Polip, kecske, tulipán

Fonálpolip

Megtanítottam a gyerekeket kanasztázni. Azóta Kistücsök csak kanasztázni akar. Előszedtem a régi, még a koleszban használt franciakártya-paklimat, de annyira retkes volt már, hogy kellett újat bontani, most azzal játszunk (legalább minden nap négy meccset, de ha sikerül családilag leülni, az az igazi, négyen).

Előtte ugye az Uno Flip volt az egyik nagy kártyás sláger, annyira, hogy már nem lehetett vele játszani, mert mindegyik kártyának tudja, mi van a hátulján. De legalábbis a +5-öket pontosan tudja mindegyiket. Mondjuk nem bánom, hogy a kanasztára áteveztünk, azért az Uno-t is lehet unni egy idő után.

A másik, ami ebben a hónapban jellemzi a mindennapokat, az az alábbi szavak mértéktelen használata: "láb", "kecske", és legfőképp "büdös".A fekete hármas is "büdös hármas" a kanasztában. De gyakorlatilag bármire mondja, ami nem tetszik neki. A környezet házi is büdös. A kecske pedig szóösszefüggésekben is szerepel, random előfordulással, például bármilyen kérdésre válaszként.
- Milyen tészta legyen ebédre?
- Kecskés tészta.

Origamiztunk is

Ez persze nagyon vicces, úgyhogy sokat nevetünk. Főleg a gyerekek.

Az online oktatás egyre jobban megy, előfordult már egyszer-kétszer, mikor nekem is meetingem volt, hogy egyedül kellett hagynom a nagyfiút, és megoldotta a mikrofon ki-bekapcsolást, jelentkezést ügyesen. Egyetlen dologra kell csak odafigyelni nála: hogy ha a gép előtt ül, akkor azonnal az egérrel a képernyőt nézi végig, hogy hol milyen gombocskák, funkciók vannak, és így elfelejt figyelni arra, hogy a tanár tulajdonképpen mit is mondott.

A tananyag jól megy, matek nyilván, de nyelvtan, olvasás is. Olvasásból a tankönyvi olvasmányok annyira nem izgatják, de múltkor volt egy kedves történet, A nehéz kétgarasos, az megtetszett neki, és mikor fennhangon olvasta, más hangot kölcsönzött az édesapának, mint a kisfiúnak. Annyira meglepődtem, milyen ügyesen csinálta! Én is mindig így olvasom az esti meséket, de akkor is menő volt a kis másodikostól ilyen különbségtétel.

Kint pelotázni szoktunk

A Mario-sapka gyakorlatilag állandó része lett a hétköznapoknak, mindig felveszi és hordja, otthon is. Ezért az utóbbi időben elég nehéz volt olyan fényképet készíteni róla, mikor nincs rajta.

Az erdőben sokat sétálunk, kirándulunk. Azt meg eddig is tudtuk, hogy neki nagyon jó a kognitív térképe. De nemrég felfedeztünk egy új utat, az egyik irányból kétszer végigjártuk, múlt vasárnap pedig a másik irányból közelítettük meg, és poénból megkérdeztük tőle, hogy na, merre lehet az új út? Döntenie kellett a jobbra és balra között, és kb. száz métert megtenni. És simán tudta visszafelé is, pedig abba az irányba sosem járt rajta.

A zongorázást mostanában zárójelbe tettük, mert most épp nem fizetek elő a SimplyPiano-ra, nem érte meg. Tök jó lenne egy ugyanilyen alkalmazás, de legalább részben magyar dalokkal, népdalokkal.