Azt kell mondjam, az Alföldi-féle rendezés jó. Lehetett volna zseniális is.
A színészválasztás kiváló (ezzel kapcsolatban előzetesen voltak fenntartásaim, de maximálisan elmúltak), a díszlet, különösen a korona, lenyűgöző, a modern megjelenítés időtlenné tette, ugyanakkor rengeteg magyar szimbólum és utalás (kicsit talán túl szájbarágósak is, de hát manapság erre van szükség), minden apró részlet átgondolt... Hatásvadász, igen, de mi a művészet, ha nem hatni akarás?
A korábbihoz képesti ritmusváltások itt-ott nagyon nem tetszettek, de értem, hogy valaki így, más meg úgy, ez még elfogadható.
Viszont két dolog miatt haragszom: az itt-ott megváltoztatott szövegért - és a végéért. Mert egyoldalú az ábrázolás. Azt nem mondja el, hogy tényleg így kellett lennie. Vártam volna, hogy a véres-maszatos nép egyszer csak felvesz rendes ruhákat, és valamilyen módon megjelenik, hogy azért lehetünk most itt, azért adtunk rengeteg nagy embert a világnak, mert István úgy tett, ahogy. Van olyan kényszer, ami tulajdonképpen jó. A nép általában olyan, mint egy gyerek: fogalma sincs, mi a jó neki hosszútávon.
És az a rács... na, az otromba volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése