Artemis

Kiolvastam az Artemist. Nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb, ugyanolyan zseniális, mint anno a Martian, amit imádtam. Az a legjobb benne, hogy semmi erőltetettség nincs benne, úgy tud működni a scifi világ, mintha magától értetődő lenne. SPOILER.

Már maga a főszereplő személye is bátor választás, egy arab csaj, aki csempészként dolgozik, de kiválóan ért a hegesztéshez, és alapvetően mindenkivel egy kicsit arrogáns, vajon hogy lesz szimpatikus. De működik. Sőt, egy eszméletlenül érdekes karakter lett, mind kapcsolataiban, mind moráljában. A többi szereplő is jól eltalált, főleg a faterja szimpatikus nagyon, de persze Svoboda is cuki. És a fordulat, hogy a legnagyobb ellenségének számító Sanchezzel kell a végén machinálnia, szintén nagyon cool (bár nyilván nem egyedi).

Amit Andy Weir eddig is jól csinált, de ebben a könyvben mesteri, hogy a történések a legapróbb részletekig ki vannak találva, egyetlen egyszer se volt olyan érzésem, hogy kihagyott valamit, vagy ez így nem működne, vagy deus ex történt volna. A következmények valóságosak, de még az is, ahogyan a főszereplő nem feltétlenül gondol rájuk. 

A másik, ami nagyon tetszett, a szöveg formátuma. Persze megy a cselekmény E/1-ben, de közbevetve ott vannak a levelek Jazz és Kelvin között, ami hangulatilag is nagyot dob rajta, és persze a történetben precíz pontokra beágyazva hozzá is ad a sztorihoz. Plusz bája van a dolognak, ha az ember élt már a 2000-es évek előtt, és még írogatott mondjuk levelezőtársainak snail mailt. Egyszerűen mesteri, mást nem tudok mondani, és az olvasó már várja a "Dear Jazz," "Dear Kelvin" részeket. A legjobbak az egymondatos levelek, imádtam.

Nyilván megfogott maga a világ is, alapos világalkotás, jól átgondolt (hát ez így enyhe kifejezés, nagyon durván átgondolt, mind gazdaságilag, mind társadalmilag), érdekes, és az emberek se jobbak, se rosszabbak annál, amit ismerünk, csak hozzák a szokásosat. Ez a fajta világalkotás az, amivel nekem a legnagyobb gondom van írás során. Egyszerűen nem tudok elég időt szánni rá, hogy ilyen alapos legyen. Remélem, ez majd egyszer változni fog.

A sztori kicsit gyorsan eszkalálódott a robbanás után, de engem ez se zavart, és a végén a felismerést, hogy ott áll a hamster ballban egy feszítővassal, és csak ő tudja kinyitni a beszorult szelepet, már előre láttam, és vártam, hogy mikor jön rá végre. Nagyon cool.

Ez a könyv nekem ugyanúgy 10/10, mint a Martian. A következő könyvet elővételben veszem meg majd a szerzőtől.