Home is where your Hearthstone is

Az új diéta sokkjában és a design thinking agyzsibbasztása mellett nem bírtam megírni, amit amúgy már a bejelentés óta akarok: a Blizzard csinált nekem játékot!
De tényleg. Gyűjtögetős kártyajáték, online, Warcraft világon? Mi kell még? Annyi élményem fűződik gyűjtögetős kártyajátékokhoz, hogy csak na. A pet battle-ket is azért kedvelem, mert egy kicsit emlékeztetnek erre. De azért ez majd egy kicsit komolyabb lesz.

A legjobb, hogy hozzáértő emberek írták: ccg-rajongók, warcraft-rajongók. Megvan a mappa- feeling is, ahogy az ember lapozgatja a lapjait, a deck building izgalma, és persze maga a játék. Nagyon várom!

Répa, retek, mogyoró

No, hát nem véletlenül próbáltam én erre készülni: bekövetkezett, amitől tartottam. Terhességi diabéteszem van, pontosabban még abban a sávban vagyok, hogy "csökkent cukortűrő képesség"-em van, amihez elvileg elég lesz a diéta. Nem az, amit eddig próbáltam tartani, hanem annál egy sokkal keményebb szénhidrátmegvonós. Holnap tudok meg részleteket, de kb. 180g/nap.
Gyorsan beütöttem gugliba, és elolvastam pár vonatkozó oldalt, az első ijedelem után úgy gondolom, a diéta menni fog simán, de azért az, hogy állítólag nem hízhatok több mint 8 kilót, az picit aggaszt, miután most pont annyinál tartok...
Szóval a túró rudikról szőtt álmaimnak annyi, marad a zöldség és a húsok. Még jó, hogy pont ebben a témában dolgozom, és tudom, hol kell utánanézni a pontos tápanyagtartalmaknak...

I've got bricks

A bank elutalta a pénzt a tulajoknak. Ingatlantulajdonos lettem (egyelőre papíron)! :)

GasztroSopron

Hétvégén Sopronban jártunk. Az idő nem kedvezett a fotózásnak, úgyhogy képek nem születtek, de a havazás és a hideg nem szeghette kedvünket: körbesétáltunk a Várfalsétányon, amelyet mostanság adtak át, megcsodáltuk a Tűztornyot lentről, amit szintén, bolyongtunk egy kicsit a régi épületek között, és megnéztük a III. Soproni Ízutazás kiállítást, amely a Hévízi Termelői Piacot látta vendégül. Itt aztán volt minden, mi szem-szájnak ingere, megint acélos akaraterővel sétáltam a sok édességes pult között, de szerencsére a sajtok és kolbászok erdejében elterelődött a figyelmem.

Ami külön poén, hogy az Erdészeti Múzeumban aludtunk, ami már önmagában is mókás, de most már elmondhatom magamról, hogy egy Esterházy-palotában töltöttem a szombat éjszakát.

A fénypont természetesen a rozmaringos-almás báránysült volt, amivel a kedves cousin-in-law-im (van erre magyar szó?) vártak minket, de nem kevésbé emelkedett ki a szombat esti túrós-joghurtos-erdeigyümölcsös finomság és a vasárnap reggeli házi készítésű lekvárok sem.

Tökéletes matrica

Amúgy a zöld iroda jegyében volt nálunk egy kiváló előadás nemrég arról, hogy mi történik a szeméttel, miután mi már nem látjuk. Először volt egy bevezetés a Föld általános szeméthelyzetéről, a szemétszigetekről és más effélékről, aztán rátértünk Magyarországra. Beszéltünk az újrahasznosítás fontosságáról; a fickó, aki amúgy tényleg a környezetvédelemben dolgozik, hozott egy csomó újrahasznosított terméket, köztük elég meglepőeket is (pl. állványrögzítő elem alumínium dobozokból újrahasznosítva).
A számomra új infó az volt, hogy egy sima társasházi lakásban is lehet komposztálni pl az erkélyen, illetve hogy egyes társasházak összeállnak, hogy a kertben lehessen ilyesmit, és tök jó dolgokat termesztenek rajta. Ez persze elképzelhetetlen ilyen kommunális szinten a társasházban, ahol most lakunk (öt év alatt még a kapucsengő felújítását sem sikerült kiküzdeni), de ha lesz egy pici kertünk, akkor ezzel lehet kezdeni valamit.
A végén vihettünk mindenféle prospektusokat és ajándékokat is, és kaptam egy TÖKÉLETES ajándékot, egy matricát a postaládánkra:

Eredetileg kételkedtem a dologban, mert mi kb. naponta 4 szórólapot kaptunk, de most már több mint egy hete ki van ragasztva a postaládánkra, és tényleg csak a releváns leveleket dobják be nekünk. Teljesen üdítő változatosság!

A raj szíve

Viszont arra jó volt a hosszú hétvége, hogy végigjátsszuk a Heart of the Swarmot (lustáknak végigjátszás pl itt). Még annyi döntés sem volt benne, mint a Wings of Libertyben, cserébe meglepő történetfordulat is kevesebb volt, viszont eszméletlen sok cinematics, brutálrészletes és "szép" (nem tudom, ezt a jelzőt lehet-e használni zergek esetében) grafika, ha az ember minden bónuszt és mellékszálat meg akar csinálni, akkor nem is annyira kevés tartalom, és persze megy előre a lore! :)
Én végül is csak végignéztem, mint egy filmet, és azt kell mondjam, simán veri a mai filmek többségét. A Starcraft I sztorija egy kicsit bonyolultabb volt, egy kicsit több csavarral, de még így is teljesen rendben van.
Ja, és a hétvégén volt az MLG 2013 Winter Championship, úgyhogy azt is néztük, amíg tudtuk az időzónák miatt. Volt sok izgalmas meccs, amit én láttam, azok között is; igazi sport ez, és állítom, sokkal izgalmasabb nézni, mint a focit.

Dögrovás

Jelentem, én a szabadságharcot idén szűnni nem akaró orrfújással és gyűlöletes tüsszentéssel ünnepeltem, ami azóta is tart. Hab a tortán, hogy megérkezett a begörcsölt vádli szindróma is péntek reggel, amit szívesen kihagytam volna a várandósság tünetei közül.
Tök rossz úgy tüsszenteni és orrot fújni, hogy elvileg nem használhatom a hasizmomat.

Megtisztelni a színészeket

Tegnap megnéztük a Vígszínházban a Tévedések vígjátékát. Nekem tetszett a modernizálás, a színészek nagyot alakítottak. Jól ki lett használva a forgószínpad, a díszletek modernitásuk ellenére átgondoltak voltak, még az apróságokra is jól odafigyeltek. Szóval kiválóan szórakoztam.
Azon már évek óta túlléptem, hogy egyre jobban kimegy a szokásból megtisztelni a színészeket legalább egy minimális kiöltözéssel (nem teljesen hétköznapi ruházat, esetleg nem farmer, stb.). A magam részéről középutas megoldást választok: nem munkábajárós ruha, de nem estélyi. Persze még mindig ferde szemmel nézek azokra a gimnazistákra, akik csak azért jöttek el a színházba, mert az irodalomtanáruk elrángatta őket - a szüleik miért nem adnak rájuk legalább ilyenkor rendes ruhát a szakadt farmer, kilógó derék és/vagy seggmutogató szoknya helyett?
De oké.
De amikor mögöttem telefonját nyomkodó tizenéves leányzó ilyet enged meg magának, hogy:
- Mi is ez a szar? Vígszínház?
Aztán az előadás közben egy neki tetsző vagy nem tetsző (ezt nem bírtam eldönteni) jelenetnél félhangosan bebőgi, hogy:
- Baaazmeg!
Na az nemoké.

Halkan teszem hozzá: kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy a darab rendezésekor bizony figyelembe kellett venni a fenti leányzó igényeit / érdeklődési körét, és ezáltal ezt a klasszikus darabot "felturbózni" meztelenkedéssel, viccesnek szánt harcjelenettel, sztriptíztáncosokkal és egyéb Amerikai pite színvonalú poénokkal, amelyek nélkül én jobban élveztem volna a darabot.

Murphy szokás szerint

Hétvégén remek idő volt, egészen fel is bátorodtam, hogy akkor én most már strandolni fogok. Leányfalun a termálstrandon ugyanis pont van egy olyan medence, amelyik se nem túl hideg, se nem túl meleg, nem túl zsúfolt, de nem ér le a lábam, és pont tökéletes lenne egy kismamának, aki csak lebegni akar egy kicsit úszás címén...
Na, mint kiderült, pont az a medence van bezárva télen.

Csokicsábítás

Akaraterőedzési program nőknek

1. Menj le a céges túrórudi-automatához. Vegyél egy túrórudit. Ne edd meg, hanem add oda másnak.
2. Kapj nőnapra a sok gyönyörű virág mellé rengeteg nagyon finomnak tűnő csokit. Tedd ki az asztalodra, de ne egyél belőle.
3. Menj le a céges ebédlőbe, állj legalább 1 percet a sütispult előtt, és nézz végig jól a finomabbnál finomabb sütiken. Ne vegyél az ebédhez desszertet.

Akaratom acélos!

Listaszerűen

• Újabb banki aláírások, pozitív hitelbírálat egyre megalapozottabbnak tűnő ígérgetése: PIPA
• Mini-szemműtét egy állami kórházban, 3 óra várakozás után, egy olyan széken ülve, amelyet korábban készítettek, mint hogy feltalálták volna a lézert: PIPA
• Első hétköznapi előnye annak, hogy terhes vagyok, mikor is a csemegepultnál előbb szolgáltak ki: PIPA
• Első amorf hasi alakzat: PIPA
• Első szemmel látható rúgás: PIPA
• Sokadik vérvétel endokrin kontrollhoz, reménykedve, hogy ezúttal kiváló eredmények lesznek: PIPA
• Lista írása arról, mi mindent szeretnék venni az új lakásba: PIPA
• Összes pénzünk odaadása némi tégláért: ESEDÉKES
• Céges nagy-nagy leadás, és emiatti utolsó hajtás a hét végéig: ESEDÉKES
• Tavaszvárás: FOLYAMATBAN

I've got the power

Volt egy elég nagyszabású sikerélményem múlt csütörtökön a cégnél, hogy egy csomót agyaltunk egy megoldáson a fejlesztőkkel, míg végül én mondtam valamit, és az bejött. Rettentően örültem, mert ilyen azért nem minden nap történik az emberrel, úgyhogy pénteken szakítottam egy kis időt, és felírtam a community-s portálra a megoldást, hátha másoknak is segít.
Úgy tűnik, nem tévedtem: sokaknak homályos a téma, és az, hogy én beleástam magam, és végigvittem a dolgot, egycsapásra guruvá tett. Kaptam egy meghívót április 5-re egy kollégától, hogy legyek szíves vegyem át a gépe felett az irányítást, és mutassam meg az ő saját rendszerében, hogy kell csinálni.
Vú.
Nem semmi, hogy ennyit számít, ha az ember rendesen elolvas dolgokat.

Búcsú a számlaszámtól

Amikor egyetemet kezdtem, akkor felszólítottak, hogy most már legyen folyószámlám, mert az ösztöndíjat arra akarják utalni. Úgyhogy bementem az első bankba, és csináltattam egy folyószámlát minimálprogrammal: Junior számla, Maestro kártya.
Ezt a számlaszámot azóta annyiszor írtam le, hogy álmomból felkeltve is pontosan tudom, a netbankos bejelentkezés mindhárom szükséges adatával együtt. Mondhatnám azt is, hogy eléggé összenőttünk mi ketten, én és a folyószámla.

De hát változnak az idők. A hitelkérelem kapcsán már a harmadik számlaszámot kellene megjegyeznem, meg azért valljuk be, az ad hoc számlanyitás mögött nem igazán volt megfontolás, úgyhogy nem éppen a kedvezősége miatt tartottam fenn azt a folyószámlát, inkább a szentimentális értéke miatt. Úgyhogy most jött el az ideje, hogy felmondjam. Hüpp. A számlaszámra viszont valószínűleg még 80 évesen is emlékezni fogok.