Aya

Arról meg nem írtam már több mint egy hónapja, hogy milyen társast kaptam karácsonyra.
Azért tetszik, mert nem olyan sokára majd a gyerekekkel is játszható. Nincs benne nagy akció meg gyilkolás meg támadás meg sebzés, mégis működik és elég jól újrajátszható.
A címe Aya, és arról szól, hogy egy folyó útját "követjük" (építjük) és közben állatfotókat készítünk. A végén pedig pontszámítás szerint összeszámoljuk, milyen ügyesek voltunk.
Eddig persze csak egyet játszottunk, de alig várom, hogy kipróbáljam nemcsak két fővel, hanem többen is.

Kukucs az egész világ

Tizennégy hónap, és elhangzott az első mondat:
- Ta vauvau! (=ott a kutyus!)
Az állathangok eddig is mentek, de így, mondatba foglalva még nem. Amúgy állathangok: a kutyus, farkas, halacska, süni mellett most már van cica (nyam), kecske (meme), tehén (mmmmm), és néha sikerül a kacsa is (pápá), de az általában halacska lesz.
Pindúrtündér mindent ért. Nem viccelek. Felnőttes beszélgetésben elhangzik a sikoltozni szó, akkor játéksikoltozni kezd, ha mondom, hogy jött valaki, megy az ajtóhoz, válaszol, hogy kér-e teát, ha mondom, hogy uzsi lesz, már indul a konyhába, minden. Egyetlen dolgot nem ért: hogy a tesója miért csípi meg néha az arcát. Akkor kérdőn néz rám, hogy ez most mi volt.
De ha nézi a Gyerekdalok és mondókákat, akkor előre mondja, melyikben lesz a halacska, és előre tátog, megitatja a babáját a cumisüvegből, berakja a háromszöget-kört-négyzetet a helyére, és utána megtapsolja magát, és néha kicseni a telefont a zsebemből, hogy a füléhez illessze. Mert azt úgy kell.

Mindenre felmászik. A konyhai sámlit már régen eldugtuk, de most már felmászik simán a kanapéra, majdnem egyedül fel tud mászni az ágyunkra, a tesója ágyára felküzdi magát, és többször volt olyan, hogy láttam széket/porszívót/akármit tolni valahova, hogy arról felmásszon egy magasabb helyre.
A Duplóval számomra bámulatosan tud játszani. Simán összerak mindent mindennel, hatalmas tornyokat épít kockákból, de most már a többi különleges elem is megy. Nehezebben a magas két bucisak mennek, illetve mikor mindenáron emberkét akar ültetni a tetejére.
Emellett kedvenc játéka, hogy beül az irodaszékembe, körbe-körbe forog, én pedig a túloldalról ide-oda kukucsolok. Másik kedvence, hogy gesztenyét dug a kályha alá, én meg kiveszem, hogy betehesse újra (stb). Már megszólaltatta a triolát, ami szerintem nem kis teljesítmény, mert kell hozzá egyszerre fújás és egy gomb lenyomása. Sose tanítottam neki. A zenegépen tanulgatunk, de egyelőre csak a zenéket hallgatjuk.

Kedvenc könyve az Én és a kutyám (egyáltalán nem gyerekkönyv, egyfajta enciklopédia), másik a Mi micsoda, enciklopédia 4-9 éveseknek (a tesójáé), futottak még a Füzesi-féle Mondókáskönyvek és a Tesz-Vesz Város. A Bogyó és Babócában keressük a kukacot, napot, holdat, színes ceruzát, labdát, vonatot, faliórát, mutogatja őket, és tapsol, hogy milyen ügyesen megtalálta.
Minden ruhadarabot a nyaka köré teker, mert az csinos, kéri a csattot, a fésülködést, igazi kis hercegnő. Mutatja, hogy krémezzem be az arcát, pocakját.
Ha a csizma szó elhangzik, felderül az arca, és hozza (szegény, kb. három hete hercegnőtoronyban van szobafogságban miattam). Már kétszer körbement a szembelévő háztömb körül csizmában, overállban. Nem tudom, mennyi lehet, majdnem 400 méter maps szerint. Elfárad, mint az állat, de küzd, és nem áll meg, csak elesik.
Ami az evést illeti, bármi jöhet. Imád enni. És rengeteget iszik. Ez a legnagyobb áldás, hogy nem kell tukmálni, bármikor megiszik fél deci folyadékot. A joghurtot gyakorlatilag egyedül megeszi, az almapapit is, levest és darabosat még nem tud kanállal, csak kézzel. A tejjel volt egy kis gondunk, az elején nem akart inni tehéntejet egyáltalán, már nem tudtam, mit csináljak, se kakaó, se mesterséges tejital egyéveseknek, semmi. Aztán gondoltam, kiszúrok vele, és adtam neki négy darab Cherioost, hogy szeresse, és nagyon tetszett neki, és kért még, és akkor tejbe áztattam a többit, és úgy ettük meg, hogy egy kanál tej a közepén egy karikával. Na, azóta issza a tejet (reggel-este másfél deci simán).
Ja, és imád fogat mosni. Úgy kell kirángatni a kezéből a fogkefét, és tiltakozik. Nyilván nő neki egy új foga, csak most már megvan az első nyolc, úgyhogy kevésbé látványos.
Szuperokos, szuperügyes és szuperkedves. Az én kicsi lányom.

42... ja nem, 43

A 42-re akartam számot írni, de Kistücsök közben észrevétlenül 43 hónapos lett. Nem mintha számolnám, csak ugye az élet értelme meg minden.
Idén először éreztük úgy, hogy már érti a Karácsony lényegét, és sikerült megteremteni a hangulatot adventi naptárral, ajándékok készítésével, fával, és Győri Katalin Az első Karácsony c. könyvével, ami szerintem gyönyörűen van megrajzolva, közérthető, és három mesére tagolt, hogy egy hároméves is könnyen megértse, szóval tökéletes.

Aztán jött a január, és egyrészt hideg van, másrészt nem történik semmi érdekes*, harmadrészt én is beteg vagyok, úgyhogy kicsit meg van zavarodva szegény. Az ovival úgy van szerintem, hogy amíg indulni kell, addig "And shining morning face, creeping like snail
Unwillingly to schoolkindergarten" (egyik kedvenc részem Shakespeare-től). Amint bent van, szerintem megy neki, elvan, sok játékkal szívesen játszik, ami nincs nekünk otthon, és van olyan néni, akit kedvel, ha nem is mindig a szigorú óvónéniket, hanem inkább a dadust meg az asszisztenst. Valószínűleg segítene, ha megint én mehetnék érte délután.
Otthoni kedvenc játéka van egy pár: előkotortam a hűtő alól az egy éve ott dekkoló mágneses számokat, és megígértettem vele, hogy nem dugdossa még egyszer a hűtő alá, azóta összeadásokat teszünk fel a hűtőre, és legújabban a tíz számból csinál 5-6 számot (két- és három számjegyűeket is), és növekvő sorba kell rakni. Ezt végtelenségig tudja játszani. Kapott pár aranyos karácsonyi játékot is, pl. Save the Bee és egy JCB-s készlet nagy kedvenc, de a favorit egy doboz ömlesztett pici legó (=rendes méretű, nagyfiú-legó), amivel félrevonulhat Apával molyolni.

Nagyapával kedves játék a "labdasütés", mikor is képzeletben megsüti a négy kicsi pingpong-méretű labdáját, és odanyújtja:
- Tessék, ropogós labda, még meleg!
Nagyapa pedig készségesen "megeszi" őket.

A szójátékokról továbbra se mondott le, mentünk autóval dél felé a rakparton, mondom a sárga híd a Margit híd. De van fehér meg zöld is, csak azok mellett nem megyünk el.
- Hogy hívják a zöld hidat? - kérdezi. Picit megzavarodom, hogy éppen hogy hívják, nem akarok hülyeséget mondani, úgyhogy inkább "nem tudom".
- A zöld hidat úgy hívják, hogy Margrila híd - közli.
De angolul is szójátszik: azt tudja, hogy a csillag mi angolul, és múltkor, hogy szóba került, hogy van a hópehely angolul, szintén komolyan rám néz:
- A starvi angolul a hópehely.

Kedvenc jelenetem ebből a hónapból, amikor utazunk négyesben, gyerekek hátul az autóban, a kicsi nem bír elaludni, helyette folyamatosan óbégat, ami mindenki idegeit kikezdi. Mire Kistücsök:
- Nincs Á. Á csak akkor van, ha baj van, vagy ha a porszívóval ki akarják szívni az orrodat.

Volt egy érdekes jelenet is, duplóból építettünk asztalt és székeket, én odatettem a duplo-családot (Sanyi bácsi, Piri néni, Timi és Geri) a székekre, mire ő akkurátusan leszedte őket, és a tíz duplo számot tette a helyükre. Majd mikor kérdeztem, hogy mit esznek a számok, odatette a duplo macit, hogy a számok megeszik a macit. Próbáltam menteni a helyzetet, hogy inkább kecskét egyenek (az nem olyan aranyos állat), de nem jött be, ekkor mondtam, hogy ha a számok megeszik a macit, akkor nem lesz maci, mire nevetett, nyammogott, majd a macit elrejtette az ágyának a szivacsa alá, hogy akkor most már nincs maci.
Nem vagyok annak híve, hogy a gyerek csak iskolában jöjjön rá, hogy a hús, amit eszik, állatból van, és akkor napokig sírjon, de azért ezt azt hiszem, érdemes lesz picit terelni...

Zenében viszont elképesztő. Egyre több dalt tud, és egyre többször csak úgy játszik zenét, ami nem is értelmetlenül fals. Plusz megszólaltatta a Triolát is, a szomszédok nagy örömére.

Szóval okos, ügyes, és amikor van kedve, akkor kedves is. Már egyszer előfordult, hogy az autóban nem birizgálták egymást, hanem együtt nevetgéltek valamin rettentően.

*Azért volt Velencei-tavas korcsolyázás és Kétbükkfa-nyerges szánkózás, hogy legyen izgalom.

Duplán rossz

Amikor a gyerekeim betegek, és rossz rájuk nézni, olyan bágyadtak, kedvetlenek, erőtlenek, akkor mindig azt képzelem, hogy milyen jó lenne, ha helyettük én lennék beteg, mert én kibírom, és akkor nem kell néznem, ahogy szenvednek.
És aztán amikor beteg leszek, akkor mindig rájövök, hogy ez mekkora baromság. Most már második hete vagyok beteg, és ők is értik, hogy valami baj van, és nem tudnak mit csinálni vele. És egyelőre nem érzem azt a javulást, hogy már csak napok kérdése, és vége lesz. És rossz nekem, de duplán rossz, mert rossz nekik is.
Úgyhogy minden gyógyító energiát szívesen fogadok...

Most már tavaszig nincs semmi

Elment az idei karácsonyfánk, ezzel hivatalosan is vége a szezonnak. Kifejezetten jól telt: szeretetben, békében; magamhoz mérten sokat kreatívkodtam, és a fa is talán idén volt az eddigi legszebb. És Kistücsök is idén volt olyan idős, hogy először kezdte kapisgálni, miről is szól ez az egész.
És persze én is sok szuper ajándékot kaptam, fel se bírom sorolni.

A karácsonyfa leszedése valahogy mindig olyan nemszeretem feladat, az utcára kidobott, lekopaszított, kiszáradt karácsonyfák látványa pedig még lehangolóbb (milyen szerencse, hogy most ebből kimaradok, mert nem mehetek ki a lakásból egy tüdőgyulladás utózöngéi miatt). De azt hiszem, egy kicsit magunkat sajnáljuk ilyenkor: hogy most már tavaszig nincs semmi, csak tél, csend, és jó esetben hó.

Újságból fogadalom

Ami az újévi fogadalmakat illeti, van egy újság, amit mindig küldenek nekem, bár sose kértem, és általában olvasás nélkül teszem a papírgyűjtőbe, de most valamiért poénból belelapoztam, és volt egy oldal, hogy mit csináljunk másképp 2017-ben:
1. Igyon többet
2. Bújjon össze többet
3. Szánjon több időt magára
4. Mozogjon többet a mindennapokban
5. Utazzon gyakrabban
6. Dekoráljon
7. Tegye jobbá a világot (=szelektív hulladékgyűjtés, jótékonykodás, ilyesmi)
8. Főzzön frisset
9. Kerülje el a stresszt
10. Legyen környezetbarát

Amilyen kommersz, annyira szeretném, hogy így legyen... Kiegészítve azzal, hogy idén minimum egy novellát meg fogok írni.

Go, go, tél

Nekem amúgy nincs bajom ezzel a nagy hideggel. Egyrészt ugye meghalnak a nyomi kártevők és egyéb rovarok, de ezt mindenki mondja. Másrészt szerintem sokkal lehangolóbb, amikor ilyen 5-6-10 fok van, kabát kell, de nincs igazán hideg, folyton szürke felhős az ég, és az embernek nincs kedve menni sehova, mint mikor szikrázik a napfény, esett némi hó (vagy nem), rendesen látszik a lehelet, tiszta a levegő, és csikorog a hideg. Igen, felveszem a harisnyát a nadrág alá, a bélelt bakancsot, a legmelegebb kabátot a legmelegebb kesztyűvel, és a család többi tagjára is ezeket adom. Harmadrészt ha nagyon hideg van kint, akkor majdnem folyamatosan fűtünk bent, ami azt jelenti, hogy mindig meleg a csempe a nappali étkező részben, ami nagyon kellemes. Negyedrészt amúgy is hozzá kell szokni, mert ha a globális felmelegedés kicsinálja a Golfot, akkor lesz itt még hidegebb is télen.
Ha fújna mellé a szél is, na, azt nem szeretném egyáltalán. Meg valószínűleg akkor se szeretném annyira, ha sokat kellene mennem gyalog. De így: go, go, tél!

Gyerek-menedzsment

A kép csak úgy van

Bármennyire szeretnék valami lelkesítőt írni első postként 2017-re, itthon lázasan, hörgőgyulladással szenvedve nem annyira megy.
Úgyhogy elmesélem, milyen furmányos gyerek-menedzsmentre van szükség, amikor én orvoshoz járok.
Ugye két alaptétel van:
1. mindig időpontra megyek (amit tipikusan szűk keresztből választok, vagy nem)
2. a gyerekeket nem szívesen viszem be a váróba, hogy elkapjanak valamit

Több megoldás volt már, pl. tegnap épp az, hogy Törpetündér aludt egyet az autóban odafelé, a férjem kijött a munkahelyéről vigyázni a lányzó álmára, amíg én bent voltam, és aztán vittem haza tovább aludva. Ez elég egyszerű.
Ha messzebbre megyek vagy délután, akkor van ilyen, hogy bezsuppolom a gyerekeket, elviszem a férjemhez, ő meg hazahozza őket, én megyek tovább a saját autómmal.
Ha estefelé van időpont, akkor az a szívás, hogy nagyon este nem lehet, mert a picúrka még igényel engem lefekvéskor, de mondjuk ha épp a vacsi végére visszaérek, az a legjobb - kivéve, hogy akkor odafelé csípem a durva munkából hazafelé forgalmat.
Végső esetben nyilván bejön velem a Pindurtündér, de erre eddig kétszer volt példa, azt hiszem.

Úgyhogy el se tudom képzelni, mi van, ha az embernek 3-4-5 gyereke van, és beteg lesz.