Tolvaj a Titanicon

Amúgy csütörtök este voltam életem első szabadulós játékán, és ez történetesen a Titanic - a szabadulás volt. Remekül éreztem magam, és az sem zavart, hogy ez állítólag a könnyebbek közül való, mert legalább volt sikerélmény. Persze így utólag azt mondom, ez két embernek a legnagyobb élmény, többnek is jó, csak úgy már nem kihívás. Spoiler.
De most tényleg. Ha tovább olvasol, ide már nem tudsz elmenni.

A szoba jópofán volt berendezve, de a kapitányi kabinra csak a kapitány sapkája utalt, amit nem tudom, miért hagyott benn - lehetett volna mittomén hajónapló bent, vagy ilyesmi.
A fejtörők többnyire egészen könnyűek voltak, főleg ha az ember tudta az adott műveltségbeli kérdést, és nem kellett a falról leolvasnia. Ami igazán tetszett, az a morzejel volt fülhallgatóval, azt én írtam le, és hát nem volt egyszerű - kemény szakma lehetett anno rontás nélkül kódolni és visszakódolni... Asszem kb. negyedikre írtam le az egészet, és kétszer ellenőriztem, hogy biztos legyek benne, jó lesz.
A nagy meglepetés a szekrény volt, az nagyon tetszett, hogy egy másik kis szobába vezetett. Na, ott megakadtunk kicsit egy rossz kódfejtés miatt, nézegettük rettentően a csillagtérképet, és már vadabbnál vadabb, bonyolultnál bonyolultabb megoldások jutottak eszünkbe, mikor kiderült, hogy egy betűt benéztünk.
Végül így is meglett a nyakék bőven időn belül.
Mennék a következőre.