Hogy kell feldobni másnak a napját?

Próbálok hívni egy ügyfélszolgálatot, minden ügyintéző foglalt. Közben próbálok játszani a kislányommal tükröset, autósat, ami éppen sikerül. Megy a zene a fülemben, multitaskolok ezerrel, és abban a pillanatban, amikor felveszik a telefont végre, mondom:
- Brümm-brümm-brümm!
Csaj felnevet, majd:
- Ez volt az eddigi legjobb bejelentkezés!

A jó borra, pecsenyére

Fél év intermezzótól eltekintve 2012 óta nem ittam alkoholt. Nade most! Az első választás egy Vesztergombi Turul lett, éppen 2012-ből. Csak mert a Sors, a Világmindenség, meg minden.

Nem én ittam meg az egészet!

Gourmand huncutka

A kislányom mától nem baba: egy éves lett.
Igazi kis huncutka; tudja, mit nem szabad, és miközben mégis csinálja, mosolyog cukin, hogy ne lehessen rá haragudni. Teljesen jól érti a világot maga körül, integet, amikor kell, nem ellenkezik, ha megyünk az oviba a nagytesóért, és nem szeppen meg, ha új helyre kerül. Nagyon a határán van annak, hogy elindul: kapaszkodva akárhova elér, de a szoba közepén is feláll kapaszkodó nélkül, próbálgatja magát, ügyesen egyensúlyoz, és már riszálja is a popiját a zenére állva (ami nagyon cuki). Szóval szerintem legközelebb már arról írok, hogy elindult.
A mászás pedig kiválóan megy neki, gyorsan és ügyesen mászik, a kanapéról/ágyról is szépen lábbal-popival lecsúszik a szélén, lépcsőn, mászókán simán felmegy. A konyhából a spájzba kellett tennem a nagy sámlit, mert nemcsak a rendeltetésszerű lépcsőjén, de az oldalán is felmászik a konyhapultra. Sőt, ebben a hónapban egyszer volt olyan, hogy egy kicsit nem figyeltünk rá, és felmászott másfél emeletnyi lépcsőn...
Elkezdett napközben egyszer aludni, bár ez még kevés neki, estére nagyon elfárad. A kettő viszont sok, csak akkor tud kétszer aludni, ha autóban vagy babakocsiban altatom, amit meg nem szeretek, mert azt szeretném, hogy az ágyában tudjon és szeressen aludni.

Az elmúlt hónapban volt egy kis nyavalyája az alvással amúgy is (valószínűleg egy kis betegség is közrejátszott), sokszor ébredt hajnalban, néha többször is, sírva, amit korábban sosem csinált. Szerencsére pár napja abbahagyta, úgyhogy most ismét béke honol éjszaka nálunk, se népvándorlás, se folyosón üldögélés, se sírdogálás.
A babajátékok továbbra sem érdeklik igazán, mivel látja, hogy azzal nem játszik senki. Tipikusan azok a játékok tetszenek neki, amivel a tesója játszik, most már megengedtem neki a golyópályát is (addig játszhat, amíg a keze a golyóval nem indul a szája felé, akkor elveszem), illetve a rajzolást (amíg nem rágcsálja meg a ceruzát), mert állandóan arrafelé sertepertélt. Közös játék a duplo, nagyon szeretné összetenni őket, egyelőre csak véletlenül sikerül, ami általában frusztrálja, és akkor nem csinálja tovább. De a duplo kutyus nagy kedvenc, és persze a számos duplók, amivel szintén nem játszhat. Hintázni is szeret, de pl. a buborékfújás nem hozza lázba, inkább magát a folyadékot próbálja megkaparintani, a szállongó bubik leginkább bosszantják. Gondolom, ez változni fog, ha már tud járni, és időben odaér, hogy kipukkantsa.

A rajzolás kapcsán kiderült, hogy nagyon nagy eséllyel jobbkezes lesz, mert a bal kezével nem is fogja meg a ceruzát. Korábban volt némi kétség, mert a kaját mindig bal kézzel csippenti (nem mintha baj lenne a balkezesség, csak megfigyelés).
Mostanában sokat üldögélünk a konyhapulton hazavárva a családfőt, úgyhogy vele korábban kezdtük a szagizást. Annyira tetszik neki, hogy már napközben is sokszor mutogat a fűszerekre, de azért igyekszem nem belevadítani. Kedvence a szegfűszeg, a kakaó és a Dr. Oetker vaníliaaroma.
Ma voltunk a védőnéninél, 9216 gramm volt. Négy foga van, de mindent maga szeretne megenni - és végre eszik is, mert az elmúlt három hétben csak szenvedés volt (szintén valószínűleg a betegség és maradványai miatt). Ezen a héten viszont hirtelen mindent megeszik, tipikusan az én kajámból kunyerál, szóval fokhagymás-paradicsomos fussilit éppúgy evett már, mint spenótos quish-t. Dedikált babakajára rá se néz, vagy sikoltva menekül előle. Igazi gourmand lesz a kiccsaj... Csak növeszthetne hozzá még némi fogat.

Amúgy az all-time kedvenc még mindig a spenót, azt szívesen eszi akármilyen formában. A répát nem kedveli, viszont végre eszik némi levest is, illetve most már minden nap egy pohár joghurt is elfogy. Egy egész banánt simán betol uzsonnára, nem ám szeletkékre vágva, hanem kézzel, harapva, mint a nagyok. Imádja a pogácsát, a trappista sajtot és a felvágottakat, szívesen eszi a májkrémes vagy sajtkrémes kenyeret, és a legújabb vívmány, hogy most már végre rizst is tételben fogyaszt.
Banános-túrós tortát készítünk neki. Ajándékba könyvet és babát kap, Kistücsök kézzel díszített labdát készített ajándékba - csupa számot rajzolt rá.
Nem mondom, hogy ez volt életem legkönnyebb éve, de még mindig csodálatos végigkövetni, ahogy egy csöpp, magatehetetlen csomagból értelmes kismajommá serdül egy életke.

Ötvennégyszáznyolc

Kistücsök letette a cumiját. Teljesen egyedül. Ebben a hónapban mindenképp ez a legnagyobb vívmánya. Már fél éve tettem a polcra egy szép piros dobozt, és mondtam neki, hogy ha majd igazi nagyfiú akar lenni, és nem szeretne többet cumizni, akkor majd abba beletesszük, és nem vesszük elő többet. Aztán jött az ovi, nem erőltettem, és most így novemberre mikor már minden rendben, szóltam az óvónéniknek, hogy most már ki szoktam venni a szájából alvás közben, erre mondják, hogy ó, náluk már eldobja, nem használja. És akkor a füle hallatára megdicsértem az óvónéniknek, hogy milyen ügyes, és aznap este levette a polcról a dobozt, hogy tegyük bele a cumit, ő most már nem akar többet. El is aludt nélküle. Reggel megkérdeztem, hogy azért az oviba bevigyük-e, és azt mondta, hogy nem. Úgyhogy cumi-ügy lezárva. Nagyon örülök, hogy nem vettük el tőle erővel.
Közben új kedvenc játéka a Szókereső Apa telefonján, a két- és hárombetűs szavakat gyakran megtalálja, és azóta rengeteget halandzsázik, és nevet rajta. De komolyan is játssza, volt ilyen, hogy kérdeztük, hogy "Milyen idő van télen?", és nem válaszolt, hanem simán behúzta az ujjával a 3x3-as mátrixban a "hideg" szót.
Nyelvi humorán sem esett csorba, ebben a hónapban kettőt írtam fel: petilámpa (=a petróleumlámpa beceneve), és járműsor (=járművekről szóló műsor).
Kihalásztam az egy éve a hűtő alá dugdosott szám-mágneseit is, azóta amíg mosogatok, ő összeadásokat pakol a hűtőre, és megfejtjük őket (kezdetben ilyeneket, hogy 5+2=, mostanában inkább ilyeneket, hogy 35+6=). Átléptük a bűvös százas korlátot is, most már néha a 105-ös szám (a három darab mágnes) ad nekem feladatot, illetve ő szeretné megszagolni a fűszereket... De volt egy aranyos tévesztése, mert azért száz fölött még elég bizonytalan (az abakusz is százig van), múltkor játszottunk kiolvasósat a 4, 5 és 8 számokkal, keverem-kavarom, kiteszem, mire ő:
- Ötvennégyszáznyolc!

Ebben a hónapban betegség is volt: fülgyulladás. Két aranyos dolog történt, az egyik, hogy kedvesen viselte a dokinéni vizsgálódását, pedig kétszer belekukkolt a fülébe, és meggyőződésem, hogy mindez azért, mert előre megbeszéltük, mi fog történni. A másik meg az, hogy mikor már antibiotikumot kapott, és tudta, hogy reggel-este evés előtt kell, és én már kikészítettem neki a vacsorát, és simán elfelejtettem, akkor egyszer csak szólt:
- Nem vettük be a fülgyógyszert...

Persze nehéz is vele. Az ovi miatt kevesebbet van otthon, akkor nem tudok csak vele foglalkozni, mert a kistesó már akkor nem alszik, így nincs kettesben időnk, és nem tudok 100% figyelmet fordítani rá, mint régen. Úgyhogy most épp azt játssza, hogy feszegeti a határokat. Csakazértis felkapcsolja a padláslámpát, elgurítja a játékot, belerúg a fakockákba, satöbbi, pedig pontosan tudja, hogy nem szeretem. Most épp kíváncsi rá, hogy meddig mehet el, mikortól jönnek a szankciók. Próbálok egészséges középutat találni aközött, hogy állandóan rá kelljen szólni és aközött, hogy garázdálkodhat kedvére, nem mindig egyszerű, főleg, mert a jutalmazásos módszer híve vagyok, nem a büntetésesé, úgyhogy általában a megfelelő magaviseletet jutalmazom, nem pedig a helytelent büntetem. De azért néha van, hogy nem kap kakaót vacsorára, vagy nem választhat esti mesét...

Tesójával amúgy tűrhetően megvan, bizonyos játékok még mindig tabunak számítanak, de most már sokszor beszél direktben hozzá, és néha magyaráz is neki (még ritkán), hogy mit hogyan kell. Például múltkor az asztalánál sertepertélt Tündérke, megszerzett egy ceruzát, és kopácsolni kezdett vele, mire ő:
- Nem csapkodni kell, hanem rajzolni!

Most, hogy bejöttek a hidegek, kicsit kevesebbet tud mozogni, ezt általában az ágyon ugrálással vezeti le, de azért igyekszünk sokat sétálni, néha kirándulni. Csináltam neki egy nagy táblát a hónapokról, amibe belerajzoltam a családtagok szülinapját és a fontosabb eseményeket, azóta várjuk a decembert. Jó lesz, ez lesz az első karácsony, amikor már érti a lényeget.

Bétazoid

Tölting...

És izguling! :)

Életem olyan, mint egy lepkéé

Életem olyan, mint egy lepkéé, csak én nem virágról virágra repülök, hanem beteg gyerekről beteg gyerekre. Két hete a picike volt vírusos, múlt héten Kistücsök fülgyulladása emelte a hangulatot, és közben ilyen remek döntéseket hozhatok, hogy zsuppoljam-e be a két gyereket lázzal, mindennel, és várjak a fülészeten a váróban egy órát velük, vagy a háziorvos tippje alapján adjak-e be antibiotikumot...
Pedig amúgy jó a helyzet; egyre többet gondolkodom azon, mit csináljak jövőre, amikor Tündérpocok már nagyobb, viszont én még nem dolgozom. Ötlet rengeteg, írás is, továbbképzés is, nyelvtanulás is (hova kéne repülni, melyik virágot válasszam?), de közben meg nevetséges, hogy arra sincs időm, hogy kiolvassam végre a The Prefectet, néha arra sincs, hogy reggel rendesen felöltözzek, pedig van ám, amikor nagyon akarok csinálni időt, mert készülök Pindúrtündér szülinapjára, meg elkezdtem gondolkodni a karácsonyon is (távlatokban egyelőre), meg tényleg akarok írni valamit, és sétálás közben egész jól is lehet gondolkodni.

Egyáltalán beszélgetni

Sétálni este a belvárosban*, hangos zenés helyen próbálni beszélgetni, felköszönteni egy barátot, találkozni egy teljesen más vonalon ismert régi ismerőssel (=az első regényem borítófestője), ismeretlennel beszélgetni a KM-kedés örömeiről, hatszáz forintos Sió narancslevet szürcsölgetni, tíz percben kifejteni az előttem lévő perspektívákat, közben elevezni a kreativitás vs ipar témakörre, egyáltalán beszélgetni emberekkel olyan témákról, amikről nem beszélgetek minden nap... priceless.

*És milyen vicces, hogy Pesten öt fokkal melegebb van, mint nálunk otthon.

Glória és szárnyacskák

Szóval Legion, avagy miért játszom még mindig (már megint) egy több mint tíz éves játékkal.*
Anno a vanilla érában játszott velünk egy háromgyerekes anyuka, és akkor sem nem értettem, sem elképzelni nem tudtam, hogyan és miért játszik ő. Hogy van ideje, miért ezt csinálja és nem mást, satöbbi. Na, most már megvilágosodtam.
A WoW jó ideje az életem része, és csináltam durván is, azt nem akarom vissza, de egy kis kedves szüttyögésre minden kiegészítő magával ránt - és nem is bánom. Valljuk be, jelenlegi életkém nem túl eseménydús, viszont eléggé helyhez kötött. Mindkettőn segít egy jó videojáték. Nade akkor miért WoW még mindig?

1. Mert ismerem. Nem kell új dolgokat megtanulni, bonyolult képzettségfákat olvasgatni a neten, amire úgysincs időm. Az ujjam tudja, mit kell csinálni, és már mehetek is.
2. Mert a játék telis-tele van ismerős dolgokkal, kellemes emlékekkel, és emellé kínálja az új tartalmakat. A jelenlegi kiegről azt gondoltam, hogy Outland rókabőr lesz, de nagyon nem, és mindjárt kifejtem.
3. Mert nincs vége. Félreértés ne essék, általában szeretem a dolgok végét, azt a kellemes feloldást, ami a feszültség és a katarzis után megjutalmaz, de ha mindig más játékot kellene keresnem, amikor az egyiket befejeztem, és abba beleszokni stb. akkor ugye az első két pont sérülne.
4. Mert van társaság. Ez a legnagyobb vonzerő, hogy nem egyedül bámulom a képernyőt, hanem a férjemmel. És gyakran barátokkal.
5. Mert a kihívás mértéke általában pont jó. Se túl könnyű, se túl nehéz.

És hogy miért írtam meg éppen ma ezt a postot? Mert tegnap ismét volt egy jó élményem, amiről eszembe jutott, hogy kéne. Ötfős mythic, mindenféle kihívással (bugos boss, afk-s partytag miatt négyen trashelés) fűszerezve, szerény személyem zöld csíkok bámulásával (=heal), és bár több wipe is volt, végül megcsináltuk, és úgy éreztem, pont jó volt, hogy pofán csaptak minket, mikor nagy arccal odamentünk, de mikor szépen megtanultuk a harcot, meg lehetett csinálni.

Ami meg a Legiont illeti, szerintem a legjobb kieg eddig. Rengeteg olyan technikai dolog van benne, amiről az ember nem is érti, miért nem úgy volt eddig (appearance-ek, hogy csak egyet mondjak), de a sztori is jó (vikingek ftw), a helyszínek is nagyon szépek, a gyűlöletes daily questek helyett world questek vannak, ami kb. ugyanaz, de azért változatosabb, és amitől féltem, hogy mindenki ugyanazzal a fegyverrel fog rohangálni emiatt az artifactos hülyeség miatt, az sem nincs (transmogoltam), sem nem zavaró. Az order hall rendszer meg coolabb, mint a garrisonos, pedig azt is szerettem. Szóval heti átlag 8 órát megint Azerothon töltök. És nem bánom egyáltalán.

*Ezt a postot pár hónapja már tervezem megírni...

Nemesfém ékszerek minden stílusban

Gyönyörű ékszereket lehet látni a Bálnában. Anyukám tanítványai, akik közül a régiekkel még én is találkoztam sokat. Minden stílus felvonul a zománcozott levélmintás fülbevalótól a modern négyzetes formákig, jól látható, hogy ha valaki jó alapot kap az élethez, akkor akármilyen irányba elindulhat.
Vettem egy zsákbamacskát is, mint régen, amikor ásványbörzékre jártunk a szüleimmel, egészen nosztalgikus volt.
A meghívó itt:

Nagy pomponnal

Ma este kimentünk sétálni, és lefagyott a kezem. A fejem csak azért nem, mert épp ma vettem magamnak új sapkát (nagy pomponnal természetesen). Az a durva, hogy mintha csak két hete mondtam volna Kistücsöknek, hogy már mindjárt itt az ősz, és úgy eltelt ez a két hónap, mintha itt se lett volna. Ez most már mindig így lesz?

Kihagyós

Rendkívüli gyerekes post két hűtőfürdetés között: mire nem jó egy Egyszerű Kinder-tojásos játék, két kockával kiegészítve?

Egy hároméves gyerek például kiválóan tud játszani "kihagyósat". Elfordul, beleteszünk tetszés szerinti dolgot a dobozba, bezárjuk, és neki meg kell mondania, mi van benne annak alapján, hogy mi maradt ki.
Már legalább nettó egy órát játszottak Apával. Szorgalmi feladatként már azt is megmondja, összesen hány dolog van a dobozban.