49. nap

Ma pontosan hét hete (49 napja), hogy otthon vagyok. Még pár nappal a korlátozás előtt lettem hazaküldve a tüdőnyavalyám miatt. Azóta három kivételtől eltekintve nem találkoztam más emberrel élőben, csak a kis családommal és a férjem szüleivel, akik a szomszédban laknak (a három kivétel: egyszer vettünk speckó lisztet egy barátunknak, aki nem kapott sehol Budapesten, és azt átadtuk neki maszkban, kesztyűben, egyszer anyukám eljött Húsvét előtt, cseréltünk csokitojásokat, és beszélgettünk a kerítésen keresztül pár percet, illetve egyszer beszélgettem a szomszédasszonyommal a kerítésen keresztül fél órát). Ja, meg az erdőben ha valaki szembejött, akkor nagy ívben kikerültem, és köszöntem neki. Ez az összes személyes interakcióm.
Virtuális persze volt sok, még akár azt is mondanám, több is, mint amennyi személyes szokott lenni. Rengeteg mindent meg kellett oldanom, amik a korlátozás miatt változásként jelentek meg az életemben. Az iskola- és óvodapótlásról most nem írok, meg arról se, hogy felvállaltam egy kis szociális munkát azzal, hogy a kisfiam osztályában a szülőknek és tanároknak segítséget nyújtsak az MS Teams használatában. A napok összefolynak, a hét hét nagyon gyorsan elrepült, munka-tanítás-háztartás blablabla, nem hiszem, hogy újat mondok vele, hagyjuk.
Megváltozott életem részei _nem_ fontossági sorrendben:

• Meg kellett találnom az időt hangoskönyv-hallgatásra, ami idő a vezetés hiánya miatt esett ki. Még nem tökéletes a rendszer, de most épp mosogatás, teregetés és a ruhák hajtogatása közben "olvasok". A papíralapú könyvek olvasására továbbra sincs time window.
• Kertészkedem. Ha nem lenne ez a korlátozás, valószínűleg sosem vágtam volna bele ilyen nagy projektbe, de a kertünkben van egy kb. 3x16 m-es terület, amely tavasz elejéig full tele volt az erdőből beszabadult random bokrokkal (=dzsindzsa). A baj az volt, hogy ennek számottevő része szúrós bokrokból vagy legalább szúrós levelű növényekből tevődött össze, ezért nálunk sajnos semmilyen gumilabda nem élt túl sokáig. Na, ennek véget vetni akarván nekiestem a dzsindzsának. Sajnos nincs before képem, viszont miközben irtottam, igazi kincsekre találtam (még nincs kész az egész, de haladgatok):

Négy kis meggyfa, kívülről nem nagyon látszottak, viszont virágzanak is - most kibontottam őket

Szamócák a dzsindzsa közepén, van olyan is, amelyik virágzik

• Ahhoz, hogy elég legyen csak háromhetente vásárolnunk, fel kellett fedezni, hogy ki szállít hozzánk zöldséget és gyümölcsöt. Szerencsére megtaláltuk a Zöldség-Gyümölcs Plázát, így megtörtént életem első olyan rendelése is, amelyben 28 ezer forintért vettem zöldséget és gyümölcsöt. Sosem gondoltam volna, hogy ez egyáltalán lehetséges.
• Hajat viszont ritkábban mosok, mint eddig, próbálok kísérletezni a samponszappannal, nem mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok, de tudja, amit kell.
• Mindennap játszom 20-30 meccs Dobble-t, úgyhogy már álmomban is mintákat látok. Hamarosan át fogok látni a Mátrixon is.
• Előfizettem a WoW-ra megint. Ez mondjuk részben annak köszönhető, hogy csináltam a virtuális team outingot, és kellett support karakter, részben pedig annak, hogy ismét összeverbuválódott egy régi arcokból álló szuper kis csapat. Továbbra is tank vagyok Madleine-nel.
• Többet írok, mint valaha. Ez nagyrészt az írókörnek köszönhető, akikkel virtuálisan is tartjuk a kapcsolatot, kisrészt annak, hogy a kijárási korlátozásban szorítottam egy kis időt ennek is. Sőt, olyan nagyra török, hogy lehet, hogy még a végén regénybe is kezdek.