Kecske, póni, kacsák

Pindúrtündér egyszerre mesemondó, szóalkotó, vagány csaj és egy kis hölgy. Bármikor kitalál egy kis mesét kacsákról, akiknek mesél az anyukájuk, vagy nyuszikról, akik elmennek világgá, de aztán visszajönnek. Szívesen szerepjátszik a plüssállatokkal, de azok hiányában akár a kezéből csinál "kézmanót", és azzal is tud. Kedvencem, amikor a plüssmacihoz beszél úgy, hogy valójában engem kérdez. "Maci, szerinted mit énekeljünk?"

Ami az éneklést illeti, egyre szebben megy neki (bár néha szándékosan kornyikál vagy nagyon magas hangon visít, ami némileg idegesítő), de a dalszövegeket nem tekinti szentnek és sérthetetlennek, hogy finoman fogalmazzak. Ha valamit kitalált, akkor az onnantól inkább úgy van, bárhogy is próbálom kijavítani. Így lehet "Boci, boci megfázott, varrtam neki köpenyt", illetve az ábécé-dal is úgy van, hogy "el-en-o-pé-tú". 

Néha megfordítja a szavakban a mássalhangzókat, pl. "kocsoládé", vagy "cseköp", nem tudom, hogy ez mennyire szándékos, mert mindig nevet rajta. De olyan szóalkotást is hallottam már tőle, hogy "Ne nyúlj hozzá, ez az én dolgolatom".

Többnyire felnéz a tesójára, és mindent szeretne csinálni, amit ő, akkor is, ha nem megy (kisebbik gond) illetve pont akkor szeretne ugyanazzal játszani, mint amikor ő (nagyobbik gond). Általában jól eljátszanak, a konfliktus mindig ebből kezdődik, ha valamivel mindketten egyszerre szeretnének játszani, és egyszemélyes. Ilyenkor van csapkodás is, de igyekszünk minimumra szorítani. És mostanában egyre több az, hogy akár fél óráig is eljátszanak ketten mindenféle nyafogás nélkül.

Pindúrtündér nagyon empatikus is. A plüssállatok érzelmeit is teljesen érti, de amikor apa meg volt fázva, akkor is odament gyógypuszit adni, nekem pedig mesélte, hogy "Szegény kis apa beteg." A sebeket is érti, hogy fáj, sőt, szolidarít: ha a tesójának a bibijére kell ragtapasz, akkor rögtön ő is talál valami (többnyire fiktív) bibit, amire feltétlenül kell ragtapasz.

A vízben egyáltalán nem fél, karúszó nélkül többször próbálgatta már az elsüllyedést, ami elég ijesztő, de ott vagyunk mellette mindig, és igyekszünk inkább bátorítani arra, hogy legyen vízmagabiztossága. Mindenhová felmászik továbbra is, mezitláb futkározik a fűben, és egyre ügyesebben ugrál páros lábon. Minden magos gyümölcsöt simán fogyaszt, nem aggódom akkor sem, ha ringlószilvát adok neki, tudom, hogy ügyesen kiköpi a magot. 

De kis hölgy is, nem mindegy, hogy van a haja és milyen csat van benne, és imád új ruhát kapni. Simán felvesz már minden ruhadarabot, maximum a szűkebb nyakúaknál kell neki segíteni egy kicsit. Egyedül mos fogat, és méghozzá nem is bénán, és továbbra is rengeteget iszik. Ja, és néha random megsértődik dolgokon, és akkor nem lehet neki puszit adni. De amúgy cuki még mérgesen is. Közli, hogy "Most mérges vagyok rád, Anya."

Ja, és úgy üli meg a pónit, mint egy igazi hercegnő.