Tegnap viszont egy olyan helyen voltam, amit nem értek, hogy eddig miért nem ismertem. Ez a Fellini a Római-parton. Már amikor megláttam a part közvetlen közelében a raklapból készült színes ülőalkalmatosságokat, tudtam, hogy ez a hely tetszeni fog. Ezt az érzést erősítették lampionok, nyugágyak és a kellemes zene. Ezt tovább erősítette az, amikor kikértem az első limonádémat (végül levendulásat, majd erdei gyümölcsöset ittam), és kiderült, hogy nem eldobhatós műanyag pohárban kapom, hanem letéti díj van, és a poharamat újrahasználhatom. Aztán még tovább fokozódott az elégedettségem, mikor kiderült, hogy az étel nemcsak jó (padlizsánkrémes lepénykéket ettem zöldségrudakkal, de aztán valaki más elvitt előttem egy Balkán Balhét, és onnantól inkább azt akartam enni, olyan guszta volt), de a tányérok papírból, az evőeszközök fából vannak. És még süti is van (nem próbáltam).
Az ételek elkészültéig egy zászlósort kell nézni meredten, mert ha kibomlik a te számod, akkor kész a kaja. Ez annyira a Dunapartra illő, kedves módszer, hogy nem tudom rendesen szavakba önteni.
Szóval a helyszín kiváló volt, csak a társaság múlta felül.
A honlapjukról derült ki számomra, hogy moziféleség is van, ami meg poén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése