00's Rock Anthems

Most, hogy újra elkezdhetek gondolkodni azon, hogy mit vegyek a fizetésemből, elhatároztam, hogy augusztusban végre én is előfizetek a Spotify-ra (tudom, nagyon lame, hogy eddig nem). Amikor bejött ez a jelenség, érdeklődtem, mert a LastFM-et kipróbáltam, tanítgattam, csak szegénynek beletört a bicskája az ízlésembe. Csak amikor kezdett, akkor a Spoti is még kicsit buta volt, ráadásul elég alacsony választékkal, és az én use case-eimnek nem volt elég jó (pl. magyar gyerekdalok, nem a legnagyobb slágerek minden előadótól), úgyhogy hagytam.
Azóta persze már több forrásból megerősítettem, hogy ez nem így van, a zene meg ugye lételem (már többször kifejtettem, hogy igen, és egy ideig követtem is a fejleményeket, de az utóbbi 5-6 évben jócskán lemaradtam, pedig még rádiót is hallgattam egy darabig), úgyhogy itt volt az ideje az előfizetésnek.
Egyelőre tetszetős.

Nem is az appal vagy a jelenséggel kapcsolatos élményeimet akartam elmondani, az már jócskán elkésett és kutyát se érdekli, hanem hogy milyen vicces, mik jöttek szembe eddig.
Új fülest, zeneeszközt, JBL-t ilyesmit mindig az Apocalyptica: Path II c. számával próbálom ki, itt viszont valamiért (talán a koncert miatt, amelyről lemaradtam) a Foo Fightersre kattintottam először, úgyhogy ehhez igazítja az ajánlásokat, és elég jók a találati arányok. Már találtam is olyat, akiknek utána fogok nézni.
Aztán meghallgattam a 00's Rock Anthems válogatást, és megnyugodtam, hogy a kétezres években azért még eléggé követtem a zenét, nagy arányban voltak az ismerősök (főként Foo Fighters, 3 Doors Down, Muse, Rise Against, Thirty Seconds to Mars, etc.). Amikor a Kryptonite megszólal, még mindig, ennyi meghallgatás után is megborzongok, az a szám tökéletes.
Csináltam egy playlistet is, még elég gyatra szegény, de majd felturbózom.
Na, jó lesz ez.