Hej, Dunáról

Amúgy azt vettem észre, hogy fejlődött az énekhangom - most már magasabb és mélyebb hangokat is ki tudok énekelni, mint korábban. Furcsa belegondolni, de ez is egy izom, amit ugyanúgy kell fejleszteni, mint más izmokat - és biztosan segített, hogy már 15 hónapja minden nap énekelek, többször is. Például korábban a Hej, Dunáról fúj a szélnek vagy a tetejét nem bírtam kiénekelni, vagy az alját, és most meg már megy.
Még egy év, és énekesnő leszek. De legalábbis jobban fog menni a Guitar Hero-zás, ha megint a közelébe jutok...

Zalán futása

Hat húszkor ébredés manónyikorgásra, utána kenyér pici katonákra vágása, megkenése vajjal és sonkadarabkák rátevése, utána paradicsomhámozás és darabolás, utána gyorsan reggelizés én is, utána mosás bepakolása mosógépbe, gyerekülés betevése autóba, mert a hétvégén ki lett véve, közben hallgatózás, hogy a nappaliban nem történik-e gond, utána bepakolás utazótáskába nem elfelejtve semmi kelléket, utána játszás Gombóccal, közben levelekre válaszolás és kicsi dolgozás, utána tízóraikészítés, tízóraizás, közben rendrakás a konyhapulton, utána felöltözés meleg ruhába, majd elindulás autóval nagyihoz, közben autóban nem elalvás, csak az utolsó pillanatban, úgyhogy megérkezés után még tíz perc szunya, majd felmenés nagyihoz, Gombóc otthagyása, rohanás BKV jegyet venni, majd le a metróba és utazás végig az Örs vezér térig, rohanás fel a lépcsőn és át a téren az IKEA-ba, ott végigrohanás az összes részen, kivéve a konyhát, gyerekrészt és a piacteret, dolgok megvásárlása sorban állással, majd rohanás vissza nehéz szatyorral, berohanás a Mammutba a HobbyMűvészbe, mélyített keret gyors megvétele, rohanás vissza nagyihoz, Gombóc ebéddel traktálása sikertelenül, pelenkacsere után hazaindulás, közben Gombóc ébren tartása, hogy ne az autóban aludjon hazafelé, hanem majd a saját ágyában, aztán megérkezés, picit játszás, majd alvás, addig fordítási munkák gyors megcsinálása, majd uzsonnakészítés, kiteregetés, uzsonnáztatás, játszás, aztán rohanás kozmetikushoz, ott lenyugvás fél órára, aztán rohanás haza, még kis játszás, vacsi, fürdés, meseolvasás, alvás, énvacsi, nap megbeszélése, gép elé rogyás, esélytelenül próbálás valami hasznosat csinálni gyorsan alvás előtt, feladás.

Feketevölgy

Kemence egy icipici falu a Börzsönyben, a Feketevölgy pedig Kemencétől befelé az erdőbe még egy öt kilométer. A nap csak déltől kb. 3-ig süt be, hideg és kissé nyirkos így ősszel, de a levegőnek semmivel össze nem hasonlítható erdőillata van, a csend és a nyugalom békét áraszt, és ennek a kis béke-szigetnek a közepén ott csücsül egy panzió egy erdei múzeumvasút végállomásánál, ahol finom az étel, kedvesek a vendéglátók, és az ember eltölthet egy kisgyerekkel is két éjszakát úgy, hogy szinte kézzel foghatóan távozik el belőle a stressz.
Az időnk is szép volt, tudtunk sétálni az erdőben, megnéztük, mit művelt az árvíz 2010-ben a kisvasút felső szakaszával, meg lerobogtunk fél óra alatt azon az öt kilométeren.
Kis családommal sokat beszélgettünk, ünnepeltünk, pihentünk, családfáztunk, rexesztünk meg mindenféléket csináltunk, szuper volt.

M és Toldi

Miután megírtam a 14 hónapos beszámolót, két napra rá a kertben egyszer csak elengedte az oszlopot, és elindult a világba. Azóta megy - de így ezt még a 14 hónapos eredményekhez sorolom, csak most írok róla. Sőt, azóta ki is nőtte az első olyan cipőjét, amit kifejezetten járáshoz vettem, drágán.
Szóval sétál fel-alá a lakásban, és mióta tud, ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Úgyhogy ilyenekkel kötöm le, hogy el kell vinnie a hűtőmágnest a hűtőtől a radiátorig, majd vissza, illetve a káddugót a szobába, majd vissza.

Közben szomszédtól kaptunk egy "bedugós" játékot, ahol egy fa táblába kell betenni a fogantyús formákat - és ezek történetesen betűk. Gondoltam, kicsi még hozzá, de hát hadd fogdossa. Most odáig jutottunk, hogy az összes betűt meg tudja mutatni arra a kérdésre, hogy "Hol van a (baba betű, mömö betű, fa betű stb,), és amit ki tud ejteni, annál fordítva is tudja, azaz hogy "Ez milyen betű?". Sőt, olyannyira, hogy babakocsival sétálás közben az autók rendszámain olvasgatjuk azokat a betűket, amelyeket ki tud ejteni, hogy legyen sikerélménye. Illetve mikor a gépem elé ül, már nem ütögeti a billentyűket, hanem rettentően örül, ha felismer egy betűt.
Ez persze csak móka, viszont annak beigazolására tökéletes, hogy bármit meg lehet jegyeztetni velük ebben a korban, mert most a megjegyzőképességük a legdurvább. Na persze azt nem tudom, hogy most nem ütöttem-e ki ezzel 26 szó megjegyzését, de majd meglátjuk. :)
További szavai természetesen vannak, bár még mindig csak szótagok többnyire (orr = va, pu = pók, ke = keksz stb.),
A kertben is megnőtt a játéklehetőség, amióta sétálunk, ide-oda megyünk a fűben, keressük a virágokat, szétszedjük a bóbitát, satöbbi. A szomszédék csúszdáján csúszunk le, megszámoljuk a csavarokat, lecsúsztatjuk a diót (ez utóbbi a legviccesebb dolog a Földön Picúr szerint). Van egy szerencsétlen pók, amelyik minden nap újraépíti a hálóját a csúszda tetején, Pöttömke meg mindig érdeklődve megérinti, amitől az ugye elszakad.
Szétszereltük az elkerített sarkát a nappaliban, úgyhogy most már elkerítetlen a sarka, ezt nagyon élvezi, hogy bármikor sétálhat, illetve odamehet a függönyhöz, magára burkolhatja, majd nevetve kisétálhat alóla.
10,65 kiló, 81 centi, 3 anyajegye van, 12 foga (+2 növőben), kedvence a M betű és az Arany János: Toldi kötet, tökéletesen ki tudja fejezni, amit akar, és még mindig kétszer alszik nap közben (bár már próbáltam átállítani).

Fólia

Ez a süni is igyekezett a kuckójába, mikor lefotóztam

Közben meg szép csendesen beköszöntött az ősz, amit először azért nem vettünk észre, mert a vénasszonyok nyara majdnem jobb volt, mint az egész nyár - de aztán elmentek ők is, és most "Int a pitypang-bóbita, s más vidékre száll."
A sokféle szín és a laposan vándorló nap mindig szép, de megmondom, mit nem szeretek az őszben: a nyirkosságot. A cipőm nedves lesz a sétától, a kimosott ruhák két nap után sem száradnak meg teljesen, és ez a hűvösség rátelepszik az emberre is, mint egy fólia.
Remélem, az idei tél értékelhetőbb lesz, mint a tavalyi.

Kreatív állatok

Azt meg már egy csomó ideje meg akartam írni, hogy ez az egyik legjobb játék 1 éves kor fölött, amivel találkoztam.
Folyamatosan azt akarom megírni, hogy már nem tudok belőle több állatot kirakni, aztán mégis... Még sárkányt is kiraktam belőle, ami mindenképpen plusz pont.
Most talán már nem lesz több, mert egy hete nem találtam ki mást. Persze nem csak én rakom össze, hanem Picúr is, csak ő egyelőre véletlenszerűen (viszont tök ügyesen összeilleszt már két vagy akár három darabot).
A szétszedés pedig nyilván ugyanolyan nagy élmény, legalábbis egyelőre.

Tolvaj a Titanicon

Amúgy csütörtök este voltam életem első szabadulós játékán, és ez történetesen a Titanic - a szabadulás volt. Remekül éreztem magam, és az sem zavart, hogy ez állítólag a könnyebbek közül való, mert legalább volt sikerélmény. Persze így utólag azt mondom, ez két embernek a legnagyobb élmény, többnek is jó, csak úgy már nem kihívás. Spoiler.
De most tényleg. Ha tovább olvasol, ide már nem tudsz elmenni.

Nézés, kirándulás, zenés

Az ember azt hinné, hogy folyamatosan otthon lenni kisgyerekes anyukaként baromi lassú és egyhangú dolog, de az az igazság, hogy úgy rohan az idő és olyan sok mindent kell észben tartani, odafigyelni, csinálni, intézni, hogy hirtelen szombatból szerda lett... Nem panaszkodásból, nincsen semmi bajom ezzel, csak érnek az élmények, és nincs időm megállni leírni.
Listaszerűen:

• Voltunk zenés babafoglalkoztatón (kisebbeknek jó móka lehet, Gombóc már picit nagy volt hozzá, folyton el akart menni felfedezni)
• Megnéztem már részt a Street Fighter: Assassin's Fist webseries-ből (érdekes, bár sajnos a karaktereket én nem ismerem, leragadtam Mortal Combatnál)
• Elmentem fogorvoshoz, és kiderült, hogy van egy lyukas fogam (shame)
• Elmentünk kirándulni a Szurdokvölgybe, gyönyörű idő volt (nem rohasztó napsütés, hanem kirándulóidő), messzire el lehetett látni. A fák még nem kezdtek el izomból színesedni, de így is láttunk sok-sok színt. Pöttömke nagyon élvezte a hátizsákban az utazást, és utána a sütögetést is, főleg a füstöt bámulta sokat.
• Próbálok találni megbízható generálkivitelezőt, aki megoldja a csőrepedésünket, és felújítja a fürdőszobánkat, de kevés sikerrel (azaz semennyivel eddig)
• Megnéztem a How to Train Your Dragon 2-t, és meglepően jó volt a szokásos fos második részekhez képest

Zing-zing

A véletlenek némi együttállásának köszönhetően ettem a híres-neves Zing hamburgerből, amiről rajtam kívül mindenki vágta, hogy mi is az. És még meleg volt, amikor megkaptam!

Ez itt a BBQ hambi. A zsömle kiváló, a cucc nem folyik ki belőle mindenhol, a húspogácsa mennyei, a szószok ízletesek, és a karamellizált hagyma adja meg az i-re a pontot. Szegény cheddar sajt már elnyomva érezheti magát ebben az ízorkánban.
Remek hamburger, simán a top 3-ban van, amit életemben ettem.

Naxx kimaxxolva

No, már egy ideje csak az utolsó boss volt hátra, de végre a csaló Kel'Thuzad is leesett:

Yippee ki-yay!
Wowban amúgy sosem irtottam ki Naxxramast úgy, hogy az a megfelelő szinten lett volna. Vanillában sose láttam, mert már BWL is sok volt, később Northrendre meg csak utólag mentünk vissza, már 85-ös szinten, de akkor legalább láttam, mit tudnak. A kártyajáték zseniálisan leképezte a harcokat, nagy meghajlás nekik.

Fehér, narancs és barack

Hétvégén meg azon az esküvőn voltam, amelyiket a sajátom után a második legjobban vártam - és igazán álomba illő volt... Gyönyörű idő, gyönyörű pár, gyönyörű helyszín (dégi Festetics-kastély), sok ismerős, beszélgetések, nevetések, finom étel, trüffeltorta (nyamm), tánc és kedvesen rendes időben elalvó Pöttömke.
Erre is készültem egy keveset, ami szintén hozzájárult a ritkásabb bejegyzésekhez, úgyhogy most újra előfordulok majd.