Technofóbia

Azt eddig is tudtam, hogy a katonák néznek infrában a sötétben, de ma döbbenetes felfedezést tettem: az IP kameránk infra fényében átlátszik Kistücsök bodyjának oroszlános mintája az egyébként teljesen átlátszatlan rugdalózón.
Ami durva.

Dexter és a vég

Amilyen jó volt a Dr. House utolsó része, olyan szar volt a Dexteré. Pedig mindkettőben kábé ugyanaz történt, az egyiknél mégis következett a sorozatból, a másiknál meg nem. Spoiler.

Rövidujj Ewing, Hosszúujj Ewing

Ja, és még egy dolog, amit nem értek. Mi a létjogosultsága a babapólóknak? Már a pullóver is gyanús, ha plusz egy réteget akarok ráadni, akkor inkább az egész testére, nem csak felülre, de jó, az még meleg. De mi értelme van a (főleg rövidujjú) pólóknak azonkívül, hogy úgy néz ki benne a gyerek, mint egy kis felnőtt (ami egyébként is nagy baromság)? Lehet rá vicces feliratokat tenni - ja, de a bodykra is lehet. Viszont cserébe ez állandóan felgyűrődik a nyakáig.

A másik pedig, hogy jelentkezzen, aki kitalálta a felülről belebújtatós, hosszúujjú bodyt. Szeretnék elbeszélgetni vele egy sötét sikátorban...

Negyedév

Kisfiam ma három hónapos. El sem hiszem, hogy így elment az idő, persze közben ősz lett, úgyhogy lehet gyanakodni, ha már váltott egy évszakot... Viszont már néha ilyet szólok, hogy "régen így csinálta", ahol a "régen" ugye kisebb mint 3 hónap - ami vicces.
Mik változtak az előző bejegyzés óta?

• 6,39 kiló lett, úgyhogy már hármas számú pelenkát hord (bár azok általában még kicsit nagyok neki -> nem is értem, hogy a 4-9 kilós tartományban lévő pelenka hogy lehet jó egy 4 kilós gyerekre, ha rá is nagy).
• A védőnő csütörtöki mérése szerint 65 cm, de 62-es ruhákat hord (már kinőtt egy zoknit!!!)
• Átalussza az éjszakát, legalábbis 11-5-ig, ami már egész jó, majd még igyekszem kitolni 6-ig, és akkor lesz az igazi. 
• Kihullott a babahaja (csak egy kis csíkban hátul nem), és kinőtt az igazi haja, úgyhogy most már nagyon szép a sérója, főleg úgy, hogy van egy darab babahaj a feje búbján, amely kétszer olyan hosszú, mint az azt körülvevő sima haj.
• Mosolyog, nevet, gőgicsél, ezért mindenki el van alélva tőle
• Kinyúl és megfogja az előtte lévő dolgokat (amit tudtommal hivatalosan nem is kéne tudnia három hónaposan)
• Már emelgeti a fejét hason, bár még kevés sikerrel
• Kiadott egy csettegő hangot (még valószínűleg félig tudatlanul, de többször is)
• Rettenetesen sok nyálat termel, úgyhogy azzal ijesztgetnek, hogy nemsokára jön a foga

Az alábbi dolgokat tudjuk már csinálni együtt (tipikusan én csinálom, ő nézi munkamegosztásban):

• Főzés
• Strandolás
• Cserépkályhában tűznézés
• Edzés
• Mosogatás
• Mosás és kiteregetés
• Sétálás
• Zöldség-gyümölcs vásárlása

Meg voltunk a héten az ismétlő oltáson, most már nem is nehezményezte a szurit, csak derűs nyugalommal nézegetett körbe, meg rámosolygott a dokinénire, mire az ilyet szólt: 

- Olyan, mint egy lány. 

Csúnyán néztem rá, plusz szememben lángok lobbanásával visszakérdeztem: 

- A nyugodtság miatt?

- Nem, olyan szép az arca, mint egy lánynak.

Na azért.

És van pár dolog, amit nem értek. Például hogy miért kell a pelenkákat még megszínezni-mintázni, miért nem jó simán fehéren, legfeljebb még egy kis márkafelirat rá azt csá. Így még jobban szennyezzük ezzel a környezetet, mint egyébként (ami amúgy eléggé zavar, de ez van), és nehogy az legyen az érv, hogy "azért, hogy jól nézzen ki benne a baba", mert tájékoztatásul közlöm, hogy csak a brutálmeleg 40 fokban volt a gyerek egy szál pelenkában, ami életének eddig kb. 2%-a, és ez az arány egyre rosszabb lesz, ahogy megyünk bele az őszbe-télbe, és a ráadott ruhák miatt amúgy se látszik a kisoroszlán meg csiga meg nyuszi meg a többi állat a pelenkán, úgyhogy innen üzenem a gyártóknak, hagyják abba ezt a hülyeséget.

Ami engem illet, tegnap felvettem azt a nadrágomat, amelyiket közvetlenül az előtt vettük, mielőtt kiderült, hogy terhes vagyok, így nulla percet volt eddig rajtam - úgyhogy elégedett vagyok az eddigi edzésteljesítményemmel. Továbbra is iszom a napi négy litert, kiolvastam hét könyvet, brutálisan kiszáradt a kézfejem a sok kézmosás miatt, elkezdett kicsit hullani a hajam (betudom annak, hogy túl hosszú lett plusz itt az őszi bundacsere), a babával közös fényképeken mindegyiken borzasztó bénán nézek ki, de amúgy életemben először nem zavar, hogy nem csinálok semmit, és nem érzem úgy, hogy kárba vesznek a napok, ha nem alkotok valamit. Életem eddigi legszebb alkotásának csodálatával töltöm az időt, egyáltalán.

Lepetés

Tegnap névnapom alkalmából meg lettem lepve. Ami egyrészt alapból jól esett, másrészt még pluszban külön jól esett, mert egyáltalán nem számítottam rá. És még a szülinapomra kapott menő összecsukható vázát is alkalmazhattam.

És a menő gombás-petrezselymes-hagymás pirítós is nagyon fincsi volt vacsorára.
Az élet szép!

Mandzsi kártyázik

No, hát az történt, hogy azért nem írtam eddig, mert imáim meghallgattattak (azért a blogpost is segített), és kaptam Hearthstone bétakódot (köszönöm szépen!). Na, nem a Blizzardtól, hanem kedves ismerőstől, de ez nem von le a dolog értékéből, sőt!

Mindenesetre az elmúlt napokban a szabadidőmet ezzel töltöttem. Nem kevés practice, hasonló mennyiségű play, négy megalkotott pakli és két - nem túl fényes - arénameccs után kijelenthetem: ez tényleg nekem való játék. Biztos, hogy fogok játszani vele, ha már élesben lesz. Megvan a gyűjtögetés hangulata, megvan a saját dekk építésének varázsa, ember ember elleni játékban bőven van izgalom (és persze bosszankodás), a ranglétra pedig biztosítja a kihívást. Az aréna elég izgalmas, oda valók az igazán profik, akik minden lapot ismernek már (eddig nem vettem a fáradságot, hogy elolvassam az összes lapot, majd élesben), de azért nekem is termett némi kis babér.
Ígéretemhez híven először rogue, majd warrior, végül priest dekket készítettem, a régi szép időkre való nosztalgia okán. Picit bosszantó, hogy olyan napi küldit is kaphat az ember, amit olyan hőssel kell játszani, amit nem szeretek (a druidákat már a wowban is utáltam, tisztelet a kivételnek).
Eddigi legnagyobb sikerélményem, mikor poénból nyomtam egy rangsorolt meccset a warriorom épp akkor készített, három gyakorlás után minimálisan finomított, csak basic lapokból (és kettő darab commonból) álló dekkjével, és szénné aláztam egy fickót, aki tele volt legendaryvel és epickel... Nyilván rosszul is húzott, de azért jól meglepődhetett.
Viszont a bosszankodásom forrása is ez: hogy a matchmaking szerintem nem tökéletes. Folyamatosan olyanokkal kerülök össze, akik tele vannak legendary és epic lapokkal - ez mondjuk rangsorolt meccs esetén okés, mivel már egycsillagos platinum a rangom. De hogy az Unranked mode az miért a rangom alapján sorsol össze az ellenféllel, az számomra rejtély és nem elfogadható... így ugyanis nincs a játékban olyan lehetőség, hogy ember ellen próbáljak ki egy új kombót, egy fun dekket vagy csak egy bizonytalan dolgot úgy, hogy nem olyan erős ellenfelet kapok az arcomba, mint a normálisan kitesztelt dekk esetén. Magyarul jelenleg fun dekkel nyerni nem lehet, ha az ember már elért egy bizonyos rangot. Úgy kéne, hogy az unranked mode-ban a paklik erőssége alapján sorsoljon, ahol az erősséget a benne lévő kártyák ritkasága adja. És akkor igazán a skillen múlna (na meg a szerencsén).
Ezt meg is mondom a Blizznek.

Cthulhu Pie

Tegnap csináltam ilyet szülinapra:

Az ötlet nem saját, de szerintem egész jól sikerült... Tény, hogy sötét háttérrel jobban mutat, úgyhogy valóban áfonyából érdemes csinálni. De azért almával is nagyon finom lett...

Home is where...

Ó, magasságos Blizzard, légyszi dobj már meg egy Hearthstone bétakulccsal, ígérem, ezúttal küldök visszajelzéseket is, nemcsak játszom...
Ja, és ezúttal légyszi ne "soon" jelenjen meg, hanem tényleg idén, ahogy ígéritek. Köszi!

Libegés egy éve

Ma hosszú idő után újra elővettem egy térdfarmert, felpróbáltam, és jó volt rám! Amellett, hogy ez igen örvendetes hír, poén is: belenyúltam a zsebébe, és találtam két Libegő retúrjegyet tavaly szeptemberből... Azaz majdnem pont egy éve, hogy utoljára hordtam ezt a ruhadarabot. Durva...

IK30

No, kissé megkésve, emellett félve, de én is megnéztem a jubileumi István, a királyt. Félve azért, mert nekem nagy kedvenc, emlékszem, a kollégiumban véget nem érőn énekeltük, és azóta is ezerszer hallgattam-énekeltem. Talán az egyetlen olyan mű, amelynek a szövegét kívülről tudom.
Azt kell mondjam, az Alföldi-féle rendezés jó. Lehetett volna zseniális is.
A színészválasztás kiváló (ezzel kapcsolatban előzetesen voltak fenntartásaim, de maximálisan elmúltak), a díszlet, különösen a korona, lenyűgöző, a modern megjelenítés időtlenné tette, ugyanakkor rengeteg magyar szimbólum és utalás (kicsit talán túl szájbarágósak is, de hát manapság erre van szükség), minden apró részlet átgondolt... Hatásvadász, igen, de mi a művészet, ha nem hatni akarás?
A korábbihoz képesti ritmusváltások itt-ott nagyon nem tetszettek, de értem, hogy valaki így, más meg úgy, ez még elfogadható.

Viszont két dolog miatt haragszom: az itt-ott megváltoztatott szövegért - és a végéért. Mert egyoldalú az ábrázolás. Azt nem mondja el, hogy tényleg így kellett lennie. Vártam volna, hogy a véres-maszatos nép egyszer csak felvesz rendes ruhákat, és valamilyen módon megjelenik, hogy azért lehetünk most itt, azért adtunk rengeteg nagy embert a világnak, mert István úgy tett, ahogy. Van olyan kényszer, ami tulajdonképpen jó. A nép általában olyan, mint egy gyerek: fogalma sincs, mi a jó neki hosszútávon.
És az a rács... na, az otromba volt.

Hordoznám én...

Tizenegy hét tapasztalata alapján azt tudom mondani, hogy a hordozókendő nagyon jó, ha:
- nem megyünk messzire
- nem csak gyalog
- nincs túl meleg
- nincs túl hideg
- nem esik az eső
- gyermekünk épp nem élénk
- nem akarunk bevásárolni

Tehát sajnos elég ritka esetben lehet használni, és ha az ember gyermeke ráadásul még utálja is, ha becsomagolják a kezét, akkor szinte lehetetlen. Kivéve, ha annyira laposakat pislog, hogy azt is közönyösen tűri, hogy bebugyoláljam, és akkor esetleg azonnal elalszik.
De asszem én maradok a babakocsinál. Minden időben jó, lehet vele bevásárolni, és nem megy szét a hátam hosszabb sétáknál sem. Egyetlen hátránya van: közlekedési eszközre vagy boltba bevinni nehézkes. De eddig az előbbire nem volt szükségem, az utóbbit pedig megoldottam.

Öntudatos

Szerintem a mikrónk készül a Skynet létrehozására. De legalábbis biztos, hogy már öntudatra ébredt. Egyelőre nem tűnik gonosznak, sőt, igencsak lojális és kötelességtudó: ha elkészült a melegítéssel, és nem megyek 10 másodpercen belül kivenni a kaját, akkor sípol még egyet. És utána fél perccel még egyet, hogy jöjjek már.
Várom, mikor fog megszólalni.