Ánizs, Beatles, hóember

Nemrég voltam a féléves fogadóórán az oviban, amikor is megdicsérték Pindúrtündért meg engem is, hogy milyen okos, ügyes, hogy fogja az ollót, meg minden, látszik, hogy foglalkozunk vele, és hogy ők akár el is küldenék iskolába (annak ellenére, hogy csak novemberben lesz 6), mert iskolaérett. Két gond van csak: az egyik, hogy belebeszél mások mondandójába, a másik meg a szófogadás. Úgyhogy akkor majd egy évig ezen fogunk dolgozni.

Igazából tényleg egy kis cukorborsó, kivéve amikor valamit elképzelt, és a valóság azzal nem egyezik. De az óvónénik is mondták meg én is úgy érzem, hogy azért volt itt fejlődés, csak még van is hová.

A karácsonyt nagyon élvezte, mindenben segített, aminek a vége valami finom élelmiszer volt, és az ablakokat is együtt díszítettük. Kaptunk ajándékba egy doboz teát, beleszagolt, és azt mondta: 

- Ilyen illatú volt a pap bácsi mézeskalácsa tavaly!

Én meghökkentem. Egyáltalán honnan emlékszik a tavalyi adventikoszorú-gyártásra a plébánián, és ha már igen, akkor honnan emlékszik az illatra? Mert amúgy igaza volt, az ánizst érezte ki a teából.

Karácsonyra felöltöztem szépen, még egy kicsit a hajamat is megcsináltam, plusz kentem egy kis sminket a szememre, ez nagyon tetszett neki. "Mindig legyél ilyen szép" - mondta. Hát igen. 2020 a mackógatya éve volt.

Már említettem, hogy hallgattunk retro slágereket, neki is tetszett, azóta sokkal sűrűbben hallgatunk modern zenét (volt egy dal, ami kiemelkedett a többi közül, az nagyon tetszett neki: The Beatles: Roll Over Beethoven, jó kis rockerlány lesz), plusz az aktuális kedvenc A dzsungel könyve színdarab zenéje, minden héten meghallgatjuk (január végén pedig legalább virtuálisan is megnézzük majd az előadást). Haladunk az Eperhajóval is, most épp egy másfél hónap kihagyás után megint van kedve.

Egyik nap hazajött az oviból, és még volt hó a kertben; nekiállt, és tök egyedül csinált egy hóembert. Kért répát is az orrához. Addig nem jött be, amíg elégedett nem volt az eredménnyel. 

Próbálja pörgetni az R-t, mert karácsony után valamivel megtalálta. Még egy kicsit raccsol, feljebb képzi, de igyekszünk gyakoroltatni vele erőltetés nélkül. Az már jó, ha észreveszi, hogy nem J-t kéne mondani. A vicces, hogy azóta hiperkorrigálja a sima j-ket is, és néha lesz belőle ilyen is, hogy "Terra" (=tea) vagy "Rró" (=jó).

A minap a szelektív hulladékgyűjtésről beszélgettünk, és megnéztünk pár üvegfúvós meg papírújrafelhasználásos videót, azóta tökre vigyáz, mit hova dob. Hihetetlen, hogy már mikről lehet vele érdemben beszélgetni. Mindent ért.