Gyereknyelv-észet

Amúgy hihetetlen jó látni egy gyermek beszédfejlődésén és beszédtanulásán, hogy a nyelvészet mennyire reáltudomány és mennyire nem hülyeség. A fonetika is már elég érdekes, de most, hogy beértünk a mondattan világába, már kifejezetten élvezetes figyelni nyelvészeti szempontból.
Az első szókapcsolatok természetesen alany-állítmány szerkezetek, hiszen a mondatban minden ennek van alárendelve, és hiába egyértelmű számunkra, hogy a főnevekhez melléknevet (jelzőt) kapcsoljunk, ez egyáltalán nem egyértelmű egy gyerek számára. Tehát ha a színeket vagy egyéb tulajdonságokat szeretnénk tanítani neki, mindig mondjuk ki a hozzá tartozó főnevet is.
Azaz ha azt mondjuk egy pohárra, hogy az "piros", akkor onnantól az neki a pohárnak a neve. Ha azt mondod, "piros pohár", már többet segítettél neki, de akkor az lesz a neve, hogy "pirospohár" még elég sokáig, míg fogalma lesz a pirosságról.
Picúr például a gumikacsákat egységesen "hápá"-nak hívta mindaddig, míg azt a különbséget nem tettem köztük, hogy pici kacsa és nagy kacsa. Attól kezdve a nagy kacsa csak "na".
De hogy visszatérjek az alany-állítmány szerkezetekre, az első négy produktum (ebből az elsőről már írtam):

• Bá brm (=bácsi fúr a konyhában)
• Anya bamba (=anya beleütközött valamibe vagy összekoccant Picúr buksijával)
• Brm em (=az autó elment)
• E etn (=az E betű leesett, és beesett az asztal alá, azaz eltűnt)