Activity

Pöttömke 16 hónapos lett - ez már olyan sok, hogy betűvel alig lehet kiírni. Éppen ma két új dolgot is csinált:
1. Megette a család "nemzeti eledelét", a paprikás krumplit ebédre
2. Rájött, mit jelent a "nem" szó, és azóta ezt hajtogatja

Kedvenc elfoglaltsága a futkosás fel-alá, illetve tárgyak felvétele valahol és letevése teljesen máshol, de szerencsére vannak kedvenc dugihelyei, úgyhogy eddig semmi sem tűnt el. Továbbra is szereti a betűket, de vettem neki egy számokból álló hűtőmágnes-készletet, így most már a számokkal is ismerkedik, kedvence a nyolcas.
Kezd átállni egy alvásra, ami azt jelenti, hogy néha még kétszer alszik, mert ha korán fekszik, nyilván korábban is kel, de néha alszik reggel nyolcig, és akkor már kibírja egy alvással is. Ez utóbbi esetben gyakorlatilag nem ebédel, mert annyira álmos, hogy nem kér. De már ez a helyzet is javulni látszik.
Hosszas nevelés árán sikerült leszoktatnunk arról, hogy kidobálja az ételt a földre a tálcáról, most az van soron, hogy leszokjon a harapásról - legalábbis az én megharapásomról. Viszont engedélyt kér, ha fel akar menni az emeletre a lépcsőn, megtörli a kezét evés közben, ha vajas vagy zsíros lett, és összeteszi a kezét, ha valamit kér szépen.
Elkezdtünk Activity-zni, azaz ő mond szótagokat és mutogat, én pedig kitalálom, mire gondol. Egyelőre elég jó a találati arány, bár néha vicces, amíg kitalálom, hogy az "E" az most azt jelenti, hogy elment egy autó, kér kekszet, elfogyott az innivalója, vagy van egy gesztenye az asztalon.
Valamivel több mint 11 kiló lehet, nem mérem. Foga 14 van, de a szemfogak még alig látszanak ki. Van plusz egy anyajegye, azaz most már négy.

Amúgy furcsa ez az emberi természet, amit nevezhetnénk elégedetlenségnek, hogy mindig ki tudjuk találni, hogyan lehetne jobb. Ha albérletben vagyok, akkor lakást szeretnék, ha lakásom van, akkor házat. Ha nincs autóm, szeretnék, ha van, akkor még jobbat. Ha nincs szabadidőm, szeretnék, ha van, akkor meg inkább dolgoznék valamit punnyadás helyett.

Így van ez szerintem a gyerekneveléssel is: ha mászik, akkor milyen jó lenne, ha már állna, ha felállt, milyen jó lenne, ha már menne, ha megy, milyen jó lenne, ha már megszólalna...
Most ebben ott tartok, hogy milyen jó lenne, ha észérvekkel lehetne hatni rá, és milyen jó lenne, ha elkezdené érteni a pisi és kaki folyamatokat.
Persze ez nem igazi elégedetlenség, mert ahhoz az kéne, hogy a mostani helyzet ne tetsszen - ez viszont nem igaz, sőt.
Kistücsök cuki, egészséges, partner a játékban, rendesen alszik éjszaka, nem sokat nyűgösködik nappal, úgyhogy valójában tökéletes. Ez az október pedig már most biztos, hogy az eddigi legszebb október az életemben.

UPDATE: Ja, és szeptember 27-e óta mondja nekem, hogy "Anya", úgyhogy azóta teljesen el vagyok veszve.