2021. október 13., szerda

Az alkimista

Megint a harmadik postot kezdtem el... Már akartam írni a FB leállásról (hogy nem vettem észre, csak utólag olvastam), aztán a hétvégén megnézett új James Bond filmről (hogy az eddigi legjobb JB film, amit láttam, viszont motivációk sántítanak), de most már ezek úgy tűnik, elúsztak. Sűrű ez az október, de amúgy nem tudom, miért, business as usual. 
Kiolvastam Az alkimistát, hogy értsem a Coelho-jelenséget, és rendesen arcba volt tolva a mondanivaló, a stílust meg közepesnek találtam, de értem, hogy néha szükséges konkrétan kimondani írásban, mire gondolunk, mert ha csak sejtetünk, akkor félreérthető lesz. A mondanivaló persze tetszett, de Coelho-ból ennyi most elég volt.
Mostanában amúgy sokat gondolkodtam rajta, mi kell ahhoz, hogy valakit 67 nyelvre lefordítsanak és ennyien ismerjék a szövegét. Szerencse, nyilván. Kitartás, mindenképp. Tehetség, persze. Ezenkívül még valami? Az embereknek mindig szükségük van történetekre, persze kérdés, hogy milyen formában. De egymásnak is folyton történeteket mesélünk, magunkba építjük mások történeteit, megérint minket, kicsit mások leszünk tőle. Aztán ugyanazokat a történeteket meséljük más formában, más szereplőkkel, megváltoztatjuk a végét, az elejét, a helyszínt, satöbbi. Sokszor egy jó könyv egyszerű vagy ismert alapsztoriból táplálkozik. Nagyon sok közös van Az alkimistában és A vörös oroszlánban. Nekem jobban tetszett az utóbbi, azt is lefordították angolra, még színdarab is van belőle, nem lett annyira népszerű. Az az egymillió dolláros kérdés, miért.

2021. október 7., csütörtök

I'm alive!

Múlt pénteken volt a team building, amit szerveztem, addig eléggé abban voltam benne (tök jól sikerült szerintem, majd mesélek), aztán valahogy négy napig nem bírtam rendesen aludni, és már olyan fáradt voltam, hogy kedden hazahoztam a gyerekeket, leültem a kanapéra, és aludtam fél hétig. Szerencsére azóta elmúlt, úgyhogy a fáradtságnak vége, cserébe valamitől kaptam egy jó kis gyomorrontást, azzal szenvedtem, de most már talán annak is vége, úgyhogy ma már igyekeztem bepótolni a sok kiesett tennivalót, talán utol is értem magam. Mármint a mindennapi teendőkkel, most nem beszélek nagy dolgokról.

Kicsit bosszant, hogy ilyen ritkán jutok blogíráshoz, a Project Hail Mary után nem akartam más scifit olvasni, mert nem lett volna olyan jó, úgyhogy gyorsan elolvastam a Harmonia Caelestist, A 22-es csapdáját és most Az alkimistát, régről való pótlásként. Néztünk What If-et, Rick&Morty új évadot, Sex Education új évadot, filmből Free Guy-t. Megvettük az Arkham Horror 3rd edition legutolsó kiegészítőjét kicsit megkésve, azt is kipróbáltuk már (jó sztori, fura karakterek, majd lehet erről is írok még). 

Munka van sok, mellette team building szervezés volt, Toastmasters lvl5 projekt, UA Roadshow szervezői besegítés, közben tartok egy soft skill workshopot és készülök annak az advanced verziójára is, meg tartok egy kísérleti minitréninget, meg részt vettem egy nagyon kellemes morning workshopon ("The force that keeps pushing us to go on" címmel), meg majd megyek rendes hivatalos scrum master tréningre is, ha minden igaz, yay! Úgyhogy az év hátralévő része elég sűrű lesz.

Amúgy heti egyszer járok be most dolgozni, és az pont feldob, nem kéne minden nap a forgalom, a koránkelés, az idegeskedés, hogy hazaérek-e a gyerekekért, de így heti egyszer kifejezetten üdítő találkozni a kollégákkal, együtt ebédelni, más teákat inni, mint otthon, meg mondjuk nem melegítőgatyóban lenni, hanem megtalálni a normális ruhákat. Túrórudi-automata nincs már (sajnos és szerencsére), és néha túl hideg van, de azért mindent összevetve jó benn. És már gym is van újra.

A minap beszéltem az indiai kollégákkal, és az egyik csaj mondta, hogy "Winter is coming", és ha majd elutazik északra a szülővárosába, akkor majd jobban fogja érezni, én meg rákérdeztem, hogy ő is kedveli-e a Game of Thrones-t, és mondta, hogy persze, és hogy India földrajzi adottságaira elég jól illik Westeros, ami vicces, mert eddig nem gondoltam bele. Na, majd a legközelebbi JIRA-s mémet GoT alapokra helyezem...

2021. szeptember 27., hétfő

Piros esernyő

Tegnap meghallgattuk a Piros esernyő c. hangjátékot a gyerekekkel (Kvantum Fantum már megvolt, csak mondom, tök vicces volt, a gyerekekkel tegnap mentünk az erdőben, és a nádsípjukkal a Kvantum Fantumos dalokat zümmögték). Nekem gyerekkori nagy kedvenc volt ez (1987-ben adták ki, elég nívós szereplőgárdával), azóta viszont egyszer sem hallgattam, úgyhogy teljes döbbenet volt, mennyire emlékszem egyes mondatokra, dalok szövegére. Pontosan tudtam, hogy Teknős Tóninak a negyedik kökény lett volna a zsákjában és hetvenhét éves, és hogy Pirkó hogyan próbálja meg Pumit utánozni, meg hogy elviszi a csónakot a víz... Szavakra. Hol tárolódtak ezek eddig, és miért nem estek ki a kukába? 

"Aki csirkét akar enni, subidubi", zseniális. A teknős-induló "Lassan járj, tovább érsz" részét meg kicsit megkönnyeztem.

2021. szeptember 24., péntek

Nagy és kicsi

Az ovikezdés nehezebb volt idén, mint eddig, mert Pindúrtündér összes barátnője elment iskolába, hatan maradtak a régi csoportból, de egyikükkel sem jött ki túl jól, az új kicsik pedig nem vonzották nagyon, hiába próbáltuk mondani neki, hogy milyen jó lesz, mert segíthet az óvónéniknek, mint egy nagy testvér, és ő mutathatja majd meg a kicsiknek, mit hogy kell csinálni. Rajzoltunk ovicsoport-táblát meg minden, ahogy eddig, de azért szegénynek ez már a harmadik készlet gyerek, akit meg kellett ismernie, és még jövőre suliba is megy, az is lesz egy beilleszkedés, persze, nagyon szociális és nyitott kislány, de nem akarom direkt szivatni. 

Na, mindenesetre nagy szerencsénkre pont jött egy új nagylány is, aki ugyanannyi idős, mint ő, most költöztek ide a faluba, és állítólag az első pillanattól megtalálták a közös hangot, úgyhogy most újra van kivel játszani, van ki miatt várni az ovit. Ez az év nem lesz könnyű, a délutáni alvás is már nagyon zárójelbe van téve, a sulira próbálunk majd készülni, októberben megyünk sulicsalogatóra, aztán meglátjuk. 


Még két hónap van vissza, de Pindúrtündér alig bírja ki, hogy hat éves legyen, szerintem legszívesebben már most vágná a centit. Olyan nagylány néha, saját magának csinál frizurát, felmászik a fára és segít az almaszüretben, képes végignézni egy egyórás táncelőadást, egyedül úszik a nagymedence szélén, egyedül választ ruhákat reggel, aztán meg néha olyan picike, a nyakamba ugrik, amikor meglát, felháborodik és toppant, ha nem az ő kérése teljesül az esti mese nézéskor, elpityeredik, ha rászólok, hogy dobja ki a műsoros zsepit, és ne gyűjtse a tévé mögött, szóval még nincs teljes lelki egyensúly, de nagyon igyekszem segíteni neki.

Az se sokat segített a hangulatán és magabiztosságán, hogy tavaly rajzolt egy helyi pályázatra, és második lett (kapott csokit és vásárlási utalványt, nagyon büszke volt magára, meg persze mi is), és idén is rajzolt egy madaras témájú pályázatra, az ötéves kategóriában három rajz érkezett, egy óriási bagolyszerű téglalap volt, a másikon valami páva, az ő rajzán volt kb. öt felismerhető madár, köztük fakopáncs és sárgarigó, volt hozzá részletgazdag fa és egy madáritató, és ő nem nyert semmit, a másik kettőből az egyik a nyertes, a másik a különdíjas (?) lett, éééés persze a szervezőknek nem sikerült előre elmondani, ki a nyertes, elmentünk a díjkiosztóra emiatt, és ott ült csalódottan szegénykém, alig lehetett megvigasztalni. Azért remélem, fog majd jövőre is rajzolni még.

Nyilván az se segít neki, hogy csomószor csinálunk olyan dolgokat, amihez ő még kicsi, általában igyekszem figyelni rá, és nem nagyon túlhúzni, csak amit képes befogadni, de a könyvhéthez is kicsi volt valószínűleg, meg a Dixit is várhatna még pár évet, meg a tesójának se kéne kétjegyű számok összeadásával fárasztania... Na, de még két hónap, és tényleg hat éves lesz, már olyan sok ajándékom van neki, hogy párat meg kell tartani K
arácsonyig.

2021. szeptember 22., szerda

Ősz-szegzés

Szeretném befejezni az aktuálisan hegesztett novellám harmadik átírását, már így is túl sok ideje húzódik. Szeretném elolvasni a Légszomj kötet többi novelláját, hogy tudjam, miben jelentem meg. Szeretném emellett elolvasni a Komisz meséket és újraolvasni a Dűnét, mire jön a film. Meg az Alapítványt is, mire jön a sorozat. Szeretném elővenni a téli ruhákat és eltenni a nyáriakat, mert már kezdek megfagyni. Szeretném végre összerendezni a papírfényképeket, amit a tavalyi szülinapomra terveztem, és azóta is csak félkész. Szeretném csökkenteni a varrnivalót, már szatyorba kellett tennem őket, mert lefolytak a székről. Szeretnék varrni egy Daisy ruhát, mert decemberben kelleni fog. Szeretnék többet tornázni. Szeretnék belekezdeni a regényembe, amit már egy ideje tervezgetek. Szeretnék írni egy jó verset Kistücsöknek versmondó versenyre. Szeretném, ha sikerülne legyaknunk So'leah-t, de elég nagy a nyomás, az előtte lévő fight nagyrészt rajtam múlik. Szeretném befejezni a Toastmasters path-emet, de túl nagy falat az utolsó feladat. Szeretnék sokkal többet zenélni a gyerekekkel, múltkor tök jó volt, Queent hallgattunk a gyerekszobában, aztán tegnap megint rámjött, hogy csak meg kéne tanulni valami hangszeren játszani, hogy tudjam kísérni, amikor énekelnek. Szeretnék többet találkozni barátokkal. Szeretnék többet találkozni kollégákkal. Szeretnék sokkal többet foglalkozni a kertünkkel, nyilván megvettem a szép tavaszi virághagymákat, de nyilván egyáltalán nem ültettem még el őket. Szeretnék papírt meríteni Kistücsökkel, mert kb. nyár elején ígértem meg neki, hogy ha összegyűlik elég wc-papír guriga, akkor csinálunk. Szeretnék elutazni Rovaniemibe, mert láttam egy tök jó utazást, de nem fogadják el az igazolványomat, és ha már eddig kibírtam anélkül, hogy valakik az agyamba dugjanak egy fülpiszkát, akkor most már kihagyom. Szeretnék kavicsokat festeni olajfestékkel. Szeretném összepakolni a rengeteg cuccot, ami kallódik a házban, de valójában a padláson lenne a helye. Szeretném, ha jó lenne a Witcher második szezon. 

Köszönöm, hogy elmondhattam.

2021. szeptember 20., hétfő

Saját készítésű játékok

Én úgy még nem kaptam ki kanasztában, mint ebben a hónapban Kistücsöktől. Még amikor 120-szal kezdett, akkor is mindig ő tudta letenni előbb a pontot, hogy felvegyen. Értem én, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert, nade nyolc évesen? Mi lesz akkor később?

Nyolc és negyed, persze. Amúgy azóta se játszottunk kanasztát, a szeptember a saját játékok alkotásáról szólt. Volt saját készítésű céltábla a házi készítésű íjhoz, saját Mariokart pálya két müzlis kartonból,  LEGO-ból épített ügyességi pálya, ahol egy lego elemnek kellett végigcsúsznia egy labirintuson, valamint egy kétjegyű számok összeadását gyakoroltató játék, amelyben még hátsó ragasztott zsebek is voltak a kártyákon. Néha még játszunk a régi jó kis közösen fejlesztett kártyajátékunkkal, meg múltkor elővettük újra a Carcassonne-t, de a készen kapott játékok mostanában nem dívnak. Ja, még egy mánia volt ebben a hónapban: a papírrepülő-gyártás. Volt olyan időpillanat, mikor a gyerekszoba és a nappali is teljes négyzetméterében be volt terítve hajtogatott papírrepülőkkel. De nem ám egyfélével, már tud vagy ötöt.


A suli amúgy jól megy, jönnek a piros pontok, néha csinálunk közösen házit, de az többnyire írás vagy olvasás gyakorlása, kedvelem az új tanárnőt, mert követel, és Kistücsöknek olyan gyöngy betűi vannak a negyedikes vonalazású füzetben harmadikos létére, hogy csuda. Na, persze nem indultunk felhőtlenül, rögtön első nap le kellett rajzolni a legszebb nyári élményt, aztán délután a szülőin nekünk meg kellett keresnünk, melyik alkotás a mi csemeténké, én kerestem nagy szemeket meresztve a sok rajz között, de nem találtam egyet sem, amit felismertem volna, aztán a tanárnő rámutatott egy üres lapra a jobb szélen, hogy az az enyém. Kicsit pityorogtam tőle, de aztán persze otthon megbeszéltük. Az volt a gondja Kistücsöknek, hogy nem volt nála sárga színes, és csak olyan élmények jutottak eszébe, amelybe kellett sárga. Végül otthon rajzolt nekem egy tök menő Aquaglide-pályát sárga mentőmellényekkel.


Az iskolába járás egyik highlight-ja meg az volt, mikor a leckefüzetet egyszer hazahozta, és megláttam, hogy csinált leckefüzet-könyvjelzőt (!) hozzá. Még bele is tette a vonalzó műanyag tokjába, hogy ne menjen tönkre. 

Úszásra járunk heti kétszer, de már lassan kicsi neki a tanmedence, a tanárnéni rendszeresen átküldi a nagymedencébe egy pár hosszra. Kell a mozgás, neki is, nekünk is. 

Ja, és még ebben a hónapban volt a könyvfesztivál is, igyekeztem rávenni, hogy dedikáltassa a kedvenc könyvét, úgyhogy először ki kellett deríteni, melyik a kedvenc könyve (Kertész Erzsi: A tevefutam), utána ki kellett nézni, mikor dedikál a szerző, és szerencsére még kedve is volt hozzá, nagyon aranyos élmény volt. Élete első dedikálása, yay!

2021. szeptember 15., szerda

Szemét szerda

Nem véletlen, hogy szeptemberben még nem írtam semmit - pedig volt minden, ovikezdés, sulikezdés, könyveknek bekötése, szülői értekezletek, SZMK-s túlsokdolog nemerrevállalkoztam, harmadik oltásos kidőlés, kormányablakos-szívás, őszköszöntő party, könyvfesztivál, végre újra úszás, kompozás, minden... ezt a postot is hat napja írom.

Amúgy minden oké, eddig az egész kis családunk megúszta betegség nélkül, a suliban és oviban is sorra dőlnek ki a gyerekek, mi még tartjuk magunkat, meglátjuk.


Elmondom, mi volt a legutóbbi dolog, ami felbosszantott. Beiratkoztunk hétfő-szerdára úszásra a gyerekekkel, mindketten járnak, addig mi úszunk. Yay. Erre jön az értesítő, hogy lesz sakk-kör a suliban, mikor? Szerdán. Fene. Nem baj, akkor idén ezek szerint nem járunk. Erre jön az értesítő, hogy az ovis tánc, amire tavaly még kicsi volt, de már akkor is szemezgettünk vele, hogy milyen jó lesz idén járni, mikor van? Szerdán. Fogcsikorgat. Jó, hát akkor nem lesz tánc, az úszás fontos. Aztán megérkezik az iskolának a sulicsalogató tájékoztatója, ahová menni tervezünk. Mégis mikor lesz az a fütyfürütty sulicsalogató? SZERDÁN. Hogy nyomorodjon meg. Közben sehol nem bírtam úszószemüveget venni a környéken, Decathlon messze van és nekem most kell, kínomban elmentem szerdán egészen a Vízes Nyolcasig, mondván, hogy ott van egy bolt, ami tuti mindig nyitva van, na, melyik nap nincs nyitva? SZERDÁN.

Valami baj van ezzel a szerdával.

Az i-re a pont persze az, hogy pont most hívtak, hogy nem indul a Logiscool online kurzus szombaton, csak hétfőn. 

Úgyhogy éber óráim szervezéssel telnek. Amúgy szeretek szervezni, de amikor öt munkanap van a héten, nem bírom felfogni, hogy lehet minden hétfőn és szerdán. Tudom, kussoljak, és ez még csak rosszabb lesz, amikor a kicsi is iskolás lesz. Still.