Személyes névmás

Az ünnepek alatt "Picúr amerikai nagybácsija" rokonommal többször beszélgettem (amúgy katasztrófa, hogy ha az ember nem használja a nyelvet minden nap, akkor mennyire nyögvenyelősen indul be), és ekkor realizáltam, mennyire más, ha egy nyelvben a személyes névmás megkülönbözteti a nemeket.
Nyilván tudom, hogy a babám kisfiú, de ebben a korban a pelenkázáson kívül gyakorlatilag mindegy - viszont amikor angolul beszélek róla, akkor muszáj azt mondanom, hogy "he" vagy "him". Így az angol anyanyelvű babák nemcsak a ruhájuk színéből tudják a nemüket, hanem már a kezdetektől van egy megkülönböztetés. Érdekes lenne egy efféle nyelvészeti kutatás, hogy az 1-2 éves gyerekek mennyire vannak tisztában a nemekkel, és pontosan mit kötnek hozzájuk.
Először nagyon furcsa volt angolul referálni Gombócra, főleg azért, mert nem olyan nagyon rég mondtam először neki, hogy "kisfiam", és annyira meghatódtam tőle, hogy rögtön meg is könnyeztem.
Varázslatos ez a nyelv dolog.