Tiramisu muffin

Ma végre sikerült megcsinálnom azt a desszertet, amit már nagyon régóta szerettem volna. Kicsit sokat néztem a Muffinháborút a TV Paprikán, és eszembe jutott egy saját ötlet (biztos más is kitalálta már, de direkt nem néztem utána):

Tiramisu muffin!

Amúgy nem nagy szám: a tésztában van a kávé, a tetején a mascarponés puding, a legtetején meg a kakaószórás. Viszont értékelhető lett, és azok számára is, akik nem szeretik a kávét. Például nekem.

És ha már itt tartunk, a mézeskalácsos nappal kapcsolatban elfelejtettem megemlíteni, hogy csináltam egy mézeskalács-karácsonyfát is, csak azt később, ezért nem volt a postban:

Asszem erre az évre kikreatívkodtam magam sütés terén.

Bankrablás bűvésztrükkel

Mivel mostanában ritkábban nézek filmet, és azt se moziban, tehát jócskán késéssel, meg kell válogatnom, mire szánom rá az időt (ez néha persze nem sikerül). Viszont így arányaiban több jó filmet nézek. Ilyen például a Now You See Me is, remek szereplőgárdával, érdekes, bár kitalálható sztorival, impozáns látványvilággal. Spoiler.

Első igazán családi karácsony

A Google megpimpelte a képemet. :) A bal alsó sarokban Picúr favonatának pályája. Sosem lehet elég korán kezdeni...

Színes írókával álmodom

Ma kreatív napot tartottunk a csajokkal, az eredmény:

Egy hatvanhatod

Mondanám, hogy ez volt életem eddigi legszebb fél éve, és persze igaz is lenne a mostani fejemmel - de ez a szép az életben, hogy minden kor és minden életfázis tud olyat mutatni, ami miatt érdemes, ami miatt az ember úgy érzi, hogy jó. Tizenhat évesen például a fene se gondolta volna, hogy leszek még kétszer annyi, sőt. És akkor is azt mondtam volna, hogy az volt életem addigi legszebb féléve.

De persze azzal kevés dolog vetekedhet, mint hogy a kisfiammal tölthettem az időt - hiszen már tizenhat évesen is elképzeltem őt magamnak (a valóság persze messze felülmúlta az elképzelést). Fél év az amúgy elég sok idő. Első belegondolásra úgy tűnik, hipp-hopp elrepült, de ha elgondolkodom, akkor azért nagyon sok mindent fel tudok idézni, mi történt, és valójában rengeteg minden. Életem egy hatvanhatoda.

Az új tudományok:

• 69 cm, 7,5 kiló
• Tud hátról hasra fordulni balfelé
• Már van olyan hajszála, amely több mint 3 cm
• Elkezdett almát kóstolgatni
• Ennek folyományaként volt már igazi emberkaki
• Megtett egy métert hátrafelé (fekvőtámasz, majd hátracsúszás módszerrel)

Ezenfelül két hete bőrkiütései voltak, amire kaptunk krémet, és az elmulasztotta, viszont 10 napig nem ettem tejet és tejterméket, hátha attól van (nem). Így volt alkalmam megállapítani: tej és tejtermék nélkül szinte lehetetlen élni.

A fél éves szülinapját pedig egy maratoni karácsonyi bevásárlással ünnepeltük meg, amit szerencsére békés szemlélődéssel tűrt. A Jóisten tartsa meg ezt a szokását!

Wannabe questing adventurer

Szerintem hajnali fél hétkor csak hozzám hasonló babás anyukák játszanak Hearthstone-t, és köztük nagy valószínűséggel nekem a legtöbb a ccg tapasztalatom, úgyhogy reggelente mindig nyerek. Ez azért jó, mert este viszont mindenki játszík, így ott kb. azonos mennyiséget nyerek és vesztek, és ha csak este játszanék, akkor sosem lépnék rangot.
Tetszik ez az új rangrendszer amúgy, kezd pofásodni a játék, most már lassan kiadhatnák élesben...

Zélet

Na, Picúr most már volt születésen, esküvőn és temetésen, úgyhogy most már felkészült a Zéletre.
Ráadásul mindegyiken tudta, mit kell: sírás-nevetés-sírás.

Lemezrágcsálók

Megdöbbenéssel láttam egy olyan vetélkedőt az osztrák tévén, amelyikben ostyából készült bakelitlemezeket ritmusra rágcsálásból kell kitalálni egy számot. Ez a Wetten dass...? sorozat egyik epizódja volt, a téma pedig az ABBA együttes (akikről nekem mindig is a koleszos évek fognak eszembe jutni, és ezért mindig nosztalgiával hallgatom).
Ami még durvább, hogy maga Björn Ulvaeus volt a meghívott vendég.
Ha jól látom, ez a videó az egész műsor.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez übermenő vagy gáz.

Facts

Tök érdekes, hogy azzal, ha valaki másra rettentően odafigyelünk, magunkat is jobban megismerjük. Ez persze spirituális értelemben sokkal érdekesebb, de az elmúlt öt hónapban az alábbi dolgokat tudtam meg magamról:

• 42 fokos vízben szeretek fürdeni
• elég 5-6 óra alvás naponta
• képes vagyok tíz percig feküdni és csak az ujjaimat mozgatni
• tudok fejből dalszövegeket, amelyek eddig az agyam egy elrejtett zugában porosodtak

Ezenfelül mostanában ha ránézek emberekre, akkor sokszor az jut eszembe róluk, hogy ők is voltak tehetetlen, falánk kismajmok, akiknek az volt a nagy tudomány, hogy hátról hasra fordulnak, és tíz percig lekötötte őket, ha az anyjuk az ujját mozgatta a szemük előtt.

Olcsó zsebkendőnek...

Most vettem ki az utolsó előtti zsepit abból a csomagból, amit Walldorfban vettem két évvel ezelőtt... Azért vicces, hogy csakazértis beletömtem a zsepiket a táskámba, hogy hazahozhassam a repülőn, és lám, mennyire megérte!

Karak

Tegnap ezzel érkezett a Mikulás, és ha már itt járt, itt is hagyta, hehe:

Furcsa, de ahogy az embernek egyre több gyertya van a szülinapi tortáján, úgy egyre kevesebb olyan élménye lesz, hogy valamiből az első. Na, ez most ilyen nekem: sosem volt még olyan forgalmi, amelybe az én nevem lett volna írva. Persze ha iszonyú gazdag lennék, akkor Leafet vettem volna, de jelen pillanatban a funkcionalitás volt a fontos (négykerekű esernyő, ha kell orvoshoz vagy védőnőhöz menni télen, stb.) az alacsony ár mellett.
A keresztségben a Karak nevet kapta.

Ringat a víz

Kaptunk egy ilyen állatot:

S minthogy rák, és minthogy (majdnem) minden állatnak van saját dala, elég egyértelmű volt, hogy e lénynek a dala a Ringat a víz lesz. Viszont szégyenszemre már nem is emlékeztem a szövegre, úgyhogy fel kellett kutatnom - először lejátszottam Pöttömkének youtube-on, aztán a zeneszövegről elénekeltem neki.
Egyrészt nosztalgikus érzéseim támadtak, mert ez a dal az én gyerekkorom dala, egy olyan életérzés, amikor a Balaton partján laktam, a strand volt az a hely, ahol a legtöbbet lógtam, több órán keresztül játszottuk Essz barátnőmmel, hogy hableányok vagyunk, és gyakoroltuk az uszony-vízből-kicsapást, és közben rettentően menőnek éreztük magunkat, és elképzeltük, hogy nekünk is van varázslat a világon...
Másrészt mekkora menő már ez a dalszöveg! "nem sóder ez, hanem föveny", zseniális! Meg "élünk és halunk, nincs semmi bajunk"... Megnéztem az angolt így huszonpár év után, de a magyar sokkal jobb.
Régen valahogy benne volt a spiritusz a filmfordításokban. Akkor nyilván nem futószalagon kellett csinálni.