Mindenen túl

Közben megnéztem az új Star Treket (már a múlt héten, csak nem tudok írni), és tetszett. Még megnézés előtt olvastam egy nem túl hízelgő kritikát róla (legalábbis azokat a részeket, amelyek nem voltak spoileresek), ezért kicsit félve ültem be a moziba, meg hát már nem JJ rendezte, úgyhogy hajaj... de aztán végül mégis jó lett. SPOILER.

Kalandozó típus

Éppen nyaralunk, úgyhogy egy kicsit nehézkes beszámolót írni, de igyekszem mindent összeszedni. Mert sok van. Tündérpocok annyit fejlődött ebben az egy hónapban, mint előtte kettő alatt. Tudom, hogy kb. ezt írtam az előző hónapban is, de attól még így van. Rettentő popihintáztatás után pár napja már tett egy-két mászásnak nevezhető "lépést" előre, de inkább kúszással közelíti meg az őt érdeklő tárgyakat (ezek semmiképpen sem a dedikáltan neki kínált játékok, hanem vagy Kistücsök játékai, vagy - és inkább - nem játékok, hanem például papucs, székláb, ottfelejtett telefon, vizes pohár, és bármi, ami olyan kicsi, hogy simán le tudja nyelni). Rendesen ülni még nem tud, de a sok véletlen hátrálás során rájött, hogy képes kinyújtani a lábait maga alatt, úgyhogy terpeszben ül, de még támaszkodik a kezén.

Hihetetlenül odafigyel mindenre, és szerintem már az előző hónapban is írhattam volna: már felfogja, hogy ami kimegy a látóteréből, az nem tűnik el. Megszerzi háton fekve a feje mellé esett dolgokat, illetve ha valaki kimegy a képből, mikor jobbra néz, akkor azonnal balra fordul, hogy tovább figyelhesse.
Ő nem olyan lesz, mint Kistücsök volt, ez már most látszik. A bátyját letettük érdekes játékok mellé, és elvolt fél órát. Törpetündérke a kalandozó típus: mindent szeretne felfedezni, megszerezni (megnyálazni), és minden akadályt legyőz közben. Ennek megfelelően már kétszer leesett ágyról/kanapéról, és csak remélni tudom, hogy oda tudok majd figyelni, hogy ne nyeljen le semmit, illetve ne igyon/egyen semmit, ami nem jó neki. Rá sokkal jobban oda kell majd figyelni. Még a matricát is leműti mindenről, már kétszer találtam véletlenül nem levett termékismertetőket dobozokon, amelyek félig megcsócsálva lógtak játékos dobozokon. Hogy hogyan képes lepiszkálni ezeket, fogalmam sincs. Minden papír finom egyébként, a könyvek és újságok is.

Kedvenc elfoglaltsága még a pelenkaszaggatás: most, hogy elég meleg van, sokszor volt egy szál pelenkában, és ezeknek a papír pelusoknak jól bolyhosodik a külseje, ő meg szépen letépkedi, és csupa szösz kezét elégedetten megcsócsálja. Azóta beszereztem egy nagy bugyit neki, azt tépkedheti nyugodtan.
Kétszer már emberételt eszik naponta (tízóraira főzelék, uzsonnára gyümölcs), összesen ötször kap enni. Este kilenctől reggel 6-ig alszik, akkor eszik egyet, és szépen szundikál tovább 8-ig.
Szerintem alapvetően elégedett a világgal.
Kedvenc zenésze Bruce Springsteen.

Tesó-retró

Ez a hónap hatásos volt. Majdnem minden függőben lévő fejlődési mérföldkövet sikerült meglépni. Most már gyakorlatilag tökéletes az én-te használat, a tévesztés csak nehéz nyelvtani helyzetben fordul elő, és akkor is inkább kiváltja azzal, hogy mondja a nevét annak, akire gondol. Az R hangot újabban kb. D hanggal helyettesíti, szóval a hely már megvan, csak a pergetés nincs.
Ebben a hónapban egyszer csak egyik pillanatról a másikra pisi-szobatiszta is lett, azóta (már több mint három hete) nagyfiú-gatyeszt hord. A nagydolog még nincs rendben, eddig az ment, most kicsit visszaesett, majd meglesz az is.
Amúgy majdnem minden téren van most egy kis "visszaesés", ez a tesó-retró: újra "nem tud" kanállal enni, újra kell neki pelus a nagydologhoz, újra játszik a babajátékokkal (Montessori-poharak, zenélő telefon, stb.). Remélem, hamar túljut rajta, mert picit idegesítő.
A dologhoz annak is köze lehet, hogy most már egy szobában alszanak a törpék, az elején volt egy kis súrlódás, leginkább az elalvás nem megy jól, mert Kistücsöknek még mindig van cumija (kicsit túl sok volt mostanában a változás, és egyelőre nem vettem el tőle), Tündérpirinyónak meg nincsen, ezért beszédesen alszik el, zavarják egymást. De ha már elaludtak, nagy durmolás van közösen. Sőt, volt egy ilyen szívmelengető jelenet is egyik nap, hogy a baba nem tudott elaludni, és sírdogált, és a nagytesó odament hozzá, és megsimizte az arcát. Szóval jó dolog látni, ahogy igazán testvérekké válnak lassan az egy szobában, csak nagyon fárasztó.

Picúr amúgy tovább nagyfiúsodott: most már képes felmenni a csúszdán szemben, amit eddig mindig irigyelt a nagyoktól, még több mászókára tud felmászni, rövid ideig hintázik a kezével kapaszkodva és lógva, képes rövid ideig megállni egy lábon, messzire rúgni a labdát, satöbbi. De ami a leginkább nagyfiús számomra, az az, hogy képes bevallani, ha rosszat tett. Elmondja, ha elgurult egy üveggolyó, kiöntötte az almalevet, vagy leesett egy dinnyekocka a földre, sőt, egyik nap, mikor délelőtt velem rosszalkodott (eldobta a baba játékát a fűbe), és megbeszéltük, hogy este emiatt nem kap kakaót, és utána nem velem vacsorázott, megmondta Apának, hogy nem kaphat kakaót, mert rosszalkodott. Ez volt a csúcsteljesítménye ebben a hónapban.
Ja, és most már tudja azt mondani, hogy "Tessék", amikor odaad valamit. Annyira cuki, amikor a kistesója kezébe tesz valamit, és mondja, hogy "Tessék, ** baba"...
Persze ő is dacos hármas: minden úgy legyen, ahogy ő szeretné, mindenki foglalkozzon vele, a csúszda a játszótéren legyen csak az övé, és ne csússzon le a kisfiú, a mászókára meg ne másszon fel más, semmi se úgy legyen, ahogy mondom, és sehova nem akar menni, csak amikor már elindultunk, de az esetek 90%-ában ezeket lehet kezelni figyelemeltereléssel és kompromisszumos megoldásokkal.
Nekem a legnagyobb rádöbbenés azt volt megélni, hogy nem lehetek mindig ott vele. Eddig valahogy úgy képzeltem, hogy attól, hogy két gyerekem van, részt tudok venni mindkettőnek a mérföldköveiben, de sajnos nem. Egyszerű a dolog, vannak pillanatok, amikor nem tudok vele foglalkozni, és ha akkor más foglalkozik vele, és olyasmire tanítja, amit én akartam megtanítani neki, akkor nem leszek ott az első lépéseknél. Ezt nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, sikerült. Nyilván hatványozottan így lesz, amikor majd oviba megy... Ez van.

Mostanában sokat vagyunk kint egyébként, így kevesebbet játszik benti dolgokkal. Kedvence az üveggolyó-pálya amit még karácsonyra kapott, sokat játszik a csavaros játékkal, amit a szülinapjára kapott, szereztem neki fogaskerekes játékot, azt is szereti, és most már rengeteget játszunk a duplóval (főleg mert ebben az előzőekkel ellentétben nincsenek lenyelhető méretű darabok, amire Tündérpocok rávetheti magát), és amikor unatkozik, akkor még mindig a földön gurít dolgokat (akármit a kefíres doboz kupakjától a dobókockákon át a labdáig). Mostanában keveset ír billentyűzeten, most éppen szerintem nem érdekes neki annyira - valószínűleg azért, mert nincs új dolog, amit megtanulhatna (direkt nem mutatok neki többet). Azért néha írogat. Egyik nap leírta, hogy HINTA HINTA HINTA, és megmondta, hogy az első az övé, a második az enyém, a harmadik Apáé.
Van pár dolog, amiket már hónapok óta felejtek el leírni: például hogy megkezdődött az angolra való tanítása, leginkább szókincsbővítéssel, azóta tízig tudja a számokat, és tudja az összes színt angolul, más nem nagyon érdekli, rövid angol dalokat néz youtube-on. Valamint már elég sok ideje tudja, mi a nulla és a semmi közti különbség, az is menő szerintem. Eleve hogy érti a nulla koncepcióját (nulla golyó van a pályán), de még hogy jól is használja a semmi és a nulla szavakat, az menő szerintem.
Az ovihoz még három dolgot kéne megtanulnia (de még itt a fél nyár): orrot fújni, elmondani, mi a baja, és vécébe kakilni. Bónusz: cumiról leszokás. Fingers crossed.
Szóval ügyes, okos és kedves kisfiú, és tudja, hogy az okosság a fejében, az ügyesség a kezében, a kedvesség pedig a szívében van.

Pöttyös bableves

Most, hogy szülőként már kezdem látni, milyen fontos a gyerekek (és talán a felnőttek?) étel-elfogadásában a "marketing", egy csomó apróság beugrott a saját gyerekkoromból... Amikor például olimpiának hívtuk a tömlős sajtot (akkoriban azt hiszem, a Camping volt a menő), mert az volt a mondás, hogy aki azt eszi, az olyan menő lesz, hogy akár az olimpiára is kijuthat. Vagy a reszelt alma reszelt répa mézzel papi neve szárnynövesztő volt, és minden ilyen vitaminbomba után nézegettük egymás hátát a húgommal, hogy már látszik-e a szárnyunk egy kicsit.

Kistücsök mindig is gyanakvással fogadta az új ételeket. Korábban simán egyáltalán nem ette meg őket, csak véletlenül lehetett neki valami újat mutatni, ez szerencsére sokat finomodott a bölcsiben. De még mindig vannak fenntartásai, és ezeknek jobb elejét venni, mert ha elhangzik a bűvös "kóstold meg" szó, akkor vége van, egészen biztos, hogy nem lehet egy falatot sem a szájába tenni. Ehelyett az a követendő taktika, hogy teljesen természetesen a tányérjára teszem, és olyan fejet vágok, mintha egyértelmű lenne, hogy ezt ő meg fogja enni, és amikor megkérdezi, hogy mi az, mondok valami vonzót. Legutóbb például azt mondtam a rántott padlizsánra, hogy fasírt, és simán megette. Nem mindig jön be, de kreatívnak kell lenni, és akkor van esély. Vicces, hogy ez bizonyos szinten nyelvi probléma, hiszen a helyes elnevezés éri el a célt.
Holnap a lencselevest kell megkóstoltatnom vele, és délután azon gondolkodtam, hogyan adjam el neki. De mivel imádja a bablevest, valószínűleg pöttyös bableves lesz.

First contact

Hétfőn összetettük a pindúr pandúrokat egy szobába. Ma megtörtént, amire vártunk: az első, rácsos kiságyon keresztüli kézfogás. Csak olyan áhítattal bámultam a dolgot, hogy elfelejtettem screenshotot készíteni - amit örök életemre sajnálni fogok.

A heti eseményeket amúgy jól mutatja, hogy négy napja folyamatosan elalszom a sorozatepizódokon, és néha nap közben is majdnem. Első este két átjövés, négy felébredés, második este egy átjövés, három felébredés, harmadik este három átjövés, öt felébredés...

Begöndörítette

Az vajon mit jelent rám nézve, ha a viszonylag régóta játszott játékomban (Criminal Case) eddig sosem változtatott cool FBI ügynök avatáromat:

Hirtelen elhatározással egyszer csak átdesignoltam erre:

És ráadásul tetszik?

A nagyi barackteája

Megnéztem a Batman vs. Superman: Dawn of Justice-t. Kicsit megkésve, de most, hogy Tündérpocok már nem él az éjszakai kajálással, lehet, hogy fogok tudni moziban is filmeket nézni... Mindenesetre ezt jó lett volna moziban, de így se volt rossz élmény. SPOILER.

Rendes karcsapásokkal

Na, elmondom, mi a nyaralás.
Nem egyedül, kapkodva, gyereket etetve, hanem társaságban, lassan reggelizni. Reggel 9-re felöltözve, reggelizve, fogat mosva indulni a napnak. Kiolvasni egy könyvet. Időt szakítani a fák susogásának megfigyelésére. Szalonnát sütni. Beszélgetni a gyereknevelésen kívül másról felnőtt emberekkel. Úszni a Rukkel-tóban rendes karcsapásokkal, nemcsak Picúrt kísérgetve (amúgy ha ezt csinálhatnám minden nap, valószínűleg minden fizikai bajom megoldódna). Offroadozni egy elterelés miatt a szántás szélén, de nem elakadni a sárban.

A negatívumok: nehezen elalvó törpék, sok felébredés éjszaka, néhány szúnyogcsípés és égési pötty, kókadozó otthoni virágok. Megérte? Simán!