Sztori magazin

Tegnap két sztorival is végeztem. A Shadowrun Returns kiváló volt, látszik, hogy azok készítették, akik a szerepjátékot is - illetve igazi oldschool körökre osztottsága miatt volt egyáltalán esélyem játszani, és nagyon kellemes feelinget kölcsönzött neki. A sztori is rendben van, jópofa a vége, de jók a karakterek is, kidolgozottak a párbeszédek, egyetlen egyszer találtam logikátlanságot a párbeszéd-gráfban. Törpe fizikai adeptusom a végére elég keményeket ütött az ellenfél bucijába, de azért legközelebb maradok a hagyományos shotgunos elfnél, aki mindig is voltam...
És tegnap kiolvastam a hatodik Jim Butcher könyvet is, a Blood Rites-t is. Így hat könyv után már ki merem jelenteni, hogy ez a fickó tud valamit. Legfőképp az fontos számomra, hogy jól adagolja a humort az akció mellé, és végre egy amerikai, akinek bírom is a humorát. A könyvei közül van, amelyik jobb, van, amelyik gyengébb, ez speciel most a jobbak közé tartozott. De arra pont jó, amire most használom: kikapcsolódásra.

Tó

Idén először végre természetes vízben úszni... priceless.

Még az oltásról

Amúgy visszatérve egy picit az oltásra... Amikor múltkor vittük a védőnőhöz a Picúrt, sokat kellett várni. Végül kijött a védőnővel egy pár, még terhes anyuka, de még a váróteremben is folytatták a "beszélgetést". Szerencsétlen védőnőt próbálták meggyőzni arról, hogy ők márpedig nem akarják beadatni a kötelező védőoltást, mert külföldön nem is kötelező, meg egyébként is mit teszik kötelezővé, majd ők eldöntik, satöbbi (amúgy sose fogom megérteni, mit fáj nekik, hogy van egy kis pötty a vállukon). Azt nem tudom, miért a szerencsétlen védőnőt traktálták vele, nem hiszem, hogy ha akarna is, tudna mit kezdeni vele. De olyan idétlenül magyaráztak, és csak nem akarták abbahagyni, hogy ezúton szeretném az alábbiakat küldeni nekik:

Mikor még volt dragon-cheat...

Ó, ó, ó! Egyre jobb és jobb hírek játékfronton... Lesz Might&Magic 10! Bocs, ha ez másnak már nem újdonság, de én nem annyira figyelem mostanság a dolgokat...
Mindenesetre a 6-7-8 nagy kedvenc volt, a 9 meg überfos. Remélem, ebből a tizedikből jót hoznak ki, és a jövő évre is meglesz a gamém.

A naga templomban való ugrálás és a dragon-cheat örökre megmarad az emlékezetemben... Viszont a nyolcadik rész vége nem tetszett. Remélem, nem lesz nagy gépezés itt.

Beoltották

Na, közben tegnap megkaptuk a két hónapos korban esedékes oltáscsomagot (torokgyík, merevgörcs, szamárköhögés, járványos gyermekbénulás, agyhártyagyulladás, még leírni is rémes), úgyhogy ebből két dolog következik: kisfiam már két hónapos, illetve most már ki merem majd vinni nagyobb kirándulásokra is. Ami az oltást illeti, hősiesen viselte: kifejezte nemtetszését, aztán nézelődött tovább. Én jobban féltem a dologtól, mint ő (de nem mutattam! /me bátor).
Augusztus 20-án akartam megírni a két hónapos postot, annak valódi napján, de egyrészt mostanában nagyon aktívkodik a Kistücsök, kevés a szabadidőm (ami amúgy nem zavar), és azért mégis önző dolog lenne az ország szülinapján két hónapos babát ünnepelni inkább...

Mi történt a két hónap alatt? Először is tegnap mérte meg a dokinéni, 5,87 kiló a kincsem, és kezd arányosabb lenni, már nem olyan nagy a feje a testéhez képest. Aztán pár nappal ezelőtt megtanulta a "torkaszakadtából üvölt" módszert, azóta azt is gyakorolja - szerencsére ritkán. Viszont cserébe emellé megtanulta a "teljesen lehengerlő és anyát maximálisan elolvasztó mosoly"-t, és így kizárt, hogy haragudni lehessen rá (nem mintha amúgy).
Viszont sajnos tett egy skillpointot már a kisfiúk egyik népszerű skilljére, a "kárt tesz magában"-ra, úgyhogy most már képes két napja levágott körömmel is véresre karmolni az arcát (és jól megijedni közben), illetve hason fekve az alkarja véraláfutásosra kiszívására. Remélem, több skillpointot nem tesz erre, mert már így is kellett tennem preventíve egy skillpointot emiatt az "aggódás leküzdése" skillre...
Ezeken felül az alábbiakra képes:
- habkészítés szájjal
- értelmes nézés emberekre, érdekesnek tűnő dolgok bámulása
- emberes pukizás
- cukinak levés (ez utóbbit aurában nyomja, állandóan be van kapcsolva)

Férjem készített neki egy hintát, amely olyan, mint az Adamo hinta, csak jobb. Nagyon szereti, aludni is tud benne. Sokat sétálunk, a babakocsit és a kengurut szereti, a hordozókendőt egyelőre nem (gyanítom, hogy túl melege van benne - majd ősszel). Ezenkívül már volt alkalmunk kipróbálni az orrszívó porszívót, nem volt beteg, csak bedugult az orra; nos, az jellemformáló volt. Konkrétan kiugrott a szerencsétlen orrából egy zöldborsónyi gombóc... Nem tudom, hogy kapott addig levegőt. És nem értem, hogyhogy nem világsiker ez a cucc, zseniális.

Ami az állatvilágot illeti, már elég széles palettán felvonulnak a csipogó vízilótól a lábon álló szívig, és jól megfér egymás mellett az oroszlán a rugdalózón és a bárány a takarón. Úgyhogy ezen a téren nincs gond.

És akkor a végére egy párbeszéd az én orvosomnál a hathetes kontrollon. Az előttünk levő, még terhes korszakban lévő pár kérdezte:
- Jaj de aranyos! Mennyi idős?
- Hat hetes.
Erre a fickó:
- Na, akkor már mindjárt a diszkóban a helye!

33

C'est moi!

1980

2013

Visszatértek az árnyvadászok!

És végre jött egy olyan játék, amely érdekel, jó a sztorija, leköt, de mégsem ültet le órákig, bármikor abbahagyhatom (bár checkpoint-os a rendszer, de ott lehet hagyni még harc közben is, mert körökre osztott), ráadásul még ismerem is a világot! A geekmutatóm egy kicsit helyrebillent, phew.

A Shadowrun Returns-t már nézegettem egy ideje, de nem mertem belekezdeni egy játékba úgy, hogy akármikor mennem kell babócához. Viszont ajánlásra mégis kipróbáltam, és egyelőre nagyon tetszik. Érthető és átlátható a rendszere, a grafika a régi időket idézi (pl. Fallout 2), a sztori pedig eddig elég érdekes ahhoz, hogy lekössön. Törpe fizikai adeptussal nyomom, hogy miért, ne kérdezze senki...
A Shadowrun volt az AD&D mellett talán az egyik első szerepjáték, amelyik külföldről hozzánk érkezett - magyarul Árnyvadász néven futott, ha jól rémlik. Ma már egy kicsit megmosolyogtató a jövőképe, hiszen 90 körül még mindent kábelekkel képzeltek el, de úgy tudom, azóta ráncfelvarrtak egy kicsit a világon, hogy a mai normáknak is megfeleljen. Mindenesetre nekem ott a kilencvenes évek közepén, amikor megjelent belőle az első pár regény, eszméletlenül tetszett, olyannyira, hogy még álmodtam is a Sose kezdj sárkánnyal hőseivel. A későbbi regények már nem tetszettek annyira, de a trilógia miatt azóta is kedves a Shadowrun világa.
Újra kéne olvasni a könyveket... De egyelőre megelégszem azzal, ha egy-egy órácskát játszhatok. Well done, Harebrained Schemes.

Ajándék motornak...

Tegnap eszméletlen menő ajándékot kaptam én is:

Párna, amelyen be van jelölve az összes helyszín, ahol együtt jártunk

Meg babóca is:

Babakelengyéből készített motor

Zseniális! Én miért nem tudok ilyen kreatív ajándékokat csinálni?

Sajtos-oreganós perec

Kísérleteztem egy új vendégváróval: sajtos perec. Már két hete szerdán is csináltam egy adagot, csak akkor elfelejtettem lefényképezni, miután kész lett, és mire észbe kaptam, elfogyott az egész (amit dicséretnek vettem).
Az eredeti receptet úgy turbóztam fel, hogy oreganóval hintettem meg a tetejüket. Ez az eredmény:

Gyúrok, vazze

Most, hogy végre voltam a hathetes kontrollon (a dokinéni szabija miatt túl a hetedik héten, de legalább tutibiztire megregenerálódtam), és hivatalos orvosi véleménnyé vált, hogy minden rendben van velem, végre elkezdhetek dolgozni azon, hogy újra rámjöjjenek a cuccaim. Ennek örömére kaptam is ehhez való felszerelést:

Remélem, egy hónap múlva már lelkesen mondhatom, hogy viszlát, löttyedt has, viszlát, integetőizom, üdv, régi ruhák!

Wish upon a shooting star

Egy békés nap után éjfélkor hanyatt fekve hullócsillagokat nézni kettesben a padláson... priceless.

Fixing bugs

Most, hogy egy egységnyi hosszú szabadidő helyet sok egységnyi apró szabadidőm van (5-10 percek mondjuk), sokkal többet olvasok nagyvilági híreket illetve betárazott feedeket a telefonomon (ja, amúgy a Google Reader búcsúja után most Feedly-t használok). Korábban mindig volt vagy 100-200 olvasatlan feed, amit csak "mark as read"-del intéztem el, most pedig teljesen up-to-date vagyok magammal, ami egész jó. Akad egy pár oldal, amit nem olyan rég óta követek, és az egyik ilyet szeretném most bemutatni.
DevOps Reactions, aki nem ismeri, animált gifeket tesznek fel tumblerre, és poénos IT címmel látják el őket. Némelyiken elég sokat röhögtem. Nem mintha annyira hiányozna a munkám (legalábbis egyelőre), de jól esik naponta egy kicsit belehelyezkedni a miliőbe, és az is jól esik, hogy a 90%-át értem, pedig "csak" information developer vagyok.
Egyik kedvencem: "Fixing bugs"

His name is Jack

Közben azt el is felejtettem mondani, hogy már a harmadik szezonnál tartunk a 24-ből... És azért (is) élvezem annyira, mert ezt is elég jól "olvasom", mint a Dextert, amiről már korábban írtam. Azazhogy tipikusan elég jól kitalálom, mi fog történni, de ez ebben az esetben nem negatívum, hanem kvázi jutalom, hogy én is hasonlóan írnám meg a forgatókönyvet.
Kiefer Sutherlandet amúgy A három testőr óta kedvelem, és ezt azóta se rontotta el.
Az előző szezont még Skóciában néztük végig esténként, ezt a mostanit egyszer elkezdtük, de akkor valamiért abbahagytuk - de most pont van egy óránk esténként erre, és néha babóca is nézi, hehe. Persze a csúnya részeknél befogjuk a szemét. :)

A cukiság receptje

Egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy E.T. és WALL-E megformálásakor is csecsemőfejeket tápláltak a gépbe, hogy minél kedvesebb, cukibb legyen.
De most komolyan:

Feledés

Végre sikerült megnéznem az Obliviont (három nekifutásra). Ez volt az első film, amire már nem tudtam elmenni moziba, és nagyon vártam, tetszett a trailer nagyon. És végül is amit vártam, meg is kaptam: a látványvilág az 10/10-es, minden scifinek legalább így kell kinéznie, etalon.
A sztori viszont, hááát... kliséhegyek és faék-egyszerűség. Ami mostanában jellemző, viszont elég szomorú, mert ez a film akár még kult is lehetett volna, ha kicsit jobban odateszik magukat. A karakterek kétdimenziósak, a konfliktus nem igazán konfliktus, illetve kitalálható, ahogy a feloldás is. Egyetlen "fordulat" sem lepett meg, mintha minden rész egy másik filmből lett volna beleollózva ebbe. És ha már az embert bosszantja a big picture, akkor nem megy el az olyan apróságok mellett sem, mint hogy SPOILER a fekete doboz miért nem a pilótafülkében volt, de ha mégis a leválasztható utastérben volt, akkor nem tudta volna rögzíteni azt a beszélgetést végig, amit Jack visszajátszik; meg hogy az 52-es Jack három évig viseli ugyanazt a ruhát csak azért, hogy felismerhessük az utolsó jelenetben...
Tom Cruise-t régen kedveltem nagyon, aztán nagyon nem, aztán a Knight and Day-nél kicsit megint igen, és ez lehetett volna az áttörés, amelyben végre megint egy értelmes filmben játszik, tűrhető színészi játékkal, de nem jött össze.

Ja, és még valami. Hülye a film címe. Nagyon hangzatos, de a film megnézése után teljesen értelmetlen.

Pelenka

Ha már nyelvészkedés, akkor még egy dolog.
A "pelenka" szó ugye komoly jelentésbővülésen ment keresztül. Pelenkának hívjuk ezt is:

Meg ezt is:

Ami ugye csak azért bosszantó, mert mindkettőt használjuk aktívan, csak másra. És amikor az embert azt mondja, hogy "hozd ide a pelenkát", nem tudni, mit szeretne. Persze lehet ilyesmivel próbálkozni, hogy a fentit "textil pelenkának" hívjuk (túl hosszú), vagy az egyiket "pelus"-nak (nem áll rá a szám), a másikat meg rendes nevén, de eléggé kényszermegoldások. Én azt javaslom, mostantól a pelenka/pelus legyen az, ami az eredeti jelentés szerint pelenka, azaz amibe belebugyoláljuk a manót, és amibe a kaki-pisi megy, és a fenti textil cucc meg legyen mittomén babecli. Vagy bármi más. Csak ne pelenka.

És ha már nyelvészkedés, akkor hadd jegyezzem meg azt is, hogy borzasztónak tartom a Vaterán elterjedt "kispasi" szót a fiú babákra. Illetve ha már Vatera, akkor hadd jegyezzem meg azt is, hogy attól nem lesz eladhatóbb egy termék, hogy három felkiáltójel van a megnevezés mögött... (pl. a kedvencem megnevezésre: SZUPER CSOMAG!!!)...