2013. június 30., vasárnap

Színes táblázatokról álmodom

Én amúgy szeretem az életem bizonyos részeit, dolgait nyilvántartani, áttekinthetővé tenni, úgyhogy szeretek táblázatokat tölteni. Amikor diétáztam, pontosan vezettem, hogy hány órakor mit és mennyit ettem. A terhességem alatt végig mértem a súlyomat, és nyilvántartottam egy app segítségével. Most is vezetem, hogy a picúrt mikor etettem.
De sajnos az egyik ilyenről ezennel le kell mondanom. Az itteni blogom megkezdése óta vezettem, hogy miket néztem (film, sorozat), oldalt egy widgetben lehetett látni. Viszont egy hónappal ezelőtt tönkrement a widget, nem volt hajlandó lementeni, amit beírtam. Egy ideig próbálkoztam, hátha megjavítják vagy ilyesmi, és vezettem papíron az elmaradást. De most már több mint egy hónap eltelt, közben le is maradtam a papíros könyveléssel, és bár azt hiszem, fel tudnám idézni, a megváltozott életkémbe úgy érzem, nem fér bele, hogy áttegyem az egészet egy Google spreadsheetre, szépen megformázzam, és utána töltögessem tovább. Úgyhogy ezentúl igyekszem majd jobban beszámolni a film- és sorozatélményeimről, hogy legalább valami nyoma legyen, mikkel töltöm a két etetés közti időszakot (már amikor nem pelenkázással, büfiztetéssel, ringató járkálással, pocisimogatással, altatással, evéssel vagy alvással, mert ezek mind prioritást élveznek).
Ehhez az ígérethez híven: megkezdtük a True Blood 6. szezonját (az első rész semmitmondó volt, de a másodikban megérkeztek a várt fordulatok, egész érdekes lett), megnéztük az Olympus Has Fallen-t (én nem néztem végig, mert más elfoglaltságom támadt, de asszem nem is nagy baj), pótoljuk a Castle 5. szezont (még mindig nekem való ez a sorozat), és nem néztem meg a World War Z-t, mert most nem vágyom zombikra (és mert nem tudok moziba menni, hehe). Mozifilmek terén durva az elmaradás, de majd valahogy igyekszem pótolni.

2013. június 27., csütörtök

33

Begyújtott kályhában békésen lobogó tűz, az új székemben kényelmes ülés, gyertyafény és J saját készítésű ribizlis-málnás cheesecake-je, miközben odafent egy belőlünk lett életke szuszog...
Best szülinap ever.

2013. június 25., kedd

Lvl1 human male

Naszóval nem kívánok bababloggá válni, de azért egy rövid beszámoló... 20-án megszületett a kisfiam. Örülök, hogy így döntött, és nem várt a kiírt júli 5-ig, mert így is 3600 gramm volt (és 54 centi). Pedig nem is ittam málnalevél-teát, meg nem lépcsőztem sokat, és egyéb trükköket sem alkalmaztam. Ami vicces, hogy korábban lamentáltam rajta, hogy ikrek legyen-e vagy rák, így hát a szentem ikrek lett, rák aszcendenssel...
Ő a legszebb baba a világon (természetesen).
Itt még csak három napos
Vasárnapig voltunk kórházban, és a rooming-in miatt végig velem volt, amit nagyon élveztünk mindketten. Aztán megvolt a Nagy Utazás haza, és azóta itthon vagyunk hármasban, minden egy nagy, fluffy rózsaszín felhő.
A szülésről lehet könyveket olvasni, de szinte felesleges: annyira egyedi élmény, hogy leírhatatlan. Aki nem próbálta, annak fogalma sem lehet.
A kórházi élményeimről lehet, hogy írok egy külön postot majd, de csak azért, mert életemben először voltam kórházban fekvőbetegként.
Mindenesetre itthon vagyunk, jól vagyunk, babó már 5 egész napos, és olyan cuki, hogy az kész. Teljesen el vagyunk tőle bódulva. Egész biztos vagyok benne, hogy ez normális, mint ahogy az is, hogy szerintem az ő sírása a legszebb, minden más baba csak nyekegett meg mekegett a kórházban.
És akkor lássuk a 20-a utáni mérleget:
+1 kistücsök-angyalcukorbogyó
+1 kosárméret
-6  kiló
-1 értelmetlenül nagy has
-2 bedagadt láb
-10 nőies köröm
-1 terhességi cukorbetegség

2013. június 20., csütörtök

Te

Dagadó hold fényében
Suhantunk át alvó városon
Szerelemmel, fájdalommal
Összegyűrt vánkoson
Küzdöttünk hárman
Míg végül megláttalak
Oly szép voltál, mint a tengerből
Hajnalban megszülető Nap

2013. június 19., szerda

(Bank vs biztosító) vs én

Újabb kalandjaim a bürokráciával rovatunkat olvashatják.
Anno mikor vettük a lakáskát, még a hiteligénylés egyik feltétele volt, hogy a(z akkor még nem is a mi lakásunkra!) kössünk lakásbiztosítást. A bank rögtön ajánlott is egyet, amit náluk meg lehet kötni, és tuti elfogadják a hitelkérelemnél, mert pont olyan formátumú és paraméterű, ami jó nekik. Mondtuk, hogy jó, legyen akkor az a biztosító, akivel a bank áll kapcsolatban, nem drágább, mint a többi, meg majd legfeljebb váltunk, ha nem tetszik.
Megkötöttük a biztosítást (márciusról beszélek), be is fizettük az első éves díjat, el is fogadták a hitelünket, úgyhogy nagy boldog tudatlanságban leledzettünk - ugyanis egyszer csak kaptunk egy levelet, hogy a biztosító köszöni szépen a pénzt, amit utaltunk, de fogalmuk nincs, miért tettünk ilyet. Ha van ajánlatunk, akkor azt mutassuk be nekik, de izibe, ha meg nincs, akkor visszafizetik. A levélben volt egy faxszám és egy e-mail cím, hogy ezen keresztül lehet bemutatni az ajánlatot. Magyarul a bank hibázott (megjegyzem, nem az első és nem az utolsó volt itt a lakás körüli ügyintézésben), mert nem vagy nem megfelelően küldte el az ajánlatunkat a biztosítónak.
Namármost. Az hagyján, hogy az ajánlat, amit a banktól kaptunk, csak kinyomtatva van meg nekünk (a XXI. szd-ban!?), de ráadásul olyan fosul lett kinyomtatva, hogy annyira halvány, szabad szemmel is alig látható - de szkennelni vagy faxolni gyakorlatilag felesleges. Mindegy. Lefotóztam mindegyik oldalt, azon legalább látszott valami, és elküldtem a megadott e-mail címre.
Semmi válasz, már az ajánlat visszaküldésének határidejénél jártam, úgyhogy gondoltam, most már felhívom őket, hogy ugye megkapták, és most már minden rendben van. Megkapták, köszönik szépen, de ezt nem tudják hitelesnek tekinteni (akkor miért írjátok azt a levélbe, hogy ezt csináljam??), szeretnék, ha személyesen befáradnék az ügyfélszolgálatra, és ott leadnám (!?) az eredeti példányt.
Hát én befáradtam az ügyfélszolgálatra, és ott a nő nem szólt semmit, csak elvette az eredeti példányomat, lefénymásolta, és mondta, hogy ezt felküldi a központba, és akkor be lesz rögzítve. Mondom szuper, várom a fejleményeket.
Közben a bankos nő is felhívott, hogy beszélt a biztosítóval, és hogy tőle is kérik az ajánlatot, de hogy az már a központi levéltárukban van, ezért nem hozzáférhető (??), úgyhogy légyszi küldjem el neki a szkennelt ajánlatot. Mondom ezt már körüljártam, és közölték, hogy a szkennelt az nem jó. De jó, erősködött a bankos csaj, mert , és ő azt majd lepecsételi, és úgy küldi el a biztosítónak, és jó lesz. Jó, mondom, ártani ez már nem árt, elküldtem a fotókat neki is.
Erre ma hív a biztosítótól egy nő, hogy jaaj, miért nem hallgattam rá, hiszen ő megmondta, hogy ha bemegyek az ügyfélszolgálatra, akkor az eredeti példányt hagyjam ott, mert nekik nem elég a fénymásolat a rögzítéshez (!!??!!). Mondom az ügyfélszolgálatos nő nem ezt mondta. De ő meg igen, mondja, és hogy hallgatnom kellett volna rá. Bakker az, hogy ki mit mond, már rég nem világos. Sebaj, ha már felhívott, megkérdeztem, hogy de amúgy engem hívott a bankból a nő, hogy ő a szkenneltet majd lepecsételi és beküldi hitelesen, és hogy az jó-e. Tartsam a vonalat, megkérdezi a Szakosztályt (!). Tartottam, visszajött, nem jó. Nekem kell mindenképp bevinni az eredeti ajánlatot, és otthagyni az ügyfélszolgálaton. Az eredeti ajánlatot. Azért, mert anno a bank valamit elbalf@szkodott, és nem került el az ajánlat a bankból a biztosítóba (csak a levéltárba, de onnan aztán ki nem kerülhet soha többet).
Hogy akkor onnantól én mi a franccal fogom igazolni, hogy a lakásom biztosítva van, az látszólag senkit nem érdekel...

2013. június 18., kedd

Jelenések tere

Arra jöttem rá, hogy nem is írtam Alastair Reynoldsról, pedig már majdnem egy hónapja kiolvastam a Revelation Space-t. Rég találkoztam ennyire átgondolt, kidolgozott scifivel, amelyben a világ ennyire koherens és mégis szerteágazó. Kifejezetten élveztem nemcsak sztori, de szövegszinten is: valahogy érezhető a mondatokon, hogy nem amerikai, hanem brit szerzőről van szó, némelyik mondat annyira ütött, hogy többször el kellett olvasni. A párbeszédek is teljesen rendben voltak. A sztorit talán lehetett volna rövidebben (teljes fejezetek szólnak egyetlen apró rájövésről vagy egy új infomorzsáról), de talán nem is a sztori volt mindig feltétlenül a lényeg. Ez tipikusan az a könyvfajta, amelynek megírására én képtelen lennék, viszont nagyon élvezem olvasni - úgyhogy már be is szereztem a második kötetet.

2013. június 15., szombat

Ikrek? Rák?

Most, hogy a mai nappal megérkeztem a "zöld zónába", azaz mostantól bármikor dönthet úgy őkelme, hogy megérkezik, nem számít koraszülöttnek, meg semmi, utánanéztem egy kicsit a horoszkópoknak, és most nem tudom eldönteni, hogy kezdjek-e el ezerrel lépcsőt mászni, málnalevél-teát inni és egyéb trükkökhöz folyamodni, vagy ne.
Milyen legyen a fiam: örökmozgó és szeleburdi zseni, aki figyelmetlen és nyughatatlan, és valószínűleg elmegy külföldre világot látni, vagy megfontolt, szentimentális álmodozó, aki minden családi eseményre emlékezni fog, és jó eséllyel ebben az országban marad, de érzelmileg folyton manipulál a hangulatváltozásaival?

2013. június 14., péntek

Egy pici önzés belefér

És tizennégy év után úgy döntöttem, itt az ideje, hogy új íróasztalom legyen - az előző szerintem gyerek íróasztal volt még, száz centi széles, már mindenhol mállott róla a faforgácsot takaró szín, meg egyébként is.
Úgyhogy vásároltam egy szépet, és két napi dobozból kipakolás és rendezkedés után úgy érzem, belaktam.
Nagyon meg vagyok elégedve a hómofiszommal... És kellemes környezetnek ígérkezik majdani írásokhoz is.

2013. június 12., szerda

Faillat

Vettünk egy kis fát a kályhához.
Miután meghozták és leborították a garázs elé, kb. 10 percen belül brutál zivatar támadt, úgyhogy qrva gyorsan kellett bepakolni a garázsba... Viszont állati finom illata van. És már fel is avattuk a kályhát, egyelőre csak picike begyújtással, mert mielőtt rendesen be lehet durrantani, 8-10 szárító égetésre van szükség, de ez nyár lévén nem is baj.

2013. június 11., kedd

Meglepett a Microsoft

Egy ideje használom már a Win7-et, de most új funkciót találtam, méghozzá durvát (de legalábbis számomra teljesen meglepő volt).
Ezzel hallgatok zenét, ha nem hangosan
Kaptam egy audió CD-t ajándékba, az automatikus indításnál a Windows Media Playert kínálta fel, és nem volt kedvem xarakodni a Winamppal, hogy miért tűnt el az alapértelmezésből, gondoltam, egye kutya, most az egyszer legyen MP. Hallgatom a zenét, tetszik, és jó geek módjára elkezdek azon gondolkodni, hogy most akkor ezt hogyan fogom legrabbelni mp3-ba, mert CD-lejátszóm az nincs, de otthoni hálózatom XBMC-vel és a telefonomról való irányíthatósággal van, úgyhogy kéne mp3-ban a cucc.
Közben meresztem a szemem, és látok egy olyan gombot, hogy CD bemásolása. Na, mondom, ez mi lehet? Lokalizációs múltamból már sejtettem valamit, mert ha ez sima CD copy lenne, akkor csak úgy fordítják, hogy CD másolása... Úgyhogy ez gyanús. Megyek bele a menübe, hát nem ott van, hogy simán beteszi a profilom Zene könyvtárába mp3-ban? Egy kattintás, és voilá.
Komolyan, egészen meglepődtem a felhasználóbarátságon.

2013. június 9., vasárnap

Mozi nélkül mit érek én

Az új lakásban is sikerült végre beinstallálni a moziszobát, egyelőre pár ideiglenes megoldással, de kiválóan felavattuk az Oz the Great and Powerful-lal (5/10).

2013. június 7., péntek

Szókeresés

Szóval van ez a Szókereső nevű játék a telefonomon, amit nem ajánlok senkinek, mert teljesen addiktív. Ha van egy kis időm, akkor rögtön nyomok egy 3 perces, 3x3-as futamot. Végzettségemet és képzettségemet tekintve nekem kéne lennem a legprofibbnak ebben a játékban, ennek ellenére szánalmasan gyenge vagyok benne, tipikusan 3 perc alatt jó, ha a szavak 60%-át megtalálom - és soha nem értem el még 100%-ot.
Ámde tegnap ez a feladat jött:
Ó Z S
S R S
O Í Ó

És ezzel az eddigi legjobb eredményemet, 95,35%-ot értem el. Egyetlen szót nem találtam meg. 13 szót lehet kirakni belőle összesen a Szókereső szabályaival, lehet tippelni, épp melyiket nem találtam meg...

2013. június 6., csütörtök

Futkosás

Pont egy hónapja, hogy beköltöztünk, és tegnaphoz egy hónapra van a T0, úgyhogy ennek örömére kicsit elhavazódtam, azért nem tudtam írni. A lakásban is sok a dolog, és sok vizsgálat meg intéznivaló van (ma is vérvétellel kezdtem a napot), úgyhogy az itthon döglős édes élet azért még várat magára.

Tegnap kishoppingoltam magam legalább egy évre. Reggel 9-re mentem CTG-re, és délután 1-re a háziorvoshoz, úgyhogy a kettő közti időt a városban töltöttem. Elintéztem egy bankban és egy telefonszolgáltatónál a lakcímátírást, voltam DM-ben, gyógyszertárban, bababoltban, ruhaboltban, Butlersben meg még valahol, ami most nem jut eszembe... Azt kell mondjam, eléggé elfáradtam, pedig még a HÉV is jár az árvíz ellenére. A számítások szerint már kb. 2,8 kilót cipelek a puttonyomban.

Az már biztosan látszik, hogy a hosszútávú ittlakáshoz szükségem lesz nekem is egy autóra, meg persze a városon belül a bicikli is jó lesz majd, de most már ezt az egy hónapot azért csak végigbattyogom valahogy.

A CTG amúgy érdekes dolog, nekem a tegnapi egy óráig tartott, mert közben elaludt őkelme, és fel kellett ébreszteni (kaptam menzateát, nagyon durva volt cukros dolgot inni ennyi idő után), mondták, hogy legközelebb egyek-igyak előtte. Mondom oké, de akkor nem 9-re jövök, mert akkor pont nem lehet... Amúgy minden rendben volt utána.

Gondolkodtam, hogy más kismamák hogy oldják meg, hogy a vizsgálatok meg védőnő meg miegyéb mellett még heti három jógára is eljárnak, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg mindent a saját lakóhelyük közelében választottak, nekem meg minden még az előző lakóhelyem közelében van, ami most speciel baromi messze. De már ismerkedem a helyi lehetőségekkel, és gyakorlatilag minden van a környéken, csak fel kell kutatni.

2013. június 3., hétfő

Újabb mínusz 1 pont a geek-mutatón

Ezt a blamázst! Az ilyeneken látszik, hogy agyilag nem vagyok a toppon...
Brutál szélvihar volt itt délelőtt, és a T-s kábel bemondta az unalmast. Mondom, én IT-ben dolgozó geek csaj vagyok, ha a házban van a gond, megszerelem. Körbenéztem az összes switchet, működtek, lementem a modem/routerhez, na, ott narancssárgán világított egy led. Jó, újraindítom. Még mindig narancssárga. Odamegyek a tévéhez, bekapcsolom, áll a kép.
Mindezekből kiokumlálom, hogy nem a házban van a gond, valami bibi van a szolgáltatással. Felhívom T-t, persze 10 perc után se kapcsolnak ügyintézőt a hibabejelentéshez, úgyhogy hagyom.

Node rajtam nem fog ám ki holmi pitiáner szélvihar, nekem van mobilom, amin van adatforgalom, nyomom a hotszpotot, felcsatlakozik a laptopom, jelerősség kiváló, nyitom gmail, semmi, nem elérhető. Azannya. Újraindít telefon, újrabekapcsol hotszpot, ugyanaz. Jó, újraindít laptop is. Ugyanaz a jelenség.

Kétségbeesetten felhív 0-24 telefonos IT segítség (férj), akinek az első kérdése: a laptopból kihúztam-e a LAN zsinórt.
Na, azt nem...

2013. június 2., vasárnap

Kiságy

Na, megmondom szerdán, hogy mennyivel könnyebb blogot írni, aztán csütörtökön egész nap pakolásztam, pénteken elúszott a nap, mert túl későn keltem, és be is kellett utaznom a városba, szombaton délelőtt végre eljutottunk egy bababoltba, délután pedig társasoztunk (végre!).
Node a lényeg: van kiságyunk!
Az utolsó fiók épp szerelés alatt, azért nincs a képen. Beleszerettem ebbe a kombi típusba, úgyhogy hiába volt a sok vateranézés, végül újat vettünk ebből. Találtunk egy szuper kis boltot a világ vége után kettővel, persze értelmetlen időpontban vannak nyitva hétköznap, úgyhogy szombaton annyian voltak, hogy gyakorlatilag nem fértünk be - de azért így is sikerült a szerzemény.
Még egy hónapom van vissza, és még kell pár apróság, de alapvetően jól állunk.