Végül is minden rendben

(a háttérben a Benny Hill-zene)

Hősünk 5-kor kel, etetni kezd. Közben kisfia átszalad a szülői szobába, elfoglalja anyuka helyét, minden végtag más irányba áll, nehogy mellé lehessen feküdni. Hősünk leteszi a babát, menne vissza fél órát pihenni, mielőtt reggel lesz, lekonyulva konstatálja, hogy a helye foglalt, majd egy székben csukott szemmel meditál kicsit. Kezdődik a reggel: zilált hajjal, félig pizsamában reggeliztetés, félig megevett reggelinél babanyöszörgés, pelenkacsere, reggeli másik felét már nem nagy kedvvel evés.
A baba vonakodva eszi a tízórait, rengeteget kell noszogatni, hogy öt milliméternél nagyobbra nyissa a száját, és a kaja ne az előkéjén landoljon. A szájnyitás egy tized másodperc egyébként is, ez afféle reflex-teszt.
Délelőtt hatalmas sétálás, mert el kell menni gyógyszertárba, majd mivel kisfiú még nem fáradt, elzarándoklás a papírboltba törzslapért, majd haza. Baba menne aludni, de nem alszik, ezért ebéd nem halad, kisfiúval játék lehetetlen. Anyuka felmegy babához, felveszi, mire baba beteríti a tízóraival az ágyat és környékét. Egyik kézzel babavigasztalás, másikkal padlófeltörlés, majd harmadikkal kisfiú pátyolgatása, aki éppen ekkor jól beszakítja a lábkörmét egy küszöbön, vérzik a seb.
Hányásos ruhák mosdókagylóba dobálása, némi áztatással. Következő versenyszám: egy kézzel ebédfőzés. Hősünk simán veszi az akadályt, és közben még ragtapaszt is ragaszt a vérző lábujjra, és még kétszer a kád fölé tartja az öklendező babát.
Kapkodó ebéd, majd jön a délutáni alvás, kisfiú úgy gondolja, hogy már nagyfiú, ezért nem alszik el, háromszor kijön. Anyuka felajánlja a szülői ágyat kínjában, húsz perc haladékot kér, majd megetetné babát, de baba nem kér enni semmit, csak nyöszörög. Anyuka gyorsan lefeji a felesleget, hogy ne zavarodjon össze a rendszer, és egy fél kekszet leimádkozik babán.

Húsz perc múlva még mindig nem alszik a fiú, úgyhogy további játék vele, miközben a baba ruháinak és ágyneműjének kimosása, illetve babatea-főzés, itatás.
Háromkor anyuka úgy érzi, itt az idő egy kis autókázásra. Kicsit kapkodva bepakol, bezsuppolja a két palántát, majd elviszi a törzslapot a védőnőhöz, és megy tovább a hipermarketbe vásárolni. Út közben baba elalszik, hősünk apokalipszist vizionál, mert fel kell ébresztenie a babát, hiszen a fiú nem alszik, mit fog majd csinálni, de végül az utolsó kanyarban fiú is elalszik. Anyuka ül negyed órát a két alvó gyerekkel az autóban. Baba felébred, hősünk elkezdené odaadni neki az uzsonnát, mikor is konstatálja, hogy nem hozott kanalat. Körbenéz, de nem talál semmit, elkezdi ujjal etetni. Miután tíz perc alatt a kaja negyedéig sem jutott, feladja, bezárja az alvó fiút az autóba, amiről tudja, hogy nem szabad, és beszalad a teaházba kanalat kunyerálni.
Fiú még ott van és alszik, baba megeszi uzsonnát. Hősünk új problémája, hogy nincs százasa, amivel kocsit vehetne. Odamegy nénihez, kér százast, néni ad, majd hősünk odamegy a kocsihoz, és konstatálja, hogy nem kell bele pénz. Hősünk kínjában röhög.
Beülteti babát, felébreszti fiút, fiú nagyon pelyhes, ezért kézbe veszi, egy kézben tartja a tizenöt kilót, másik kézzel tolja a kocsit. Visszaadja a kanalat a teaházban. Az üvegvisszaváltóban egy kézzel bepakolja az üvegeket, addigra felébred fiú, lehet vásárolni. Szerencsére van minden, sőt, egy pogi és egy dobozos narancslé is a kosárba kerül, úgyhogy kezd minden jóra fordulni.
A hazafelé út már nyugis, végül is minden rendben, mindkét gyerek kipihente magát, megvan a bevásárlás, kipihenten lehet várni apát.
Happy end.

Röviden

Most, hogy kiderült, nem ezen a héten, csak 12-én kezdjük az ovit, postjaim továbbra sem lesznek bőségesek. Viszont zajlik az élet, úgyhogy legalább röviden:

• Részt vettem életem első szülői értekezletén (igyekeztem nem megkönnyezni)
• Sikerült még az utolsó jó időben elmenni strandolni is és a tóhoz is
• Kiolvastam a Diamond Dogs, Turquoise Days két kisregényét, haladok a Prefect-tel (ezekről remélhetőleg részletesebben később)
• Voltunk igazi kirándulni az erdőben, nemcsak pici séta, hanem rendes hátizsákos túra a Szurdokvölgyben (a hátizsákban Pindúrtündér), ami azért karmikus és menő, mert utoljára éppen három éve jártunk ott, akkor egy kenguruban Kistücsökkel
• Kijött a One Night in Karazhan kieg a Hearthstone-hoz, ami régi szép emlékeket ébreszt (azok a jó kis Aran wipe-ok satöbbi), és még jó is, úgyhogy nyomom
• Ki fog jönni a Legion, amivel tervezek játszani szordínóban (kicsit rókabőrnek tűnik, de a Draenor is annak tűnt, aztán milyen jó kieg lett)

Most hirtelen ennyi jut eszembe, aztán majd még mondom.

Bábábá

Új beceneve van Tündérkének: Bababa. Mert ezt ki is tudja mondani. Néha Bábábá lesz, de kifejezetten magát érti alatta (pl. Ez a babáé, vagy Ezt megszereztem, vagy Figyelj ide rám stb.). Sőt, még úgy is képes kommunikálni, hogy tapsol. Ez két dolgot jelenthet: kér valamit (például meglátott valamit, amit ő játéknak vél, és általában nem az, vagy kéri, hogy nyissuk ki neki az ajtót), vagy ha magányosan ül a szoba közepén, és egyszer csak tapsol, akkor engem keres. Kilenc hónapos, és übercuki.
Valamivel 8,6 kiló fölött van, foga még mindig kettő (de már nagyon dundi az ínye, úgyhogy remélem, hamarosan legalább négy lesz), a haját elöl már le kellett vágni, mert a szemébe lógott, úgyhogy beszereztem csatokat is, szerencsére ő az a típus lesz, aki hajlandó elviselni a hajában.

Amint leírtam az előző hónapban, hogy még nem tud mászni, másnap már mászott, és ezzel kb. egyidőben fel is ült, azóta már a lépcsőn popikitolással az állásra is gyúr (ezt igyekszem tereléssel lassítani, ráér még szerintem).
Érti a "nem" szót, főleg "nemnem" formában. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyetért a dologgal, sokszor csak rámnéz, mosolyog, és csinálja tovább, de azért voltak már eredmények, most már nem rág annyit papucsot, mint korábban, és a kályha szellőzőjére is tudja, hogy nem játék. Csak nézi, mint egy cica az akváriumot.
Viszont _mindent_ megtalál a földön. Vettem már ki a szájából elgurult cheeriostól uborkakockán keresztül faldarabkáig mindent, szerencsére még semmit nem nyelt le. De azért nagyon várom, hogy mikor hagyja abba ezt a szájba vevés időszakot...

A bábábán kívül még rengeteg mindent mond, van keke, hehe, dádá, eő, minden, de a két kedvence a banshee-sikoltás és az átokszórás (beszorított hanggal bábábá), ez utóbbi különösen nyilvános helyen vicces. Szóval igazi kis boszi lesz, minden megvan hozzá, még a felemás szem is (jelenleg épp mindenszínű a szeme, van kék, zöld, barna benne csillagosan, és az egyik sötétebb, mint a másik). Világos hajában is megjelent hat darab sötétbarna hajszál, azokat örökölte tőlem...
Az elmúlt egy hónapban kifejlesztette a pelenkából kikakilást, ami felettébb sanyarú volt, mert a háta közepéig ért a dolog, minden nap legalább két ruhát használt... úgyhogy kénytelenek voltunk pelenkát váltani (Libero lett az új választás, ami anno Kistücsöknek egyáltalán nem jött be). Viszont ahogy Malcolm doktor is megmondta a Jurassic Parkban, az élet a kaki utat tör magának... Azóta sokszor oldalt jön ki az anyag.
Ja mert amúgy kajálásban egyre jobbak vagyunk. Még mindig napi három anyatejecske van, de már kiegészítéssel, és van husi, főzelék, sőt, a kekszet és a kenyeret is kipróbáltuk (mindenevő a Tündérke). Amivel egyelőre hadilábon állunk, az a paradicsom, amiatt hányt is egyszer szegény, majd egy hónap múlva újrapróbáljuk. És még nem igazán kezdtem el bevezetni a tejtermékeket, de ez inkább a saját bambaságom, neki tetszene szerintem.
Továbbra is szívesen játszik mindennel, ami nem játék, kedvence a lépcsőpaskolás, de azért szeret duplózni, és imádja a matchboxokat, percekig elvan azzal, hogy mutatóujjal pörgeti a kereküket.
És olyan kedves kislány, hogy képes nélkülem órákat ellenni. Nem használom ki a dolgot sokszor, de azért néha jól jön, most fontos korszak lesz, amikor ez a türelem és kedvesség aranyat fog érni a tesójának.
Ja, és fürdött a tóban, ahova járni szoktunk - és imádta.

Kistücsök és Bubu

Újabb egy hónap telt el, és ez már az ovira készülés jegyében. Úgyhogy kezdjük ezzel. Olvastam egy cikket, hogy mit kéne tudnia, hát...

• Orrfújás. Not.
• Pohár. Pipa.
• Önálló étkezés. Pipa (amíg meg nem unja)
• Öltözködés. Le tudja venni magáról gyakorlatilag minden ruháját (talán a pulóver a kivétel). Fel nem annyira, de azt szerintem ilyenkor még nem is kell.
• Eszközök. Pipa.
• Rendrakás. Általában pipa lenne, de mostanság inkább pont az ellenkezője. Vagy szétszórja, vagy eldugja. Egyiket sem erőltetem.
• Hivatalos szavak. Pipa.
• Probléma elmondása. Az esetek kb. felében pipa, a másikban nem.

Ami szerintem még nem árt:

• Érthető beszéd. Tökéletesen sikerült kikorrigálni a tévesztést, most már olyan szépen, egész mondatokban beszél, szép kiejtéssel, hogy akárki megérti. Vannak önálló gondolatai, és ezeket meg tudja osztani, illetve van önálló akarata, amit ki tud fejezni szóval (legtöbbször).
• Mászni akarás és tudás. Pipa.
• Minimális szociális érzék. Labda egymásnak rúgása már nemcsak velem megy, de azért nem nagyon szuperál ebben. Tesóval edzünk, hogy mit hogy kell csinálni, amikor más játszik a mi játékunkkal, amikor mi akarunk játszani más játékával, vagy elveszik a játékunkat, mi vesszük el, szétrombolunk egy tornyot, amit nem mi építettünk, stb. Haladunk.
• Szobatisztaság. Ahhoz képest, hogy törvényileg nem kötelező, minden állami oviban kérik. Nagyjából megvagyunk, pisi 100%-os tökéletes, kakival meg szerintem csak engem akar bosszantani, amikor nem sikerül.

Szerintem menni fog neki ez az ovikezdés, nyilván lesz mit tanulni, de az nem baj. Viszont közben még okosabb és még ügyesebb lett megint. A két hetes nagyszülőknél pihenés során megismerkedett az órával, ezt mostanra odáig fejlesztette, hogy ha fél vagy egész óra van, akkor azt angolul és magyarul is leolvassa az óralapról. Sőt, annyira megy neki a dolog, hogy már elkövette az első absztrakciót is: két összetett duplo-karámból is csinált nekem órát úgy, hogy letette a földre valamilyen szögben, és kért, hogy mondjam meg, mennyi az idő.

Sőtsőt, mivel az óra ennyire megy neki, megtanultuk a hónapokat is, mert az is 12, és pont jól sikerült lerajzolni. A hónapok nevét persze nem tudja, csak a számukat egyelőre, de érti, hogy három hónap egy évszak.

A számokkal amúgy ott tartunk, hogy tíz alatti összeadás kisujjból, tíz és húsz közötti összeadás pedig viccesen ("elrepül a tíz, összeadjuk, visszarepül a tíz"). Az ilyen számos állatkás puzzle (rakd össze az öt mókust az ötös számmal és az ötöt mutató kézzel) már unalmas neki, kirakja és megy tovább, úgyhogy most épp azt találtam ki, hogy "számot bontunk", azaz kiteszem a 9-es számot például, és ő megkeres két olyan kezet, amelyeknek az összege kilenc (pl. hatot mutató kéz és hármat mutató kéz).

Annyira sokat hallgatta egy régi kis játékát, amit elvileg a tesójának adtam volna, de ő visszavette, hogy a kilenc különböző zenét, ami van benne, meg tudja mondani hallomásból, hogy melyik gombot nyomtuk le. A mini szintetizátorán eljátssza az Elvesztettem zsebkendőmet... és a Boci boci tarkát simán, majdnem ritmushelyesen. Szolmizálva is el tud énekelni három vagy négy dalt. De az aktuális sláger az ábécé-dal, ha unatkozik, mindig azt énekli, sőt, ezt énekli a húgának is, ha az sírdogál, vigasztalásképp.

Ebben a hónapban sikerült egy telitalálatot mesélnem neki, mert megalkottam Bubut, a számemberkét, aki azóta teljesen belakta a hétköznapjainkat. Megépítettük duplóból, sok mesének főszereplője, és persze Bubu is alszik, mikor ő, stb. Úgyhogy kénytelen leszek megvarrni neki karácsonyra.

Két hét pihenés során keresztrejtvényt is fejtett (=összefirkálta), viszont segített három megfejtésben is Nagyapának, sajnos csak egyre emlékszem: mi az ábécé első betűje. 

Ja, és kipróbáltuk a fűszerszagolást "idegenben" is, ismeretlen zacskókkal és fiókokkal, és nyolc fűszerből csak egyet nem ismert meg (tárkony), és a bazsalikomot nem szagról, hanem képről mondta meg. Úgyhogy szaglást is fejlesztettünk.

Tapintásról írtam, csináltam neki kispárnákat, meg tudja találni a párjukat, tízből egyszer ront.

Úgyhogy a három fontos dologból az okosság és az ügyesség megvan, mostanában a kedvességben nem remekel annyira. Ennek egyik fontos tényezője az, hogy abbahagyta a délutáni alvást... Remélem, ez visszajön oviban. Már cumival se nagyon aludt el, de elvettük tőle a délutáni cumit (egyrészt, hogy ne az ovival kösse össze, és az ovira haragudjon a cumielvétel miatt, másrészt mert picit előre áll a foga), és azóta semmi alvás, csak sok nyűgösség és hiszti, amikor már fáradt (ilyen korábban nem volt). Fáradtságon nem múlik, mert ma például kirándultunk vele két órát, ennél jobban senki nem tudja kifárasztani. Nem tudom, mit lehetne segíteni neki, hogy elaludjon. Nagy szüksége lenne arra a délutáni alvásra, csak valamiért nem megy neki.

Izgalmas időszak jön, meglátjuk, milyen a bizonyítványom.

Sikló és sulyom

Szóval hétvégén Taksonyban voltunk. A hely igazi romantikus időutazás: poros utcák, titkos ösvények a nádban, stégek régi, kiselejtezett fotelekkel, vízben úszó sulyom, kedves faházak, nyaralás-illat, lassan hömpölygő idő (és Duna).
Ilyeneket csináltam, hogy: hátradőlve élveztem a semmittevést, hullócsillagokat néztem, játszottam a telefonomon kicsit, olvastam, üldögéltem a vízparton, fagyit ettem, meg ilyenek. Egészen sikerült felidézni, milyen volt, amikor régen nyaraltam, hehe.

Nagyjából középen a sikló a szájában a hallal

Sőt, olyat láttam, amit még soha: végignéztem, ahogy egy sikló megevett egy picike halat. Elég sok siklót láttam életemben (tipikusan a Balatonban), kedvelem is őket, régen komoly harci egyletet állítottunk fel nyáron, hogy a bunkó németek üvegcsapdáiból kimenekítsük a siklókat a strandon, meg olyan is volt, hogy úszógumival és Apuval beúsztunk a mélyvízbe, és találkoztunk egy siklóval, és megbarátkoztunk, és rámmászott, és én nem féltem egyáltalán. De ilyet még sose láttam.
Vasárnap pedig a Rukkel-tónál voltunk, ami szerintem a Budapesthez közeli strandok közül az egyik legjobb (a Lupa-strandon nem voltam még, de tervezem), és van benne ingyenes 2-6 éves minicsúszda, Kistücsök legnagyobb örömére. Persze maga a tó is szupertiszta, kellemes, kicsit kavicsos, nem iszapos, 23-24 fok volt. A fagyiárus nem volt nagyon kedves, mert nem adott plusz tölcsért, de ez nem rontotta különösképpen az élményt.

Kifogás

Mint a mellékelt ábra mutatja, ez életem legkevésbé szabadfoglalkozású hónapja. Pindúrtündér elkezdett mászni, Kistücsök pedig még nincs oviban, úgyhogy most árgus szemmel figyelek reggel fél 6-tól este 9-ig. Ja, mert pont váltják egymást alvásban, illetve most a nagyfiú kitalálta, hogy a délutáni alvás hülyeség, amitől napközben semmi pihenésidőm nincs, este pedig vinnyog és fáradt (pont ugyanezt csinálnám én is legszívesebben).
Közben etetés, öltöztetés, kakivakarás, játszás, fegyelmezés, vigasztalás, ebédkészítés, kaja darabkákra vágás, pisi végsőkig visszatartás mert elmenni nem tudás, saját evésre és ivásra figyelni sem tudás, kakivakarás és etetés és fegyelmezés még, satöbbi.
Erről meg ugye ha lenne is időm, minek írnék.

(de azért majd írok a Nice Guys-ról, a hétvégéről és a Rukkel-tóról, siklókról, az Olimpiáról, az egyenes hasizomról, az elemi félelemről, a felnőtté válásról, meg mindenféle jóról... egyszer)

Tapintás

Közben ezt kreatívkodtam gyorsan egy filmnézés közben (Nice Guys, jó volt, majd írom):

Nyolc pár pici (3x5 cm) párna, amelyekkel úgy kell játszani, hogy nyolc kint van a kanapén, a párjuk egy zsákban, Kistücsök belenyúl a zsákba a kezével, kitapint egy párnát, és megkeresi a kanapén levők között a párját, majd kihúzza a kezét, és megnézzük, hogy tényleg stimmel-e.
Már megcsinálta párszor mind a nyolcat ügyesen, csak tapintással.

Adásszünet után

Ezt nem szedtük le

Nah, elnézést az adásszünetért, nyaraltam. Legalábbis amit ilyenkor lehet nyaralás címén elkövetni nyolc hónapos babával. Sok kirándulás, vargányaszedés az erdőben, szederbokorról szederbokorra járás, rengeteg tóban fürdés (Pindúrtündér is élvezte a végére, és ezt tudatta sok csapkodással és rugdosással) bónusz árnyékban barnulással, plusz rengeteg finom étel és süti evése.

Az egyiknek zöld

Kistücsök slágerjátéka (ideje 50%-át kitöltötte) az öt közlekedési lámpa volt, amit corn flakes-es dobozból csináltam neki (egy teljesen egyszerű kör egyik oldala piros, másik zöld, és lehet forgatni), de a két hét végére teljesen megismerkedett az analóg órával magyarul és angolul is, úgyhogy a maradék 50% jelentős hányadát az alábbi kérdések töltötték ki: Hány óra van? What's the time?
Tündérpocok is megmutatta, mit tud: ez alatt a két hét alatt megtanult tökéletesen mászni (az a klasszikus négykézlábas), teljesen képes birtokba venni akármekkora lakást és házat, illetve képes felülni is. Ez nagy előny, mert így végre betehettük a hintába és a kirándulós hátizsákba is.
Az én mérlegem plusz húsz elolvasott oldal, valószínűleg legalább plusz két kiló, asszem négy Teknőc fagyi (nyamm), valamint két mozi (Star Trek: Beyond és Suicide Squad - ez utóbbiról később).
Ami elmaradt: blogírás (hehe), házikó burok varrásának befejezése (saját bénaság miatt), fotók rendszerezése, novellaírás.