Limitált kitekintés

Szóval adott egy senior, akinek t-s az e-mail címe, és számítógépen nézi, Outlookkal. Először fog a kezébe okostelefont, mert tönkrement az előző, és rávettük, hogy milyen jó lesz neki ez (szerencsére kezelni tudja). Elmagyarázom neki a három legfontosabb funkciót, és beállítom neki a gmailben, hogy letöltse a t-s leveleket is.
Egy hét múlva megyek, finoman panaszkodik, hogy jó ez a telefon, és jó ott olvasni a leveleket, de azóta a gépen nem jönnek meg a levelek, és szeretné ott is.
Mondom mi a fene, tuti direkt figyeltem rá, hogy ne legyen ez a gond, benn hagytam a pipát, hogy maradjon a szerveren a levél.
Megnézem, tényleg. Nézem a súgót, benne van, hogy néhány szolgáltató akkor is letörli a leveleket letöltés után, ha az van beállítva, hogy ne tegye.
Szuper, akkor kerülőút: állítsuk be a gmail letöltését az outlookba (ezzel kicsit möbius-hurokba fogva a leveleket, de mindegy). Beütöm gugliba, hogy kell, elkezdem csinálni, nem megy. Kiderül, hogy egy 2003-as helpet nézegetek, most már tök máshogy kell. Jó, kezdjük elölről.
Ekkor kellene elkezdenem elindulni. Nem baj, megcsinálom, nem hagyom ott neki.
Megnézek egy immár dátumhelyes útmutatót, megcsinálom, nem megy. Szerencsére van tovább szöveg, mit csinálj, ha nem megy címmel. Azt is megcsinálom, még mindig nem megy. Most már nagyon indulni kéne.
Huszáros mozdulattal eldöntöm, hogy visszaállítom az eredeti állapotot, és majd máskor szívok vele: törlöm a gmailből a pop letöltést, küldök egy próbalevelet a t-s címre, és várom, hogy majd letölti az outlook.
Nem tölti. Nézem a folyamatrészletezőt, felkiáltójel van a t-s letöltésnél. Mi a fene lehet az, nem is piszkáltam!
Megnézem, azt mondja, betelt az üzenetkvóta az outlookban, nem tud több levelet fogadni. Megnézem, 16 ezer levél van a pst-ben. Mit csináljak, ami a leggyorsabb megoldás? Rendezem méret szerint, letörlöm az első ötven 10 megánál nagyobb levelet. Tekercsel. Kiteszi a fejlécre, hogy (Nem válaszol). Az anyukád térde kalácsa!
Bezárom feladatkezelőben az egészet, megnyitom újra. Azt mondja, nem megfelelően lett bezárva a személyes mappafájl, úgyhogy most ellenőrzi, nem hibás-e. 30 mp van vissza.
Eltelik fél perc, kiírja, hogy most már 40 mp van vissza. Aztán már 50, aztán egy perc, aztán két percnél megáll, és negyed óráig nézem a zöld csíkot. Egyszer nyomok mégsemet, akkor mondja, hogy ő ugyan meg nem nyitja a fájlt, amíg nem végzett. A pipibe.
Befonom az ujjaimat, mire végez, már azt hiszem, megint kifagyott, de nem, végül csak megnyílik. És elkezdi letölteni a leveleket abból az időből is, amikor már be volt állítva a gmail.
Azaz: nem törölte le a t a leveleket, tényleg ott voltak a szerveren. Csak simán betelt az outlook, ez volt az eredeti gond. Teljesen feleslegesen szívtam nettó egy órát.

Azt valaki mondja már meg, hogy ha betelik egy pst, az Outlook mi a rákért nem nyit teljesen magától egy másikat, hogy a szerencsétlen felhasználónak ezzel ne kelljen foglalkoznia?!

Popeyina

Tíz hónapos lett Pindúrtündér. Amúgy egész érdekes visszaolvasni Kistücsök történetét, egész hasonlóan fejlődnek. Bababa is áll mindenbe kapaszkodva, és gyakorlatilag mindenhová elmászik, annyi a különbség, hogy ő magabiztosabb és/vagy bátrabb. Például simán felmegy a lépcsőn négy lépcsőfokot, aztán nem tud lejönni, illetve akkor is megkapaszkodik az asztal szélében, ha lábujjhegyre kell állnia. Mászni olyan gyorsan tud, hogy ha egy picit nem figyel az ember, már teljesen máshol van, és ez csak azért nem annyira jó, mert még mindig mindent megeszik a földről (ma éppen egy pici papírdarabot és két apró deszkadarabot szedtem ki a szájából).
Finommotorikája is sokat fejlődött, tud csippenteni (pl. kenyérdarabkát), két tárgyat tud egy kezében fogni, és sokat játszunk beletevőset kisebb-nagyobb dobozokba, és az esetek 90%-ában bele tudja tenni az egészen kicsi pohárba is a dolgokat. Sőt, megtanult rendesen lapozni, és azóta ez az egyik kedvenc elfoglaltsága: mondókás könyvtől a Hegymániáig bármit. A mondókáskönyvben megtalálja és megismeri a kutyust (nem a prototípust, hanem egy bizonyosat).

Beszédben rengeteget fejlődött, szinte minden hangot képes képezni, teljesen random sorrendben, sok ismételgetéssel, de van, hogy csak így egymás után dobálja őket, pl. "ptyaó". Legtöbbet mostanában azt ismételgeti, hogy "ta-ta", szerintem ez az "ott".
A játszóteret nagyon szereti, éppen most lehetne kicsit többet ott lenni, és most kezd el hideg lenni sajnos, úgyhogy majd jövő tavasszal. Eddig már libikókáztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, és azzal is elvan tíz percig, hogy áll az egyik mászókába kapaszkodva, vagy nézegeti a deszkákon a görcsöket. Amikor még volt olyan meleg, hogy mezítláb lehetett kint, akkor egyszer némi segítséggel simán felmászott a csúszdán kapaszkodva. Amin enyhén meglepődtem.
Evés terén most nem állunk olyan nagyon jól, többször is hányt ebben a hónapban, mindig mást találtunk ki, hogy miért lehetett, sosem fog kiderülni. Most már eszi tételben a joghurtot, gyümölcs továbbra is jöhet, de a zöldségeket nem annyira szereti, legalábbis papi formában. Ha papit akarok adni neki, akkor állandóan bele akar nyúlni, úgyhogy adtam a kezébe egy másik kanalat, egy ideig csak játszogatott vele, de most kitalálta, hogy majd akkor ő kanalaz (és sikeresen bele is tudja tenni a kajába, csak utána elkezd örömében ütögetni). Úgyhogy elkezdtük a darabos kajákat, hihetetlen ügyes ebben, simán eszi őket, csak nem tudja még tételben fogyasztani. Az viszont biztos, hogy a spenót a kedvence, mert akármi mást adok neki, arra nem nyitogatja a száját úgy, mint a spenótfőzelékre.
A szundimaci annyira bevált nála, hogy mindig megörül, ha látja, néha ki is veszi az ágyból, ha a gyerekszobában játszunk, hogy magához ölelgesse, és bárhol meglátja, elindul megszerezni. Ez utóbbi lelkesedést még egy tárgy képes kiváltani belőle: bármely papucs. Úgyhogy a papucsokat rendszeresen megszerzi annak ellenére, hogy igyekszem vigyázni, de tény, hogy most már valamivel kevesebbet veszi őket a szájába.
Kezdi teljesen érteni a világot maga körül, és ebben a hónapban már volt is olyan élményem, hogy a két gyerek az nem egy meg egy, hanem annál több, mert egyszer elvettem tőle a könyvet, mert elszakította az egyik lapot, és Kistücsök odament, és megvigasztalta teljesen egyedül. De fordítva is, Tündérpocok meg most már simán érti, ha közös játék van, és részt akar venni benne a maga módján.
Még mindig jól alszik (este 8-tól reggel fél 6-ig, délután kétszer egy órát), még mindig két foga van, még mindig csupa mosoly, és most már majdnem mindig értem, mit szeretne, annyira kifejező.

Van remény

Megnyugodtam: van remény.
Ma azt a feladatot kaptam, hogy találjak meg otthon két olyan dolgot, amelyeket három évvel ezelőtt kellett eltennem, hogy majd egyszer szükség lesz rá. És megtaláltam.

A számok az előszobában alszanak

Ovi-tábla

Ebben a hónapban az ovi volt a legnagyobb izgalom - ahol eddig összesen négy napot töltöttünk, mert később kezdődött (12-én), és három napot otthon kellett maradni betegen. De azt hiszem, Kistücsök példásan viseli a dolgot. Nem mondom, hogy élvezi, de érti, hogy ez a feladat. Persze még nem volt meg a teljes siker, mert még csak holnap fog ott ebédelni, és még nem aludt ott (itt Pomázon kicsit gyerekbarát az oviba szoktatás, nem durrbele - persze én is nyilván kényelmesen intézem, mivel otthon vagyok, nem dolgozom). Szóval van zászló majdnem minden cipőben és ruhán, bevittük a takarót, és készítettem egy ovis faliképet, ahol minden gyereket lerajzoltam pálcikaemberként, és majd amikor megismerjük őket, akkor majd szépen kiegészítjük a rajzot. Bejött, mert az óvónénik így szóltak az első nap: "Hát te tudod, hogy hívnak engem? Tudtad, hogy kikhez jössz az óvodába?" Az óvónénik egyébként aranyosak, leosztották maguknak a rossz rendőr-jó rendőr szerepköröket, de tőlük telhetően foglalkoznak a gyerekekkel. És az is jó, hogy az a kissrác, aki együtt kezdett velünk, már járt bölcsiben, úgyhogy szintén nem esett kétségbe a helyzettől, és ez Kistücsöknek is megnyugtató, ha nem sírdogál más se (szerintem).

Első nap az óvodában

Amúgy továbbra is a számok a sláger, megígértem neki, hogy ha ovis lesz, elszámolunk százig, azóta többször, és azóta csak számokat ír a számítógépen is, kedvence a 100, 90, 80, 70, 60, 50, 40, 30, 20, 10 vagy 1-16-ig. Eddig egyszer még egy ilyet is írt: 3+2=5 (a jelekkel együtt).
A duplóban is a tíz számos vonat a kedvence, a vonat nélkül. Olyannyira, hogy a számokkal játszunk bújócskát (eldugja az egyik duplót, és a másik dupló keresse meg - hozza nekem a kockát), sőt, egyik nap letette őket arccal lefelé az előszobaszekrényre, majd közölte:
- Ha legközelebb mész pisilni, halkan menj az előszobában, mert alszanak a számok!
Néha azt játssza, hogy ő egy szám. Kiteszi oldalra a kezét, és mondja, hogy ő most egy egyes, vagy felmászik a székre fekvőtámaszban, és ő a hármas... Elsőre nehéz volt belelátni, hogy mit szeretne, de többnyire hihetetlenül kreatív, és egyszer se mutattam meg neki, mit csináljon ehhez.

Hármaska

Illetve az összeadás is megy húsz alatt, amikor két tízes van benne, az már nem, de igyekszem lassítani a dolgot, ahol lehet. Viszont mivel nem tudja kiszámolni, mennyi 12 meg 14, áttért az ismeretlenes egyenletekre: mennyi öt meg öt meg anya? (tíz meg anya) Ebből a legkeményebb az volt, mikor fejben kiszámolta, hogy mennyi hét meg kettő meg anya meg egy.
De azért néha kimerészkedik a számok világából, igyekszem sokat játszani vele mesélőset, de még mindig nem mesél magától. A szókincse viszont exponenciálisan fejlődött, ilyeneket mondott teljesen magától, hogy "furmányos" meg "például". Sőt, viccelünk is. Egyik nap megkérdezte, mi az a "lámpra". Mondom a lámpra egy olyan lámpa, amelyik járt a R betűk országában. Ez annyira megtetszett neki, hogy napokig ez volt a sláger, rengetegszer kellett neki válaszolni az ehhez hasonló kérdésekre: "Mit csinál az a lámpa, amelyik elrepült repülővel a R betűk országába?"

Szeptemberi jó időben

Érzelmileg is fejlődik, egyszer magától megvigasztalta a kicsi húgát, akitől elvettem egy könyvet, mert eltépett egy lapot, és elkezdett sírni. Meg mikor felébredt, és látta, hogy Pindúrtündér még alszik, akkor settenkedve jött ki (=settenkedő elefánt), és becsukta maga után a szoba ajtaját. Meg mikor a nagyapja kérdezte, hogy hol aludt a kisunokám, azt mondta, hogy "az egyik kisunoka ebben az ágyban aludt, a másik kisunoka meg itt" - korábban sosem osztozott ezen a tituluson.
Persze a játékait nem adja oda, és általában a szoba átellenes sarkába vonul, csak már nem nagyon tud hova, mert a kisasszony viszonylag gyorsan képes követni. Úgyhogy előbb-utóbb kénytelen lesz együtt játszani vele. Eddig két kedves együttjátszás van: a tesó-ubbá (ő ugrál az ágyunkon, a babát meg én "ugráltatom" ülve az ő ritmusára) és a kanapé-püfölés (felváltva püföljük, és a kicsi is érti, amikor ő jön).
Szóval továbbra is minden nyűgösségével és makacskodásával és néha óbégatásával együtt ő a kedvenc kishercegem.

Kedves Sors

Kedves Sors! Finoman fogalmazva is bunkóság volt szerintem, hogy két nappal ovikezdés után megbetegítetted az egyébként egész ügyesen oviba járó kisfiamat, és az pedig még nagyobb bunkóság volt, hogy ezt a kislányomra is rákented. Nem az éjszaka nyolcszor felkelés, hűtőfürdőzés és nappali nyűgösködés zavar, hanem az, hogy telibe trafáltad az oviról gondosan kialakított pozitív képet.
Ha azért csináltad, mert feszített helyzetben jobban teljesítek, akkor csak úgy mondom, hogy az elmúlt majdnem tíz hónap elég kemény volt, és köszönöm, nem kérek több nehezítést.

Mellesleg mondom, hogy a dokinál a váróteremben órásat játszottunk Kistücsökkel (angolul), és a két mutató már smafu, úgyhogy három kismutatóval és egy nagymutatóval nyomjuk. A mellékelt képen épp fél tíz, fél három és fél négy van, és ezt ő meg is mondta.

Repülők, szörfösök és pöttyök

Az ovihajrá utolsó pár órájában sikerült elkészülnöm a Nagy Művel:

12 patches takaró rávarrva egy polárpokrócra, szélén szegély, illetve kispárna, huzattal, saját Kistücsök-kedvenc anyagokból. Mindegyiken ovis jel hímzés.

Köszönet a közreműködésért Mamának!

A fehér az barna

Mostanában rém nagy hülyeségeket álmodom, és nagyon valóságosnak tűnnek. Nem tudom, miért. Azt tudom, hogy korábban azért álmodtam hülyeségeket, mert keveset aludtam, és azt is megszakításokkal, most viszont már egy ideje képes vagyok egy huzamban átaludni hat órát, hat és felet. Mi baja van a tudatalattimnak?

A fehér az barna, csak az
egyik oldalát színeztük ki

Még azt se mondanám, hogy mostanában néztünk volna ijesztő vagy feldolgozni való filmet (csak a Civil War volt, erről nem lesz post, a film akkor válik nézhetővé, amikor elkezdődik az akció ott a reptéren, addig szörnyű), és azt se mondanám, hogy meglepő vagy különleges élmények érnének egyébiránt. A legszörnyűbb dolog, ami történt velem a napokban, az volt, amikor a DM parkolóban békésen toltam a babakocsit az autó felé egy kézzel, másikkal fogtam Kistücsök kezét, és egyszer csak ránk tolatott egy nő. Kiabálok, hogy hé, hé, mire kinéz az egyébként közben telefonáló ötvenes szőkített p*, és nem bocsánatot kér, vagy fülét-farkát behúzva elsunnyog, hanem beszól, hogy a járdán kéne mennem.
Azt se mondanám, hogy iszonyú agyi leterheltségben vagyok, sőt. Az üresjáratokat azzal tölti ki az agyam (pedig nem kérem ilyesmire), hogy listát ír azokról a dolgokról, amelyekre nincs időm. Kicsit demoralizáló.
Amúgy ovikezdés jövő hétfő, addig még vár rám egy takaró, két párnahuzat, rengeteg hímzés, és egy pár quest Ashunában...
De legalább ma megcsináltuk az őszi ablakdíszeket a nagyfiúval.