Ha unatkoznál...

Egyik nap karbantartás miatt nem volt áram nálunk 8-tól délután 2-ig. Szerencsére tudtunk róla, így nem ért váratlanul... Viszont elhangzott egy ilyen mondat, hogy "Ha nagyon unatkoznál, akkor szólj".
Amellett, hogy tény, hogy a modern kis életkénk mennyire összefügg az elektromossággal, és milyen rengeteg dologhoz kell, hogy fel legyen töltve vagy be legyen dugva hálózatba, és valóban furcsa is volt (többször próbáltam mosni / kenyeret sütni / kaját melegíteni / simán csak felkapcsolni a villanyt), de azért nem unatkoztam.
Igazából nem tudom, unatkoztam-e valaha. Valahogy mindig több dolgom volt, mint amennyit el tudtam végezni, és egész életemben fontossági sorrendeket kellett állítanom. Most is így van, és ennek az alján rendre kipotyognak az olyan kevésbé fontos dolgok, mint például novellaírás vagy egyéb kreatív tevékenység.
Kicsi gyerek(ek)kel otthon levés közben amúgy is értelmezhetetlen az "unalom" szó, de életemnek ebben a szakaszában, ha "unatkoznék" a napi mondjuk nettó két óra szabadidőmben, akkor a következő dolgokat csinálnám kb. ilyen sorrendben:

• elkerülhetetlen házimunkák (mosás, mosogatás, rendrakás)
• általában elmaradt kötelezettségek pl. számlák befizetése, levelek megválaszolása
• alvás
• alvás még
• virágok átültetése
• rengeteg varrnivaló feldolgozása
• játék (pl. a Shadowrun Hong-Kongot már nagyon végig kéne játszani)
• nem annyira mindennapos házimunkák (felmosás, porszívózás, stb.)
• magam karbantartása
• specifikus rendrakás (pl. asztali dossziék elpakolása, kinőtt gyerekruhák rendezése, kirándulófüzet update)
• olvasás
• írás vagy egyéb kreatív tevékenység

Általában az első háromig jutok el.

Most kivételesen sikerült rászánnom az időt és az energiát, hogy négy hónap után elpakoljam a terhesruháimat, és rendet rakjak a normális ruhák között. Köszi, ELMŰ, 

Ja, és mindezt egyáltalán nem sajnálkozás kiváltására írom, inkább csak tudatom, hogy csinálok én dolgokat, csak azok viszonylag kevés említésre méltóak.

You can leave your helmet on...

Éééés hosszas várakozás után én is végre megnézhettem a Star Wars Ep VII-t. Mivel már mindenki mindent elmondott róla, csak benyomások következnek. SPOILER (haha).

Ki ennyire nyugis?

Törpetündér meg időközben észrevétlenül négy hónapos lett. Olyan sok minden látványosat nem tud felmutatni az előző hónaphoz képest, mert nem tud még átfordulni, többet se beszél, viszont azt hiszem, idegrendszerben rengeteget fejlődött. Eddig se volt valami bánatos, de most már még kevesebbet sír, és most már nem mindig teli torokból, hanem képes disztingválni aközött, ha társaságra vágyik illetve ha megkarmolta magát (és így én is meg tudom különböztetni a hangokat). Gyakorlatilag mindenkire mosolyog (tudom, ez elmúlik), minden kiruccanást sztoikus nyugalommal tűr (most már nemcsak fogorvosnál volt, de más orvosnál és játszóházban is), mindig megkérdezik, hogy ki ennyire nyugis a családban...
A kézben szöszgyűjtést továbbfejlesztette kézben hajgyűjtésre (van bőven a lakásban), és sokkal ügyesebben fog a kezével, bár a bal kezén még mindig csukva felejt egy vagy két ujjat fogás közben. A beszédrepertoárba bekerült a "hee" és "hááá", ezekkel leginkább a játékpárducot tünteti ki. Ja, és ha már haj: a babahaja most már nagyjából lelapul, de azért még sokszor eléggé punk. Ami cuki szerintem.

Az esti elalvás megoldódott (ebben látom a legnagyobb fejlődést), most már akár egyedül is képes vagyok lefektetni a két gyereket, mert szép csendesen (vagy nem annyira csendesen, de mindenképp nyugalmasan) elszenderedik fél kilenc körül.
Hosszas tépelődés után végül úgy döntöttünk, akkor ne kapjon cumit. Az elején próbálkoztunk, nem fogadta el, megtalálta az ujját. Aztán találtam egy cumifajtát, amelyiket elfogadta, de akkor már késő volt: cumizott is, és az ujját is szopizta. Kettőről viszont nem akarom leszoktatni, úgyhogy végül nincs cumi. Majd az élet megmondja, ez mennyire volt jó döntés. Mindenesetre most a bal mutatóujj tűnik nyerőnek.

Ahogy tavaszodik, egyre többet megyünk sétálni, felszedett magára egy kis arcpírt, igazán jól illik a kék szeméhez. Amúgy annak drukkolni kell, hogy kék is maradjon, nagyon jó lenne! Csak kevés rá az esély.
Tündérpocok kábé 6,8 kiló (nem mértem egy ideje), és valamivel több hosszra, mint múlt hónapban, de most nem nőtt ki olyan sok ruhát (szerencsére). Remélem, csak nyári rucikat kell majd neki vennem. Már láttam is az egyik boltban 68-as lány fürdőrucit, aaaaannyira cuki volt!*

*Amúgy fiús anyukaként sosem értettem, az anyukák miért vadulnak meg a lányuk öltöztetésétől, de most már értem.

36 mínusz 3

Lassan, de biztosan, ahogy belemegyünk a tavaszba, közeledik a három éves kor. Így könnyebb már kiszámolni, 36 mínusz 3 hónapnál tartunk. Kistücsök okosabb, ügyesebb és akaratosabb, mint valaha. A napok sok nevetéssel és sok küzdéssel telnek, de hát így szép az élet.
Ebben a hónapban eljutottunk a zoknigurgulázás mesterfokára (megkeresi a párokat a mosott ruhák között, összecsigázza, én összegurgulázom -> ebből az lett, hogy már simán elővettük a zoknitartót, és kedvére csigázhatta őket ki és be -> ebből lett a zoknicsata, de ez rövid életű volt), utána megunta az egészet, annyit játszottuk, úgyhogy új irányt szabtam a zokniszeretetnek: bevezettük a páros-páratlan fogalmát. Hat és az alatt meg tudja mondani, melyik szám páros vagy páratlan, és néha ebéd közben is azt kérdezi:
- Mi van, ha van hat zokni?
Erre ugye az a helyes válasz, hogy:
- Akkor mindegyiknek van párja, tehát a hat az páros szám.

A zuppolás még mindig el nem évülő és mindig megújuló kedvenc, most már ott tartunk, hogy szereztem 18-as dobozokat, és négy különböző színnel meg egy dobókockával nyomjuk, de így sem hibázik soha, mindig beteszi a megfelelő helyre a feladatomat. Sőt, a csúcsokat is használjuk. Néha igyekszem azzal fűrészelni a már rutinszerű játékot, hogy amikor ő ad feladatot, akkor direkt elrontom, és meg kell találnia a hibát.

Amúgy ez az "én adok egy feladatot, te adsz egy feladatot" felállás nagyon bejön neki, mert így úgy érzi, neki is van kontrollja, és szívesebben csinálja meg, amit én adok neki. Erre találtam ki a "LEGÓ-s feladatos" játékot, amely gyakorlatilag annyi, hogy öt teljesen különböző formájú és lehetőleg színű duplót először én rakok össze valahogy, és neki kell utánam csinálnia, utána pedig fordítva. Ez azért jó, mert eddig is játszott a duplókkal, de általában csak oszlopot épített vagy esetleg lépcsőt, most meg ugye megtanul tudat alatt mindenfélét építeni. Megdöbbentően (legalábbis számomra megdöbbentően) jól lát 3D-ben, egész bonyolult építményeket is belátja, melyik elem hol van.
Kaptunk ajándékba egy zseniális játékot, amely kicsit hasonlít ehhez, Bunny-Boo a neve, és három teljesen különböző és mindenféle módon egymásba tehető elemekből kell megcsinálni egy kártyáról a feladatot. Ez is tetszik Kistücsöknek, a saját korosztályának megfelelő feladatokat már mind megcsinálta. Annyi gondja van, hogy 90 fokkal néha elfordítja a dolgot, hiszen ő felülről nézi. De igyekszem átállítani, azóta az asztalon játszunk.
A dobókocka-imádat odáig fajult, hogy tíz alatti számokat simán összead, mivel ha dob egyet, megmondja a két dobókockáról, mennyit dobott (négy meg három az hét). Sőt, egyszer még össze is tett két tudást, mert a számokat szereti angolul is elszámolni, és ilyet mondott dobás előtt:
- Legyen three meg four!

A szerepjátszást is folytattuk, a duplo figuráknak mind nevet adtunk: van Sanyi bácsi, Piri néni, Timi, Geri, Laci, Peti, Pisti és Sári is, ők szokták pakolgatni a kockákat, megöntözik a virágot, öntenek benzint a traktorba, stb. Sőt, megismerkedtünk a különböző embertípusokkal is egy matricás könyv kapcsán, és már tudja, hogy van olyan ember, akinek sötétebb a bőre vagy ferde a szeme. Ebben egyébként a duplók is segítenek, két néger figuránk is van.
A billentyűzeten való írást tovább tökéletesítette, a második és a harmadik szó, amit leírt, sorban: CUC, és UCCA. De a legjobban azt szereti leírni, hogy PIROS KOCKA. De tényleg.
Ebben a hónapban is volt beteg szegény, sőt, volt 40 fok fölötti láza is, kellett hűtőfürdetni. És amikor ez történt, akkor adott tanúbizonyságot szókincsének gazdagságáról, mert ahogy feküdt szegény a hideg vízben, háromféleképpen elmondta, hogy ki szeretne jönni belőle: 1. Szeretnék kiszállni. 2. Kijövünk a kádból. 3. Megyünk a pelenkázóasztalra. Azt hittem, elsírom magam, olyan megható volt. Lehet, hogy el is sírtam.

A hónap vicces beszólása pedig az volt, mikor egyszer nagyban tízóraiztunk, Kistücsök lustán nézelődött, majd a konyha felé nézve megtorpant a nézelődése, és egyszer csak rámnéz:
- El kéne mosogatni!

Hosszú név, rövid név

Egy évvel ezelőtt néha gondot okozott, hogy egy dolognak több neve van. Egyrészt ugye én így mondom, a nagyi meg úgy, vagy csak simán tényleg két neve van valaminek (boci a dalban, tehén a versben, csacsi vs szamár, paci vs ló vs lovacska vs paripa stb.). Akkor bevezettem egy terminológiát, amely azóta is működik: rövid név, hosszú név, vicces név. Ez az embereknél is működik, és megoldódott az a probléma is, hogy miért hívnak ugyanúgy két embert.
A hosszú név a dolgok rendes neve, pl. zsebkendő, televízió, paradicsom, mazsola, illetve az emberek vezeték- és keresztneve rendesen.
A rövid név az ilyenek, hogy zsepi, tévé, pari, mazsi, stb., illetve az emberek beceneve.
A vicces név az, amit Kistücsök ad a dolgoknak. Pl. így lett a szalámiból "szalamáli".
Ez speciel a csacsi és szamár problémáját nem oldja fel, de szerintem segít jobban megérteni a világot, és azt is előrevetíti, hogy a dolgoknak lehet még pl. angol vagy német vagy egyéb neve is...

Háttérzaj

Amikor kettesben vagyunk itthon a törpetündérrel, nagyon nagy csönd tud lenni. Itt nincs forgalom, kívülről maximum kutyaugatás és madárcsicsergés szűrődhet be. Én ugyan nem porszívózom, amíg alszik egy gyerek, a mosogatás nem hallatszik be, és ezenkívül nem csinálok hangos dolgokat (például gép előtt ülök). Amikor meg ébren van, akkor vele foglalkozom, de azt is kevésnek tartom, ha egész nap csak az én hangomat hallja.
Úgyhogy kétféle háttérzajt szoktam kreálni: zenét és Hearthstone streamet.
Zenében igyekszem a nyugodt dallamokat előnyben részesíteni, pl. hiába jó a Gyűrűk Ura filmzenéje, ha állandóan harcolnak benne, és az nyugtalanító. Úgyhogy jelenleg Richard Clayderman, Enya, Enigma, illetve klasszikus zene (legtöbbször asszem Mozart) megy.
Ami pedig a Hearthstone streamet illeti, azért ideális, mert van benne emberi beszéd, ami nem az enyém, viszont folyamatos, nem lőnek benne, és nincsenek benne hirtelen hangok, mint mondjuk ha bekapcsolom a tévét. Nem magyarul van, úgyhogy akár még fejlesztheti is a hangzókészletet. Emellett néha még érdekes is - mármint nekem. Bár tipikusan nem nézem, tényleg csak háttérzajként használom.
Az aktuális kedvencem Pawnyhof, mert éppen abban az időben streamel, amikor nekünk kell, és még vicces is.

Előbukkant

Kistücsökkel ültettünk paradicsomot, paprikát és tarkababot (ez utóbbit előtte csíráztattuk, és azért nincs róla kép, mert még nem jöttek elő):

Ő tette bele a magokat a fakkokba, és lapigatta le a földet, a végére már rájött, hogy a földes kéz az vicces, és nem törölte bele másodpercenként a pulcsijába.
Meg amikor vettük a magokat, választhatott egy virágmagot is, és végül egy virághagymát választott, azt is elültettük és locsoltuk, és most elő is bukkant (keresd meg a képen):

Neki nagy élmény volt, nekem pedig most nagyon kellenek ezek a tavaszra utaló jelek és tevékenységek.

Megfigyelésre érdemes

Amúgy meg a kreativitásról gondolkodtam, hogy hogyan alakul ki, lehet-e fejleszteni, illetve mit kell csinálnia a szülőnek akár már egészen kicsi korban, hogy a gyerek kreatív legyen (most nem ovis korról és a rajzolásról meg papírragasztásról beszélek, hanem már sokkal korábbanról). Plusz nem tudom, de talán az is számít, hogy hányadikként érkezik meg a gyermek. Az elsőszülött privilégiuma a családon belüli dolgok (játékok, tárgyak) elnevezése (például az összes Duplo figurának van neve, de a kis zseblámpa, amellyel játszani szoktunk, "fénycsóva" névre hallgat, stb.), ezeket egy második gyerek készen kapja, és ő nagyon kevés új dologgal találkozik, amelynél neki van lehetősége először nevet adni. Ő már tipikusan egy járt utat jár - és ugyanakkor mégis, vagy talán éppen ezért, a második (többedik) gyerekek általában kreatívabbak, mint az elsőszülöttek. Talán azért, mert nekik meg kell keresni azt, ahol érvényesülhetnek, és ehhez már önmagában kreativitásra van szükség.
Az én gyerekkoromból arra mindenképp emlékszem, hogy tipikusan én találtam ki a Barbie-k háttértörténetét illetve az aktuális mesét, amit épp eljátszottunk velük (szegény vidéki lányba beleszeret a gazdag szőke fiú stb.), nagyobb tesó lévén már akkor KM-kedtem... Mégis a húgom a kreatívabb most. Nem mintha bánnám, csak érdekes, és most, hogy már két babó van körülöttem, megfigyelésre is érdemes. Kíváncsi leszek.

Melyik menjen, melyik maradjon

Amúgy mostanában azon gondolkodtam, milyen furcsa az emlékezés. Miért könnyebb sokszor egy filmre vagy egy könyvre élesen emlékezni, mint a saját életünk bizonyos mozzanataira? Az oviból szinte semmire nem emlékszem, csak egy-két kép villan fel, alsó tagozatból is alig, és inkább csak a kirívó esetekre, mint amikor a nagyon gazdag osztálytársammal Barbie-ztunk náluk, és én végig azon gondolkodtam, észrevenné-e, ha elvinnék egy babacipőt.
De mondhatom azt is, hogy már most alig emlékszem Kistücsök babakorára, és csak próbálom felidézni a részleteket, hogy összehasonlíthassam, de nem nagyon megy - pedig nem volt három éve. Ugyanakkor viszont kiválóan emlékszem még mindig, hogy mennyi KP-t kap a harcos a M* alapkönyv szerint, hogy hívták a Pandemonium Fortress NPC-jeit, melyik diszciplinának milyen jele volt VTES-ben (meg a szerepjátékban is), satöbbi. Tele van az agyam felesleges, de emlékeket ébresztő tudással, és közben feledésbe merülnek később egyre fontosabbá váló mozzanatok.
Emlékszem, régen haragudtam a nagymamámra, amiért nem tudott felidézni ezt-azt a gyerekkorából. Minap beszéltem anyummal, és ő sem emlékszik, mit hogy csinált velünk, mikor kicsik voltunk. Most már kezdem érteni, hogy ez a normális.
Félreértés ne essék, értem én a felejtés hasznosságát és fontosságát, de néha szívesen kiválasztanám én, melyik emlékek menjenek, és melyek maradjanak (többek között ezért is zseniális az Inside Out).