Másfél év. Az már az én életemben is százalékban mérhető idő.
Kistücsök az elmúlt másfél hétben exponenciálisan fejlődött a beszédben: minden magánhangzót ki tud ejteni, két szótagos szavak már meg se kottyannak neki, csak pár hang hiányzik a készletéből, és már nem csak én értem, mit beszél. Az első tíz szava (mármint azon kívül, hogy Apa és Anya), amit teljesen tisztán ejtett ki és értette is a jelentését, sorrendben: fa, bamba, hinta, tiszta, kuka, dió, husi, ajtó, ubi, pompom.
Már tud viccelni, szavakat alkotni, aktuális kedvence a kumpipi (krumpli).
Érti az egy és a sok-sok fogalmát, de már a kettőt is pedzegeti. Érti a másik fogalmát. Ismeri és felismeri a zöld, kék, sárga, piros, barna és fehér színeket. Elsajátította a "nem" szót, egyelőre szerencsére csak kedvesen használja - játékokban, valódi eldöntendő kérdés esetén. Az összes verset és éneket kívülről tudja (ez gondolom eddig is így volt, de most ennek hangot is ad, mondja előre, még mielőtt kimondanám az adott versszakot):
- há, é, dun, láb, zzz... -> József Attila: Altató
- hi-hopp, vu -> Vukk dala
- (láb majd nadrág megfogása) -> Még azt mondják
- nya, ka, kkk -> Csip-csup csodák
stb.
Nem megy csizmával a nappaliba, nem önti ki már a vizet (csak néha), és már nem harap (csak néha). Felmászik az ágyunkra bukfencezni, megtalálja a mondókáskönyvben az összes kutyust, cicát, csigát, katicát, virágot, labdát, madarat. Elköszön, ha mi megyünk el (pápá), és integet, ha valaki más.
Nem tud még kanállal enni és pohárból inni, de bőségesen eszik mind a négy alkalommal (reggeli, ebéd, uzsi, vacsi). Már vannak közös játékok, amiket elfelejtett. Nagy nehezen kijött a tizenhatodik foga, és most újra jól alszik (napközben két óra, éjjel tíz és fél, tizenegy).
A Karácsonyra való készülődést nagyon élvezi, minden reggel kinyitja az adventi fiókot - amikor először talált benne kekszet, amit neki egyébként csak uzsonnára szabad ennie, akkor percekig hálálkodott bújva.
És valószínűleg villamosmérnök lesz: minden este kimegyünk sétálni, és megnézzük az ávm (elalvó-felgyulladó) és a vi (villogó) lámpákat, kedvence egy pirosan, majd zölden világító fenyőfa alakú ablakdísz, az előtt húsz percig is álldogál. Csak a villogó lámpák ígéretével lehet elvontatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése