Ez volt az első eset, hogy kiléptem a klubom langymeleg keretei közül, és kitekintettem arra, hogyan működik ez máshol, mások mennyire veszik ezt komolyan, illetve miért szeretik csinálni. Az egész apropója az volt, hogy léptem tavaly három szintet, és mint kiderült, ezért jár egy csinos kitűző (Toastmasters is all about pins). A kitűző személyes átvételéhez kellett eredetileg elmenjek az eseményre, de ha már ott voltam, elfogadtam a felkérést, hogy bíró legyek. Egy a hét bíró közül, akik a beszédeket értékelik.
Négy kategóriában 5-5 beszédet hallhattam (magyar rögtönzött beszéd, magyar humoros beszéd, angol rögtönzött beszéd, angol humoros beszéd), és meg kell mondjam, nagyon színvonalas volt a rendezvény. Nem voltak egyforma minőségűek a beszédek, de összességében kiválóan szórakoztam, és azt gondolom, a bírói feladatomat is felelősséggel és odafigyeléssel láttam el, a végső eredményt egyetlen esetben nem "találtam el" a pontszámaimmal.
Számomra egyébként sarkalatos és kincset érő példamutatás volt az a dokumentum, amelyet bíróként alá kellett írnom arról, hogy amennyire csak tudok, objektíven fogok értékelni. Mert azt már gyakorlatilag alapnak tekintették benne, hogy nemre, bőrszínre, kinézetre, látható vallási hovatartozásra, stb. nem vagyok tekintettel az értékelésnél, de ilyen apróságokra is felhívták a figyelmem, hogy az első és az utolsó beszédre jobban szoktak emlékezni az emberek, és próbáljak meg ezen felülemelkedni, illetve hogy ha már korábban hallottam beszédet az illetőtől, az se befolyásoljon, nekem a konkrét produkciót kell értékelnem.
Szóval remek volt. A szervezés, a beszédek, a bírónak levés élménye, az, hogy más Toastmasterekkel találkoztam, és rájöttem, milyen messze vagyok én még ettől, és hol is kéne fejlődni.
Aztán végül megkaptam a kitűzőmet is persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése