Picúr most már olyan nagy kisfiú, hogy együtt mosom a ruháit a miénkkel... Durva.
Ebben a hónapban elhatároztam, hogy folyamatosan jegyzetelek, hogy ne felejtsek el semmit leírni, ami történt. Ennek eredménye az lett, hogy borzasztó sok mindent felírtam, úgyhogy ilyet többet nem csinálok, mert unalmassá válik a post - most az egyszer viszont leírok mindent, aztán legfeljebb nem olvassa végig senki.
Amúgy elképesztő vívmányok voltak ebben a hónapban, úgyhogy hihetetlen, mennyit számít ilyenkor akár csak egy hónap is. Az első és legfontosabb, hogy Pöttömke most már kizárólag emberkaját eszik, babakajával végeztünk teljesen. Néha még pépesítek neki, de simán eszi a husit darabolva (nagy kedvenc), kenyeret felvágottal (lehetőleg kolbásszal), uborkát, krumplit, gyakorlatilag mindent. Egyedül gombát nem adtunk még neki, meg tojást viszonylag keveset kap, de a bundás kenyér szintén nagy kedvenc.
A másik nagy vívmány az egyszer alvás. Most már tíz-tizenegy órát alszik éjszaka és két, két és fél órát egyben nappal. Az óraátállás miatt egy darabig úgy kellett, hogy ebéd előtt ment el szunyálni, de ma éppen úgy sikerült, hogy meg is ebédelt előtte, úgyhogy hamarosan bölcsis napirendet is tudnánk tartani.
Fizikai fejlődését tekintve most már fut is, lejtőn le és fel is megy, lépcsőn kapaszkodva, járdáról lelépni még nem tud, csak ha fogom a kezét. Épp a nyújtózkodást gyakoroljuk egy diófán, már kb. egy másodpercre meg is tudja tartani magát. Finommotoros mozgások hihetetlen nagyot fejlődtek most, simán berakja az összes olyan játékot, ahol amorf formákon (állatok, betűk, járművek stb) van fogantyú, és az ugyanolyan alakú lukba kell betenni. Emellett elkezdtünk rajzolni, nagyon szép erős vonalakat húz egy füzetbe, és nagyon tetszik neki, amikor megmutatom, hogy lehet halacskát, emberkét, cicát is. Aztán eljutottunk a favonatokkal is odáig, hogy egy évvel ezelőtt, amikor kapta, még csak rágcsálta a sínek szélét, most pedig már egy mozdonyt és egy kocsit tologatunk át az alagúton úgy, hogy a kocsin van a rakomány (egy henger alakú fadarab), ő ráteszi, áttolja az alagúton, én leveszem a rakományt, és visszatolom a vonatot. És ezt negyed óráig.
Kedvenc játéka továbbra is a betűkészletünk, csak az változik, hogy épp melyik betűvel rohangál fel-alá a lakásban. Az aktuális kedvenc az U. Kimondani nem tudja, ahogy az I-t sem, de ez természetes, hiszen legfelső nyelvállás, nagyon össze kellene zárni a száját hozzá.
Beszéde is borzasztóan fejlődik, olyan, mint egy szivacs. Egyszer mondok neki valamit, és már tudja. Például a csip-csip-csókázásnál mondtam, hogy az a bőr, és második alkalommal már mondta is, hogy "bö". A mondatokban már eljutott az alany-állítmányt szintre, erről
korábban írtam, viszont azóta már a melléknevek is lassan a helyükre kerülnek, most már nemcsak "na" a nagy autó (hanem "na andó"), nemcsak "zö" a zöld gömb (hanem "zö döm"), nemcsak "b" a piros busz (hanem "pe b"), és megvan most már a sötét-világos, koszos-tiszta, magas-alacsony, kicsi-nagy is, illetve a négy babaszín (piros, zöld, kék, sárga -> pe, zö, te, hla).
Az én legnagyobb élményem ebben a hónapban az volt vele, amikor egyszer csak levette a Bambis könyvünket, és elkezdtük lapozgatni. Rájött, hogy vannak benne képek, és egyik képről lapoztunk a másikig majd vissza, és megbeszéltük, hogy ezen nagy őzikék vannak, akiknek van szarva, ezen kis őzike van, amelyiknek nincs szarva, ezen vidra, ezen a Bambi a lepkével, ezen pedig a nyuszi. Húsz percig ezt csináltuk, és aztán másnap is, egyre több képet véve bele a sorba. És megjegyezte a sorrendet! Azóta kívülről tudja az első pár képet, az alábbi megnevezéssel: "na" (nagy őzikék), "pe" (pici őzike), "Bamm" (Bambi), "nyo" (nyuszi), "fa" (őzikék a fák között), "ba" (bagoly).
Engem speciel teljesen megdöbbentett, hogy ez így le tudja kötni.
Ha már képek, amúgy a mondókáskönyvekben most már minden olyan formát felismer és megtalál a képen, amiről tudja, hogy micsoda (katica, virág, labda, nap). Azt még nem próbáltam, hogy ismeretlen képen is felismeri-e.
És a másik nagyon aranyos, de ez lehet, hogy már előző hónapban volt, csak most írom le, hogy a nappaliban van egy számítógép-egér, amelyikkel a tévét szoktuk kezelni. Egy ideig direkt nem neveztem sehogy, nehogy bekavarodjon, de aztán persze csak kiszaladt a szánkon, hogy egér, és mikor ezt mondtam neki, rám nézett furcsállva, de aztán szerintem gondolatban vállat vont, majd közölte, hogy "cincin". Azóta nekünk cincog a számítógép-egér is...
Végezetül két bónusz az intelligenciája fejlettségi szintjére (az elmúlt egy hónapban szerintem simán exponenciálisan emelkedett).
1. Rengeteg kis foszforeszkáló csillagja van a szobájában, meg a formabedobókban is van csillag, tehát tudja, hogy milyen a csillag alakú forma. Talán egyszer-kétszer képen is mutattam neki, hogy ha a hold van az égen, akkor a csillagok is ott vannak az égen. De sosem néztünk fel az égre és beszéltük meg, hogy ott az a pici csillogó, az a csillag. Egyik este viszont szép volt az idő, és kivételesen látszottak. Kinéztünk az ablakon lefekvés előtt, és rámutatott az égre, és közölte, hogy "hszla", ami nála a csillag megfelelője. Összerakta tök egyedül.
2. Van az utcánkon egy teherautó, Kistücsök nagy kedvence, minden nap oda sétálunk. Ez fix, és esetleg onnan indulunk máshová. Mindig ugyanabból az irányból közelítjük meg, csak simán végigmegyünk az utcán, látja messziről. Viszont van a teherautón túl egy keresztutca, ahol kb. sose jártunk. Egyik nap elvittem babakocsival, mentünk egy kört, és visszafelé azon a keresztutcán jöttünk, amelyik a teherautó közelében van. A keresztutcából nem látszik a teherautó.
Kb. az utca közepén lehettünk, amikor lelkesen elkezdett mutogatni a kereszteződés irányába, és megmondta, hogy "te". Hogy ott van a teherautó, hogy ez az a kereszteződés. Felismerte a másik irányból is.
Ja, és persze üzembiztosan felismeri, hogy a sorház 12 lakásából melyik a miénk. Simán hazamegy, ha mondom, hogy megyünk haza.
Aranygombóc, imádom.
