lesz végre megint "normális" az életem, hanem minden napra kitűzök egy picike célt, egy apróságot, amely miatt annak a napnak éppen úgy kellett történnie, amely miatt az a nap önmagában értékes lesz. 

Ma fonálpolipot fogunk csinálni délután.

2021. március 7., vasárnap

Várni, csak várni


Ablakot díszítettünk, előkerestük a tavalyi tavasztündéreket és kindetojás-belsőből készült méhecskéket, a palántáink megindultak az ablakban, megmetszettük az almafákat, szóval minden készen áll a tavaszodáshoz, már csak a hőmérsékletnek kéne egy 5-10 fokkal melegebbnek lennie. Mi mondjuk eddig se mentünk el otthonról, de most a gyerekek is itthon lesznek, én nagyon nem bánom, mert így sokkal kevesebb a stressz. Eddig állandóan azon kellett agyalni-stresszelni, hogy vajon megéri-e még őket intézménybe küldeni, vagy akkor már tutielkapjuk, és így most ez megoldódott, megint biztonság van. Online rendelek kaját, mást meg nem veszek, ami nem létszükséglet, úgyhogy csak simán nem megyünk emberek közé at all. Ami nyilván fáj meg lemondás, de elég szomorú lenne akkor megkapni a betegséget, mikor már csak meg kell várni, hogy sorra kerüljünk. Az orvosom azt mondta, a covid szempontjából nem vagyok kiemelten veszélyeztetett a bronchiestasiámmal, de azért nem szeretek feleslegesen dobni kockával.

A minap beszéltem egy indiai kolléganőmmel. Kérdeztem, hogy náluk is van-e elégedetlenkedés az oltásokkal kapcsolatban. Mire azt mondta, hogy náluk EGY féle oltás van, az indiai, amit ők gyártanak (ha jól értettem, a kínai típusú), kb. 80 %-os hatékonyságú, amit szép lassan mindenki megkap majd, és igazából nem is nagyon érti a kérdésemet, mert ők amint lehetett, azonnal vitték az idős szüleiket oltatni, mert ugye minden oltás jobb, mint oltás nélkül megkapni a betegséget.