Végre eljutottam moziba...

Közben megnéztem a Hobbit 3-at is. Borzasztó volt. Spoiler.

Idén fehérrel írtunk

Überjó cuccokat kaptam idén karácsonyra! Remélem, hogy nekem is sikerült eltalálnom a megajándékozottakat... sokszor jobban izgulok, mikor az én ajándékaimat bontják, mint mikor az én lootom van a kezemben.
Pöttömkének az egész karácsonyból a lámpák tetszenek a legjobban. A Mennyből az angyal egyelőre nem jött be neki, és a csomagolás koncepciója is távol áll tőle, plusz szívesebben játszott a régi játékaival, mint az újakkal, de azért majd csak megismerkedik azokkal is.
Az idei mézeskalácsunk kiváló lett, és Mitával ketten rajzoltuk. Az idei karácsony-lekvár kiemelkedő lett, abban én nem tudtam részt venni. Most pedig jön a jól megérdemelt pihenés, háhááá!

Másfél

Másfél év. Az már az én életemben is százalékban mérhető idő.
Kistücsök az elmúlt másfél hétben exponenciálisan fejlődött a beszédben: minden magánhangzót ki tud ejteni, két szótagos szavak már meg se kottyannak neki, csak pár hang hiányzik a készletéből, és már nem csak én értem, mit beszél. Az első tíz szava (mármint azon kívül, hogy Apa és Anya), amit teljesen tisztán ejtett ki és értette is a jelentését, sorrendben: fa, bamba, hinta, tiszta, kuka, dió, husi, ajtó, ubi, pompom.
Már tud viccelni, szavakat alkotni, aktuális kedvence a kumpipi (krumpli).
Érti az egy és a sok-sok fogalmát, de már a kettőt is pedzegeti. Érti a másik fogalmát. Ismeri és felismeri a zöld, kék, sárga, piros, barna és fehér színeket. Elsajátította a "nem" szót, egyelőre szerencsére csak kedvesen használja - játékokban, valódi eldöntendő kérdés esetén. Az összes verset és éneket kívülről tudja (ez gondolom eddig is így volt, de most ennek hangot is ad, mondja előre, még mielőtt kimondanám az adott versszakot):
- há, é, dun, láb, zzz... -> József Attila: Altató
- hi-hopp, vu -> Vukk dala
- (láb majd nadrág megfogása) -> Még azt mondják
- nya, ka, kkk -> Csip-csup csodák
stb.

Nem megy csizmával a nappaliba, nem önti ki már a vizet (csak néha), és már nem harap (csak néha). Felmászik az ágyunkra bukfencezni, megtalálja a mondókáskönyvben az összes kutyust, cicát, csigát, katicát, virágot, labdát, madarat. Elköszön, ha mi megyünk el (pápá), és integet, ha valaki más.
Nem tud még kanállal enni és pohárból inni, de bőségesen eszik mind a négy alkalommal (reggeli, ebéd, uzsi, vacsi). Már vannak közös játékok, amiket elfelejtett. Nagy nehezen kijött a tizenhatodik foga, és most újra jól alszik (napközben két óra, éjjel tíz és fél, tizenegy).

A Karácsonyra való készülődést nagyon élvezi, minden reggel kinyitja az adventi fiókot - amikor először talált benne kekszet, amit neki egyébként csak uzsonnára szabad ennie, akkor percekig hálálkodott bújva.
És valószínűleg villamosmérnök lesz: minden este kimegyünk sétálni, és megnézzük az ávm (elalvó-felgyulladó) és a vi (villogó) lámpákat, kedvence egy pirosan, majd zölden világító fenyőfa alakú ablakdísz, az előtt húsz percig is álldogál. Csak a villogó lámpák ígéretével lehet elvontatni.

Kreatívkod

Na, ilyen se volt még, hogy egy hete nem írtam... Mentségemre szóljon, hogy a szabadidőm nagy része kreatívkodással telik, és még nem vagyok kész. Majd mesélek, ha nem lövöm le a dolgot.
Emlékszem, tavaly nem volt ennyire karácsonyi hangulatom, Tavaly gyakorlatilag nem tudtam elmenni otthonról ajándékokért, és nem volt energiám kreatívkodni. Idén elég jó a helyzet, aludni meg majd karácsony után fogok.
Az a jó a kreatívkodásban, hogy amíg készíti az ember, addig folyamatosan arra gondol szeretettel, akinek csinálja, és így már az előtt hat a szeretet ünnepe, hogy ténylegesen eljönne.

Mozgólépcső

Bocsánat, de további gyerekpost következik. Elmentem a Csillagvárba, mert ott volt a legközelebb nagyobb könyvesbolt, jól meg is néztük, de gondoltam, ne már csak egy babakocsiban üldögélés legyen Pöttömnek a "kirándulás", ha már eljöttünk autóval, és megláttam a feliratot, hogy játszóház. Felmentünk az emeletre, és volt ott nagy hodály tele autókkal, motorokkal, mászófallal, csúszdával, mini csocsóval meg mindenfélével. Természetesen szombati munkanap lévén nem volt ott egy lélek se, a bejáratnál egy néni látványosan unatkozott, és még véletlenül sem nézett ránk.
Közelebb mentünk még jobban bekukucskálni, hezitáltam, hogy bemenjünk-e, mire végül mégis úgy döntött, észrevesz. Segíthetek?, kérdezte egyáltalán nem olyan hangsúllyal, mint aki segíteni akar.

Mondom, másfél éves a kisfiam, de úgy látom, itt nagyobb gyerekek tudnak jól játszani.
- Neeem, pont másfél éveseknek a legjobb ez - válaszolt a néni.
- Hát nem tudom, innen nem látok olyan játékot, amivel ő tudna játszani.
- Pedig ide fél éves gyerekeket is hoznak.
Na, itt döntöttem el, hogy nem megyünk be. Megfordultunk, vissza a földszintre, és utána fél óráig játszottunk a mozgólépcsővel (azzal, amelyik nem lépcső-alakú, hanem lapos). Kistücsök hihetetlenül élvezte, folyamatosan menni akart újra.
Egy másfél éves gyereknek nem kell játszóház, hogy jól érezze magát, minden érdekli. És nem a pénzt sajnáltam, jövőre majd biztos be is megyünk.

Buszmetróvillamos

Kicsit sznobnak fog hangzani, pedig egyáltalán nem annak szánom: így, hogy nem kell minden nap BKV-vel utaznom, kifejezetten élvezetes egyszer-egyszer igénybe venni a busz-metró-villamos kombót. Tök jól el lehet olvasni a híreket az új kiállításokról és könyvekről, meg lehet szemlélni a várost úgy, hogy közben nem rohan az ember és nem kell odafigyelnie a forgalomra, és szerintem még gyorsabb is volt, mintha autóval próbáltam volna küszködni a dugóban és a parkolással.
Egyetlen dolog zavart, viszont az borzasztóan: a dohányzás. Hihetetlen, mennyire elszoktam tőle, és csak simán megyek valaki mögött, aki dohányzik, akkor már köhécselnem kell.
De amúgy még a járművek utáni futást is élveztem, többet kéne edzeni. A Kossuth tér viszont még mindig gyönyörű.

Goblinok és gnómok

Kijött a Goblins vs. Gnomes. Egyre növekvő borzadállyal figyeltem az első kikerült lapokat, mert már így is soknak tartottam a véletlenszerűséget a játékban, erre most egy egész kiegészítő erről szól - de szerencsére bemutatták az összes lapot, és a végeredmény nem borzasztó.
Bontottam összesen eddig 7 csomagot, elég közepes eredménnyel.
Eddigi kedvenc lapom: Burly Rockjaw Trogg.
Eddigi leggyűlöletesebb lap: Kezan Mystic.

Nem mondhatnám, hogy eddig kijátszottam magam a kiegészítővel, úgyhogy majd a további tapasztalatok később.

Játékevolúció

Amúgy az is érdekes szerintem, hogy mivel játszik Kistücsök pelenkázás közben. Kezdetben vala a végtelenül egyszerű korszak, amikor semmivel, mert csak bambult aranyosan. Aztán matatott Akelával, a pici plüss farkassal. Többnyire rágcsálta persze. Aztán rájött, hogy a keze ügyébe felakasztottam egy színes fagolyókból készült "emberkét", azt himbálta az akasztón. Aztán eljött az idő, mikor már képes volt leemelni az akasztóról, és megszerezni. Aztán az már unalmas lett, akkor játszott egy ideig a zoknigurgulákkal, majd rájöttem a tökéletes játékra: a DM-es kuponfüzetre. Ezt azóta is lapozgatja.

Aztán egyszer megtalálta a bébiőrt a feje mellett, ami hangra felkapcsol, és zöld fényt bocsát ki magából csillag alakban. Rájött, hogy ha odateszi elé a kezét, akkor a kezére vetülnek a csillagok. Na, ez nem volt szuper időszak, mert ekkor mindig oldalra hemperedett. Úgyhogy bevetettem a végső fegyvert: DOBÓKOCKA. Most ezt nézegeti, megkeresi rajta az egy pöttyös oldalt, ha megtalálta, akkor a hat pöttyöset, és kezdi elölről.
Ha véletlenül megunja, akkor még mindig ott a füzet.

Because I can-can-can

Ja, amúgy meg picit hazudtam, mert nem csak azért írtam keveset ide, mert játszottam, sőt. Az elmúlt két hónapban írtam egy novellát.
A dolog picit hirtelen jött, a határidő november vége volt, és gondoltam, peeeersze, hogy annyi idő alatt meg tudom írni... Aztán kiderült, hogy erős határeset. Mind fizikailag (idő), mind lelkileg (fáradtság, ráhangolódás hiánya, kevés lelkierő) elég nagy kihívás volt. Úgy éreztem, ez most valamiféle vízválasztó, hogy egyáltalán képes vagyok-e írni gyerek mellett, és képes vagyok-e még írni úgy, hogy az legalább nekem elégedettséget jelent.
Végül befejeztem, aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy képes vagyok írni gyerek mellett. Hogy minőségre milyen lett, azt meg majd eldönti az utókor.

Geek adventi naptár

Ezt kreatívkodtuk sógor születésnapjára:

Star Warsos adventi naptár. Mindegyikben egy apróság plusz egy napi Star Warsos bölcsesség.

Persze csináltunk egy hagyományosabb verziót anyukámnak is... Abban karácsonyi szalvéta a díszítés, csak elfelejtettem lefotózni.

A Skynet ügynöke

Amúgy szerintem az autósrádióm a Skynet egyik ügynöke. Ráadásul utál engem, pedig nem emlékszem, hogy rászolgáltam volna.
Egyetlen fél órás út alatt a következőket művelte:

• Amikor szerintem borzasztó szám ment, magától felhangosított
• Amikor szerintem remek szám ment, amit még énekeltem is, csatornát váltott - de nem ám csak eggyel arrébb, hogy vissza tudjak váltani, hanem teljesen random, hogy a szám végéig ne találjak vissza
• Ignorálja a 92,1-et, nem hozza be a Klasszik rádiót, és kész
• Egyszer csak rááll a Traffic rádióra, és onnan sem az előre, sem a hátra gombra nem reagál, végig kell hallgatnom egy beszélgetést - szerencsére a kikapcsolás működött
• Végül 15 percen belül MINDIG rááll a Class FM-re (amit egyébként nem szeretek), úgyhogy az a gyanúm, hogy Vágó Piros is a Skynet ügynöke, lehet, hogy Terminátor a jövőből!

Csillagok között

Az Interstellar jó film. Bár már mindenki látta, azért figyelmeztetek: SPOILER.

Keep it

Azt meg már a frissítés megjelenésének napján akartam írni, hogy a Google Keep végre megcsinálta, amivel én gazdag akartam lenni két évvel ezelőtt. Anno rengeteget kerestem olyan feladatkezelő alkalmazást, amelyikben meg lehet osztani a családommal a feljegyzéseket. Ennek ugye legegyszerűbb gyakorlati példája, ha írok egy bevásárlólistát, és elküldöm a férjemnek. Vagy pedig hogy írok egy tennivaló-listát a hétvégére, és jó, ha nem csak én látom.
Na, ilyen akkor egyáltalán nem volt. De most vééégre! Eddig is használtam a Keepet, viszont most már tökéletes lett.

17

Picúr most már olyan nagy kisfiú, hogy együtt mosom a ruháit a miénkkel... Durva.

Ebben a hónapban elhatároztam, hogy folyamatosan jegyzetelek, hogy ne felejtsek el semmit leírni, ami történt. Ennek eredménye az lett, hogy borzasztó sok mindent felírtam, úgyhogy ilyet többet nem csinálok, mert unalmassá válik a post - most az egyszer viszont leírok mindent, aztán legfeljebb nem olvassa végig senki.
Amúgy elképesztő vívmányok voltak ebben a hónapban, úgyhogy hihetetlen, mennyit számít ilyenkor akár csak egy hónap is. Az első és legfontosabb, hogy Pöttömke most már kizárólag emberkaját eszik, babakajával végeztünk teljesen. Néha még pépesítek neki, de simán eszi a husit darabolva (nagy kedvenc), kenyeret felvágottal (lehetőleg kolbásszal), uborkát, krumplit, gyakorlatilag mindent. Egyedül gombát nem adtunk még neki, meg tojást viszonylag keveset kap, de a bundás kenyér szintén nagy kedvenc.
A másik nagy vívmány az egyszer alvás. Most már tíz-tizenegy órát alszik éjszaka és két, két és fél órát egyben nappal. Az óraátállás miatt egy darabig úgy kellett, hogy ebéd előtt ment el szunyálni, de ma éppen úgy sikerült, hogy meg is ebédelt előtte, úgyhogy hamarosan bölcsis napirendet is tudnánk tartani.

Fizikai fejlődését tekintve most már fut is, lejtőn le és fel is megy, lépcsőn kapaszkodva, járdáról lelépni még nem tud, csak ha fogom a kezét. Épp a nyújtózkodást gyakoroljuk egy diófán, már kb. egy másodpercre meg is tudja tartani magát. Finommotoros mozgások hihetetlen nagyot fejlődtek most, simán berakja az összes olyan játékot, ahol amorf formákon (állatok, betűk, járművek stb) van fogantyú, és az ugyanolyan alakú lukba kell betenni. Emellett elkezdtünk rajzolni, nagyon szép erős vonalakat húz egy füzetbe, és nagyon tetszik neki, amikor megmutatom, hogy lehet halacskát, emberkét, cicát is. Aztán eljutottunk a favonatokkal is odáig, hogy egy évvel ezelőtt, amikor kapta, még csak rágcsálta a sínek szélét, most pedig már egy mozdonyt és egy kocsit tologatunk át az alagúton úgy, hogy a kocsin van a rakomány (egy henger alakú fadarab), ő ráteszi, áttolja az alagúton, én leveszem a rakományt, és visszatolom a vonatot. És ezt negyed óráig.

Kedvenc játéka továbbra is a betűkészletünk, csak az változik, hogy épp melyik betűvel rohangál fel-alá a lakásban. Az aktuális kedvenc az U. Kimondani nem tudja, ahogy az I-t sem, de ez természetes, hiszen legfelső nyelvállás, nagyon össze kellene zárni a száját hozzá.
Beszéde is borzasztóan fejlődik, olyan, mint egy szivacs. Egyszer mondok neki valamit, és már tudja. Például a csip-csip-csókázásnál mondtam, hogy az a bőr, és második alkalommal már mondta is, hogy "bö". A mondatokban már eljutott az alany-állítmányt szintre, erről korábban írtam, viszont azóta már a melléknevek is lassan a helyükre kerülnek, most már nemcsak "na" a nagy autó (hanem "na andó"), nemcsak "zö" a zöld gömb (hanem "zö döm"), nemcsak "b" a piros busz (hanem "pe b"), és megvan most már a sötét-világos, koszos-tiszta, magas-alacsony, kicsi-nagy is, illetve a négy babaszín (piros, zöld, kék, sárga -> pe, zö, te, hla).

Az én legnagyobb élményem ebben a hónapban az volt vele, amikor egyszer csak levette a Bambis könyvünket, és elkezdtük lapozgatni. Rájött, hogy vannak benne képek, és egyik képről lapoztunk a másikig majd vissza, és megbeszéltük, hogy ezen nagy őzikék vannak, akiknek van szarva, ezen kis őzike van, amelyiknek nincs szarva, ezen vidra, ezen a Bambi a lepkével, ezen pedig a nyuszi. Húsz percig ezt csináltuk, és aztán másnap is, egyre több képet véve bele a sorba. És megjegyezte a sorrendet! Azóta kívülről tudja az első pár képet, az alábbi megnevezéssel: "na" (nagy őzikék), "pe" (pici őzike), "Bamm" (Bambi), "nyo" (nyuszi), "fa" (őzikék a fák között), "ba" (bagoly).
Engem speciel teljesen megdöbbentett, hogy ez így le tudja kötni.

Ha már képek, amúgy a mondókáskönyvekben most már minden olyan formát felismer és megtalál a képen, amiről tudja, hogy micsoda (katica, virág, labda, nap). Azt még nem próbáltam, hogy ismeretlen képen is felismeri-e.

És a másik nagyon aranyos, de ez lehet, hogy már előző hónapban volt, csak most írom le, hogy a nappaliban van egy számítógép-egér, amelyikkel a tévét szoktuk kezelni. Egy ideig direkt nem neveztem sehogy, nehogy bekavarodjon, de aztán persze csak kiszaladt a szánkon, hogy egér, és mikor ezt mondtam neki, rám nézett furcsállva, de aztán szerintem gondolatban vállat vont, majd közölte, hogy "cincin". Azóta nekünk cincog a számítógép-egér is...

Végezetül két bónusz az intelligenciája fejlettségi szintjére (az elmúlt egy hónapban szerintem simán exponenciálisan emelkedett).
1. Rengeteg kis foszforeszkáló csillagja van a szobájában, meg a formabedobókban is van csillag, tehát tudja, hogy milyen a csillag alakú forma. Talán egyszer-kétszer képen is mutattam neki, hogy ha a hold van az égen, akkor a csillagok is ott vannak az égen. De sosem néztünk fel az égre és beszéltük meg, hogy ott az a pici csillogó, az a csillag. Egyik este viszont szép volt az idő, és kivételesen látszottak. Kinéztünk az ablakon lefekvés előtt, és rámutatott az égre, és közölte, hogy "hszla", ami nála a csillag megfelelője. Összerakta tök egyedül.
2. Van az utcánkon egy teherautó, Kistücsök nagy kedvence, minden nap oda sétálunk. Ez fix, és esetleg onnan indulunk máshová. Mindig ugyanabból az irányból közelítjük meg, csak simán végigmegyünk az utcán, látja messziről. Viszont van a teherautón túl egy keresztutca, ahol kb. sose jártunk. Egyik nap elvittem babakocsival, mentünk egy kört, és visszafelé azon a keresztutcán jöttünk, amelyik a teherautó közelében van. A keresztutcából nem látszik a teherautó.
Kb. az utca közepén lehettünk, amikor lelkesen elkezdett mutogatni a kereszteződés irányába, és megmondta, hogy "te". Hogy ott van a teherautó, hogy ez az a kereszteződés. Felismerte a másik irányból is.

Ja, és persze üzembiztosan felismeri, hogy a sorház 12 lakásából melyik a miénk. Simán hazamegy, ha mondom, hogy megyünk haza.

Aranygombóc, imádom.

Maronne

Ja, amúgy azért nem írtam múlt csütörtökön és azóta sem, mert el vagyok foglalva vele: megjelent a Warlords of Draenor. Ez a szabadidőmnek elég rossz hír, Maronne-nak, a kis draenei papnőmnek viszont annál örömtelibb. Spoiler.

Egy szombat délután

Egy üres lakás, egy szombat délután meghitt nyugalma, egy kancsó tea, másfél óra Pöttöm-mentesség, egy laptop és én. Eredmény: 8k írás. Hogy jó-e, vagy sem, azt majd az utókor eldönti, ha kész lesz.

Kegyetlen mondókák

Amúgy biztos nehéz lehet gyerekkönyveket, mondókáskönyveket szerkeszteni, de én biztos nem tennék bele ilyen verseket, hogy:
"Gólya, gólya, vaslapát
Hozzál nekem kisbabát
Ha nem hozol kisbabát
Ellopom a kisgólyát"

Meg hogy:
"Tekintetes úr,
elszaladt a nyúl!
Ne bántsd, fiam, hadd szaladjon,
Itt a puska, durr!"

Meg hogy:
"Egyedem-begyedem, bébicske,
Hová való menyecske?
Szántóföldre kapálni,
Egérlyukba bujkálni!"

Meg hogy:
"Macska fogott egeret,
Játszott vele eleget,
Mulatott is kedvére
Kicsi egér vesztére"

Ezt mind egyetlen mondókás könyvből szedtem.

Időmilliomos

Amúgy ha időmilliomos lennék, az alábbi dolgokat tenném (a regényem megírása után):

• Házi könyvtárunkról valami digitális formában adatbáziskészítés
• Rendrakás az otthoni winchestereken
• Fájljaim archiválása és ennek rendszerességének megszervezése
• Pár régi játék újrajátszása, pl. Bloodlines, amit most vettem meg Steamen ócsóér
• A lassan kétségbeejtőre duzzadt olvasnivalói listám ledolgozása (Martin világleírás és hét királyság lovagja, Ken Follett harmadik rész, Bryson-könyvek vagy három, pár ajánlott könyv, pár ajándékba kapott könyv, és persze szegény Jim Butcher, akinek azóta se bírom befejezni a Side Jobs-ját...)
• Gyerekmese-írás (van ötletem, tök jó lenne)
• Gyerekvers-írás (van ötletem, tök jó lenne)

Hát ez.

Vébé másképp

Én is néztem világbajnokságot. Na nem focit (bár abból is szoktam a végét), hanem Heathstone-t. Izgalmasabb volt, mint némelyik focimeccs, és azért az a százezer dollár első díj se rossz... Péntek este kezdődött a BlizzCon, és ott már tizenhat játékos versenyzett csak az egész évi teljesítmények illetve qualifierek alapján (ez az a qualifier, amelyikből egyszer én is játszottam egyet poénból).
Ebből a tizenhatból azért még bőven volt ismerős játékos, akiket egyébként is követek (sort of). Aztán szépen kiestek mind, és a négyben már csak két amerikai volt és két távol-keleti. A semi-final meccsek izgalmasak voltak és szórakoztatóak, a döntő viszont unalmasan egyoldalúra sikeredett, Firebatnek annyira sokszor volt mákja, hogy az már nekem fájt.
Persze erre mondják azt pókerben is, hogy nincs mák, hanem jól kell összetenni a paklit, és jó döntéseket kell hozni, de akkor is de. Két azonos tudású játékos mirrormeccsén igen is a szerencse számít.

Ami pedig a beharangozott kiegészítőt illeti, egyelőre nem tetszik. A random hatásokat eddig is utáltam a játékban, és most egy egész kiegészítő épül erre, hááát... a jövő évi világbajnokság még inkább a szerencsén fog múlni ezek szerint.
Na persze akkor is megnézem majd.

Ja, és vennem kell egy tabletet. Franc.

Gyereknyelv-észet

Amúgy hihetetlen jó látni egy gyermek beszédfejlődésén és beszédtanulásán, hogy a nyelvészet mennyire reáltudomány és mennyire nem hülyeség. A fonetika is már elég érdekes, de most, hogy beértünk a mondattan világába, már kifejezetten élvezetes figyelni nyelvészeti szempontból.
Az első szókapcsolatok természetesen alany-állítmány szerkezetek, hiszen a mondatban minden ennek van alárendelve, és hiába egyértelmű számunkra, hogy a főnevekhez melléknevet (jelzőt) kapcsoljunk, ez egyáltalán nem egyértelmű egy gyerek számára. Tehát ha a színeket vagy egyéb tulajdonságokat szeretnénk tanítani neki, mindig mondjuk ki a hozzá tartozó főnevet is.
Azaz ha azt mondjuk egy pohárra, hogy az "piros", akkor onnantól az neki a pohárnak a neve. Ha azt mondod, "piros pohár", már többet segítettél neki, de akkor az lesz a neve, hogy "pirospohár" még elég sokáig, míg fogalma lesz a pirosságról.
Picúr például a gumikacsákat egységesen "hápá"-nak hívta mindaddig, míg azt a különbséget nem tettem köztük, hogy pici kacsa és nagy kacsa. Attól kezdve a nagy kacsa csak "na".
De hogy visszatérjek az alany-állítmány szerkezetekre, az első négy produktum (ebből az elsőről már írtam):

• Bá brm (=bácsi fúr a konyhában)
• Anya bamba (=anya beleütközött valamibe vagy összekoccant Picúr buksijával)
• Brm em (=az autó elment)
• E etn (=az E betű leesett, és beesett az asztal alá, azaz eltűnt)

Tegnap érkezett

Még nem olvastam ki, de szerintem komoly projekt lesz. Viszont már most látom, hogy egy igazán minőségi, értékes kiadvánnyal lettem gazdagabb. Igényes kiadás, remek képek, igazi ínyencségek, szép lokalizáció. Pontosan olyan, mint amilyet az ember szeretne fantasy témakörben lapozgatni.
És a bónusz az, hogy nem a minionok írták, hanem maga George.

Növénylélek

Szegény japapeno-bokrunk, amely a Nirvánában élt eddig, és úgy gondolta, hogy csak hosszúra nyúlt nyár van, és akkor ő egynyári növény miléte ellenére simán éldegélt négy évig, most feladta a harcot, és elszáradt.
Viszont ezzel párhuzamosan a málnabokraink valami Stahanovista táborban nevelkedhettek eddig, mert november 3-án is még teremnek.

Kedvelem a növényeket, ők a háziállataim.

Nevettem rajta

Láttam egy olyan vígjátékot, amin többször nevettem - és ez meglepő. A Let's Be Cops eredeti, kedves, izgalmas, vicces, néha picit idétlen persze, de kifejezetten szerethető. Spoiler.

Alany, állítmány

Szóval a hosszú hétvégét arra használtuk ki, hogy pihenjünk felügyeljük a munkásokat, akik bontottak, gletteltek, csiszoltak, kalapáltak, festettek, fúrtak, faragtak a konyhánkban, mivelhogy úgy döntöttünk, felújítjuk. Most ott tartunk, hogy a bútor benn van, a fal szép, csak a csempe hiányzik, illetve a csaptelep a mosogatóhoz.
Már most látszik, milyen menő lesz, de ami miatt abszolút megérte ez az egész hajcihő, az az, hogy Pöttömke első igazi mondatértékű megnyilvánulását ezzel kapcsolatban produkálta:
"Bá brmm"
Azaz:
"A bácsi fúr a konyhában."
A helyhatározó még nem sikerült, de az alany-állítmány már megvolt.

Szalvétával

Meg amúgy már ezer éve ki akartam próbálni a decoupage-technikát, és most úgy adódott, hogy szükség lett egy szépen díszített mélyített keretre. Ez lett:

A technika nem egy nagy etwas, viszont kis kreativitással tényleg szép dolgokat lehet belőle csinálni.

Elirányítva

Naivan azt képzeltem, hogy majd október 22-én beautózunk Picúrral a városba a nagyihoz, én elmegyek autóval egy mosogatótálcáért, aztán szépen hazaautózunk délután.

Ebből azt lett, hogy összesen megtettem 35 kilométert, de a nap folyamán négy és fél órát töltöttem autóban, és a negyed tank benzint elégettem közben. Láttam balesetet, többször rámdudáltak indokolatlanul (pl. ha nem engedtem be a második embert a cipzáron). A térdem megfájdult a sok kuplungolástól, és annyiszor irányítottak rendőrök az ellenkező irányba, mint amerre menni akartam, hogy már teljesen meg voltam győződve róla, hogy sosem jutok haza. Mindezt szegény türelmes Kistücsökkel a hátsó sorban, aki még ki se látott, mert be lett zsuppolva a nagy doboz miatt az anyósülés mögé.

Asszem a legviccesebb az volt, amikor kínomban megálltam egy benzinkútnál, otthagytam a gyerekemet az autóban, és elmentem a legközelebbi rendőrhöz, hogy mondja már meg, hogy lehet északra menni. Azt mondta: menjek vissza három utcányit, majd kanyarodjak fel a hídra, menjek át Pestre, majd tegyek egy teljes fordulatot, jöjjek át megint a hídon, és akkor a lehajtón majd fordulhatok észak felé.

Ez az élmény nem győzött meg arról, hogy a városi autós közlekedésnek van létjogosultsága.

Jutalom

Meg amúgy kaptam egy ilyet szép hivatalos díjátadón:

Panyi Zsuzsi ékszer, bárki is ő.
Plusz emléklapot is. És mindezért azt tettem, hogy egy évig szoptattam. A városunkban nagy kultusza van a dolognak, kétszer annyi a százalékos arány, mint az országos átlag.

Activity

Pöttömke 16 hónapos lett - ez már olyan sok, hogy betűvel alig lehet kiírni. Éppen ma két új dolgot is csinált:
1. Megette a család "nemzeti eledelét", a paprikás krumplit ebédre
2. Rájött, mit jelent a "nem" szó, és azóta ezt hajtogatja

Kedvenc elfoglaltsága a futkosás fel-alá, illetve tárgyak felvétele valahol és letevése teljesen máshol, de szerencsére vannak kedvenc dugihelyei, úgyhogy eddig semmi sem tűnt el. Továbbra is szereti a betűket, de vettem neki egy számokból álló hűtőmágnes-készletet, így most már a számokkal is ismerkedik, kedvence a nyolcas.
Kezd átállni egy alvásra, ami azt jelenti, hogy néha még kétszer alszik, mert ha korán fekszik, nyilván korábban is kel, de néha alszik reggel nyolcig, és akkor már kibírja egy alvással is. Ez utóbbi esetben gyakorlatilag nem ebédel, mert annyira álmos, hogy nem kér. De már ez a helyzet is javulni látszik.
Hosszas nevelés árán sikerült leszoktatnunk arról, hogy kidobálja az ételt a földre a tálcáról, most az van soron, hogy leszokjon a harapásról - legalábbis az én megharapásomról. Viszont engedélyt kér, ha fel akar menni az emeletre a lépcsőn, megtörli a kezét evés közben, ha vajas vagy zsíros lett, és összeteszi a kezét, ha valamit kér szépen.
Elkezdtünk Activity-zni, azaz ő mond szótagokat és mutogat, én pedig kitalálom, mire gondol. Egyelőre elég jó a találati arány, bár néha vicces, amíg kitalálom, hogy az "E" az most azt jelenti, hogy elment egy autó, kér kekszet, elfogyott az innivalója, vagy van egy gesztenye az asztalon.
Valamivel több mint 11 kiló lehet, nem mérem. Foga 14 van, de a szemfogak még alig látszanak ki. Van plusz egy anyajegye, azaz most már négy.

Amúgy furcsa ez az emberi természet, amit nevezhetnénk elégedetlenségnek, hogy mindig ki tudjuk találni, hogyan lehetne jobb. Ha albérletben vagyok, akkor lakást szeretnék, ha lakásom van, akkor házat. Ha nincs autóm, szeretnék, ha van, akkor még jobbat. Ha nincs szabadidőm, szeretnék, ha van, akkor meg inkább dolgoznék valamit punnyadás helyett.

Így van ez szerintem a gyerekneveléssel is: ha mászik, akkor milyen jó lenne, ha már állna, ha felállt, milyen jó lenne, ha már menne, ha megy, milyen jó lenne, ha már megszólalna...
Most ebben ott tartok, hogy milyen jó lenne, ha észérvekkel lehetne hatni rá, és milyen jó lenne, ha elkezdené érteni a pisi és kaki folyamatokat.
Persze ez nem igazi elégedetlenség, mert ahhoz az kéne, hogy a mostani helyzet ne tetsszen - ez viszont nem igaz, sőt.
Kistücsök cuki, egészséges, partner a játékban, rendesen alszik éjszaka, nem sokat nyűgösködik nappal, úgyhogy valójában tökéletes. Ez az október pedig már most biztos, hogy az eddigi legszebb október az életemben.

UPDATE: Ja, és szeptember 27-e óta mondja nekem, hogy "Anya", úgyhogy azóta teljesen el vagyok veszve.

Szavakat keresek

Amúgy életem aktuális legnagyobb kihívása gyakorlatilag egy nehezített scrabble: magyar szavakat kell kirakni egyetlen angol ABC betűkészletből. Tehát minden betű csak egyszer szerepelhet, és nem lehet benne ékezetes karakter. Egyelőre elég nehéz feladat túljutni a maci-paci-boci triumvirátuson.
Ja, mert amúgy jó lenne, ha legalább némileg gyerekbarát szó lenne.

Kimenő

Meg már arról is akartam írni, hogy tök nehéz kitalálni, amikor "kimenőt kapok", és elmegyek otthonról, hogy mit vegyek fel, hogy nézzek ki. Mert ha szépen kicsinosítom magam, szép ruha, smink, ékszer, valamiféle frizura, stb., akkor azt gondolják, hogy biztos azt a látszatot akarom kelteni, hogy minden rendben van, és közben rejtegetek valamit. Ha meg simán úgy megyek, mint my everyday, miserable self, ahogy otthon vagyok, azaz casual cuccokban, smink és ékszer nélkül, krokodillal összetekert hajjal, akkor meg azt gondolják, hogy sajnáltatni akarom magam.
Általában igyekszem belőni a kettő közé, és hatszázhuszonkettedszer is lelkiismeretesen válaszolni a mindig előjövő "hogy bírod?" kérdésre.

Találkozások, csempe, csúszdák

Amúgy egyszerre furcsa és érdekes nagyon rég nem látott ismerősökkel találkozni. Úgy folytatni, ahogy abbahagytátok, nem megbeszélni a "kötelező" beszámolókat, hanem helyette csacsogni ugyanarról, megkérdezni, hogy ugye még mindig, összenevetni a régi dolgokon.

Ezt már múlt pénteken meg akartam írni, de végre találtunk embert, aki megcsinálja a fürdőszobánkat, úgyhogy azóta fürdőszoba-kellékek keresésének lázában égünk, csempe, zuhanyzó, satöbbi. Persze izgalmas is, csak így Picúrral picit macerásabb a csempenézés dolog - ő nem élvezi annyira, mint én.

Hétvégén még voltunk Aquaworldben is, Pöttömke önfeledten csapkodta a vizet, és tetszett neki az esőfüggöny is, de a gombáról zubogva lecsorgó víz még inkább ijesztő volt, mint érdekes, a csúszdákat pedig még meg sem próbáltuk. Annyira hangos volt neki a hely, hogy állandóan ordított, hogy hallja a saját hangját.
Én összesen hármat csúsztam, de ugyanolyan jó volt, mint amire emlékeztem.

Rick hetedszer

Ez a Castle-szezon elég rosszul indult (igazából már az előző szezon végét elrontották), de a második rész sokkal jobb lett. Van remény! Spoiler.

That's a lot of pet food

Nah, az utóbbi időben ezzel szöszmötöltem.

Nem kellett borzasztó sok hozzá, mert 380 körül hagytam abba úgy két éve, de azért nagy vállveregetés, hogy végre megvan.

Fogorvosnál

Elmondom, mikor tudok íráson gondolkodni. Tipikusan amikor egyedül vagyok, és ez ugye most nem sokszor van. És akkor is a fele vezetés, ami meg nem jó ötlet gondolkodásra, mert annyira azért még nem vagyok rutinos.
Általában a kozmetikus a nyerő, mert az jó hosszú idő, amikor nem kell semmit csinálnom. Aztán ott van a futás a városban intézni, amíg Kistücsök a nagyinál. De tegnap meglepő módon a fogorvosnál jött az ihlet: kaptam érzéstelenítést, úgyhogy nem éreztem semmit, és kinéztem egy pontot a doki gallérján, azt fixáltam végig, tökéletes volt.

Gazdag parti

Már egy hete azon filóztam, hogy milyen fehér por került a kanapénkra. Már-már elgondolkodtam rajta, hogy miután mi elaludtunk, lehet-e, hogy valakik a nappalinkban tartanak gazdag bulit, de azért ezt kizártam.
Ma megvilágosodtam: Kistücsök megtalálta a gyúródeszkát, és a rajta lévő kis lisztet felkente a kezére, hogy aztán szépen belekenje a kanapéba.

Hej, Dunáról

Amúgy azt vettem észre, hogy fejlődött az énekhangom - most már magasabb és mélyebb hangokat is ki tudok énekelni, mint korábban. Furcsa belegondolni, de ez is egy izom, amit ugyanúgy kell fejleszteni, mint más izmokat - és biztosan segített, hogy már 15 hónapja minden nap énekelek, többször is. Például korábban a Hej, Dunáról fúj a szélnek vagy a tetejét nem bírtam kiénekelni, vagy az alját, és most meg már megy.
Még egy év, és énekesnő leszek. De legalábbis jobban fog menni a Guitar Hero-zás, ha megint a közelébe jutok...

Zalán futása

Hat húszkor ébredés manónyikorgásra, utána kenyér pici katonákra vágása, megkenése vajjal és sonkadarabkák rátevése, utána paradicsomhámozás és darabolás, utána gyorsan reggelizés én is, utána mosás bepakolása mosógépbe, gyerekülés betevése autóba, mert a hétvégén ki lett véve, közben hallgatózás, hogy a nappaliban nem történik-e gond, utána bepakolás utazótáskába nem elfelejtve semmi kelléket, utána játszás Gombóccal, közben levelekre válaszolás és kicsi dolgozás, utána tízóraikészítés, tízóraizás, közben rendrakás a konyhapulton, utána felöltözés meleg ruhába, majd elindulás autóval nagyihoz, közben autóban nem elalvás, csak az utolsó pillanatban, úgyhogy megérkezés után még tíz perc szunya, majd felmenés nagyihoz, Gombóc otthagyása, rohanás BKV jegyet venni, majd le a metróba és utazás végig az Örs vezér térig, rohanás fel a lépcsőn és át a téren az IKEA-ba, ott végigrohanás az összes részen, kivéve a konyhát, gyerekrészt és a piacteret, dolgok megvásárlása sorban állással, majd rohanás vissza nehéz szatyorral, berohanás a Mammutba a HobbyMűvészbe, mélyített keret gyors megvétele, rohanás vissza nagyihoz, Gombóc ebéddel traktálása sikertelenül, pelenkacsere után hazaindulás, közben Gombóc ébren tartása, hogy ne az autóban aludjon hazafelé, hanem majd a saját ágyában, aztán megérkezés, picit játszás, majd alvás, addig fordítási munkák gyors megcsinálása, majd uzsonnakészítés, kiteregetés, uzsonnáztatás, játszás, aztán rohanás kozmetikushoz, ott lenyugvás fél órára, aztán rohanás haza, még kis játszás, vacsi, fürdés, meseolvasás, alvás, énvacsi, nap megbeszélése, gép elé rogyás, esélytelenül próbálás valami hasznosat csinálni gyorsan alvás előtt, feladás.

Feketevölgy

Kemence egy icipici falu a Börzsönyben, a Feketevölgy pedig Kemencétől befelé az erdőbe még egy öt kilométer. A nap csak déltől kb. 3-ig süt be, hideg és kissé nyirkos így ősszel, de a levegőnek semmivel össze nem hasonlítható erdőillata van, a csend és a nyugalom békét áraszt, és ennek a kis béke-szigetnek a közepén ott csücsül egy panzió egy erdei múzeumvasút végállomásánál, ahol finom az étel, kedvesek a vendéglátók, és az ember eltölthet egy kisgyerekkel is két éjszakát úgy, hogy szinte kézzel foghatóan távozik el belőle a stressz.
Az időnk is szép volt, tudtunk sétálni az erdőben, megnéztük, mit művelt az árvíz 2010-ben a kisvasút felső szakaszával, meg lerobogtunk fél óra alatt azon az öt kilométeren.
Kis családommal sokat beszélgettünk, ünnepeltünk, pihentünk, családfáztunk, rexesztünk meg mindenféléket csináltunk, szuper volt.

M és Toldi

Miután megírtam a 14 hónapos beszámolót, két napra rá a kertben egyszer csak elengedte az oszlopot, és elindult a világba. Azóta megy - de így ezt még a 14 hónapos eredményekhez sorolom, csak most írok róla. Sőt, azóta ki is nőtte az első olyan cipőjét, amit kifejezetten járáshoz vettem, drágán.
Szóval sétál fel-alá a lakásban, és mióta tud, ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Úgyhogy ilyenekkel kötöm le, hogy el kell vinnie a hűtőmágnest a hűtőtől a radiátorig, majd vissza, illetve a káddugót a szobába, majd vissza.

Közben szomszédtól kaptunk egy "bedugós" játékot, ahol egy fa táblába kell betenni a fogantyús formákat - és ezek történetesen betűk. Gondoltam, kicsi még hozzá, de hát hadd fogdossa. Most odáig jutottunk, hogy az összes betűt meg tudja mutatni arra a kérdésre, hogy "Hol van a (baba betű, mömö betű, fa betű stb,), és amit ki tud ejteni, annál fordítva is tudja, azaz hogy "Ez milyen betű?". Sőt, olyannyira, hogy babakocsival sétálás közben az autók rendszámain olvasgatjuk azokat a betűket, amelyeket ki tud ejteni, hogy legyen sikerélménye. Illetve mikor a gépem elé ül, már nem ütögeti a billentyűket, hanem rettentően örül, ha felismer egy betűt.
Ez persze csak móka, viszont annak beigazolására tökéletes, hogy bármit meg lehet jegyeztetni velük ebben a korban, mert most a megjegyzőképességük a legdurvább. Na persze azt nem tudom, hogy most nem ütöttem-e ki ezzel 26 szó megjegyzését, de majd meglátjuk. :)
További szavai természetesen vannak, bár még mindig csak szótagok többnyire (orr = va, pu = pók, ke = keksz stb.),
A kertben is megnőtt a játéklehetőség, amióta sétálunk, ide-oda megyünk a fűben, keressük a virágokat, szétszedjük a bóbitát, satöbbi. A szomszédék csúszdáján csúszunk le, megszámoljuk a csavarokat, lecsúsztatjuk a diót (ez utóbbi a legviccesebb dolog a Földön Picúr szerint). Van egy szerencsétlen pók, amelyik minden nap újraépíti a hálóját a csúszda tetején, Pöttömke meg mindig érdeklődve megérinti, amitől az ugye elszakad.
Szétszereltük az elkerített sarkát a nappaliban, úgyhogy most már elkerítetlen a sarka, ezt nagyon élvezi, hogy bármikor sétálhat, illetve odamehet a függönyhöz, magára burkolhatja, majd nevetve kisétálhat alóla.
10,65 kiló, 81 centi, 3 anyajegye van, 12 foga (+2 növőben), kedvence a M betű és az Arany János: Toldi kötet, tökéletesen ki tudja fejezni, amit akar, és még mindig kétszer alszik nap közben (bár már próbáltam átállítani).

Fólia

Ez a süni is igyekezett a kuckójába, mikor lefotóztam

Közben meg szép csendesen beköszöntött az ősz, amit először azért nem vettünk észre, mert a vénasszonyok nyara majdnem jobb volt, mint az egész nyár - de aztán elmentek ők is, és most "Int a pitypang-bóbita, s más vidékre száll."
A sokféle szín és a laposan vándorló nap mindig szép, de megmondom, mit nem szeretek az őszben: a nyirkosságot. A cipőm nedves lesz a sétától, a kimosott ruhák két nap után sem száradnak meg teljesen, és ez a hűvösség rátelepszik az emberre is, mint egy fólia.
Remélem, az idei tél értékelhetőbb lesz, mint a tavalyi.

Kreatív állatok

Azt meg már egy csomó ideje meg akartam írni, hogy ez az egyik legjobb játék 1 éves kor fölött, amivel találkoztam.
Folyamatosan azt akarom megírni, hogy már nem tudok belőle több állatot kirakni, aztán mégis... Még sárkányt is kiraktam belőle, ami mindenképpen plusz pont.
Most talán már nem lesz több, mert egy hete nem találtam ki mást. Persze nem csak én rakom össze, hanem Picúr is, csak ő egyelőre véletlenszerűen (viszont tök ügyesen összeilleszt már két vagy akár három darabot).
A szétszedés pedig nyilván ugyanolyan nagy élmény, legalábbis egyelőre.

Tolvaj a Titanicon

Amúgy csütörtök este voltam életem első szabadulós játékán, és ez történetesen a Titanic - a szabadulás volt. Remekül éreztem magam, és az sem zavart, hogy ez állítólag a könnyebbek közül való, mert legalább volt sikerélmény. Persze így utólag azt mondom, ez két embernek a legnagyobb élmény, többnek is jó, csak úgy már nem kihívás. Spoiler.
De most tényleg. Ha tovább olvasol, ide már nem tudsz elmenni.

Nézés, kirándulás, zenés

Az ember azt hinné, hogy folyamatosan otthon lenni kisgyerekes anyukaként baromi lassú és egyhangú dolog, de az az igazság, hogy úgy rohan az idő és olyan sok mindent kell észben tartani, odafigyelni, csinálni, intézni, hogy hirtelen szombatból szerda lett... Nem panaszkodásból, nincsen semmi bajom ezzel, csak érnek az élmények, és nincs időm megállni leírni.
Listaszerűen:

• Voltunk zenés babafoglalkoztatón (kisebbeknek jó móka lehet, Gombóc már picit nagy volt hozzá, folyton el akart menni felfedezni)
• Megnéztem már részt a Street Fighter: Assassin's Fist webseries-ből (érdekes, bár sajnos a karaktereket én nem ismerem, leragadtam Mortal Combatnál)
• Elmentem fogorvoshoz, és kiderült, hogy van egy lyukas fogam (shame)
• Elmentünk kirándulni a Szurdokvölgybe, gyönyörű idő volt (nem rohasztó napsütés, hanem kirándulóidő), messzire el lehetett látni. A fák még nem kezdtek el izomból színesedni, de így is láttunk sok-sok színt. Pöttömke nagyon élvezte a hátizsákban az utazást, és utána a sütögetést is, főleg a füstöt bámulta sokat.
• Próbálok találni megbízható generálkivitelezőt, aki megoldja a csőrepedésünket, és felújítja a fürdőszobánkat, de kevés sikerrel (azaz semennyivel eddig)
• Megnéztem a How to Train Your Dragon 2-t, és meglepően jó volt a szokásos fos második részekhez képest

Zing-zing

A véletlenek némi együttállásának köszönhetően ettem a híres-neves Zing hamburgerből, amiről rajtam kívül mindenki vágta, hogy mi is az. És még meleg volt, amikor megkaptam!

Ez itt a BBQ hambi. A zsömle kiváló, a cucc nem folyik ki belőle mindenhol, a húspogácsa mennyei, a szószok ízletesek, és a karamellizált hagyma adja meg az i-re a pontot. Szegény cheddar sajt már elnyomva érezheti magát ebben az ízorkánban.
Remek hamburger, simán a top 3-ban van, amit életemben ettem.

Naxx kimaxxolva

No, már egy ideje csak az utolsó boss volt hátra, de végre a csaló Kel'Thuzad is leesett:

Yippee ki-yay!
Wowban amúgy sosem irtottam ki Naxxramast úgy, hogy az a megfelelő szinten lett volna. Vanillában sose láttam, mert már BWL is sok volt, később Northrendre meg csak utólag mentünk vissza, már 85-ös szinten, de akkor legalább láttam, mit tudnak. A kártyajáték zseniálisan leképezte a harcokat, nagy meghajlás nekik.

Fehér, narancs és barack

Hétvégén meg azon az esküvőn voltam, amelyiket a sajátom után a második legjobban vártam - és igazán álomba illő volt... Gyönyörű idő, gyönyörű pár, gyönyörű helyszín (dégi Festetics-kastély), sok ismerős, beszélgetések, nevetések, finom étel, trüffeltorta (nyamm), tánc és kedvesen rendes időben elalvó Pöttömke.
Erre is készültem egy keveset, ami szintén hozzájárult a ritkásabb bejegyzésekhez, úgyhogy most újra előfordulok majd.

Sok-sok évvel ezelőtt, egy messzi-messzi galaxisban...

Azért nem volt időm írni, mert csütörtökön volt az általános iskolás osztálytalálkozóm, amit történetesen én szerveztem. Azóta meg azért nem, mert igyekeztem bepótolni minden lemaradást.
Amúgy jól sikerült, tök jó volt látni a régi arcokat, és valahogy mindenkiben meg lehetett találni azt a tizenéves kis embert, akikkel olyan jól megvoltunk a velük töltött négy év alatt (ötödiktől jártam ide).
Pár embert sajnos nem találtam meg, és páran nem tudtak eljönni (Peruból például nem egyszerű hazaruccanni), de így is húsz fölött ültünk az egyre hűvösebb augusztusi estében, egymást méregetve - majd később a kötelező beszámolókat hallgatva.
Kiderült, hogy egyik osztálytársammal három utcányira lakunk egymástól, de hallottam dél-koreai beszédet, romantikus férjszerzést, csodás testvéri kitartást, kalandos életutat, kedvesen nyugodt életutat, speciális nevelési igényű, de elragadó kisfiút és művészetből megélni nem tudást.
Az osztályfőnökünk egy percet sem öregedett, a matektanárnőt, aki nagy kedvencem volt, pedig most láttam először azóta. El is meséltem neki, hogy sosem felejtem el, amikor egy hónapig üldöztem azzal, hogy tudok 80 fokos szöget szerkeszteni, mire ő elmesélte, hogy nyolcadikban mindenkitől megkérdezte, mi szeretne lenni, és én azt feleltem:
- Híres ember.
Erre nem emlékeztem egyáltalán, de biztos vagyok benne, hogy így volt, mert csak nemrég mondtam le róla.
És aznap volt először, hogy nem voltam otthon az altatásnál, és az is tökéletesen sikerült nélkülem, úgyhogy mindent összevetve remek, különös, szívmelengető (és testet kihűtő) éjszaka volt, amelynek egy pontján megállt az idő.

Tudjátok, az az ugrálós izé

Amúgy azt meg már egy csomó ideje meg akartam írni, hogy milyen érdekes nyelvtani jelenségre bukkantam.
Amikor egy anyuka a pici gyerekével van valahol, akkor előszeretettel utal magára vagy a babára T/1-ben ("sétáltunk", "megettük az ebédet", "már mászunk", stb.). Viszont az, hogy egy kívülálló úgymond embernek nézi-e a babát, már más kérdés, megfigyelésem szerint az életkortól függ. Ugye a normális, "felnőtt" viselkedés az, hogy elbeszélünk a baba feje fölött ("hol jártál?", "figyelj csak", stb.).
Ámde a környezetemben lévő összes gyerek (4-6-8 évesek) mind így mondják: Nézzétek, Figyeljetek csak, Tudjátok, hogy..., stb. Nagyon vicces volt úgy végighallgatni egy beszámolót az Elevenparkról, hogy Pöttömke is hallgatóságnak volt számítva (amúgy figyelt is egy kis ideig).

I am what I am

Igen, fogok játszani Warlords of Draenorral. És igen, tetszett a trailer, végre visszamegy a játék arra a vonalra, amiért majdnem tíz éve elkezdtem.

Addig meg phunolás és arcoknak betörése!