Tíz a századikon

Kistücsök múltkor elújságolta, mikor hazaért, hogy kapott pirospontot nyelvtanból. Amúgy jó nyelvtanból, de a pirospont mégis ritka, úgyhogy megkérdeztem, mire kapta. Kiderült, hogy emlékezett a személyragra, és megmondta. Dagadt a mellemben a büszkeség rettentően. Az egy dolog, hogy jó matekból, de az se baj, ha most minél több jegye ötös lesz félévkor, mert beleszámít majd a pontszámba. Gyúrjuk az agyát rendesen.

Most van több dolog is. Lesz Zrínyi matekverseny holnap, aztán iskolai versmondó verseny pénteken, aztán lesz bolhapiac, amire készülünk. Közben szülinapi ajándékot is kell csinálni, úgyhogy eltelnek hamar a délutánok.

Sopronban a dédunokatesójával nagyon egymásra találtak és egy húron pendültek. Kirándulás közben elkezdtek számolni, hogy 1-2-3-4...10, aztán 20-30-40...100, 200-300-400...1000, satöbbi, és eljutottak googolig. De tényleg. És ezt nekem végig kellett hallgatni.

Amúgy semmi extra, telnek a napok. Játékokat talál ki, folded art surprise-okat rajzol, vasalós gyöngyözünk, tegnap még fociztunk is a kertben. Kanasztázunk sokat, meg elővettük újra az Aranyásókat. Kreatívkodunk, az új kedvenc a wcpapírguriga-állatok.