Pozitívan

Amúgy jól vagyok. A tavaszi betegeskedések okozta mélyhullámból kijőve most éppen élvezem ezt az életnek nevezett csónakázást. Nyilván a nyár is segít, a kedvenc évszakom. Most már tudok pozitívan gondolkodni (nem baj, hogy kihullott az összes hajam, legalább nem sül a fejemre; nem baj, hogy megcsípett egy darázs, amire allergiás vagyok, legalább nem érzek máshol fájást; nem baj, hogy nem mehetek el az esküvőkre, legalább nem hízom meg, stb.), sőt, lekopogom, lehet, hogy ha Picúr kigyógyul az orrfolyásból ma, nekem pedig elmúlik a darázsfoltom, és közben nem jön közbe más nyavalya, akkor a hétvégén elmondhatom, hogy idén először a család minden tagja egészséges lesz! Jippiii!
Sőt, még az aloe verám is kivirágzott, ami durva.
A Zélet szép.

Mit akartam

Hiszed vagy sem
Arra emlékszem
Régen, még gyerekként
Mit akartam:
Inni a könyveket
Nézni susogó fákat
Ciripelni viharban
Hűséggel szeretni
Adni magamból
Táncolni halkan

Mosolygós almafa

Tündérpintyőke ebben a hónapban annyit fejlődött, mint az összes eddigiben együttvéve. Most már forog ide-oda (előbb tudott hátról hasra mint fordítva, hasról hátra még néha most is kint hagyja a kezét); hason fekve képes felemelni az egyik kezét, és csak a másikon támaszkodni; 360 fokban körbe tud fordulni hason fekve, így mindent meg tud szerezni, ami nincs harminc centinél távolabb valamelyik testrészétől. Mászni még nem tud, viszont ha négykézlábra állítom, megáll a pozícióban (sőt, tetszik neki, mindig mosolyog közben).
A saját játékai nem nagyon izgatják, hiába csörög-zenél vagy tele van színes képekkel, minden más viszont rettentő érdekes. A legérdekesebb a hajcsatom, telefonom, a fű a kertben, illetve az emberkaják vacsora közben, de az elérhető játékok közül a duplo és a kefires doboz (ez Kistücsöknek is favorit volt anno) a tuti. Egyszer sikerült teljesen egyedül levennie a polcról egy könyvet is.

De játék nélkül is elvan magában elég sokáig: vagy a saját lábát égnek emelve magyaráz, vagy ha sikerül kijutnia a játszószőnyegről félig a parkettára, akkor a parkettát csapkodja angyali élvezettel.
Van egy kis torna-koreográfiánk, amit kb. a születése óta csinálunk, mostanra odáig jutottunk, hogy gyakorlatilag magától csinálja, emeli az egyik lábát, másik lábát, nekem csak egy picit kell irányítani. A csettintős ide-oda nézős játékban viszont nem olyan ügyes, még mindig nem láttam olyan mozdulatot, hogy számítana rá, amikor már sokadjára csettintek a jobb majd a bal kezemmel a perifériáján.

Még egy fontos esemény történt ebben a hónapban: kibújt az első fogacska. Jelentősen megsínylette a dolgot, sírdogált sokat. Azért nem gyanakodtunk annyira fogra, mert egyik mutató (nyáladzás, piros popi) se volt. Most szerintem jön neki a második, de most már fel vagyok vértezve Dentinoxszal.
Az emberkajával való ismerkedést is megkezdtük: nagyon tetszik neki ez a dolog, az almát már úgy eszi, mint kacsa a nokedlit. Evett már almán kívül barackot, krumplit, sütőtököt és répát - illetve glutént (darát és 7 mag pelyhet). Jelenleg tízóraira és uzsonnára kap, hami előtt, 40-50 grammnyit.
Megjelent az első anyajegye is. Sajnos pont a lábhajlatában, és pont világosbarna kakiszínű, úgyhogy állandóan le akarom törölni.
Azon gondolkodtam, hogy milyen fát ültetnék Törpetündérkének. Anno a kisfiamnak szelídgesztenyét akartam (csak nem volt meg a megfelelő hely), most éppen úgy gondolom, a kislányom pedig egy mosolygós almafa lenne.

Ovi-előkészítő

Amúgy ezt a matatófalat készítettem (némi segítséggel) Kistücsök harmadik szülinapjára:

A képen még nincs falon, de majd ott lesz. Van rajta cipő a cipőfűzéshez, hét különböző nagyságú gomb (a legalsót már egyszer sikerült begombolnia), öt különböző méretű patent (jelenleg ez a favorit), Egy cipzár (a saját cipzárjait már tudja le-fel húzni, ez valahogy nem tetszik neki), és egy tépőzár-csík, amelyen van egy levehető zseb meg egy levehető kutyus. Még akartam csinálni neki még egy levehető állatot (pl. katicát vagy mittomén), de az nem fért bele az időbe.

Cipőnusz és a zsepigalambok

Kistücsök nagytücsök lett. Három éves. Pont annyi hónapos, mint amennyi éves én leszek nemsokára. Ilyen se lesz többet az életben, hogy így passzoljunk egymáshoz.
Szokás szerint megcsináltam neki az évösszegző videót, és az előző kettőhöz hasonlóan ezt sem tudom végignézni patakzó könnyek nélkül. Az öröm és a szeretet könnyei ezek. Furcsa dolog, hogy az ember hogyan tekint a gyerekére. Mindenki a legjobb gyereket szeretné nevelni, jobbat saját magánál, de ugye a "jó" fogalma rajtunk múlik, a nekünk tetsző dolgok válnak jóvá, tehát a gyerekünk, ha jól csináltuk, olyanok lesznek, amilyen emberrel szívesen vagyunk együtt, akivel szívesen beszélgetünk, aki megnevettet minket, akinek minden rezgését értjük. Most már más szemmel tekintek az Oidipusz-mondára, mint amikor tanultuk középiskolában... szerencse, hogy közben született egy tündéri kislányom is.
Picúr kb. pont egy méter magas, 15 kiló, és természetesen a legokosabb és a legügyesebb kisfiú a világon. Május végén voltunk egy év után újra a "nagyjátszótéren", amelyik messze van tőlünk, és autóval kell odamenni, és mikor tavaly utoljára jártunk ott, még semmire nem tudott egyedül felmászni, most meg már végigment az ingó deszkákon, lecsúszott egyedül a nagycsúszdán, stb. Én meg csak néztem, hogy mikor lett ilyen nagy és önálló... A kertben is gyakorlatilag egyedül játszik: bubit fúj, papucsát vagy labdákat dob az égbe, felmászik-lecsúszik, füvet tépked, focizik.

Hosszas irányítgatás és dicséretek eredményeképpen most már inkább jól mondja az én-te tévesztést, mint nem, csak néhány berögzött kifejezéstől kell még megszabadítani ("kérsz"), illetve a felszólító módot kell kimunkálni az új rendszerben (jelenleg "kinyitod" az is a korábbi "kinyissam" helyett), de amúgy rendeződött. Sőt, közben rátalált a szájában a L hangra is, most már csak egy hang nincs meg egyáltalán (R), és pár hang van téves helyen (S, SZ, Z, ZS, C, CS).
Összetett, egész mondatokban beszél már jó ideje, mostanában inkább a mesélést gyakoroljuk. Például játszunk mesélőset, ahol ő mondja meg, kik a szereplők, aztán én kérdésekkel segítem a történet kerekítését, és elmeséljük. Ebből a legaranyosabb az volt, amikor a pásztorlány bárányai elvesztek a rétről, és kiderült, hogy a maci felvitte őket a fára...
Képzelete rohamléptekben fejlődik. Ebben a hónapban kitalálta, hogy a Cipőnusz egy bolygó, ahol csak cipők laknak, viszont mindegyiknek van párja, illetve hogy a felhők felett repülnek a repülők, viszont a repülők felett repülnek a zsepigalambok, és csak néha jönnek le hozzánk. És közben nevet. Mert humora az van.

Memóriáját tudatosan fejlesztem, például a ládás-emlékezős játékkal, ahol is a titkos ládájába beleteszek öt teljesen különböző tárgyat, megnézi és felsorolja, elfordul, kiveszek egyet, becsukom, ő kinyitja, és meg kell mondania, melyik hiányzik (most már majdnem mindig sikerül). Vagy a sima szavak egymás után tevése felváltva játékkal, ahol a leghosszabb sorozatunk az volt, hogy bal láb-jobb láb-szék-asztal-tévé-pohár-lépcső-kocka-lámpa. De általában inkább csak öt-hat sikerül. Ami szerintem így is menő.
Kézügyessége is rengeteget fejlődött, most már képes nagyjából vonalon belül színezni, felismerhető arcot rajzolni (bár mostanában minden arcnak három vagy négy szeme van), hullámos vagy hurkos vonalat ("hurkavonal") húzni, matricát a helyére ragasztani.
Még nem szobatiszta, cumizik, és mostanában fél a sötétben. Ezeken dolgozunk majd a nyáron. De így, ahogy most van, ma három évesen, azt hiszem, nem csinálnék semmit másképp vele.

Delfines lufi és elszáradt csokor

Amúgy arra van valami tanulmány meg tudás, hogy az mit jelent, amikor régen álmodtam valamit, és most meg álmodtam úgy, hogy folytattam?
Régen álmodtam valami kuszát arról, hogy egy ártér közelében lakom, és szürke gémet meg szabad vízfelületet meg nádat lehet látni az ablakomból, és valami fickó jön megcsinálni a lakásom kéményét, de közben meg akar mérgezni valami virággal, és a húgom ment meg. Ma meg álmodtam egy delfines lufiról és egy elszáradt csokorról, és kb fél óra álmodás után jöttem rá, hogy a delfin volt a kéményes logója, a csokor meg a mérgezett virág, és akkor kinéztem az álombéli ablakon, és ott volt az ártér.
És szerintem ha ébren kellett volna gondolkodnom, hogy ezt hol láttam már, akkor soha az életben nem jövök rá.

Pohárkészlet

Ezeket kreatívkodtam nászajándékba.

Asszociációk

Ülök a kertben a pokrócon, körülöttem a két csemetém, erre megjelenik a szomszéd kislány, és meséli:
- Képzeld, meghalt az anyacicánk.
Szomorkodom, ő nem tűnik nagyon szomorúnak, inkább felvillanyozottnak.
- Csak attól félek - folytatja társalgási hangnemben -, hogy visszajön zombiként, mert nyitva van a szeme.

Hat éves. Éjszakánként felsír, este nehezen alszik el. Most már tudom, miért.
Ettől hogyan óvjam meg a gyerekeimet? Az oviban elég, ha csak egyvalaki mesél ilyeneket... Még jó, hogy Kistücsök éppen nem figyelt oda.

Hol vannak a papok?

Az úgy volt, hogy én el akartam menni a premier napján éjfélkor Wowos hoodie-ban csápolni a Warcraft-filmre, és tudtam, hogy június 10 a bemutató, és izgultam, hogy legyen jegy... aztán kiderült, hogy itthon két héttel korábban mutatják be. Úgyhogy - némi gyerekmegőrzési logisztika után - elmentem hoodie nélkül, és megnéztem utólag.
Aki nem játszott a Warcraft-játékokkal vagy Wow-val, fogalmam sincs, mit lát belőle, de én a célközönség voltam, el is talált.
SPOILER.

Megmondhatja valaki

Írtam ám, csak letöröltem, mert nem akartam szenvedni, vagy úgy tűnni, mint aki szenved. De mondjuk azt megmondhatja valaki, mi a megoldás, ha a gyerekeim becsukott ablaknál nem alszanak a fülledt melegben, és kinyitott ablaknál nem alszanak a hangos verébcsiripelés miatt...
És azt is nagyon várom, amikor kis családunk minden tagja makkegészséges, mert idén ilyen még nem volt.