Van az, amikor az ember főz magának ebédet otthon. És van az, amikor az ember férje készít zöldséges marharagut slow cookerben. Ezek kb. olyan távol állnak egymástól a gasztronómiai skálán, mint mondjuk a játékbonyolultsági listán a csörgő az 1000 darabos puzzle-től.
A slow cookerrel nemrég ismerkedtünk meg egyébként, nem egy nagyon szofisztikált eszköz, azt tudja, hogy nem melegíti fel 100 fokra az ételt, cserébe főzni kell 8-10 (kajafüggően kevesebb) órát, hogy jó legyen, viszont benne marad minden vitamin meg jóság.
A hús olyan puha lesz, hogy elolvad az ember szájában, a zöldségeknek pedig megmarad az íze, nem fő ki belőlük minden. Zseniális.
Külön szuperség, hogy ebben az eszközben tipikusan olyan ételek készülnek, amit én is megehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése