Nemsokára elsős

Már vágjuk a centit a sulihoz. Pindúrtündér minden nap jön, hogy kössünk füzetet, de már elfogytak a füzetek, minden be van kötve, tolltartóban minden ceruza monogramozva, matekdoboz, technikadoboz kész, úgyhogy kínunkban kidíszítettünk egy kis vászon tolltartót, ő az egyik oldalát, én a másikat, amelyben majd a zsírkréták lesznek a technika dobozban... 

A nyáron elolvasott öt könyvet, a Betűzgető könyvek sorozatból, amely csupa nagybetűs, és pont neki lett kitalálva. Az utolsót már egy ültő helyében, addig nem állt fel, míg a végére nem ért. Persze a sorozat hatodik részét is megvettem, de nem vittük a Nagy Útra, azóta meg még nem vette kézbe.

Nagyon okosan és rendesen viselkedett végig, amíg külföldön voltunk. Folyamatosan megfigyelte a környezetet, és amit tudott, igyekezett megtanulni - az utolsó pár nap már elpityeredett néha, hogy honvágya van, de én így is elképesztőnek tartom, hogy 15-16 napig kibírta. És akkor is csak abból volt elege, hogy nem ért semmit, mert mindenki angolul beszél. Ja, meg kábé két nappal az indulás előtt a tengerparton érte egy sokkos élmény, hogy belemarkolt a homokba, és felemelt egy kis rákot is a homokkal, és ezen annyira meglepődött, hogy utána nem akart többet homokozni. Valószínűleg nem ez az élmény számított ennyit önmagában, hanem akkor telt be a pohár újdonságokkal.

Amióta visszajöttünk, és elő vagyunk fizetve Simply Piano-ra, ő is elkezdett játszogatni vele, az alapokon túlvan, nyilván gyakorolni többet kéne, de egyre ügyesebben irányítja egyszerre a két kezét. Ennek nemcsak zene és ritmus szempontjából veszi hasznát, hanem a kétoldalas finommotorikában is, úgyhogy majd igyekszem, hogy ne hagyja abba.

Hihetetlen sokat nőtt a nyáron, de úgy tűnik, most befejezte ezt a szakaszt, mert egy pár hete annyit eszik csak, mint egy madár. Nem féltem egyáltalán, mindig ilyen hullámokkal működünk, de azért remélem, megjön majd újra az étvágya. Mondjuk a desszertes pocakjával semmi gond nincsen... egyszer megevett kábé négy gombócnyi fagyit Kaliforniában (ami ott persze két gombócnak számított), nem értettük, hova fért.

A napokban elég sokat vannak úgy együtt a tesójával, hogy mi dolgozunk, és nekik el kell lenniük egész délelőtt vagy egész nap, és remekül el is szórakoztatják magukat. Újra elővettük a vasalós gyöngyöket, illetve az aktuális sláger a képregényrajzolás, de erről már írtam. Asszem a hatodik képregényt rajzolgatja éppen, döbbenetes részletgazdagsággal.

Mostanában a társasok valahogy nem annyira vonzzák, mindig próbálunk valami közös családi játékot, és mindig ő a kerékkötője - nem tudom, miért. Az mondjuk tény, hogy mindig az ő korosztályánál egy kicsit nagyobbaknak való játékokkal játszunk, de most olyanok ellen is tiltakozik, amelyekkel korábban szeretett játszani (Carcassonne, Dragomino). Remélem, csak a nyári sokat együtt levés miatt, és majd amikor kevesebbet leszünk együtt, ő is többre értékeli ezeket a játékokat újra.