Már egy csomó ideje meg akarom írni, hogy az ovis és bölcsis nyári ügyelettől kikészülök. Az oktatási intézmények nincsenek felkészülve a(z egyébként kormány által támogatott) 21. századi családmodellre, hogy mindkét szülő dolgozik, mondjuk 8 órában, és a nagyszülők is dolgoznak vagy messze vannak.
Amikor megyek be reggel, és akkor tudom meg, hogy melyik csoportszobában kell hagynom a gyerekemet tök ismeretlen óvónénivel tök ismeretlen gyerekek között egy tök ismeretlen csoportszobában, és ő néz gyámoltalanul az ajtóban, és látom rajta, hogy ott fog maradni, mert bátor is és kötelességtudó is, de tudom, hogy nap közben csak ki lesznek hajtva az udvarra és ennyi. A bölcsis gyerekemet is random (nagyobb) gyerekekkel kell hagynom random csoportszobában, ahol óvónénik vannak, és persze igen, majd ovis lesz szeptembertől, de most még szüksége lenne némi törődésre, és persze ő is bátran bemegy, és jó haverságban van az óvónénikkel, csak közben meg már két hete kel fel minden nap éjszaka (jó, most pont hétvégén szerencsére nem), pedig ilyet már másfél éves kora óta nem csinált, és kábé mióta ügyelet van, azóta majdnem minden nap bepisil, pedig már három hónapja teljesen szobatiszta volt. És nem vagyok biztos benne, hogy az ő hibája (vagy bárkié).
Nem lehetne az, hogy mondjuk a nyári szünet ne öt (kisiskolásoknál 11!) hét legyen, amit lehetetlenség megoldani anélkül, hogy a két szülő két különböző időpontban vegyen ki szabit (ami szerintem szintén elég nonszensz), hanem mondjuk jobban elosztani az évben a szüneteket, és nyáron is csak mondjuk egy hónap szabi legyen, amit még valahogy ki lehet sakkozni, és lehet, hogy a gondozóknak is jobb lenne, ha elosztva mehetnének szabadságra, mert nem őrülnének meg évközben, hanem pihenhetnének ők is? Vagy bármi más? Vagy ezt hogy oldják meg más országokban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése